Nyíregyháza

Vannak emberek, akik génjeikben hordják a fáradhatatlan tenni akarást, az igazért, a jóért való küzdelem felvállalását. Vannak feladatok, amikre születni kell, mert elsajátítani, megtanulni nehéz lenne. Nem különleges képesség, tehetség vagy tudás kell hozzá, hanem bátorság, kitartás, elkötelezettség és hit.

Szajkóné Takács Mária, a gyógyszerészkamara 2002-ben megválasztott megyei elnöke szerint csak ezekkel az adottságokkal érdemes próbálkozni, az embernek saját hivatása és családja mellett még a szakmai közéletben is eredményesen dolgozni. Örökségként kapta még a munka szeretetét is egyszerű, falusi szüleitől, példaképe volt édesapja, néhai Takács Gyula, az okos, intelligens parasztember, aki inspirálta mindkét gyermekét, hogy tanuljon, és diplomát szerezzen. Édesanyja, Huszák Erzsébet, fáradhatatlanul munkálkodott gyermekei becsületre, tisztességre, hitre nevelésében. A bodrogközi kisközségből, Zemplénagárdról, így került egy debreceni katolikus gimnáziumba, majd onnan a szegedi orvosegyetem gyógyszerész-tudományi karára.

1980-ban, a végzés után a tiszalöki gyógyszertárban kezdett dolgozni, majd mikor gyermekei születését követően ismét munkába állt, az ibrányi patikába került gyógyszertárvezetőnek.

Nemes feladat egy nagyközségben „a gyógyszerész” státusa, nemcsak a felelősségteljes szakmai munka miatt, hanem mert egy ilyen településen az emberi és közéleti magatartás, a családi élet is példaként kell, szolgáljon, hogy kivívja a lakosság tiszteletét és megbecsülését.

Négy év után, amikor felépült saját otthonuk Nyíregyházán és a család ide költözött, a gyógyszertári központnál helyezkedett el gyógyszergazdálkodói előadóként. Ebben a munkakörben a feladat a patikák gyógyszerellátásának biztosítása volt, nagykereskedelmi és információs tevékenység, melynek révén sikerült megismerni a megye gyógyszertárait, és közvetlen kapcsolatot kialakítani a gyógyszertárvezetőkkel. Talán ezzel is magyarázható, hogy később ugyanezek a kollégái bizalommal választották kamarai tisztségekre. 1994-től.

Nyolc évig megyei alelnök, majd azóta megyei elnök, második ciklusban az országos elnökség tagja.

Az 1990-es évek elején nagy változások kezdődtek a gyógyszerészet több területén: megindult a gyógyszertári központok és a gyógyszertárak privatizációja, új nagykereskedelmi vállalkozások jöttek létre és jogszabályi lehetőség adódott új gyógyszertárak alapítására is.

A patikai munka iránti nosztalgia késztette arra, hogy azonnal kezdeményezte, és bár nagy kétségek és anyagi terhek árán, de már 1991 májusában megnyitotta Nyíregyháza első magángyógyszertárát, a Szent Erzsébet Patikát, majd egy gyógyászati segédeszköz szaküzletet, melyet férje bt.-je működtet. Később sokan követték őt, és a gyógyszerészekben soha nem a konkurens patikust, hanem a kollégát látva szívesen adta át tapasztalatait az újaknak. Ezért is járt élen a megye a jogelőd nélküli magángyógyszertárak számának alakulásában, és ezek jó tapasztalatai is ösztönözték a gyógyszertárvezetőket a magánosításban való aktív részvételre.

Örvendetes, hogy elsőként az ország legkeletibb csücskében lévő záhonyi patikát privatizálták. Ezzel és a kamarai munkába való gyors és hatékony bekapcsolódással példaként állt a megye az országban, mint ahogyan a folytatás is, napjaink kamarai munkája is elismerésre tarthat számot.

A Magyar Gyógyszerész Kamara ezerkilencszáznyolcvankilencben jött létre, és mint köztestület, a gyógyszerészek legmagasabb szakmai és érdekvédelmi szerve. Az országos szervezet munkáját a megyei szervezetek segítik, melyeknek egyre nagyobb szerepük van a terület szakembereinek információkkal, szakmai, jogi és gazdasági tanácsokkal való ellátásában. Igyekszik felvenni a harcot, ha fenyegetve érzi a gyógyszerészek érdekeit, őrködik a szakmaiság és etikus gyógyszerészi szemlélet betartása fölött.

Az országos szervezetet a gyógyszertárakra, gyógyszerészekre vonatkozó hatósági jogkörrel is felruházták, melyekben az elnökség döntéseit a megyei szervezetek véleménye segíti.

A kamarának véleményezési joga van számos, a szakmát érintő jogszabály-módosítás kapcsán is, ami azonban nem jelent egyetértési jogot, ezért az érdekek érvényesítése gyakran rendkívül nehéz küzdelmet jelent. Legfontosabb lenne a mindenkori döntéshozókkal elfogadtatni, hogy a gyógyszerészi hivatás olyan speciális terület, amelyben a vállalkozási tevékenységet alá kell rendelni a szakmai követelményeknek, az üzleti szemlélet a szaktudásnak, a versenyt a betegek iránti empátiának Emiatt a szakemberek javaslatait kellene elfogadni a gyógyszerésztudományok szempontjából, úgymond laikus szakértőké helyett, mert csak ez garantálja a mindenben korrekt, megbízható betegellátást.

Magasszintű munkáját nemcsak a szakmaszeretet indokolja, hanem a gyógyszerészi hivatás jövője iránt érzett felelősség. Ezt az érzést szeretné átadni ikerlányainak, Eszternek és Veronikának, akik szintén ezt a pályát választják.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 15. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2003.)