Szajkóné dr. Takács Mária

Személyi jogos gyógyszertárvezető, ügyvezető, a Gyógyszerészeti Kamara megyei szervezetének volt elnöke,

Nyíregyháza

A megyeszékhely első magángyógyszertára a közeljövőben ünnepli két évtizedes jubileumát. Ez az örömteli esemény szolgáltatja beszélgetésünk apropóját.

„Az elmúlt húsz évből jó néhány kemény évet szenteltem a szakmáért és a közösségért végzett munkának. Ez a feladat szinte megelőzte saját vállalkozásom vezetésének kötelezettségeit, amikor a kamara megyei elnökeként megválasztottak az országos elnökségbe is. Öt éven át lehetőségem volt részt venni a gyógyszerészet számára fontos döntések előkészítésében, és a megyei szervezetért, a kollégák elismertségéért is dolgozhattam.

Az utóbbi években a kamarának egyre nehezebbé vált korábbi feladatának ellátása és szerepének betöltése. A gyógyszerellátásban – bizonyos politikai támogatással – felülkerekedett a liberális szemlélet.

Tetten érhető volt ez a kamara jogkörének megnyirbálásában is, ami miatt nagy harcok árán sem sikerült megvédeni korábbi elveinket: az etikus gyógyszerészetet.

Az elmúlt két évben olyan patikák egész sora nyílt meg, amelyekben nem gyógyszerész a tulajdonos, hanem befektető, aki csupán üzletnek tekinti a gyógyszertárat. Egy-egy befektetői csoport több patikájából erőfölénnyel bíró láncok alakultak ki, amelyekkel a kis vállalkozásban működők nehezen bírják a versenyt. Ez a folyamat felbolygatta a szakmát, és megosztotta a gyógyszerészeket a megyében is: nem várt mélységű konkurenciaharc bontakozott ki a korábban oly jellemző és számos pozitív eredményt hozó kollegialitással szemben.

Eközben a gyógyszerellátás színvonala sem lett jobb, sőt még egyre bizonytalanabbá vált.

Csak a közelmúlt kedvező irányú változásai adnak reményt arra vonatkozóan, hogy újra normálisabb mederbe terelődik ez a folyamat, ami egyértelműen a betegek érdekeit is szolgálná, és jelentős könnyebbséget hozna a gyógyszerészek számára.”

Valamennyiünk számára örvendetes jelenség az, ami napjainkban még a kisebb településeken is tapasztalható: a betegeknek nem kell napokat várniuk a felírt medicinára, mert a rugalmas kiszállítási rendszer biztosítja a néhány órán, netán fél napon belüli várakozást követően.

Megyénkben egyre fogy azoknak a lakott helyeknek a száma, ahol csak a korábbról ismert „kijáró” gyógyszerész állna rendelkezésére az érdekelteknek.

Szintén a kamara és a gyógyszerésztársadalom összefogásának eredményeként, a gyógyszerészet fontosságát és sajátosságait szem előtt tartva sikerült elérni, hogy az orvosi egyetemek gyógyszerész karán végzettek is doktori címet kaphatnak.

A döntés mindkét fél számára pozitív változásokat hozott: nőtt ugyan a gyógyszerészek felelőssége, ezzel párhuzamosan viszont – a korábban megtépázott – társadalmi elismertsége is. A betegnek a szakember biztonságot nyújt a gyógyszerhasználat kérdéseinek eldöntésében: milyen panaszra milyen készítményt és hogyan alkalmazzon, számára melyik az előnyösebb vagy olcsóbb.

Mindenki joggal idézheti a jól ismert szlogent: „A kockázatok és mellékhatások tekintetében, kérdezze meg orvosát, gyógyszerészét.”

A három évtizede praktizáló gyógyszertárvezető a magánéletébe is betekintést enged számunkra. Örömmel újságolja azt, hogy iker lányaik időközben felnőttek, és mindketten a gyógyszerészi hivatást választották. Már családot is alapítottak, és négy unokával örvendeztették meg szüleiket. Eszter férje közgazdász, Bence fiuk hároméves, Blanka lányuk nyolc hónapos. Veronika férje háziorvos, két lányuk van: Luca három-, Hanna másfél éves.

Marika és férje élnek, halnak a négy kis csöppségért. Őszinte boldogsággal mutatják barátaiknak, ismerőseiknek a legfrissebb fényképeket, és mesélik el a cseperedő Bence és Luca szívüknek oly kedves „aranyköpéseit.”

Természetesen minden szabadidejüket igyekeznek az unokák körében eltölteni. Pedig szabadidőből most sincs sok, hiszen a gyógyszerészi munka is egyre nehezebb, a gyógyszertár mint vállalkozás irányítása pedig rendkívül sokrétű feladatot és terhet jelent. Felsorolni is sok lenne az eltelt húsz év eredményeit és nehézségeit: azt a kitartó kemény munkát és küzdelmet, amivel sikerült ilyen hosszú időn át nem pusztán fenntartani és megőrizni, de fejleszteni is a vállalkozást és a gyógyszertár színvonalát.

Ma már család- és új gyógyszerész-generáció is segíti a szakmai, gazdasági és egyéb teendők elvégzését, a korszerű, minden igényt kielégítő ellátás megteremtését. Szajkóné Marika így fejezi be beszélgetésünket:

„A gyógyszertár a hivatásom, egy élet munkája, a gyermekeim jövője, a boldogságom pedig a családom, tündéri unokáim.”

(Északkeleti Almanach 26. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2010.)

Szerző: 2018. 01. 17.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése