Tüttő József alkotása Szinte meggyötört arcok, holott egy életút harcosai a születéstől a végsőkig. Egyetlen ember akinek annyiszor változik az arca, ahány állomást tudhat maga mögött. Hogy sejthetnénk gyermekkorban, milyen ... Tartalom megtekintése
A törökbúza az udvarra került, onnan a padlásra
A szegényjét a pajtába hordtuk, mert az fejtődik majd le leghamarabb a tyúkoknak. A javának is az lesz a sorsa, de a legszebbje puliszkalisztté változik, ha alaposan megszárad
Pont olyan vasárnap volt Székelyvaján, mint a többi. Ahogy pirkadt, a falu elevenebbjei fölpattantak az ágyból, és azonnal munkához láttak. Mivelhogy október volt, meg tökéletes vénasszonyok nyara, na meg sok tábla kukorica ácsorgott szedetlenül a határon, többen is arrafelé irányultak, miután az állatokat ellátták. Mi is így jártunk. Miután kosarat, szatyrot alaposan megtömtünk elemózsiával, vízzel, pálinkával, elindultunk a kertföld felé. Vagy nyolcan.
Mindig nagyapó mellett szerettem lábatlankodni, mert ő folyton-folyvást háborús mesékkel traktált bennünket. Hogy felmásztak az almafára, aztán jött az ellenség, s alig bírtak elmenekülni, mert a lovakat elcsapták legelni. Hadifogságba kerültek, s a fagyott répát is megették, de mindig akadtak jószívű orosz asszonyok, akik segítettek rajtuk, néha odaloptak nekik egy kis ennivalót. Apóból vízfolyásként csobogtak a szavak, a kosárhordók kupacba hordták a kukoricát, a többiek pedig szorgalmasan hámozták ki a háncsból a csöveket, mikor apám kijelentette:
– Ebédszünet!
Azonnal tüsténtkedni kezdtek az asszonyok. A törökbúzahalom mellé rongyszőnyeg meg régi pléd került, erre pedig friss házikenyér, szalonna, túró, zakuszka, vöröshagyma, paprika. Na meg só, mert ha nem, akkor apám Parajd felé fordult a magasba tartott zöldséggel. Szerinte onnan sót hoz a szellő is. De ekkor éppen körbejárt a pálinkával, mindenkinek töltött egy-két kupicával, igény szerint. Aztán nekiláttunk. Mármint az evésnek. Soha olyan jól nem esett az étel, mint ott, a kukoricaföldön. El is fogyott, az utolsó morzsáig. Gyorsan letördeltük a maradék kukoricacsöveket, s mire Pista bácsi megérkezett a szekérrel, a férfiak egy része már kórévágásba kezdett. Mi csak menjünk, mondták, mert amíg a fogat térül-fordul, s a kukorica hazajut, ők addig levágnak, amennyit csak tudnak.
A törökbúza az udvarra került, onnan pedig a padlásra cipelték, miután alaposan átválogattuk, s a szegényjét a pajtába hordtuk, mert az fejtődik majd le leghamarabb a tyúkoknak. A javának is az lesz a sorsa, de a legszebbje puliszkalisztté változik, ha alaposan megszárad.
Félig-meddig estünk át a munkálatokon, mikor hirtelen eszembe villant, hogy nem készítettem el a házi feladatot kézimunkából, ami nem volt más, mint kancsó és tányér miniatűr agyagváltozata. Gyorsan kerítettem agyagot, s Feri bátyám segítségével egy valamelyest edénynek nevezhető műalkotást produkáltam.
– Tedd bé, léánkó, a lerbe, östig kiszárad, asztán mind festheted- vigyorgott Feri, s mindjárt a fejébe nyomta kitömött bundasapkáját, majd könnyedén a fejbúbjára lendítette a jókora, tele kosarat.
Lassan sötétedni kezdett. A konyhában, édesanyám jóvoltából, újra megterült az asztal, s hangos, vidám beszéd szűrődött be a szobába, ahol a kancsót meg a tányért pingáltam kegyetlenül. A repedéseket próbáltam elrejteni, amit valószínúleg a gyors száradás vagy esetleg hőguta okozott, de nem ment.
Feladtam. Újat készíteni már nem volt időm, ez szörnyen néz ki, de megvan. Gyorsan a táskámba süllyesztettem, hátraszaladtam a konyhába, s apó mellé telepedtem. Persze, ő vitte a szót akkor is.
– Tudjátok, erősen hideg volt. Az égyik katonacimbarámnak a fülei megfagytak. Nekem szerencsém vót, mert…
Aztán már csak reggel ébredtem meg.
Hasonló
Történetek a füstölődő szal...
Szilveszter Székelyföldön 1...
Nótával veszekedtek, nótáva...
Fény derült az árnyékszéken...
Hol vagy, gazdám? Hol vagy,...
A szomszéd néni bécsi szele...
A torta esete a hirtelen me...
A falusi portáknak megvolt ...
Randevú a Nagyhídnál, aztán...
Farsangtemetés Alsósófalván...
A szőlőst kiszántják, a föl...
Székelyvaja aranycsapata
Kormi macskánk megnyitotta ...
A komlós, amit firmának nev...
Harmincezer nap és egy mar...
Virágok a mennyezeten, a ka...
Mert fontos a pihenés, a cs...
Anyóka az autóbuszon
Nagylegények, nagyleányok
Halk csipogás kezdett halla...
Az út
Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam
Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése
Pomaranski Luca portréja
Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban szabad beszélni, én mégis a portrézást találom a legizgalmasabb alkotói munkának. Huszár Boglárka ragyogó képet festett Lucáról, aki csak éppen bekukkantott a vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése
Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia
Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér ragyogása, elegánsan hangolt épületei a ... Tartalom megtekintése
Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban
Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése
Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől
A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése
Pince bejárat, Tokaj
Bíró Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően szomorkás időben vágyódva nézhetünk erre a Bíró Ernő által megpingált képre. Kirobbanó fényekben pompázik a pince tetején dúsan hajtó ... Tartalom megtekintése
Emlék
Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése
Csend a sziklák tövében
Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető világunk tele van meglepetéssel, olyannyira, hogy belefér bármilyen szokatlan torz, pszicho, sci fi, csak rettentsen! Nehéz elhatárolódni, nehéz kimaradni, így azután egyszer... Tartalom megtekintése
Rekviem-féle egy pót-nagyapához, és az ő Erdélye egy évszázadához
Tata nyáron mindig a garázs tetején ült. Ült és nézett le az utcára, élvezte a nyarat, az árnyékos szőlőlugasban, ami teljesen befutotta a garázs lapos tetejét, árnyas kuckót formálva. Ha... Tartalom megtekintése