A törökbúza az udvarra került, onnan a padlásra

A szegényjét a pajtába hordtuk, mert az fejtődik majd le leghamarabb a tyúkoknak. A javának is az lesz a sorsa, de a legszebbje puliszkalisztté változik, ha alaposan megszárad

Pont olyan vasárnap volt Székelyvaján, mint a többi. Ahogy pirkadt, a falu elevenebbjei fölpattantak az ágyból, és azonnal munkához láttak. Mivelhogy október volt, meg tökéletes vénasszonyok nyara, na meg sok tábla kukorica ácsorgott szedetlenül a határon, többen is arrafelé irányultak, miután az állatokat ellátták. Mi is így jártunk. Miután kosarat, szatyrot alaposan megtömtünk elemózsiával, vízzel, pálinkával, elindultunk a kertföld felé. Vagy nyolcan.
Mindig nagyapó mellett szerettem lábatlankodni, mert ő folyton-folyvást háborús mesékkel traktált bennünket. Hogy felmásztak az almafára, aztán jött az ellenség, s alig bírtak elmenekülni, mert a lovakat elcsapták legelni. Hadifogságba kerültek, s a fagyott répát is megették, de mindig akadtak jószívű orosz asszonyok, akik segítettek rajtuk, néha odaloptak nekik egy kis ennivalót. Apóból vízfolyásként csobogtak a szavak, a kosárhordók kupacba hordták a kukoricát, a többiek pedig szorgalmasan hámozták ki a háncsból a csöveket, mikor apám kijelentette:
– Ebédszünet!

Azonnal tüsténtkedni kezdtek az asszonyok. A törökbúzahalom mellé rongyszőnyeg meg régi pléd került, erre pedig friss házikenyér, szalonna, túró, zakuszka, vöröshagyma, paprika. Na meg só, mert ha nem, akkor apám Parajd felé fordult a magasba tartott zöldséggel. Szerinte onnan sót hoz a szellő is. De ekkor éppen körbejárt a pálinkával, mindenkinek töltött egy-két kupicával, igény szerint. Aztán nekiláttunk. Mármint az evésnek. Soha olyan jól nem esett az étel, mint ott, a kukoricaföldön. El is fogyott, az utolsó morzsáig. Gyorsan letördeltük a maradék kukoricacsöveket, s mire Pista bácsi megérkezett a szekérrel, a férfiak egy része már kórévágásba kezdett. Mi csak menjünk, mondták, mert amíg a fogat térül-fordul, s a kukorica hazajut, ők addig levágnak, amennyit csak tudnak.
A törökbúza az udvarra került, onnan pedig a padlásra cipelték, miután alaposan átválogattuk, s a szegényjét a pajtába hordtuk, mert az fejtődik majd le leghamarabb a tyúkoknak. A javának is az lesz a sorsa, de a legszebbje puliszkalisztté változik, ha alaposan megszárad.
Félig-meddig estünk át a munkálatokon, mikor hirtelen eszembe villant, hogy nem készítettem el a házi feladatot kézimunkából, ami nem volt más, mint kancsó és tányér miniatűr agyagváltozata. Gyorsan kerítettem agyagot, s Feri bátyám segítségével egy valamelyest edénynek nevezhető műalkotást produkáltam.
– Tedd bé, léánkó, a lerbe, östig kiszárad, asztán mind festheted- vigyorgott Feri, s mindjárt a fejébe nyomta kitömött bundasapkáját, majd könnyedén a fejbúbjára lendítette a jókora, tele kosarat.
Lassan sötétedni kezdett. A konyhában, édesanyám jóvoltából, újra megterült az asztal, s hangos, vidám beszéd szűrődött be a szobába, ahol a kancsót meg a tányért pingáltam kegyetlenül. A repedéseket próbáltam elrejteni, amit valószínúleg a gyors száradás vagy esetleg hőguta okozott, de nem ment.
Feladtam. Újat készíteni már nem volt időm, ez szörnyen néz ki, de megvan. Gyorsan a táskámba süllyesztettem, hátraszaladtam a konyhába, s apó mellé telepedtem. Persze, ő vitte a szót akkor is.
– Tudjátok, erősen hideg volt. Az égyik katonacimbarámnak a fülei megfagytak. Nekem szerencsém vót, mert…
Aztán már csak reggel ébredtem meg.

Szerző: 2020. 10. 28.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése

Emlék

Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése

Csend a sziklák tövében

Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető  világunk   tele  van  meglepetéssel,  olyannyira,  hogy  belefér  bármilyen  szokatlan  torz,  pszicho,  sci fi,  csak  rettentsen! Nehéz  elhatárolódni,  nehéz kimaradni,  így  azután     egyszer... Tartalom megtekintése