Ősz Zoltán alkotása Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése
A törökbúza az udvarra került, onnan a padlásra
A szegényjét a pajtába hordtuk, mert az fejtődik majd le leghamarabb a tyúkoknak. A javának is az lesz a sorsa, de a legszebbje puliszkalisztté változik, ha alaposan megszárad
Pont olyan vasárnap volt Székelyvaján, mint a többi. Ahogy pirkadt, a falu elevenebbjei fölpattantak az ágyból, és azonnal munkához láttak. Mivelhogy október volt, meg tökéletes vénasszonyok nyara, na meg sok tábla kukorica ácsorgott szedetlenül a határon, többen is arrafelé irányultak, miután az állatokat ellátták. Mi is így jártunk. Miután kosarat, szatyrot alaposan megtömtünk elemózsiával, vízzel, pálinkával, elindultunk a kertföld felé. Vagy nyolcan.
Mindig nagyapó mellett szerettem lábatlankodni, mert ő folyton-folyvást háborús mesékkel traktált bennünket. Hogy felmásztak az almafára, aztán jött az ellenség, s alig bírtak elmenekülni, mert a lovakat elcsapták legelni. Hadifogságba kerültek, s a fagyott répát is megették, de mindig akadtak jószívű orosz asszonyok, akik segítettek rajtuk, néha odaloptak nekik egy kis ennivalót. Apóból vízfolyásként csobogtak a szavak, a kosárhordók kupacba hordták a kukoricát, a többiek pedig szorgalmasan hámozták ki a háncsból a csöveket, mikor apám kijelentette:
– Ebédszünet!
Azonnal tüsténtkedni kezdtek az asszonyok. A törökbúzahalom mellé rongyszőnyeg meg régi pléd került, erre pedig friss házikenyér, szalonna, túró, zakuszka, vöröshagyma, paprika. Na meg só, mert ha nem, akkor apám Parajd felé fordult a magasba tartott zöldséggel. Szerinte onnan sót hoz a szellő is. De ekkor éppen körbejárt a pálinkával, mindenkinek töltött egy-két kupicával, igény szerint. Aztán nekiláttunk. Mármint az evésnek. Soha olyan jól nem esett az étel, mint ott, a kukoricaföldön. El is fogyott, az utolsó morzsáig. Gyorsan letördeltük a maradék kukoricacsöveket, s mire Pista bácsi megérkezett a szekérrel, a férfiak egy része már kórévágásba kezdett. Mi csak menjünk, mondták, mert amíg a fogat térül-fordul, s a kukorica hazajut, ők addig levágnak, amennyit csak tudnak.
A törökbúza az udvarra került, onnan pedig a padlásra cipelték, miután alaposan átválogattuk, s a szegényjét a pajtába hordtuk, mert az fejtődik majd le leghamarabb a tyúkoknak. A javának is az lesz a sorsa, de a legszebbje puliszkalisztté változik, ha alaposan megszárad.
Félig-meddig estünk át a munkálatokon, mikor hirtelen eszembe villant, hogy nem készítettem el a házi feladatot kézimunkából, ami nem volt más, mint kancsó és tányér miniatűr agyagváltozata. Gyorsan kerítettem agyagot, s Feri bátyám segítségével egy valamelyest edénynek nevezhető műalkotást produkáltam.
– Tedd bé, léánkó, a lerbe, östig kiszárad, asztán mind festheted- vigyorgott Feri, s mindjárt a fejébe nyomta kitömött bundasapkáját, majd könnyedén a fejbúbjára lendítette a jókora, tele kosarat.
Lassan sötétedni kezdett. A konyhában, édesanyám jóvoltából, újra megterült az asztal, s hangos, vidám beszéd szűrődött be a szobába, ahol a kancsót meg a tányért pingáltam kegyetlenül. A repedéseket próbáltam elrejteni, amit valószínúleg a gyors száradás vagy esetleg hőguta okozott, de nem ment.
Feladtam. Újat készíteni már nem volt időm, ez szörnyen néz ki, de megvan. Gyorsan a táskámba süllyesztettem, hátraszaladtam a konyhába, s apó mellé telepedtem. Persze, ő vitte a szót akkor is.
– Tudjátok, erősen hideg volt. Az égyik katonacimbarámnak a fülei megfagytak. Nekem szerencsém vót, mert…
Aztán már csak reggel ébredtem meg.
Hasonló
Amikor még megénekeltük Rom...
Szállt a nótacsokor, fel a ...
Józsi seprűvel győzte le a ...
Zsiga felült a koporsóban, ...
A kis Timike elvarázsolta a...
Égi áldás az özvegyasszony ...
Történetek a füstölődő szal...
Szilveszter Székelyföldön 1...
Nótával veszekedtek, nótáva...
Fény derült az árnyékszéken...
Hol vagy, gazdám? Hol vagy,...
A szomszéd néni bécsi szele...
A torta esete a hirtelen me...
A falusi portáknak megvolt ...
Randevú a Nagyhídnál, aztán...
Farsangtemetés Alsósófalván...
A szőlőst kiszántják, a föl...
Székelyvaja aranycsapata
Kormi macskánk megnyitotta ...
A komlós, amit firmának nev...
Téli alkony
Buckavidék Fülöpszállás
Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta vidéken, ahol mindig változik a terep, ahol a cipő, és zokni kérgessé válnak az éles homoktól, nem egy sétatér. Magasan a bucka tetején kapaszkodnak... Tartalom megtekintése
Charles Bukowski
Biszák László alkotása Ne szépítsünk, nem kívánja meg tőlünk senki sem, ha valami, valaki nyers, nem bűn!!! Legyen egyenes, őszinte, és férfias! Saját maga is kegyetlen őszinteséggel írta meg saját ... Tartalom megtekintése
Sceptrum
Tüttő József alkotása A fordítás szerint: Ősi hatalmi jelvény, ami alá tartozik az ítélkezés, igazságosság a jogszolgáltatás!! Jogar!! Életünket mindig beszorítani látszik rendszabályok közé, mivel bőven akadnak, akik ... Tartalom megtekintése
Santa Maria della Salute
Huszár Boglárka alkotása Mit kívánunk egy festménytől? Mi keltette fel a figyelmünket? Ki festette? Ki Ő? ….és még lehetne tovább is faggatnunk magunkat, de nem... Tartalom megtekintése
Büszke lázadók
Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése
Amikor még megénekeltük Romániát
„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A több szakaszból... Tartalom megtekintése
Az ínyencek piaca Tiranában
Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég
Szent István Bazilika, Budapest
Huszár Boglárka alkotása Kis túlzással: világjáró Boglárkám mindig boldogan fogadja be egy egy idegen ország szépségeit, áradozik a helyszínen, és a hazamentett látnivalók fotón rögzített emlékek, még nagyobb ... Tartalom megtekintése