A törökbúza az udvarra került, onnan a padlásra

A szegényjét a pajtába hordtuk, mert az fejtődik majd le leghamarabb a tyúkoknak. A javának is az lesz a sorsa, de a legszebbje puliszkalisztté változik, ha alaposan megszárad

Pont olyan vasárnap volt Székelyvaján, mint a többi. Ahogy pirkadt, a falu elevenebbjei fölpattantak az ágyból, és azonnal munkához láttak. Mivelhogy október volt, meg tökéletes vénasszonyok nyara, na meg sok tábla kukorica ácsorgott szedetlenül a határon, többen is arrafelé irányultak, miután az állatokat ellátták. Mi is így jártunk. Miután kosarat, szatyrot alaposan megtömtünk elemózsiával, vízzel, pálinkával, elindultunk a kertföld felé. Vagy nyolcan.
Mindig nagyapó mellett szerettem lábatlankodni, mert ő folyton-folyvást háborús mesékkel traktált bennünket. Hogy felmásztak az almafára, aztán jött az ellenség, s alig bírtak elmenekülni, mert a lovakat elcsapták legelni. Hadifogságba kerültek, s a fagyott répát is megették, de mindig akadtak jószívű orosz asszonyok, akik segítettek rajtuk, néha odaloptak nekik egy kis ennivalót. Apóból vízfolyásként csobogtak a szavak, a kosárhordók kupacba hordták a kukoricát, a többiek pedig szorgalmasan hámozták ki a háncsból a csöveket, mikor apám kijelentette:
– Ebédszünet!

Azonnal tüsténtkedni kezdtek az asszonyok. A törökbúzahalom mellé rongyszőnyeg meg régi pléd került, erre pedig friss házikenyér, szalonna, túró, zakuszka, vöröshagyma, paprika. Na meg só, mert ha nem, akkor apám Parajd felé fordult a magasba tartott zöldséggel. Szerinte onnan sót hoz a szellő is. De ekkor éppen körbejárt a pálinkával, mindenkinek töltött egy-két kupicával, igény szerint. Aztán nekiláttunk. Mármint az evésnek. Soha olyan jól nem esett az étel, mint ott, a kukoricaföldön. El is fogyott, az utolsó morzsáig. Gyorsan letördeltük a maradék kukoricacsöveket, s mire Pista bácsi megérkezett a szekérrel, a férfiak egy része már kórévágásba kezdett. Mi csak menjünk, mondták, mert amíg a fogat térül-fordul, s a kukorica hazajut, ők addig levágnak, amennyit csak tudnak.
A törökbúza az udvarra került, onnan pedig a padlásra cipelték, miután alaposan átválogattuk, s a szegényjét a pajtába hordtuk, mert az fejtődik majd le leghamarabb a tyúkoknak. A javának is az lesz a sorsa, de a legszebbje puliszkalisztté változik, ha alaposan megszárad.
Félig-meddig estünk át a munkálatokon, mikor hirtelen eszembe villant, hogy nem készítettem el a házi feladatot kézimunkából, ami nem volt más, mint kancsó és tányér miniatűr agyagváltozata. Gyorsan kerítettem agyagot, s Feri bátyám segítségével egy valamelyest edénynek nevezhető műalkotást produkáltam.
– Tedd bé, léánkó, a lerbe, östig kiszárad, asztán mind festheted- vigyorgott Feri, s mindjárt a fejébe nyomta kitömött bundasapkáját, majd könnyedén a fejbúbjára lendítette a jókora, tele kosarat.
Lassan sötétedni kezdett. A konyhában, édesanyám jóvoltából, újra megterült az asztal, s hangos, vidám beszéd szűrődött be a szobába, ahol a kancsót meg a tányért pingáltam kegyetlenül. A repedéseket próbáltam elrejteni, amit valószínúleg a gyors száradás vagy esetleg hőguta okozott, de nem ment.
Feladtam. Újat készíteni már nem volt időm, ez szörnyen néz ki, de megvan. Gyorsan a táskámba süllyesztettem, hátraszaladtam a konyhába, s apó mellé telepedtem. Persze, ő vitte a szót akkor is.
– Tudjátok, erősen hideg volt. Az égyik katonacimbarámnak a fülei megfagytak. Nekem szerencsém vót, mert…
Aztán már csak reggel ébredtem meg.

Írta:
László-Fábián Júlia

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése