Harmincezer  nap és egy marék zöldpaszuly

– Még egy forró nyár! – sóhajtott fel, miközben szemei valahogy a kas oldalára tapadtak, anélkül, hogy valami különösebben odavonzotta volna a figyelmét. 

Hányat is ért meg ezidáig? Sokat. Néhány éve mindig az jutott eszébe ilyenkor, hogy talán ez lesz az utolsó. Ez a lehengerlő meleg, ami bágyadtá, ernyedté, munkaképtelenné teszi, már nem neki való.

Az idén is olyan hevesen kezdődött a kánikula, még júniusban, hogy  málnát sem tudott enni. Csupa fonnyadt, aszalódott málna termett. Mintha eleve öregnek születtek volna. Az éretlen gyümölcsök kupacokban állnak a fák alatt, eső hiányában mind így végzi mindenik.  Nemhiába mondták a régi emberek: ha Medárdkor esik, akkor negyven napig esős idő lesz. Ha nem, akkor negyven napi szárazság várható. Klímaváltozás ide vagy oda, ez az idén összejött. Reggeltől estig csak a nagy forróság van, sül ki minden a kertben. Na, de ő már nem bírja öntözni. Ha terem valami, jó, ha nem, akkor annyi. Majd lesz valahogy.

Ujjai eközben fürgén tördelték a zöldpaszulyt. Oda sem kellett néznie, mozdulatai berögzültek voltak. Lecsippentette a fuszulykák egyik végét, megfordította, aztán a másik végét törte le. A végek a kötényében maradtak, a darabokra szaggatott részek pedig egy tálban kötöttek ki. Jó sok volt, hosszas munka lesz, de ideje is tömérdek. Elteszi majd télire, paradicsommal, petrezselyemmel. Finom leves lesz belőle.

Ekkor szemei hirtelen elengedték a kast, és a kezeire pillantott. Istenem, milyen ráncosak! És az erek is vastagon mutogatják rajta magukat. Végigsimította, mintha el szeretné tüntetni. A körmei viszont valamelyest megőrizték szépségüket. Nem azért, mert színesek voltak, hanem mert formásak. Sosem festette őket. Az édesanyja mindig azt mondta, az csak a naccságáknak való, nem az egyszerű parasztlányoknak.  Azt sem engedte, hogy az arcára kenjen valami kenceficét, szerinte az idő előtt öregíti majd meg. Ezt valahogy belenevelte, mert sosem használt sem körömlakkot, sem arckrémet. Csupán egészségügyi szesszel  törülte át az arcát esténként, talán azért maradt sima? Lehet, hogy az anyjának igaza volt? 

Egyre gyakrabban jutottak eszébe a szülei, a gyerekkora. De jó volt akkor! A szegénység ellenére is vidámság, öröm, boldogság lepte be a házat. Vagy csak az emlékeiben szépült meg minden? Mert a fiatalság maga a szépség és a gondtalanság? Az bizony meglehet. De amíg nagymosás volt, nagytakarítás, mezei munka, folyton csak nevettek, miközben dolgoztak. És amikor jött a vihar, ők meg a szénabuglya alá vackolták be magukat, s a szél elrepítette az összes szénát a fejük felül? Akkor is kacagtak, s berohantak az erdőbe, remélve, hogy nem csap bele egyik fába sem a villám. Hát nem csapott. 

Bezzeg most már minden nehezére esik. A járás, az üldögélés, a lassúság, amelyet már nem tud leküzdeni. Napokig pepecsel egyszerű dolgokkal, amivel régebben seperc alatt elkészült. A melegtől kába, a hidegtől zsibbadt. Néha még énekel egy-egy népdalt, de inkább azt is csak magában, pedig ezelőtt mosás, takarítás, mosogatás közben folyton-folyvást énekelt.

Közben kimarkolt egy-egy újabb adag paszulyt.

– Mikor telt el így az idő? – sóhajtott ismét. Mintha csak most lett volna gyerek. Mintha nem ért volna meg majdnem harmincezer napot élete kezdetétől. Milyen soknak tűnik napokban számolva, de mégis kevésnek. Csak harmincezer nap? Mikor egy nap olyan rövid? Még annyi mindent tenne, ha tudna! Ha az ereje is engedné. Akarat van, de képesség már nincs. Ebbe is beletörődött immár. 

Langyos szellő szaladt út az udvaron. Tollak, levelek lebbentek. Ő meg kiemelte a kosárból az utolsó marék zöldpaszulyt.

Írta:
László-Fábián Júlia

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése