Egy kupa piculasaláta ára egy lej volt

Könnyű, laza, savanykás levesnek főzik meg, valami kiadósabb másodikkal szoktak elnyomtatni

Mivel régebb kevesebb volt a pénz mint napjainkban, nagyon ritka alkalom volt, hogy szüleink „zsebpénzt” adjanak. Talán elő sem fordult, de eszünkbe sem jutott, hogy kérjünk, vagy, hogy kapjunk. Boldogok voltunk mi Etéden pénz nélkül is, ha sikerült összegyűlni az utcából a gyermekekkel. Ipi-csapáztunk, kótyáztunk, s ha labdát hoztak a magyaroszági kivándorolt rokonok, még piros-babos labdánk is volt, amivel nagyon jól tudtunk önfeledten játszani.

Az utca gyermekeinek közös játékára, általában estefelére került a sor, mert napközben, ha nem volt iskola, munkával voltunk elfoglalva. Mi kellett vigyázzunk a bárányokra, a kiskecske-gidóra, na meg a kisállatokra, a kiscsirkékre, rucákra meg a pipékre (kislibákra), nehogy az üllű (héja) elvigye őket, ha nem volt borító alá téve. Ha mégis megfeledkeztünk volna a felügyeletről és becsapott az üllű, óriási hanggal jelezte a pirostarajas-kedermagos óriáskakas, aki méltóságteljes lépteivel sétálgatott le s alá, felügyelve a tyúkudvart.

Amikor tavaszi vakációra került a sor (két hét), mi ezt az időszakot is a hasznosabb, értelmesebb dolgokkal szerettük volna kitölteni, hogy ne teljen csak úgy üresen el a nap. Ha annyira kitavaszodott az idő, hogy kisarjadjon a fű, zsenge korában megjelent a piculasaláta (papsaláta, Szentgyörgy-saláta,versengő saláta). A piculasalátát, általában egy könnyű, laza, savanykás levesnek főzik meg, amit valami kiadósabb másodikkal szoktak elnyomtatni, mint például a sült bárányhús, vagy a zsírban-lesütött füstölt-kolbász krumplival, puliszkával, ebédre, vagy vacsorára.  

Egy egyszeri alkalomra, a leveshez egy kupa salátára volt szükség. A mi kertünk kissé lankás helyen fekszik el, több szilvafával és almafával volt beültetve. Ide szoktunk járni piculasalátát szedni, de ha a szükség úgy kívánta, mentünk még tovább is, hisz ebben az időszakban még a T.SZ., vagyis kollektív tulajdonában voltak a kertterületek is. A piculasaláta az árnyékosabb, hűvösebb, vizenyős helyet kedveli, így hát ezen a helyen kellett keresgélni, szedni. Mindegyikünknek a kezében, egy-egy pléhkupa, fakupa, aminek űrtartalma 1 liter volt, ezt kellett teleszednie. A piculasaláta ideje hamar lejárt (beért), mert megkeseredett két-három hét alatt és ezt az időt nagyon ki kellett használni. Arra is oda kellett nagyon figyelni, hogy szedése közben, óvatosan, lazán szedjük, ne gyökerestől húzódjék ki, mert akkor a jövő évre már nem fog előbújni. Ha azt szerettük volna, hogy még pluszba is szedjük, vagyis értékesítsük a piculasalátát, néhány olyan családnál ahol idős párok, vagy egyedül élő özvegyasszonyokkal kellett előre megbeszélni. Mi testvérekül, négyen mentünk piculasalátát szedni és mindenkinek tele kellett szedje az edényét, a kupáját. A kupa piculasaláta ára egy lej volt, ennyire volt beárazva.

Amíg megteltek a kupák, szedés közben, végig azzal töltöttük az időt, megbeszéltük, hogy kinél, melyik idős házaspárnál, idősasszonynál fogjuk árusítani a piculasalátát és természetesen mennyi pénzt kapunk érte. Na meg mire fogjuk elkölteni pénzt. A pléhkupa elég későre szokott megtelni, mert nagyon szaporátlan volt a szedése, amíg a kissalátákat megtaláltuk, leszedtük, de nem adtuk fel, míg minden egyes alkalommal meg nem teltek a kupák. Ezután mentünk és illedelmesen bekopogtunk, köszöntünk, ahogy szüleink megtanítottak és köteleztek rá, az azelőtt megbeszélt házaknál átadtuk a „kupa piculasalátát”. Az így megszerzett pár lejből, színes ceruzát, írószert vagy füzeteket vásároltunk, ami akkor számunkra végtelen nagy örömet és elégtételt jelentett. Hát így teltek a tavaszi vakációink, a friss levegőn és a mozgás örömével is.

Farkas Domokos és neje az 1965-ben készült felvételen

Szerző: 2019. 05. 17.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése

Emlék

Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése

Csend a sziklák tövében

Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető  világunk   tele  van  meglepetéssel,  olyannyira,  hogy  belefér  bármilyen  szokatlan  torz,  pszicho,  sci fi,  csak  rettentsen! Nehéz  elhatárolódni,  nehéz kimaradni,  így  azután     egyszer... Tartalom megtekintése