Egy kupa piculasaláta ára egy lej volt

Könnyű, laza, savanykás levesnek főzik meg, valami kiadósabb másodikkal szoktak elnyomtatni

Mivel régebb kevesebb volt a pénz mint napjainkban, nagyon ritka alkalom volt, hogy szüleink „zsebpénzt” adjanak. Talán elő sem fordult, de eszünkbe sem jutott, hogy kérjünk, vagy, hogy kapjunk. Boldogok voltunk mi Etéden pénz nélkül is, ha sikerült összegyűlni az utcából a gyermekekkel. Ipi-csapáztunk, kótyáztunk, s ha labdát hoztak a magyaroszági kivándorolt rokonok, még piros-babos labdánk is volt, amivel nagyon jól tudtunk önfeledten játszani.

Az utca gyermekeinek közös játékára, általában estefelére került a sor, mert napközben, ha nem volt iskola, munkával voltunk elfoglalva. Mi kellett vigyázzunk a bárányokra, a kiskecske-gidóra, na meg a kisállatokra, a kiscsirkékre, rucákra meg a pipékre (kislibákra), nehogy az üllű (héja) elvigye őket, ha nem volt borító alá téve. Ha mégis megfeledkeztünk volna a felügyeletről és becsapott az üllű, óriási hanggal jelezte a pirostarajas-kedermagos óriáskakas, aki méltóságteljes lépteivel sétálgatott le s alá, felügyelve a tyúkudvart.

Amikor tavaszi vakációra került a sor (két hét), mi ezt az időszakot is a hasznosabb, értelmesebb dolgokkal szerettük volna kitölteni, hogy ne teljen csak úgy üresen el a nap. Ha annyira kitavaszodott az idő, hogy kisarjadjon a fű, zsenge korában megjelent a piculasaláta (papsaláta, Szentgyörgy-saláta,versengő saláta). A piculasalátát, általában egy könnyű, laza, savanykás levesnek főzik meg, amit valami kiadósabb másodikkal szoktak elnyomtatni, mint például a sült bárányhús, vagy a zsírban-lesütött füstölt-kolbász krumplival, puliszkával, ebédre, vagy vacsorára.  

Egy egyszeri alkalomra, a leveshez egy kupa salátára volt szükség. A mi kertünk kissé lankás helyen fekszik el, több szilvafával és almafával volt beültetve. Ide szoktunk járni piculasalátát szedni, de ha a szükség úgy kívánta, mentünk még tovább is, hisz ebben az időszakban még a T.SZ., vagyis kollektív tulajdonában voltak a kertterületek is. A piculasaláta az árnyékosabb, hűvösebb, vizenyős helyet kedveli, így hát ezen a helyen kellett keresgélni, szedni. Mindegyikünknek a kezében, egy-egy pléhkupa, fakupa, aminek űrtartalma 1 liter volt, ezt kellett teleszednie. A piculasaláta ideje hamar lejárt (beért), mert megkeseredett két-három hét alatt és ezt az időt nagyon ki kellett használni. Arra is oda kellett nagyon figyelni, hogy szedése közben, óvatosan, lazán szedjük, ne gyökerestől húzódjék ki, mert akkor a jövő évre már nem fog előbújni. Ha azt szerettük volna, hogy még pluszba is szedjük, vagyis értékesítsük a piculasalátát, néhány olyan családnál ahol idős párok, vagy egyedül élő özvegyasszonyokkal kellett előre megbeszélni. Mi testvérekül, négyen mentünk piculasalátát szedni és mindenkinek tele kellett szedje az edényét, a kupáját. A kupa piculasaláta ára egy lej volt, ennyire volt beárazva.

Amíg megteltek a kupák, szedés közben, végig azzal töltöttük az időt, megbeszéltük, hogy kinél, melyik idős házaspárnál, idősasszonynál fogjuk árusítani a piculasalátát és természetesen mennyi pénzt kapunk érte. Na meg mire fogjuk elkölteni pénzt. A pléhkupa elég későre szokott megtelni, mert nagyon szaporátlan volt a szedése, amíg a kissalátákat megtaláltuk, leszedtük, de nem adtuk fel, míg minden egyes alkalommal meg nem teltek a kupák. Ezután mentünk és illedelmesen bekopogtunk, köszöntünk, ahogy szüleink megtanítottak és köteleztek rá, az azelőtt megbeszélt házaknál átadtuk a „kupa piculasalátát”. Az így megszerzett pár lejből, színes ceruzát, írószert vagy füzeteket vásároltunk, ami akkor számunkra végtelen nagy örömet és elégtételt jelentett. Hát így teltek a tavaszi vakációink, a friss levegőn és a mozgás örömével is.

Farkas Domokos és neje az 1965-ben készült felvételen

Share on Facebook
Facebook
Ossza meg ismerőseivel!
Írta:
Kelemen Margit
Written by
Szerző: 2019. 05. 17.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Tavasz a gyimesi szorosban

Ősz Zoltán alkotása Pasztell 2011. Hol is maradtak ezek a káprázatos hegyek Ősz Zoltán sóhajából az évek alatt?? Ki tudja, hányszor feslettek fel ezek a finom szálak a lélek képzelt anyagán,... Tartalom megtekintése

A füzérradványi Károlyi-kastély

IMG_4516 IMG_4517 IMG_4519 IMG_4523 IMG_4521 IMG_4559 IMG_4556 IMG_4550 IMG_4551 IMG_4553 IMG_4525 IMG_4534 IMG_4529 IMG_4530 IMG_4532 IMG_4535 IMG_4538 IMG_4539 IMG_4546 IMG_4540   XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX  2022.05.02.   XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX IMG_4512 IMG_4510 IMG_4507 IMG_4506 IMG_4504 IMG_4501... Tartalom megtekintése

Anyóka az autóbuszon

Hogy ki volt ő? Egy egyszerű asszony, aki értett a beszéd nyelvén Mindig szeretek autóbuszon utazni. Ott általában  izgalmas beszélgetések hangzanak el, vagy éppen történik valami. Lehet, ezek másoknak lényegtelen... Tartalom megtekintése

Halk sóhaj

Hargitai Beáta alkotása Sóhaj voltál, mint tavasszal a szellő ha virágokat látogat, hogy kinyíljanak, egy gondolat voltál, amit rejtegetve ringattalak, zengő  madárdal,  mit  messzire  hord a csiklandó  napsugár,  tréfa voltál ... Tartalom megtekintése

Nagylegények, nagyleányok

Életünkben vannak olyan események, amelyek nemcsak nekünk, hanem egész közösségünknek fontosak. Ilyenek a születés, keresztelő, konfirmálás vagy elsőáldozás, ballagás, házasságkötés, aztán mindezek elölről kezdve a saját gyerekünkkel. Majd az unokánkkal.... Tartalom megtekintése

Hol bót, hol nem vót

Gyermekkorom egyik legendás helye volt a vámosoroszi vegyesbolt Hajdanában-danában a boltot még bótnak hívták és nem ABC-nek, vagy „tudomisén” minek. A bót egyet jelentett valamikor „Bótos Feri bácsival”. Feri bácsi... Tartalom megtekintése