Máglya a hajnali sötétben

Így emlékszem az etédi disznóvágásra, így mondom el az utókornak

Etédi disznóvágás 1991-ben

Az önellátó, önfenntartó, a rendtartó székely falvak életéhez hozzá tartozott a disznótartás, disznóhizlalás és következésképpen a téli disznóvágás is Székelyföldön. 

A disznó tartása természetes volt, hisz nem volt hiány gabonában, kukorica-, búza-, pityókaföldje volt mindenkinek és a szorgalmas székely ember tudta, hogy mit kezdjen a megtermelt javakkal. Portánként, két, szerényebb helyeken egy disznót hizlaltak és vágtak le évenként. A hízódisznót már év elején beszerezték malac, süldő formájában, majd egész éven keresztül hizlalták. De olyan család is volt, ahol anyadisznót tartottak és ebből fedezték saját szükségletet a család számára.  A disznóhízlalás és a vele járó munka sem volt könnyű, minden nap munkát igényelt az etetés és a gondozás. A gazda figyelő szemmel kísérte, nézegette, hogy növöget a „karácsonyi-disznó”. Jó hozzáállással, gondozással sikerült is felhizlalni, hogy az év végi ünnepek előtt megtörténjen a „disznóvágás”. A disznóvágás, külön eseménynek, számított a családokban. Amikor eldőlt a disznóvágás napja, a család minden tagja feladatot kapott, hogy kinek mi a teendője ezen alkalommal. A gazda feladata volt, hogy megkeresse és megbeszélje a hentessel/a mészárossal, hogy mikorra tudja beprogramáln, mert ebben az időszakban sok helyen történt disznóvágás a faluban. Miután leszögezték a pontos napot, következett a szalma beszerzése a perzselésre. Elő kellett készíteni a disznófürösztő-tekenőt, amiben fürösztötték, forrázták a levágott disznót. Az asszonyoknak megszaporodott a dolguk, sürögtek, forogtak, hogy mindent elő tudjanak készíteni időben, a disznóvágás napjára. Előkerültek a nagy 10-20 literes fazekak, vájlingok, teknők, tálacskák, mert mindezekre szükség volt ezen alkalommal. Előző este megtisztították a fokhagymát, amiből jó nagy adag kellett a kolbászhúshoz, sót, borsot, a csombor-sodrást, amit a gömböchöz és a véres-hurkához használtak. Hogy micsoda tudást igényelt ez, és tudtak is ezek a drága székely asszonyok! 

És eljött a disznóvágás napja. Hajnali 4-5 órakor volt az ébredés. A gazda kiment és begyújtott a búbos-kemence melletti katlan alá az előkészített forgácsból és fából. A nagy üstbe vizet kellett hordani vederrel a gémeskútból, felmelegíteni, forralni, hogy mire megérkezik a hentes, forrjon az üstben a víz. A megbeszélt időpont, körülbelül hat óra, ekkorra érkezett a hentes a disznóvágáshoz szükséges felszerelésével. Már minden elő volt készítve, a véres tállal együtt. Egy személy ki volt nevezve a „vérestál-fogásra”. Rendszerint a hentessel érkezett a két legközelebbi szomszéd. A gazdával együtt elég erőforrásnak bizonyultak a disznófogáshoz. De persze, mindenekelőtt, a legeslegelső lépés az volt, hogy egy-egy kupica szilvapálinkával kínálkodott a házigazda. Miután sikerült a disznó szúrás, következett a disznó fürösztése. Nagy fateknőbe téve a kezdték forrázni és  forgatni, füröszteni minél jobban, hogy könnyebben ki tudják tépni a disznó szőrét. Fürösztés után miután végeztek a szőrtelenítéssel, következett a disznó perzselése, ami messziről úgy tűnt, mint egy máglya a hajnali sötétben. A szalmával való perzselés azért volt fontos, mert a disznó bőre finomabbá, ízletesebbé vált. Abban az időben mindenki csak szalmával perzselte a disznót. A gyermekeket nemigen engedték közel, mert hírből lehetett hallani, hogy volt rá eset mikor,  egymást közt el akarták játszani a „disznóvágást” a perzseléssel együtt! 

Perzselés után, szépen megtakarították, lemosták súrolókefével a disznót tisztára és feltették a „boncoló-asztalra”. A boncoló-asztalon darabolta fel, nagy szakértelemmel a hentes a disznót, közben meg-megkérdezte a háziasszonyt melyik tálba, tekenőbe, melyik részt tegye. Legelőszőr a tokapecsenyét vágta ki és föl, hogy mire bejeződik a disznó feldarabolása, a háziasszony el tudja készíteni a pecsenyét. Micsoda különös finomság a friss húsból készített disznópecsenye puliszkával, akár krumplipürével, a savanyúság, az ekkora beért savanyított káposzta a pincéből. A hentes külön edényben rakta a szalonnát, amit rögtön be is sózott érlelésre. A kolbásznak való húst szintén nagy edénybe kellett tenni, mert ki kellett dolgozni, még mielőtt a hurkába feltöltötték. A hurka-, és a bélpucolás is külön tudomány volt, amit az erre megbízott asszony végzett. A máját megfőzték a többi szervekkel, mert ebből készült a májas-hurka. A kifogott vért külön főzték meg és rizskásával vegyítve, fűszerezve csomborral, ami adta az igazi ízét, összeállítva, összegyúrva készült belőle a véres-hurka. A májas, és a véres hurkát a gömböc elkészítése után még kifőzték nagy fazekakban, hogy összeálljon az íz és a bél is megfőjön, de a tartósítás szempontjából is szükség volt rá. A disznófejből készült a „disznófősajt”. Ezenkívül külön választották a kocsonyának és a zsírnak valót is.  

Ekkor még Ferencz Jóska katonái dolgozták meg a határt Etéden

A disznó feldarabolása körülbelül, úgy 11-12 órára ért véget, mire elkészült a disznópecsenye is, megkínálták a meghívottakat és az erre összegyűlt közeli rokonságot. A frissen kiforrt bor is előkerült az asztalra és volt eset rá, mikor, nótázgatni kezdtek a férfiak. Az ebéd lejárta után, következett az asszonyoknak a sok munka. A kolbászhús őrlése és gyúrása, a májas, véres, gömböc és a disznófősajt elkészítése, ami egész késő estig is eltartott. Vacsorára már elkészült a húsgombócos káposztalé leves, a tepsiben sült friss kolbász, a májas-véres. A nap végére kifáradva dőlt nyugovóra a ház népe, megelégedéssel nyugtázva a napot, hogy megvan az elkövetkező időszakaszra az eledelük! Már csak a Szent Ünnepre vártak. Bizonyára tudták, hogy hol szeretet és együttérzés, ott az Isten! 

Írta:
Kelemen Margit

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése