Máglya a hajnali sötétben

Így emlékszem az etédi disznóvágásra, így mondom el az utókornak

Etédi disznóvágás 1991-ben

Az önellátó, önfenntartó, a rendtartó székely falvak életéhez hozzá tartozott a disznótartás, disznóhizlalás és következésképpen a téli disznóvágás is Székelyföldön. 

A disznó tartása természetes volt, hisz nem volt hiány gabonában, kukorica-, búza-, pityókaföldje volt mindenkinek és a szorgalmas székely ember tudta, hogy mit kezdjen a megtermelt javakkal. Portánként, két, szerényebb helyeken egy disznót hizlaltak és vágtak le évenként. A hízódisznót már év elején beszerezték malac, süldő formájában, majd egész éven keresztül hizlalták. De olyan család is volt, ahol anyadisznót tartottak és ebből fedezték saját szükségletet a család számára.  A disznóhízlalás és a vele járó munka sem volt könnyű, minden nap munkát igényelt az etetés és a gondozás. A gazda figyelő szemmel kísérte, nézegette, hogy növöget a „karácsonyi-disznó”. Jó hozzáállással, gondozással sikerült is felhizlalni, hogy az év végi ünnepek előtt megtörténjen a „disznóvágás”. A disznóvágás, külön eseménynek, számított a családokban. Amikor eldőlt a disznóvágás napja, a család minden tagja feladatot kapott, hogy kinek mi a teendője ezen alkalommal. A gazda feladata volt, hogy megkeresse és megbeszélje a hentessel/a mészárossal, hogy mikorra tudja beprogramáln, mert ebben az időszakban sok helyen történt disznóvágás a faluban. Miután leszögezték a pontos napot, következett a szalma beszerzése a perzselésre. Elő kellett készíteni a disznófürösztő-tekenőt, amiben fürösztötték, forrázták a levágott disznót. Az asszonyoknak megszaporodott a dolguk, sürögtek, forogtak, hogy mindent elő tudjanak készíteni időben, a disznóvágás napjára. Előkerültek a nagy 10-20 literes fazekak, vájlingok, teknők, tálacskák, mert mindezekre szükség volt ezen alkalommal. Előző este megtisztították a fokhagymát, amiből jó nagy adag kellett a kolbászhúshoz, sót, borsot, a csombor-sodrást, amit a gömböchöz és a véres-hurkához használtak. Hogy micsoda tudást igényelt ez, és tudtak is ezek a drága székely asszonyok! 

És eljött a disznóvágás napja. Hajnali 4-5 órakor volt az ébredés. A gazda kiment és begyújtott a búbos-kemence melletti katlan alá az előkészített forgácsból és fából. A nagy üstbe vizet kellett hordani vederrel a gémeskútból, felmelegíteni, forralni, hogy mire megérkezik a hentes, forrjon az üstben a víz. A megbeszélt időpont, körülbelül hat óra, ekkorra érkezett a hentes a disznóvágáshoz szükséges felszerelésével. Már minden elő volt készítve, a véres tállal együtt. Egy személy ki volt nevezve a „vérestál-fogásra”. Rendszerint a hentessel érkezett a két legközelebbi szomszéd. A gazdával együtt elég erőforrásnak bizonyultak a disznófogáshoz. De persze, mindenekelőtt, a legeslegelső lépés az volt, hogy egy-egy kupica szilvapálinkával kínálkodott a házigazda. Miután sikerült a disznó szúrás, következett a disznó fürösztése. Nagy fateknőbe téve a kezdték forrázni és  forgatni, füröszteni minél jobban, hogy könnyebben ki tudják tépni a disznó szőrét. Fürösztés után miután végeztek a szőrtelenítéssel, következett a disznó perzselése, ami messziről úgy tűnt, mint egy máglya a hajnali sötétben. A szalmával való perzselés azért volt fontos, mert a disznó bőre finomabbá, ízletesebbé vált. Abban az időben mindenki csak szalmával perzselte a disznót. A gyermekeket nemigen engedték közel, mert hírből lehetett hallani, hogy volt rá eset mikor,  egymást közt el akarták játszani a „disznóvágást” a perzseléssel együtt! 

Perzselés után, szépen megtakarították, lemosták súrolókefével a disznót tisztára és feltették a „boncoló-asztalra”. A boncoló-asztalon darabolta fel, nagy szakértelemmel a hentes a disznót, közben meg-megkérdezte a háziasszonyt melyik tálba, tekenőbe, melyik részt tegye. Legelőszőr a tokapecsenyét vágta ki és föl, hogy mire bejeződik a disznó feldarabolása, a háziasszony el tudja készíteni a pecsenyét. Micsoda különös finomság a friss húsból készített disznópecsenye puliszkával, akár krumplipürével, a savanyúság, az ekkora beért savanyított káposzta a pincéből. A hentes külön edényben rakta a szalonnát, amit rögtön be is sózott érlelésre. A kolbásznak való húst szintén nagy edénybe kellett tenni, mert ki kellett dolgozni, még mielőtt a hurkába feltöltötték. A hurka-, és a bélpucolás is külön tudomány volt, amit az erre megbízott asszony végzett. A máját megfőzték a többi szervekkel, mert ebből készült a májas-hurka. A kifogott vért külön főzték meg és rizskásával vegyítve, fűszerezve csomborral, ami adta az igazi ízét, összeállítva, összegyúrva készült belőle a véres-hurka. A májas, és a véres hurkát a gömböc elkészítése után még kifőzték nagy fazekakban, hogy összeálljon az íz és a bél is megfőjön, de a tartósítás szempontjából is szükség volt rá. A disznófejből készült a „disznófősajt”. Ezenkívül külön választották a kocsonyának és a zsírnak valót is.  

Ekkor még Ferencz Jóska katonái dolgozták meg a határt Etéden

A disznó feldarabolása körülbelül, úgy 11-12 órára ért véget, mire elkészült a disznópecsenye is, megkínálták a meghívottakat és az erre összegyűlt közeli rokonságot. A frissen kiforrt bor is előkerült az asztalra és volt eset rá, mikor, nótázgatni kezdtek a férfiak. Az ebéd lejárta után, következett az asszonyoknak a sok munka. A kolbászhús őrlése és gyúrása, a májas, véres, gömböc és a disznófősajt elkészítése, ami egész késő estig is eltartott. Vacsorára már elkészült a húsgombócos káposztalé leves, a tepsiben sült friss kolbász, a májas-véres. A nap végére kifáradva dőlt nyugovóra a ház népe, megelégedéssel nyugtázva a napot, hogy megvan az elkövetkező időszakaszra az eledelük! Már csak a Szent Ünnepre vártak. Bizonyára tudták, hogy hol szeretet és együttérzés, ott az Isten! 

Írta:
Kelemen Margit

Hasonló

Égi áldás az özvegyasszony házasságára

Ilus málnát, szamócát, medvehagymát árult a piacon, de Károly inkább a kezét kérte meg Ilus még akkor sem tudott örülni, mikor a postás meghozta az első nyugdíját. Minek? Éppen annyit... Tartalom megtekintése

Virágvasárnap Vatikánban a Szent Péter téren

Pálmaágakból lefektetett szőnyeg a Bazilika lépcsőin, olajágakkkal integető ünneplők Ilyen meghívót kap a vendég, ha a jó sorsa Rómában egy zarándokszállásra viszi. A Casa per ferie delle Suore Missionarie Pallottine néhány... Tartalom megtekintése

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam

Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia

Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér  ragyogása,  elegánsan hangolt  épületei  a ... Tartalom megtekintése

Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban

Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése

Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől

A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon  siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése