Máglya a hajnali sötétben

Így emlékszem az etédi disznóvágásra, így mondom el az utókornak

Etédi disznóvágás 1991-ben

Az önellátó, önfenntartó, a rendtartó székely falvak életéhez hozzá tartozott a disznótartás, disznóhizlalás és következésképpen a téli disznóvágás is Székelyföldön. 

A disznó tartása természetes volt, hisz nem volt hiány gabonában, kukorica-, búza-, pityókaföldje volt mindenkinek és a szorgalmas székely ember tudta, hogy mit kezdjen a megtermelt javakkal. Portánként, két, szerényebb helyeken egy disznót hizlaltak és vágtak le évenként. A hízódisznót már év elején beszerezték malac, süldő formájában, majd egész éven keresztül hizlalták. De olyan család is volt, ahol anyadisznót tartottak és ebből fedezték saját szükségletet a család számára.  A disznóhízlalás és a vele járó munka sem volt könnyű, minden nap munkát igényelt az etetés és a gondozás. A gazda figyelő szemmel kísérte, nézegette, hogy növöget a „karácsonyi-disznó”. Jó hozzáállással, gondozással sikerült is felhizlalni, hogy az év végi ünnepek előtt megtörténjen a „disznóvágás”. A disznóvágás, külön eseménynek, számított a családokban. Amikor eldőlt a disznóvágás napja, a család minden tagja feladatot kapott, hogy kinek mi a teendője ezen alkalommal. A gazda feladata volt, hogy megkeresse és megbeszélje a hentessel/a mészárossal, hogy mikorra tudja beprogramáln, mert ebben az időszakban sok helyen történt disznóvágás a faluban. Miután leszögezték a pontos napot, következett a szalma beszerzése a perzselésre. Elő kellett készíteni a disznófürösztő-tekenőt, amiben fürösztötték, forrázták a levágott disznót. Az asszonyoknak megszaporodott a dolguk, sürögtek, forogtak, hogy mindent elő tudjanak készíteni időben, a disznóvágás napjára. Előkerültek a nagy 10-20 literes fazekak, vájlingok, teknők, tálacskák, mert mindezekre szükség volt ezen alkalommal. Előző este megtisztították a fokhagymát, amiből jó nagy adag kellett a kolbászhúshoz, sót, borsot, a csombor-sodrást, amit a gömböchöz és a véres-hurkához használtak. Hogy micsoda tudást igényelt ez, és tudtak is ezek a drága székely asszonyok! 

És eljött a disznóvágás napja. Hajnali 4-5 órakor volt az ébredés. A gazda kiment és begyújtott a búbos-kemence melletti katlan alá az előkészített forgácsból és fából. A nagy üstbe vizet kellett hordani vederrel a gémeskútból, felmelegíteni, forralni, hogy mire megérkezik a hentes, forrjon az üstben a víz. A megbeszélt időpont, körülbelül hat óra, ekkorra érkezett a hentes a disznóvágáshoz szükséges felszerelésével. Már minden elő volt készítve, a véres tállal együtt. Egy személy ki volt nevezve a „vérestál-fogásra”. Rendszerint a hentessel érkezett a két legközelebbi szomszéd. A gazdával együtt elég erőforrásnak bizonyultak a disznófogáshoz. De persze, mindenekelőtt, a legeslegelső lépés az volt, hogy egy-egy kupica szilvapálinkával kínálkodott a házigazda. Miután sikerült a disznó szúrás, következett a disznó fürösztése. Nagy fateknőbe téve a kezdték forrázni és  forgatni, füröszteni minél jobban, hogy könnyebben ki tudják tépni a disznó szőrét. Fürösztés után miután végeztek a szőrtelenítéssel, következett a disznó perzselése, ami messziről úgy tűnt, mint egy máglya a hajnali sötétben. A szalmával való perzselés azért volt fontos, mert a disznó bőre finomabbá, ízletesebbé vált. Abban az időben mindenki csak szalmával perzselte a disznót. A gyermekeket nemigen engedték közel, mert hírből lehetett hallani, hogy volt rá eset mikor,  egymást közt el akarták játszani a „disznóvágást” a perzseléssel együtt! 

Perzselés után, szépen megtakarították, lemosták súrolókefével a disznót tisztára és feltették a „boncoló-asztalra”. A boncoló-asztalon darabolta fel, nagy szakértelemmel a hentes a disznót, közben meg-megkérdezte a háziasszonyt melyik tálba, tekenőbe, melyik részt tegye. Legelőszőr a tokapecsenyét vágta ki és föl, hogy mire bejeződik a disznó feldarabolása, a háziasszony el tudja készíteni a pecsenyét. Micsoda különös finomság a friss húsból készített disznópecsenye puliszkával, akár krumplipürével, a savanyúság, az ekkora beért savanyított káposzta a pincéből. A hentes külön edényben rakta a szalonnát, amit rögtön be is sózott érlelésre. A kolbásznak való húst szintén nagy edénybe kellett tenni, mert ki kellett dolgozni, még mielőtt a hurkába feltöltötték. A hurka-, és a bélpucolás is külön tudomány volt, amit az erre megbízott asszony végzett. A máját megfőzték a többi szervekkel, mert ebből készült a májas-hurka. A kifogott vért külön főzték meg és rizskásával vegyítve, fűszerezve csomborral, ami adta az igazi ízét, összeállítva, összegyúrva készült belőle a véres-hurka. A májas, és a véres hurkát a gömböc elkészítése után még kifőzték nagy fazekakban, hogy összeálljon az íz és a bél is megfőjön, de a tartósítás szempontjából is szükség volt rá. A disznófejből készült a „disznófősajt”. Ezenkívül külön választották a kocsonyának és a zsírnak valót is.  

Ekkor még Ferencz Jóska katonái dolgozták meg a határt Etéden

A disznó feldarabolása körülbelül, úgy 11-12 órára ért véget, mire elkészült a disznópecsenye is, megkínálták a meghívottakat és az erre összegyűlt közeli rokonságot. A frissen kiforrt bor is előkerült az asztalra és volt eset rá, mikor, nótázgatni kezdtek a férfiak. Az ebéd lejárta után, következett az asszonyoknak a sok munka. A kolbászhús őrlése és gyúrása, a májas, véres, gömböc és a disznófősajt elkészítése, ami egész késő estig is eltartott. Vacsorára már elkészült a húsgombócos káposztalé leves, a tepsiben sült friss kolbász, a májas-véres. A nap végére kifáradva dőlt nyugovóra a ház népe, megelégedéssel nyugtázva a napot, hogy megvan az elkövetkező időszakaszra az eledelük! Már csak a Szent Ünnepre vártak. Bizonyára tudták, hogy hol szeretet és együttérzés, ott az Isten! 

Szerző: 2021. 12. 01.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Alföldi alkony

Bíró Ernő alkotása 32×50 cm. pasztell. 2011. Izzik a kép,  perzsel,  azonnal  lángra  lobban,  talán  már  szikra  sem  kell  pláne gyufaszál!!  Nagy erejű,  sodró kép,  a  látvány  fogva tart.  A... Tartalom megtekintése

Hiszi, hogy jó utat választott

A  Banu-Szer Kft. a vevők igényeit szem előtt tartva újul meg időről-időre  Nyíregyháza – Balázs László épületgépész mesternek bizonyára emlékezetes marad a Nyíregyházi Építőipari Ipartestület évzáró ülése. A megalapitásának 30... Tartalom megtekintése

A jószág volt az aranya a népnek

Ez a kijelentés egy megkérdőjelezhetetlen tételmondat volt a közelmúltig Szatmárban mindenképpen. Aztán a szarvasmarhák Eldorádójából sivatag lett, a legelőkből meg Terra Incognita. Arrafelé így mondják. Nem akarok szociológiai fejtegetésekbe bocsátkozni... Tartalom megtekintése

Ablakok a csendesség falain

Tüttő József alkotása 60x90cm Olaj, HDF. Ahogy  mentek az  évek  úgy szaporodtak a  házak,  kicsik, nagyok  ilyen olyat tetővel kéménnyel, és persze  ablakokkal,  nehogy  csak  az ember  lásson, hanem  az ... Tartalom megtekintése

Máglya a hajnali sötétben

Így emlékszem az etédi disznóvágásra, így mondom el az utókornak Az önellátó, önfenntartó, a rendtartó székely falvak életéhez hozzá tartozott a disznótartás, disznóhizlalás és következésképpen a téli disznóvágás is Székelyföldön. ... Tartalom megtekintése