Negyven testőr a “kicsi magyar világban”

Ruhájuk tábori barna színű zsinóros zubbony, mellükön a székely címer

A tablóképet id. Bálint István családjától kaptam. Id. Bálint István Horthy Miklós testőre volt. A tablóképen az alsó sorban a legutolsó.  Azt hiszem, hogy lassan túl vannak a fiatalságon, azok, akik tudják ennek a jelentőségét. Tudnak „a kicsi magyar világról”, az akkori történésekről. Sőt már a katonaság fogalma sem tiszta már, hogy milyen is volt.

Gyermekkoromban és a fiatalságom idején azok a legények, akik szolgálni voltak, vagy inaskodtak, a katonai sorozásra hazatértek a faluba. A besorozás Csíkszeredában volt, utána várták a katonai behívót.  A katonaság időtartama rendszerenként, időnként változott. Sorozáskor a lány bokrétát tett a kedvese kalapjába. Az első világháború körül sokkal hosszabb időre vonultak be a legények, sokáig voltak távol. Később lerövidültek a katonaság évei.  Az utolsó katonák, a 90-es években már csak egy évet voltak a hadseregben. A katonaság mindenképpen egy személyiséget formáló idő volt a férfiak életében. Addig egyesek még ki sem mozdultak a falujukból. Bevonuláskor utaztak távolabbra, sőt a háborúk idején, nagyon messze, más országokba is eljutottak, a frontra, a harctérre.

     A besorozott katonák megkapták a katonai behívót. Előzőleg egy asztalosnál megrendelték a koffert, ráfestették a legény nevét is. Ebben a kofferben rekeszek voltak, amit még külön is be lehetett zárni. Jó előre beleraktak minden szükséges dolgot, és készültek a katonavacsorára. A család anyagi helyzete határozta meg, hogy milyen legyen a katonakísérő vacsora. Vagy egészen szűk körben, a család keretén belül tartották, vagy ott voltak a rokonok, komák, barátok, fiatalság is. Erre már előzőleg is rákészültek, a bevonulás előtti este tartották meg. Nagy sütés, főzés volt előtte.  A katonavacsorán ott volt a legény szeretője is, a lány, akinek udvarolt, aki a sorozáskor a bokrétát tette. Őt ültették a legénnyel a fő helyre, mert általában a nagy szentkép a fal közepén volt. Ez alá a kép alá ült a fiatal pár. Másnap már a faluban fő probléma volt, hogy: N. N. leány ült a szentkép alatt az esti katonavacsorán. Tehát ki a szeretője a legénynek. Elment a legény, de később a leányt más legény is elhívta, és ez nem vetett jó fényt a leányra, ha „többször is ült a szentkép alatt.” Akik részt vettek a katonavacsorán, pénzt adtak a legénynek ajándékként. Általában a korai, hajnali vonattal ment a legény az elosztó központba, Csíkszeredába. Így kinyúlt reggelig a katonakísérő hajnalig. Az állomásra kivonult az egész vendégsereg az állomásra. Mindig voltak zenészek is. A koffert egy rúdra húzták, két legény vitte. Egész úton katonadalokat énekeltek, a zenészek végig zenéltek. Több katonadalt is leírtam a Bölcsőtől a sírig című könyvemben. Úgy gyűjtöttem a nagytatáimtól, és  az idősebb férfiaktól.

A legényt elvitték az elosztó helyre, ott az állomáson várták a regrutákat. Innen tovább küldték vonattal az alakulathoz. Izgalomban élt a család, mert előzetesen egyáltalán nem tudták, hogy hova viszik katonának. Ha alkalom adódott esetleg tudott üzenni a szüleinek a legény, de máskülönben meg kellett várni az első levelet az újonctól. Ekkor írta meg a címét. Bevonuláskor legtöbbször a viseltes ruhát vettek fel, mert azt haza is küldték, amikor katonaruhába öltöztek. Olyan is volt, amikor valamilyen ruhadarabot maguknál hagytak, hogy legyen, amit elővegyenek, ha fel kellett mosni a padlót, takarítani kellett a kaszárnyába. Nagyon sok katonaképet gyűjtöttem, sok emléket írtam le, leveleket másoltam le, elbeszéléseket, beszélgetéseket, régi emlékeket.

Most pedig a tabló képhez kapcsolódó adatok. id. Bálint István 1919 augusztusában született. Így a kicsi magyar idő alatt vonult be katonának. 1940 aug. 30-án volt a második bécsi döntés. Észak-Erdély Magyarország része lett, így a Székelyföld is. A magyar katonák szeptember 5-én bevonultak Erdélybe. Hatalmas örömmel fogadták. Fellélegezhettek. Hoztak egy határozatot, hogy létre hozzák a székely testőr alegységet. 1941 őszén volt a toborzás, kiválasztották a honvédeket, egy orvos altábornok megvizsgálta őket, kezdetben 26 katonát választottak ki, majd 40-re gyarapodott a számuk. Az egyenruhájuk eltért a többi testőrétől. Zsinóros ruhákat kaptak, képezték őket, sok mindenre kioktatták, műveltségi tárgyakat tanítottak nekik. Meg kellett legyen a négy polgári iskola. Megállapították, hogy a székelyek értelmes, megbízható emberek. Ruhájuk tábori barna színű zsinóros zubbony, mellükön a székely címer. A tablón mind székely testőrök vannak. Kitört a háború, sok minden esemény történt, amit a történészek feldolgoztak.

Újból id. Bálint István élete alakulásáról írok, aki a Testőr lövészzászlóalj tagja volt. Harcoltak, de a háború vége fele 1944. december 26-án fogságba került több társával is. Elvitték Oroszországba, hadifogoly volt Krematorsz helyen. Öt évig volt fogoly, 1950-ben került haza. Megnősült, viszont a fogolytáborban eltöltött idő megviselte az egészségét, sokat betegeskedett, 1986. október 21-én halt meg, 67 éves korában. Gyerekei ifj. Bálint István, és Bálint Anna. Ők segítettek Horthy Miklós testőrét megismerni. A képeket és tőlük kaptam.

A könyveimben sok anekdotát is leírtam. Most egy valós, de kissé vicces történet következik. A háború után, az orosz fogság idején, a családok legtöbbször semmit sem tudtak a foglyok sorsáról. Ha néha hazatért valaki, azt vallatták ki. „ Egyik asszony a gyermekeivel együtt hét évig várta haza a férjét. Küzdelmes évek álltak mögötte. Nagy volt a család, minden munkát el kellett végeznie, otthon, a mezőn. Alig győzte, így nem mindig tudott rendet tartani a lakásban.  Amikor végre megérkezett a várva, várt hír, hogy a férje él, és hamarosan hazatér, gyorsan meszeléshez fogott. Éppen a felét végezte el a munkának, amikor hazatért a férje. Izgalmában alig tudott megszólalni, csak annyit tudott mondani:

Jaj te Dénes, hát ilyen hamar hazajövél?

Erre a férje:

Haza én biza, elég hamar, csupán hét esztendőre.

Ebből anekdota lett, de keserű anekdota.

Szerző: 2019. 03. 13.

1 hozzászólás

  • Moldovan Irén says:

    Édesapám a negyven testőr egyike volt. Ott van a képen, a kép nekem is megvan. Bencze Árpád a neve. A testőrség megszűnése után orosz fogságba került. Emlékeiről és emlékeiből egy kis könyvet is írtam.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló