Csíkmadarason három napig tartott a lakodalom

Aki akkor mellém állt, az egész élete során mellettem is maradt

Péter Róza és Bálint Albert lakodalma 1942.

Ismét egy régi fénykép nézegetése közben nosztalgiázom. Nézem a fényképet, 1943-ban, talán nyáron készült. Egy kocsiszekér a Péter nagyszüleim udvarán. A fogatost a szekérrel, úgy fogadták meg, hiszen a mi családunk nem tartott lovakat. A szekéren ül a Péter család. Középen édesanyám, 25 éves, én ülök az ölében, mellette édesapám, 31 éves, a nagyobbik öcsémet fogja, hátul Péter nagytatám 57 éves, nagymamám 51 éves, oldalt Lajos nagybátyám, 19 éves. Hát az első lakodalomba indulásom a fénykép alapján két évesen volt. Hogy tovább mi történt? Az bizonyos, hogy csak szekereztünk, aztán minket hazavittek. Nem tudhatom, már rég nincs is, akitől kérdezhetnék erről. 

1942. tavasszal, talán a farsangban

Ez egy másik kép. A nagyszüleim háza lépcsőjén. Itt is egy lakodalom, a menyasszony búcsúztatója. Elől a négy koszorúslány. A fal mellett a nagymamám, középen a menyasszony, a nagynéném, Péter Róza, mellette a vőlegény, Bálint Albert. Hátul édesapám, édesanyám, János, és Lajos nagybátyám. Amiről még meséltek, hogy gyalogos lakodalom volt ez. Közel lakott a vőlegény.

A napokban kaptam egy nagyon szép lakodalmi meghívót. Nagyon szép, díszes kivitelezésben. Eltelt 76 év. Sok. Szép idő. Volt benne minden. És volt sok, sok lakodalom is. Mi, a férjemmel, nem tartottunk lakodalmat, de eljártunk, ha meghívtak.  

Minden, de minden változik. Megváltoztak a hagyományos falusi lakodalmak is. A régiekre gondolok vissza, ahogyan az emlékeimben élnek.

Az első olyan lakodalom, ahová személyes meghívót kaptam, 1958-ban volt. 17 éves voltam. Koszorús lánynak hívott meg a barátnőm. A másik koszorús lány, 16 éves volt. Csak úgy, fiú nélkül. A férjhez menő barátnőm menyasszonynak öltözött. Mi, a koszorús lányok, egyszerű rózsaszín kis selyemruhácskába. Az esküvőre menet „került” mellénk, két fiatal tanító, a vőlegény barátai. Aki, akkor mellém állt, az egész élete során mellettem is maradt. Két év múlva házasodtunk össze. 46 és fél év után hagyott itt, örökre. Most már 14 éve.

Most meg a többi lakodalmi emlékeim. Minden időben a lakodalmakat is meghatározták a lehetőségek. Viszont, a lakodalmak a hagyományok betartásával történt. Megvolt a „forgatókönyve” egy lakodalomnak. Udvarolt a legény a lánynak. Ketten eldöntötték, hogy össze fognak házasodni. Miután a leány bejelentette a dolgot a szüleinek, egy közeli alkalommal a leány szülei és a rokonai közül is elmentek háztűznézőbe. Szétnéztek bent és kint az udvaron is. A háziak vacsorával kínálták meg. Ismerkedett a két család. A következőkben kikérték a leányt. A kikérés is a szokásoknak megfelelően történt. A legény és két megbízott kikérő ment el a leányos házhoz. Először a legény mondta el a jövetelük célját, majd a két kikérő mondta el a kikérő szöveget. Ezután vacsoráztak. Leszögezték az eljegyzés idejét. Az eljegyzéskor a felkért rokon egy vers kíséretében átadta a gyűrűket a jegyeseknek.

Következett az írogatás. A menyasszony házánál a bérmaszülőkkel közösen összeírták azokat a dolgokat, amelyeket a szülők kelengyébe számítottak adni. Elkészítették a hozománylevelet, felírtak mindent nagyon aprólékosan, az ingó és ingatlan hozományt. Felsorolták a birtokokat, a szántóföldeket, kaszálókat, erdőrészeket. Gyakran megtörtént, hogy a hozománylevél írásakor összevesztek az új rokonok. A legjobb minőségű szántóföldek a kenderföldek voltak. Megírták a leltárt. A tanúk aláírták a hozománylevelet.

Azután mindkét család külön látott hozza a lakodalom szervezéséhez.  A megfogadott „gazdák” leírták a vendégek névsorát. Nem készítettek írásos meghívót.  Írásos meghívókat csak később a hatvanas évek végén kezdtek nyomtattatni. Szóban hívták meg a lakodalmasokat egy héttel a lakodalom előtti vasárnap. Mialatt a gazdák hívták a vendégeket, mindkét háznál bordáslaskát készítettek az asszonyok. Az adag a vendégek számától függött. Minden asszony vitt néhány tojást, egy szövőbordát, orsót, fehér kötényt. Volt, aki gyúrta a laskatésztát. A liszthez tojást és egy nagyon kevés vizet is tettek. Volt, aki kinyújtotta a tésztát a lehető legvékonyabbra. A kinyújtott tésztát szárították, majd összevágták kis kockákra. Ezt osztották szét az asszonyok között, akik a bordán az orsó hegyének segítségével apró csigácskákat sodortak. A kész bordáslaskát szétterítették száradni, a gazdasszony gézből készült zacskókban tartotta, addig, amíg bele kellett főzni a húslevesbe. A kaláka végén a háziasszony megvendégelte itallal és süteménnyel a segítségeket. 

A fiatal pár személyesen hívta meg két héttel előbb a koszorúslányokat, és az ágütő legényeket. A meghívás után az ágütő legények az erdőben megkerestek négy sudár fenyőfát. Ezeket kivágták és hazaszállították egyikük udvarára. A legényeknek az ennivalót, és az innivalót a vőlegény házában csomagolták. Estére ide is hívták meg vacsorára. A hozott fákat a következő napokban faragták, festették. A koszorúslányok színes krepp-papírból rózsákat készítettek, szalagokat vágtak. Fontak két fenyőág koszorút. A fenyőfákat és a koszorúkat feldíszítették.  Két deszkalapot gyalultak, egyikre írták: Isten veled! A másikra: Isten hozott! Mialatt készült a bordáslaska, az alatt a lakodalmi gazdák hívták meg a vendégeket a lakodalomba. Elmondták a meghívó versikét. Meghívó versike is többféle volt. Estére vissza is tért a gazda a lakodalmas házhoz és már nagyjából tudták is, hogy hány vendégre számíthatnak. A lakodalmas házaknál folytatódtak az előkészület.  A leányos háznál a kelengye előkészítésével is foglalkoztak.

Csütörtökre már kész voltak a feldíszített fenyők. Egy hosszú szekérre feltettek egy párat, az egyik koszorút és az „Isten hozott!” táblát. Felültek a koszorúslányok és az ágütő legények. Úgy vitték a fákat, hogy a lehető legnagyobbat kerüljenek velük a faluban, hogy minél többen lássák. A vőlegény házánál elmondták jövetelük célját. A fenyőket felállították a kapu két sarkába. Közéjük kifeszítették a koszorút, rajta a táblát. Az egész ágütés alatt ott voltak a szomszédok, bámészkodók. Megkínáltak mindenkit itallal, süteménnyel, kürtőskaláccsal. Most már a másik pár fenyőt tették a szekérre, a másik koszorút az „Isten veled!”  táblával!

Ismét mind felültek a szekérre és énekelve a menyasszony házánál állítottak fákat Az ágütőket behívták, és vacsorát adtak nekik. Pénteken mindkét háznál levágták az állatokat. Általában borjút, disznót és szárnyasokat vágtak. Közben a meghívottak egy része otthon tyúkot vágott, és 2-3 tojással, esetleg még 2-3 kanál zsírral együtt odavitték a lakodalmas házhoz Már ott volt a szakácsnő, aki osztályozta a húsokat és megkezdték az ételek előkészítését. Egyes ételeket, már estére meg is főztek és eltették a pincébe, kamrába hűvös helyre A többi ételt kora hajnalban készítették el.

Már pénteken kiürítették a szobákat és behordták az asztalokat, padokat.  Szombaton korán reggel terítették meg az asztalokat is. Az evőeszközöket úgy gyűjtötték össze a rokonságtól, szomszédoktól. A lakodalom reggelén a menyasszony házához legelőször a koszorúslányok érkeztek, akik segítettek a menyasszony öltöztetésében. A vőlegény házában az ágütő legények voltak az elsők. Ezek voltak az, akik szekérre ültek és elmentek a menyasszonyos házhoz és elmondták az előköszöntő versikét. nem tértek vissza üres kézzel. Minden kézhez közeli dolgot, képeket a falról, díszeket fogtak meg és vittek magukkal, sőt megfogtak a baromfik közül is néhányat és elvitték.

Miután a meghívott vendégek összegyűltek, a vőlegény násznépe felsorakozott. Elől a zenészek, az ágütő legények, utána vőlegény, a bérmaszülők között, majd a többi vendég. Szólt a zene és énekelt a vendégsereg. Megérkeztek a menyasszony házához.  Itt a vőlegény részéről való gazda beszélt. A vőlegény gazdája átadta a menyasszonyi csokrot, feltették a mirtuszt. Ez alatt a vendégeket megkínálták itallal, kürtőskaláccsal, kaláccsal. Eltelt egy kis idő ezzel a vendégek megkínálásával. A menyasszony gazdája beszélt. Következett a menyasszony búcsúztató verse.

A násznép felsorakozott. Elől ment a menyasszony násznépe, a zenészek, a menyasszony a bérmaszülőkkel, a keresztszülők és a többi vendég. A vőlegény násznépe követte, a zenészek, a vőlegény a bérmaszülőkkel, a keresztszülők és a többi násznép. A községházánál volt polgári esküvő Mialatt a szertartás folyt, kint szólt a zene és a násznép táncolt. Szokás volt az is, hogy minden vendég a táskában vitt magával pálinkát és kürtőskalácsot, süteményt. Ha ismerős állt kint az utcán, vagy volt a közelben, akkor megkínálták.  A polgári esküvő után ismét felsorakoztak és mentek a templomba. Itt a templom ajtajában várta őket a plébános. Ő vezette be a templomba a vőlegényt és a menyasszonyt. Leültek az oltár elé tett kispadra és megtörtént az egyházi esküvő. Az esküvő után az új pár, a szülők, a tanúk bementek a plébániára, hogy aláírják a házassági levelet. Ez alatt a násznép kint a templom előtt táncolt. Amikor kijött a fiatal pár, ismét felsorakoztak. Most már elől mentek a zenészek, utána a vőlegény és a menyasszony, a koszorúslányok, az ágütő legények, a bérmaszülők, keresztszülők és a többi vendég. 

Szokás volt, hogy az utat elkössék. Olyan is volt, hogy több helyen kötötték el kötéllel, láncokkal, gerendával. A gazda az elkötőkkel kiegyezett. Az egyezség ára pálinka vagy bor volt. Folytatódott az út a vőlegény házába. Amikor megérkeztek a ház lépcsőjén álltak a vőlegény hozzátartozói. A menyasszony megcsókolta a vőlegény családjának tagjait. A menyasszony násznépét megkínálták, majd azok zeneszóval mentek el a másik lakodalmas házhoz. Amikor belépett a menyasszony a vőlegény házába sokszor tettek keresztbe a küszöbön egy seprűt. Ha a menyasszony lehajolt, felvette, félre tette, akkor az azt jelentette, hogy jó háziasszony lesz belőle. Ha csak átlépett a seprűn, akkor ennek az ellenkezőjére gondoltak.

Következett a leültetés, aminek szintén szabályai voltak. A gazda név szerint szólította a vendégeket. Mindenkinek megvolt a kijelölt helye. Főhelyen ült a menyasszony és a vőlegény. A vőlegény mellett ültek az ő bérmaszülői, keresztszülei, a koszorúslányok és az ágütő legények is. A rokoni kapcsolatok határozták meg azt, hogy ki hová ülhetett le. Az ételeket sorban vitték be, mindeniket megelőzte egy rigmus. Először a paprikást tették be, utána a húsleves következett, majd a sült. Közben vicceket is mondott a gazda. Az ajándék összegyűjtését is megelőzte egy vers. Az ajándékozást mindig a menyasszony kezdte, aki ajándékot adott az új családja minden tagjának, az anyósnak, apósnak, sógoroknak, sógornőknek. Szokás volt ajándékot adni a szakácsnőnek is.  Régebben név szerint bemondták, hogy ki mennyi pénzt adott, vagy mit adott ajándékba. A vőlegény főleg pénzt, menyasszony nagyon sok tárgyi ajándékot kapott. Rendszerint a bérmaszüleitől ebédlőkészletet kapott, amit beleraktak egy radinás kosárba és kosarastól adták. A keresztszülők, a leányok készleteket, asztalneműket, ágyneműt és más ilyen hasznos dolgot adtak. Az ajándékot a gazda jelentette be. Bemondta mit, vagy mennyi pénzt adta. A fiatal pár megköszönte. 

Voltak olyan kötelezettségek, amelyeket tiszteletben tartottak. Ilyen volt régen, hogy a bérmaszülő, azaz a násznagy virágos kalácsot ajándékozott. Sütöttek egy nagy kalácsot, olyan lyukast, mint a kuglóf. Ezen kívül sütöttek kisebb kalácsokat is. Előkészítettek egy kisebb saroglyát. Ennek a közepén volt egy lyuk, amelybe bele tudtak állítani egy kicsi feldíszített fenyőcskét. Középre tették a lyuk fölé a kalácsot, és úgy állították bele a fenyőcskét. Körbe tették a kisebb kalácsokat és díszítették. Este mentek a kalács után az ágütő legények és négyen fogták meg a két rúd végeit.  Énekszóval vitték oda és tették le az újpár elé. Amikor a felszeletelésre került a sor, akkor mindenki kapott a virágos kalácsból. Volt, hogy a bérmaszülők kalácstésztából malacot kellett süssenek.

Mivel Madaras egy fazekas falu volt, hát a fazekasok szoktak készíteni cserépből malacformát.  A megkelt kalácstésztát ebbe a formába tették bele, mégpedig úgy, hogy a malac hasába tölteléket is tettek, mákot, diót, esetleg lekvárt. Miután megsült ez a malac következett a díszítés. Hasra tették egy nagy tálcára, füleket, szemeket tettek neki. A szemek aszalt szilvák voltak. A száját úgy egyengették, hogy tátva legyen és bele tettek egy fél almát. A hátát is feldíszítették. A pattogtatott kukoricát, a kakast tűvel felfűzték, mint a gyöngyöt és azzal tekerték körbe. Ismét előkerült a saroglya. Erre tették a malacos tálcát. A saroglya négy sarkába felállítottak egy-egy kürtőskalácsot. A malacot is a legények vitték be és tették le a főhelyre. Sok móka következett. Választottak kondást, aki őrizte a malacot. Előkerült egy egy kolomp. A pásztor kalapot tett a fejére, tarisznyát a hátára és utánozta a disznópásztor tevékenységét. Később sor került a malac levágására, vagyis a felszeletelésre.  Még visítottak is ilyenkor. A malacból is kapott mindenki. Régebben tortát nem nagyon vittek, ez később jött be divatba.         

Amikor javában állt a mulatozás, akkor érkeztek meg a maszkurák, ami része volt a mulatságnak. Mindenféle jelmezbe öltöztek. A nők férfinak, a férfiak nőnek és jól ki is festették magukat. Előzőleg megírtak egy levelet, mert nem beszélgettek. Vittek magukkal egy gyékényszatyrot is. Elmenéskor a háziak megrakták a kosarukat.

Lassan következett éjfél és ezzel a menyasszonyi tánc, amit a gazda jelentett be. A gazda egy tálcával állt és ő gyűjtötte a pénzt, amit a táncért adtak, és mondta, hogy ki következik.  Ha sok vendég volt, akkor kinyúlt a menyasszonyi tánc. Közben az ágütő legények és a koszorúslányok éberen figyeltek, hogy nehogy ellopják a menyasszony cipőjét, vagy esetleg a menyasszonyt, magát. A kiváltás sokba került. Általában egy láda bor volt a lopott cipő ára. Következett a menyasszonyi ruha felcserélése váltóruhára, a koszorúslányok átöltözése, a menyasszony felkontyolása. A kontyolást a keresztanyák végezték. Leültették egy székre, kifésülték a haját, befonták, és kontyot raktak belőle. Miután elkészült a konty, régen a főkötőt tettek a fejére, a későbbi időkben a fejkendőt. Bekötötték, tehát a fejét. Leültették egy kispadra vagy székekre, melléje ült még két asszony és letakarták őket egy terítővel. Hívták az új férjet, hogy a három közül válassza ki a feleségét. A kiválasztottnak mindig csók járt. Kontyolás után az új pár, a keresztszülőkkel és a gazdával elment a menyasszonyos házhoz. Vittek süteményt és pálinkát. Ennek a neve volt kontylé. Attól kezdve a fejkendő viselése kötelező volt. Szokásban volt az is, hogy a lakodalom utáni első vasárnap az új asszony fehér fejkendőt kötött a fejére és úgy ült be az asszonyok padsorába.  Még egy ideig folyt a mulatság, de már össze-vissza énekeltek, egyesek táncoltak. Később a vendégek kezdtek hazamenni és vége volt az első asztalnak, odahaza lefeküdtek, a háziak, pedig hozzáláttak rendet teremteni. Lerámolták az asztalokat. Mosogattak és újból megterítettek.

Másnap, a meghívottak odahaza elrendezték a ház körüli munkákat, és legtöbben visszamentek a lakodalmas házhoz. Dél körül már újból összegyűlt a vendégsereg második asztalhoz. Amikor már nagyjából begyűltek, leültek, akkor a szószóló gazda köszöntötte a vendégeket. Tisztelt násznagy uraimék jól emlékezhetnek, hogy a mulatságunk közben tegnap éjnek késő óráiban a mi kedves vőlegényünk és szeretett menyasszonyunk nyugodni mentek. Íme az Úr szent nevében felserkentek, és mint hitves párok közöttünk ismét megjelentek. Éljen soká az új pár, éljenek sokáig a násznagy urak! Éljenek sokáig a jelenlevő kedves vendégek! Éljenek! Ekkor a zenészek kezdték húzni: Káposzta, káposzta…  kezdetű nótát. A vendégek is énekeltek. A káposztát tálalták, amit később a hideg sült követett. Szinte estig folyt a mulatozás.

Harmadnap volt a visszahívás. Erre is nagyon sokan visszajöttek, főleg azok, akik az előkészületeknél is segítettek. Rendet teremtettek és a maradékból ettek. Tehát maga a lakodalom akkor három napig tartott, de még mindig nem volt vége.

Pernevivés 1972-ből. Több szekéren vitték a menyasszony kelengyéjét

Általában kedden volt a pernevivés.  Ez is egy szertartással történt meg. Annyi szekeret szerveztek be, amennyire szükség volt, hogy a hozományt fel tudják rakni.  A szekerekkel elmentek az új asszony szüleihez. Itt már minden elő volt készítve. Felrakták a szekerekre a bútorokat, hogy minden darab jól látható legyen. Felrakták elrendezve a kelengyét, szépen elrendezve. Megérkeztek az új otthonba. Sokszor volt ez egy új ház, de legtöbbször a szülőkkel egy házban kellett lakni. Berakták a bútorokat a szobákba.

Régen volt gyalogos, szekeres, szánas, lakodalom. A távolság határozta meg. Ha szekeres lakodalom volt, akkor a meghívott családok hívtak egy fogatost. Legtöbbször kasos szekérbe ültek vagy kocsi szekérbe ültek. télen kocsi szánba. Néha páros lakodalom is volt. Minden új házasságban legfőbb dolog volt az alkalmazkodás. Össze kellett szokjon a menyecske az anyóssal, apóssal. Mivel ő volt a fiatalabb, neki kellett alkalmazkodnia, hogy a viszony ne romoljon el. Nem volt könnyű, de nem volt megoldhatatlan sem. Az volt jó, ha békében tudtak élni, egymást segíteni, mert így mindenkinek haszna származott belőle. Együtt könnyebb volt új házat is építeni.

Írtam az elején, hogy meghívót kaptam egy mostani lakodalomba. Már minden más. Általában vendéglőkben tartják a lakodalmat. Ritkán van egyszerre a polgári és egyházi esküvő. A vendégeket az egyházi esküvőre és a mulatságba hívják. Már egy évvel előtte lefoglalják a helyiséget, zenészt fogadnak. Az örömszülők is vendégként ülnek le. Az ajándékpénzt borítékba teszik. Amikor vége van a mulatságnak, mindenki megy haza. A régi két hetes lakodalom, manapság másfél napra csökkent. Érdekes, hogy éppen most vasárnap ismét lakodalomban voltam. Kihasználtam azt a nagyon díszes meghívót. Bár sok minden megváltozott, de az a fergeteges mulatság, az megmaradt. Egy nagyon jó zenekar húzta a talpalávalót, majdnem mindenki énekelt, táncolt. Majd kirúgták a hatalmas terem oldalát. Nagyon jó volt ott lenni.

Írta:
Tankó Molnár Mária
Written by
Szerző: 2019. 10. 22.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése