Nyárádmenti hímzések

Kecsesség, finom vonalak, tulipánok, gránátalmák 

Mindig azt tartottam, hogy egy település, egy kistérség szokásait, hagyományait az ismerheti legjobban, az értheti meg igazán, aki beleszületett, és benne él. Emiatt mindig a szűkebb hazámban kutakodtam, mert ez állt hozzám a legközelebb, és voltak olyan szokások, amelyeket magától értetődőnek találtam, annyira természetes, annyira mindennapi volt.

Amikor megismerkedtem a néprajzzal, akkor kezdtem felfedezni a tájegységek közti különbségeket, a helyi szokások szépségét, különlegességét. Megértettem az Ahány ház, annyi szokás közmondásunk alapigazságát, valamint megpróbáltam megőrizni a mi házunk szokásait.
Azt tudni kell, hogy a Nyárádmente egy Maros megyei kistérség, amely a Bekecs hegység és Nyárádtő között húzódik meg, a Nyárád partjain. Központi városa Nyárádszereda. Az emberek nagy része földműveléssel és állattenyésztéssel foglalkozik, főleg az Alsó-Nyárádmentén, amelyet viccesen Murokországnak is neveznek. Jóravaló, munkás emberek lakják, akik még próbálják őrizni a régi hagyományokat. Nagyon sok néptánccsoport működik a Nyárádmentén, és egyre több kézműves is akad minden faluban. Itt még megtermelik a zöldségeket, gyümölcsöket, tyúkokat, disznókat tartanak, és egyre többen sütik otthon a kenyeret. Az is fontos, hogy a Kisküküllő térségének közelében helyezkedik el, emiatt több szokás, hímzésminta azonos, vagy alig különbözik.
A kommunizmus és az iparosodás sajnos sok mindent kiölt a szokásainkból, a hímzéssel is ugyanez történt. Az asszonyok inkább az előrenyomott mintákat hímezték, amelyeket a nagyáruházakban vásároltak, vagy könyvekből kerestek ki. Nem volt feltétlenül rossz ez, de legtöbb esetben köze sem volt a helyi motívumvilághoz. Az újfajta székelyruha (amely kezdett nagyjából egységessé válni Székelyföldön) kötényeit néha kihímezték (volt, ahol csak egyszerű fehér maradt), és gyári csipkével díszítették. Természetesen régen nem voltak hímzett kötények, a második világháború előtt inkább fodros, aprómintás kötényeket hordtak, és korcsoportonként különbözőt, akárcsak a népviselet többi darabjainál: a fiatalok világosabb színűt, az idősebbek sötétebbet. A második világháború idején az úgynevezett magyar ruha dominált a népviseleti helyett, főleg a fiatalabb generációnál. A háború után a népviselet nagy átalakuláson ment át, kezdett háttérbe szorulni az a tény, hogy különböző generációk különböző színeket viseltek. A piros-feketével hímzett kötények is kezdtek divatba jönni, talán a székelyruha színeinek a hatására, valamint a régi székely hímzéseket menekítették rá.

Az idősebbeknél még most is található piros-feketével hímzett párna, abrosz, terítő és falvédő, amelyeknek motívumvilága a kötényeken fellelhető. A nagymamák, anyukák ezekből inspirálódva alkottak mintákat, vagy régi, zsírpapírokon megmaradtakat használtak fel. Nagyon jól megkülönböztethetőek az otthoni hímzések, vagy a vásárokon, profibb alkotóktól beszerzettek.
A nyárádmenti hímzések szabadrajzúak, és meglepően sok hasonlatosságot mutatnak a régi úrihímzéssel. A kecsesség, a finom vonalak, a tulipánok, gránátalmák ábrázolása, a körkörös vonalak mind-mind az úrihímzés elemei is. Íme egy régi, 1790-ben készült székely varrottas, amelynek nagyon sok elemét megtalálhatjuk a jelenleg használt nyárádmenti hímzéseken:

A hímzések laposöltéssel készülnek, és száröltéssel varrják körbe (töltött varrás). A laposöltés mindig piros, míg a száröltés fekete. Az indák fekete száröltéssel készülnek, de napjainkban a gyakorlottabb nők piros száröltést is mellévarrnak, a fekete szín enyhítésére, vagy éppen a hangsúlyozására. Íme két régi (75 éves) párna, Mán Erzsébet (Székelyvaja, 88 éves) tulajdona:

És az első párna jelenkori változata:

A domináns, központi motívumok estek át némi változáson, meg a levélzet lett dúsabb, de a formák, ívek megmaradtak. Az újabb változatot hozzáértőbb kezű asszony készítette, aki nagynénje párnáiról másolta át a mintát ( Hajdó Jolán hímzőnő, Marosvásárhely). Egyébként a szabadrajzú hímzésnél ez mindig fennáll: mindenki alakít rajta egy kicsikét, ettől lesz minden darab egyedi.

Egy másik gyönyörű mintát a nagymamám féltve őrzött hímzésmintái között találtam. Kivarrva sosem láttam ezelőtt, de a Csatlos Csilla, székelyvajai kántornő abroszon alkalmazta, és ez lett belőle:

Ezen a hímzésmintán is meglepően sok hasonlóság található a régi székely varrottasakkal.
Nagy-Kristóf Emma ( 75 éves, Sárpatak) a következőképpen használta a nyárádmenti motívumokat a hímzésein:

Végül pedig, összehasonlításképpen, lerajzoltam Rédei Júlia 1690 körül készült hímzésmintáit, a formák, a motívumok megfigyelése végett. Az úrihímzések elemei a nyárádmenti hímzéseken élik újra világukat.

Írta:
László-Fábián Júlia

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése