Nyárádmenti hímzések

Kecsesség, finom vonalak, tulipánok, gránátalmák 

Mindig azt tartottam, hogy egy település, egy kistérség szokásait, hagyományait az ismerheti legjobban, az értheti meg igazán, aki beleszületett, és benne él. Emiatt mindig a szűkebb hazámban kutakodtam, mert ez állt hozzám a legközelebb, és voltak olyan szokások, amelyeket magától értetődőnek találtam, annyira természetes, annyira mindennapi volt.

Amikor megismerkedtem a néprajzzal, akkor kezdtem felfedezni a tájegységek közti különbségeket, a helyi szokások szépségét, különlegességét. Megértettem az Ahány ház, annyi szokás közmondásunk alapigazságát, valamint megpróbáltam megőrizni a mi házunk szokásait.
Azt tudni kell, hogy a Nyárádmente egy Maros megyei kistérség, amely a Bekecs hegység és Nyárádtő között húzódik meg, a Nyárád partjain. Központi városa Nyárádszereda. Az emberek nagy része földműveléssel és állattenyésztéssel foglalkozik, főleg az Alsó-Nyárádmentén, amelyet viccesen Murokországnak is neveznek. Jóravaló, munkás emberek lakják, akik még próbálják őrizni a régi hagyományokat. Nagyon sok néptánccsoport működik a Nyárádmentén, és egyre több kézműves is akad minden faluban. Itt még megtermelik a zöldségeket, gyümölcsöket, tyúkokat, disznókat tartanak, és egyre többen sütik otthon a kenyeret. Az is fontos, hogy a Kisküküllő térségének közelében helyezkedik el, emiatt több szokás, hímzésminta azonos, vagy alig különbözik.
A kommunizmus és az iparosodás sajnos sok mindent kiölt a szokásainkból, a hímzéssel is ugyanez történt. Az asszonyok inkább az előrenyomott mintákat hímezték, amelyeket a nagyáruházakban vásároltak, vagy könyvekből kerestek ki. Nem volt feltétlenül rossz ez, de legtöbb esetben köze sem volt a helyi motívumvilághoz. Az újfajta székelyruha (amely kezdett nagyjából egységessé válni Székelyföldön) kötényeit néha kihímezték (volt, ahol csak egyszerű fehér maradt), és gyári csipkével díszítették. Természetesen régen nem voltak hímzett kötények, a második világháború előtt inkább fodros, aprómintás kötényeket hordtak, és korcsoportonként különbözőt, akárcsak a népviselet többi darabjainál: a fiatalok világosabb színűt, az idősebbek sötétebbet. A második világháború idején az úgynevezett magyar ruha dominált a népviseleti helyett, főleg a fiatalabb generációnál. A háború után a népviselet nagy átalakuláson ment át, kezdett háttérbe szorulni az a tény, hogy különböző generációk különböző színeket viseltek. A piros-feketével hímzett kötények is kezdtek divatba jönni, talán a székelyruha színeinek a hatására, valamint a régi székely hímzéseket menekítették rá.

Az idősebbeknél még most is található piros-feketével hímzett párna, abrosz, terítő és falvédő, amelyeknek motívumvilága a kötényeken fellelhető. A nagymamák, anyukák ezekből inspirálódva alkottak mintákat, vagy régi, zsírpapírokon megmaradtakat használtak fel. Nagyon jól megkülönböztethetőek az otthoni hímzések, vagy a vásárokon, profibb alkotóktól beszerzettek.
A nyárádmenti hímzések szabadrajzúak, és meglepően sok hasonlatosságot mutatnak a régi úrihímzéssel. A kecsesség, a finom vonalak, a tulipánok, gránátalmák ábrázolása, a körkörös vonalak mind-mind az úrihímzés elemei is. Íme egy régi, 1790-ben készült székely varrottas, amelynek nagyon sok elemét megtalálhatjuk a jelenleg használt nyárádmenti hímzéseken:

A hímzések laposöltéssel készülnek, és száröltéssel varrják körbe (töltött varrás). A laposöltés mindig piros, míg a száröltés fekete. Az indák fekete száröltéssel készülnek, de napjainkban a gyakorlottabb nők piros száröltést is mellévarrnak, a fekete szín enyhítésére, vagy éppen a hangsúlyozására. Íme két régi (75 éves) párna, Mán Erzsébet (Székelyvaja, 88 éves) tulajdona:

És az első párna jelenkori változata:

A domináns, központi motívumok estek át némi változáson, meg a levélzet lett dúsabb, de a formák, ívek megmaradtak. Az újabb változatot hozzáértőbb kezű asszony készítette, aki nagynénje párnáiról másolta át a mintát ( Hajdó Jolán hímzőnő, Marosvásárhely). Egyébként a szabadrajzú hímzésnél ez mindig fennáll: mindenki alakít rajta egy kicsikét, ettől lesz minden darab egyedi.

Egy másik gyönyörű mintát a nagymamám féltve őrzött hímzésmintái között találtam. Kivarrva sosem láttam ezelőtt, de a Csatlos Csilla, székelyvajai kántornő abroszon alkalmazta, és ez lett belőle:

 

 

 

 

Ezen a hímzésmintán is meglepően sok hasonlóság található a régi székely varrottasakkal.
Nagy-Kristóf Emma ( 75 éves, Sárpatak) a következőképpen használta a nyárádmenti motívumokat a hímzésein:

Végül pedig, összehasonlításképpen, lerajzoltam Rédei Júlia 1690 körül készült hímzésmintáit, a formák, a motívumok megfigyelése végett. Az úrihímzések elemei a nyárádmenti hímzéseken élik újra világukat.

Szerző: 2020. 12. 08.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló