Mert fontos a pihenés, a csend, a természet

Néha jól esik csak úgy leülni a kerítés elé a régi padkára, elcsevegni semmiségekről

Ülni, nem gondolkodni, és csak bámulni a semmibe. Talán a szemben lévő domboldalt figyelni, melyet színes vadvirágok leptek be, s boldogan mutogatja magát az érdeklődőknek. Vagy az éppen kifakadó íriszeket nézni, s kitalálni, hogy milyen színben akarnak életre kelni.  A virágzó akácok illatát lehunyt szemmel érezni, madarak csivitelését hallgatni. Nem töprengeni, nem rabja lenni a gondolatkavalkádunknak. A szajkókat figyelni, akik összevesztek egy magon, a feketerigókat, amint épp fiókáikat tanítják repülni. Észrevenni az apró boglárkákat a fű között, a szorgoskodó hangyasereget, a sápadt, házát cipelő, hosszan elnyúló csigát, a porban fürdőző verebeket, miközben eszedbe jut a kisfiú, aki naponta megfigyeli a hangyákat, s a kiflijéből szór nekik morzsákat, hogy legyen mit enniük.

Ha Pali bácsi épp a mezőről tér haza, fáradtan, szomjasan, hellyel kínálni, és beszédbe elegyedni vele. Elcsevegni semmiségekről, de mégis fontos dolgokról. Hogy éppen hány buglyát gereblyézett össze, mennyi széna lett a Csernán, hogy a múltkori felhőszakadás mennyi iszapot hordott rá a kukoricákra.

A sétálgató öregasszonyt meghallgatni, megvigasztalni,  tapasztalatairól  beszélgetni.

Az arra járó szomszédasszonnyal megvitatni egy kicsit a falu baját, kávéval kínálni, nyugodtan szürcsölgetni. Pünkösdi rózsákról, tyúkokról, csibékről, macskákról beszélgetni, meg arról, hogy mit lehetne holnapra főzni.

Aztán kimenni a kertbe, és gyönyörködni az iparkodó zöldségpalántákban. Megöntözni és meggyomlálni őket. Füvet tépni a malacoknak, amelyeket a tél végén vásároltatok, és amelyekről a szomszéd kislány megállapította, hogy lenőttek, mert a tavaly nagyobbak voltak.

Nem sietni, mert nem hajt a tatár. Vagy mégis? Vajon tudjuk-e, hogy miért rohanunk annyit napközben? És miért érezzük azt, hogy el sem kezdődik a hét, már be is fejeződik?

Nyolcvanhat éves öregapó, aki alig mutat hetvenet, ezt mesélte:

Mindig korán keltem, mert az állatoknak enni kellett adni, fejni kellett. Kapálni is érdemesebb volt idejében nekifogni, amikor még a harmat nem szikkadt fel, mert puhább volt a föld. Reggeliben a kasza is jobban húzott. A melegben inkább az árnyékban kell dolgozni. Az istállóban, a ház körül mindig akadt bőven tennivaló. Ebéd után szerettem egyet pihenni, aztán jöhetett a többi munka. Vasárnap mindig jártam templomba, aztán a feleségemmel estefelé kiültünk a kapuba. Ha én elmentem a kocsmába, a barátaimmal találkozni, akkor csak az asszan üldögélt kinn a szomszédokkal. Volt amikor meggyet magoztak, volt amikor  paszulyt bontottak. De legalább kibeszélgették magukat. 

Van-e nekünk erre időnk? Biztosan lenne, ha akarnánk.  Mert fontos a pihenés, a csend, a természet, a pillanatnyi mindenkirekesztés, de ugyanúgy fontos a többi ember, az egymással való párbeszéd. Bármiről, mindenről. Ez teszi szebbé mindennapjainkat, nyugodtabbá éltünket.

Szerző: 2022. 05. 24.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése

Emlék

Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése

Csend a sziklák tövében

Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető  világunk   tele  van  meglepetéssel,  olyannyira,  hogy  belefér  bármilyen  szokatlan  torz,  pszicho,  sci fi,  csak  rettentsen! Nehéz  elhatárolódni,  nehéz kimaradni,  így  azután     egyszer... Tartalom megtekintése