Mert fontos a pihenés, a csend, a természet

Néha jól esik csak úgy leülni a kerítés elé a régi padkára, elcsevegni semmiségekről

Ülni, nem gondolkodni, és csak bámulni a semmibe. Talán a szemben lévő domboldalt figyelni, melyet színes vadvirágok leptek be, s boldogan mutogatja magát az érdeklődőknek. Vagy az éppen kifakadó íriszeket nézni, s kitalálni, hogy milyen színben akarnak életre kelni.  A virágzó akácok illatát lehunyt szemmel érezni, madarak csivitelését hallgatni. Nem töprengeni, nem rabja lenni a gondolatkavalkádunknak. A szajkókat figyelni, akik összevesztek egy magon, a feketerigókat, amint épp fiókáikat tanítják repülni. Észrevenni az apró boglárkákat a fű között, a szorgoskodó hangyasereget, a sápadt, házát cipelő, hosszan elnyúló csigát, a porban fürdőző verebeket, miközben eszedbe jut a kisfiú, aki naponta megfigyeli a hangyákat, s a kiflijéből szór nekik morzsákat, hogy legyen mit enniük.

Ha Pali bácsi épp a mezőről tér haza, fáradtan, szomjasan, hellyel kínálni, és beszédbe elegyedni vele. Elcsevegni semmiségekről, de mégis fontos dolgokról. Hogy éppen hány buglyát gereblyézett össze, mennyi széna lett a Csernán, hogy a múltkori felhőszakadás mennyi iszapot hordott rá a kukoricákra.

A sétálgató öregasszonyt meghallgatni, megvigasztalni,  tapasztalatairól  beszélgetni.

Az arra járó szomszédasszonnyal megvitatni egy kicsit a falu baját, kávéval kínálni, nyugodtan szürcsölgetni. Pünkösdi rózsákról, tyúkokról, csibékről, macskákról beszélgetni, meg arról, hogy mit lehetne holnapra főzni.

Aztán kimenni a kertbe, és gyönyörködni az iparkodó zöldségpalántákban. Megöntözni és meggyomlálni őket. Füvet tépni a malacoknak, amelyeket a tél végén vásároltatok, és amelyekről a szomszéd kislány megállapította, hogy lenőttek, mert a tavaly nagyobbak voltak.

Nem sietni, mert nem hajt a tatár. Vagy mégis? Vajon tudjuk-e, hogy miért rohanunk annyit napközben? És miért érezzük azt, hogy el sem kezdődik a hét, már be is fejeződik?

Nyolcvanhat éves öregapó, aki alig mutat hetvenet, ezt mesélte:

– Mindig korán keltem, mert az állatoknak enni kellett adni, fejni kellett. Kapálni is érdemesebb volt idejében nekifogni, amikor még a harmat nem szikkadt fel, mert puhább volt a föld. Reggeliben a kasza is jobban húzott. A melegben inkább az árnyékban kell dolgozni. Az istállóban, a ház körül mindig akadt bőven tennivaló. Ebéd után szerettem egyet pihenni, aztán jöhetett a többi munka. Vasárnap mindig jártam templomba, aztán a feleségemmel estefelé kiültünk a kapuba. Ha én elmentem a kocsmába, a barátaimmal találkozni, akkor csak az asszan üldögélt kinn a szomszédokkal. Volt amikor meggyet magoztak, volt amikor  paszulyt bontottak. De legalább kibeszélgették magukat. 

Van-e nekünk erre időnk? Biztosan lenne, ha akarnánk.  Mert fontos a pihenés, a csend, a természet, a pillanatnyi mindenkirekesztés, de ugyanúgy fontos a többi ember, az egymással való párbeszéd. Bármiről, mindenről. Ez teszi szebbé mindennapjainkat, nyugodtabbá éltünket.

Írta:
László-Fábián Júlia
Written by
Szerző: 2022. 05. 24.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Lisztománia

Tüttő József alkotása 50x30cm, olaj/MDF. “Lisztománia, üzenet a Liszt érzékenyeknek!!” Rossz vicc, kicsit megengedtem magamnak az áthallás mókáját. Tüttő József jó humorral sajátos komponálással terítette elénk nagy zeneköltőnk jellemzőit: az... Tartalom megtekintése

Hitler Sasfészke Berchteschgadenben

Elérhetetlen, megközelíthetetlen, bevehetetlen… Már-már népmesei jelzők is feltűnnek az egykori náci vezető Salzburg mellett, ám mégis Bajorországban felépített rejtekhelyével kapcsolatos legendákban. Még a háború után is jó ideig megismerhetetlen volt... Tartalom megtekintése

Alkonyattól pirkadatig

Tüttő József alkotása60x90cm Olaj/MDF. A téma örök, a feldolgozások többsége ismert, de ez az egyéni, összetéveszthetetlen stílre fel kell kapni a fejet!!! A komor színhasználattal az állatok robusztussága is alátámasztott, a... Tartalom megtekintése