Mert fontos a pihenés, a csend, a természet

Néha jól esik csak úgy leülni a kerítés elé a régi padkára, elcsevegni semmiségekről

Ülni, nem gondolkodni, és csak bámulni a semmibe. Talán a szemben lévő domboldalt figyelni, melyet színes vadvirágok leptek be, s boldogan mutogatja magát az érdeklődőknek. Vagy az éppen kifakadó íriszeket nézni, s kitalálni, hogy milyen színben akarnak életre kelni.  A virágzó akácok illatát lehunyt szemmel érezni, madarak csivitelését hallgatni. Nem töprengeni, nem rabja lenni a gondolatkavalkádunknak. A szajkókat figyelni, akik összevesztek egy magon, a feketerigókat, amint épp fiókáikat tanítják repülni. Észrevenni az apró boglárkákat a fű között, a szorgoskodó hangyasereget, a sápadt, házát cipelő, hosszan elnyúló csigát, a porban fürdőző verebeket, miközben eszedbe jut a kisfiú, aki naponta megfigyeli a hangyákat, s a kiflijéből szór nekik morzsákat, hogy legyen mit enniük.

Ha Pali bácsi épp a mezőről tér haza, fáradtan, szomjasan, hellyel kínálni, és beszédbe elegyedni vele. Elcsevegni semmiségekről, de mégis fontos dolgokról. Hogy éppen hány buglyát gereblyézett össze, mennyi széna lett a Csernán, hogy a múltkori felhőszakadás mennyi iszapot hordott rá a kukoricákra.

A sétálgató öregasszonyt meghallgatni, megvigasztalni,  tapasztalatairól  beszélgetni.

Az arra járó szomszédasszonnyal megvitatni egy kicsit a falu baját, kávéval kínálni, nyugodtan szürcsölgetni. Pünkösdi rózsákról, tyúkokról, csibékről, macskákról beszélgetni, meg arról, hogy mit lehetne holnapra főzni.

Aztán kimenni a kertbe, és gyönyörködni az iparkodó zöldségpalántákban. Megöntözni és meggyomlálni őket. Füvet tépni a malacoknak, amelyeket a tél végén vásároltatok, és amelyekről a szomszéd kislány megállapította, hogy lenőttek, mert a tavaly nagyobbak voltak.

Nem sietni, mert nem hajt a tatár. Vagy mégis? Vajon tudjuk-e, hogy miért rohanunk annyit napközben? És miért érezzük azt, hogy el sem kezdődik a hét, már be is fejeződik?

Nyolcvanhat éves öregapó, aki alig mutat hetvenet, ezt mesélte:

– Mindig korán keltem, mert az állatoknak enni kellett adni, fejni kellett. Kapálni is érdemesebb volt idejében nekifogni, amikor még a harmat nem szikkadt fel, mert puhább volt a föld. Reggeliben a kasza is jobban húzott. A melegben inkább az árnyékban kell dolgozni. Az istállóban, a ház körül mindig akadt bőven tennivaló. Ebéd után szerettem egyet pihenni, aztán jöhetett a többi munka. Vasárnap mindig jártam templomba, aztán a feleségemmel estefelé kiültünk a kapuba. Ha én elmentem a kocsmába, a barátaimmal találkozni, akkor csak az asszan üldögélt kinn a szomszédokkal. Volt amikor meggyet magoztak, volt amikor  paszulyt bontottak. De legalább kibeszélgették magukat. 

Van-e nekünk erre időnk? Biztosan lenne, ha akarnánk.  Mert fontos a pihenés, a csend, a természet, a pillanatnyi mindenkirekesztés, de ugyanúgy fontos a többi ember, az egymással való párbeszéd. Bármiről, mindenről. Ez teszi szebbé mindennapjainkat, nyugodtabbá éltünket.

Írta:
László-Fábián Júlia

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése