Tüttő József alkotása Szinte meggyötört arcok, holott egy életút harcosai a születéstől a végsőkig. Egyetlen ember akinek annyiszor változik az arca, ahány állomást tudhat maga mögött. Hogy sejthetnénk gyermekkorban, milyen ... Tartalom megtekintése
Mert fontos a pihenés, a csend, a természet
Néha jól esik csak úgy leülni a kerítés elé a régi padkára, elcsevegni semmiségekről
Ülni, nem gondolkodni, és csak bámulni a semmibe. Talán a szemben lévő domboldalt figyelni, melyet színes vadvirágok leptek be, s boldogan mutogatja magát az érdeklődőknek. Vagy az éppen kifakadó íriszeket nézni, s kitalálni, hogy milyen színben akarnak életre kelni. A virágzó akácok illatát lehunyt szemmel érezni, madarak csivitelését hallgatni. Nem töprengeni, nem rabja lenni a gondolatkavalkádunknak. A szajkókat figyelni, akik összevesztek egy magon, a feketerigókat, amint épp fiókáikat tanítják repülni. Észrevenni az apró boglárkákat a fű között, a szorgoskodó hangyasereget, a sápadt, házát cipelő, hosszan elnyúló csigát, a porban fürdőző verebeket, miközben eszedbe jut a kisfiú, aki naponta megfigyeli a hangyákat, s a kiflijéből szór nekik morzsákat, hogy legyen mit enniük.
Ha Pali bácsi épp a mezőről tér haza, fáradtan, szomjasan, hellyel kínálni, és beszédbe elegyedni vele. Elcsevegni semmiségekről, de mégis fontos dolgokról. Hogy éppen hány buglyát gereblyézett össze, mennyi széna lett a Csernán, hogy a múltkori felhőszakadás mennyi iszapot hordott rá a kukoricákra.
A sétálgató öregasszonyt meghallgatni, megvigasztalni, tapasztalatairól beszélgetni.
Az arra járó szomszédasszonnyal megvitatni egy kicsit a falu baját, kávéval kínálni, nyugodtan szürcsölgetni. Pünkösdi rózsákról, tyúkokról, csibékről, macskákról beszélgetni, meg arról, hogy mit lehetne holnapra főzni.
Aztán kimenni a kertbe, és gyönyörködni az iparkodó zöldségpalántákban. Megöntözni és meggyomlálni őket. Füvet tépni a malacoknak, amelyeket a tél végén vásároltatok, és amelyekről a szomszéd kislány megállapította, hogy lenőttek, mert a tavaly nagyobbak voltak.
Nem sietni, mert nem hajt a tatár. Vagy mégis? Vajon tudjuk-e, hogy miért rohanunk annyit napközben? És miért érezzük azt, hogy el sem kezdődik a hét, már be is fejeződik?
Nyolcvanhat éves öregapó, aki alig mutat hetvenet, ezt mesélte:
– Mindig korán keltem, mert az állatoknak enni kellett adni, fejni kellett. Kapálni is érdemesebb volt idejében nekifogni, amikor még a harmat nem szikkadt fel, mert puhább volt a föld. Reggeliben a kasza is jobban húzott. A melegben inkább az árnyékban kell dolgozni. Az istállóban, a ház körül mindig akadt bőven tennivaló. Ebéd után szerettem egyet pihenni, aztán jöhetett a többi munka. Vasárnap mindig jártam templomba, aztán a feleségemmel estefelé kiültünk a kapuba. Ha én elmentem a kocsmába, a barátaimmal találkozni, akkor csak az asszan üldögélt kinn a szomszédokkal. Volt amikor meggyet magoztak, volt amikor paszulyt bontottak. De legalább kibeszélgették magukat.
Van-e nekünk erre időnk? Biztosan lenne, ha akarnánk. Mert fontos a pihenés, a csend, a természet, a pillanatnyi mindenkirekesztés, de ugyanúgy fontos a többi ember, az egymással való párbeszéd. Bármiről, mindenről. Ez teszi szebbé mindennapjainkat, nyugodtabbá éltünket.
Hasonló
Történetek a füstölődő szal...
Szilveszter Székelyföldön 1...
Nótával veszekedtek, nótáva...
Fény derült az árnyékszéken...
Hol vagy, gazdám? Hol vagy,...
A szomszéd néni bécsi szele...
A torta esete a hirtelen me...
A falusi portáknak megvolt ...
Randevú a Nagyhídnál, aztán...
Farsangtemetés Alsósófalván...
A szőlőst kiszántják, a föl...
Székelyvaja aranycsapata
Kormi macskánk megnyitotta ...
A komlós, amit firmának nev...
Harmincezer nap és egy mar...
Virágok a mennyezeten, a ka...
Anyóka az autóbuszon
Nagylegények, nagyleányok
Halk csipogás kezdett halla...
Erdélyi románc
Az út
Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam
Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése
Pomaranski Luca portréja
Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban szabad beszélni, én mégis a portrézást találom a legizgalmasabb alkotói munkának. Huszár Boglárka ragyogó képet festett Lucáról, aki csak éppen bekukkantott a vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése
Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia
Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér ragyogása, elegánsan hangolt épületei a ... Tartalom megtekintése
Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban
Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése
Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől
A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése
Pince bejárat, Tokaj
Bíró Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően szomorkás időben vágyódva nézhetünk erre a Bíró Ernő által megpingált képre. Kirobbanó fényekben pompázik a pince tetején dúsan hajtó ... Tartalom megtekintése
Emlék
Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése
Csend a sziklák tövében
Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető világunk tele van meglepetéssel, olyannyira, hogy belefér bármilyen szokatlan torz, pszicho, sci fi, csak rettentsen! Nehéz elhatárolódni, nehéz kimaradni, így azután egyszer... Tartalom megtekintése
Rekviem-féle egy pót-nagyapához, és az ő Erdélye egy évszázadához
Tata nyáron mindig a garázs tetején ült. Ült és nézett le az utcára, élvezte a nyarat, az árnyékos szőlőlugasban, ami teljesen befutotta a garázs lapos tetejét, árnyas kuckót formálva. Ha... Tartalom megtekintése