- MagazinPár perc prózaÉsik Sándor

Becsaptál, Patrick

Írta: Ésik Sándor Olyan mélázva üldögéltem a Manhattan-félsziget csücskén a dús lombú fákkal benőtt parkban, mint valamikor hajdanán a Tisza és a Szamos egybefolyásánál Namény fölött, Olcsvaapáti alatt. Akkor is... Tartalom megtekintése

Partra vetett aranyhalak

Írta: Ésik Sándor Egy napfényes decemberi délutánon Mikola mégiscsak megérkezett. Erzsike emlegette néha, ám Józsi mindig haragra gerjedt neve hallatán. Ingerülten torkolta le az asszonyt, és másra terelődött a szó.... Tartalom megtekintése

Szverdlovszk nem fogad

Írta: Ésik Sándor Soha nem volt képes megszokni ezeknek a pilótáknak a stílusát. Az Aeroflot TU-134-es gépe, mint mindig, most is meredek szögben emelte orrát az égnek. A vastag ablaküvegen... Tartalom megtekintése

Hajnal után a tenger

Írta: Ésik Sándor Egyedül én költöztem fel a fedélzetre. A bárka gyomrában tizenkét személy számára ácsoltak emeletes ágyakat, azokon laticel matracok, és gyanús tisztaságú ágynemű várt bennünket. A farban kalamoló... Tartalom megtekintése

Charlotte nővér anemonája

Írta: Ésik Sándor Sápadt arccal, inkább fásult, mint érdeklődő szemekkel pillantott fel a lépcső aljáról. Bezártam magam mögött az ajtót, és lefelé indultam. A márvány lépcsőn csak halk neszeket okoztak... Tartalom megtekintése

Azok a régi szép dugóhúzók

Írta: Ésik Sándor Vacsorázni pedig Grinzingben fogunk, nézett rám jelentőségteljesen Henrik, bécsi ismerősöm. Eddig csak hallomásból tudtam a császárváros nevezetes pincefalujáról, de annyi is elegendő volt ahhoz, hogy felvillanyozódjak. Mindjárt... Tartalom megtekintése

Illatozó combok között

Írta: Ésik Sándor Egy karcsúbb, egy teltebb, a következő már-már gömbölyű… Sorban, egymás mellett, mint amikor a Moulin Rouge táncos lányainak sora egyszerre az égre lendíti… Persze, azokéi mind egyformák,... Tartalom megtekintése

Árvalányhaj a sivatagban

Írta: Ésik Sándor Távolról csak fapálcikákra tűzött papírforgóknak tűntek a dombok élére telepített szélerőművek, a végtelen sztrádán közelebb jutva azonban óriássá növekedtek. Az egész szemhatárt, a szelíd ívű horizontot lezárta... Tartalom megtekintése

Bródy-way melody

Írta: Ésik Sándor (Már csak néhány csillag ég) Hideg zápor verte zsibbasztó ostorcsapásaival fejemet tegnap este, amint a buszmegállóban megpróbáltam kibetűzni az oszlopra ragasztott menetrendet. Arccal a Central park felé... Tartalom megtekintése