Hagymahéjban főzték, viaszkkal írták

Pajkos húsvéti versikék hímes tojásért piros micisapkában

Már kora reggel indultunk, egyesek még versenyeztek is, hogy ki kél hamarébb. Volt, hogy reggel hatkor útra keltünk mert a televízió mindig jó műsorokat adott, amiről nem akartunk lemaradni. Én sokszor otthon maradtam volna szívem szerint, de ekkora szégyennek nem tehettem ki se magam, sem családomat. Micsoda ember lehet az, aki húsvét második napján nem locsolódik? Az mindenre képes gazember. Meg aztán az a sok finomság, amivel traktáltak bennünket: a sonka, kolbász, a különféle sütemények, saláták, szőke kóla, barna kóla, legény korunkban már a cherry, a brandy, a nemtudom mi… Ahogy 1979-ben fogalmaztam volna: „Micsoda kulináris élvezet!” Persze akkor ezt még nem így fogalmaztam meg.

Olyan is volt, hogy előre megbeszéltük a fiúkkal, hogy délután egy órára mindenki letudja a locsolódást, aztán találkozunk a pályán. Úgy is történt, minden fiú ott volt (aki számított), a szakadó eső sem zavart bennünket az önfeledt „fotballban”. Persze amit aztán este otthon kaptam jó anyámtól, (aki éppen ma ünnepli 77. születésnapját és most kiáltott, hogy kész a túrós haluska) azt nem tenném a kirakatba. Könnyeim is záporoztak este, mert bár kemény ember voltam világéletemben, az anyai szigor előtt néha meg kellett hajolni.

A lányok nem mindig örültek a kora reggeli vendégeknek, persze annak igen, hogy meglátogatja „űköket” a locsolódó siserehad, nagy szégyen lett volna, ha kimaradnak a szórásból, akarom mondani hintésből, amit a kölnivíz locsolása jelentett. Nem pumpás parfümökkel történt ugyanis az én gyerekkoromban a locsolódás, hanem azokkal a vastag falu kölnis üvegekkel, amelyek vagy illatosak voltak, vagy büdösek, általában nekem teljesen mindegy volt, mert nem én kaptam, hanem én adtam. Néha szappanos vízzel kicsit fel kellett tölteni az apadó készletet, mert sok helyre kellett menni és még úgy sem volt elegendő, hogy gondosan odatartottam az ujjam az üveg szájához, vigyázva arra, hogy minél gazdaságosabb legyen az aktuális rózsaszál megöntözése.

A locsolódás természetes velejárója volt a tojásszedés. Na azok még nem kindertojások voltak, hanem hímezték, azaz mifelénk írták őket. Hagymahéjban főzték, viaszkkal írták, ami házilag készült. A tojás sem a tojásgyárból érkezett, hanem a hátsó udvari fészkekből. Amikor aztán egy jó pukkasztós táskányi tojás összegyűlt, ha szerencsém volt, el tudtam adni valamelyik cigány asszonynak (50 fillér/darab áron ment), vagy jól jártak vele a kutyák, macskák.
Végezetül egy 1979-es emlék, amikor azt találtam ki, hogy a piros micisapkám alá rejtettem a kölnit és onnan varázsoltam elő nagyon viccesen. Természetesen a locsolóversek soha nem maradtak el, kettőt felidéznék záró gondolatnak. A képen egyébként barna kord öltönyömben Barkaszi Bogit locsolom, mellette édesanyja, Nyilas Jutka térdepel, a „nagyfiú” Pinczés Zoli, mellette kék-fehér miciben a megboldogult barátom, Juhos Csaba bazsalyog.
1.vers
Nyílnak a kősziklák, szörnyen repedeznek,
Jézus halálára sokan emlékeznek.
Felmegyek hát én is a Golgota hegyére,
S kötök egy koszorút a lányok fejére.
A lányokat az Isten sokáig éltesse,
Holtuk után pedig a mennybe vitesse!
Szívemből kívánom!
2.vers
Én kis hömbör, hömbörödöm,
ha betérek tojást kérek,
ha nem adnak tojásot,
lefosom a tornácot.

Írta:
Borbély Balázs

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése