Hagymahéjban főzték, viaszkkal írták

Pajkos húsvéti versikék hímes tojásért piros micisapkában

Már kora reggel indultunk, egyesek még versenyeztek is, hogy ki kél hamarébb. Volt, hogy reggel hatkor útra keltünk mert a televízió mindig jó műsorokat adott, amiről nem akartunk lemaradni. Én sokszor otthon maradtam volna szívem szerint, de ekkora szégyennek nem tehettem ki se magam, sem családomat. Micsoda ember lehet az, aki húsvét második napján nem locsolódik? Az mindenre képes gazember. Meg aztán az a sok finomság, amivel traktáltak bennünket: a sonka, kolbász, a különféle sütemények, saláták, szőke kóla, barna kóla, legény korunkban már a cherry, a brandy, a nemtudom mi… Ahogy 1979-ben fogalmaztam volna: „Micsoda kulináris élvezet!” Persze akkor ezt még nem így fogalmaztam meg.

Olyan is volt, hogy előre megbeszéltük a fiúkkal, hogy délután egy órára mindenki letudja a locsolódást, aztán találkozunk a pályán. Úgy is történt, minden fiú ott volt (aki számított), a szakadó eső sem zavart bennünket az önfeledt „fotballban”. Persze amit aztán este otthon kaptam jó anyámtól, (aki éppen ma ünnepli 77. születésnapját és most kiáltott, hogy kész a túrós haluska) azt nem tenném a kirakatba. Könnyeim is záporoztak este, mert bár kemény ember voltam világéletemben, az anyai szigor előtt néha meg kellett hajolni.

A lányok nem mindig örültek a kora reggeli vendégeknek, persze annak igen, hogy meglátogatja „űköket” a locsolódó siserehad, nagy szégyen lett volna, ha kimaradnak a szórásból, akarom mondani hintésből, amit a kölnivíz locsolása jelentett. Nem pumpás parfümökkel történt ugyanis az én gyerekkoromban a locsolódás, hanem azokkal a vastag falu kölnis üvegekkel, amelyek vagy illatosak voltak, vagy büdösek, általában nekem teljesen mindegy volt, mert nem én kaptam, hanem én adtam. Néha szappanos vízzel kicsit fel kellett tölteni az apadó készletet, mert sok helyre kellett menni és még úgy sem volt elegendő, hogy gondosan odatartottam az ujjam az üveg szájához, vigyázva arra, hogy minél gazdaságosabb legyen az aktuális rózsaszál megöntözése.

A locsolódás természetes velejárója volt a tojásszedés. Na azok még nem kindertojások voltak, hanem hímezték, azaz mifelénk írták őket. Hagymahéjban főzték, viaszkkal írták, ami házilag készült. A tojás sem a tojásgyárból érkezett, hanem a hátsó udvari fészkekből. Amikor aztán egy jó pukkasztós táskányi tojás összegyűlt, ha szerencsém volt, el tudtam adni valamelyik cigány asszonynak (50 fillér/darab áron ment), vagy jól jártak vele a kutyák, macskák.
Végezetül egy 1979-es emlék, amikor azt találtam ki, hogy a piros micisapkám alá rejtettem a kölnit és onnan varázsoltam elő nagyon viccesen. Természetesen a locsolóversek soha nem maradtak el, kettőt felidéznék záró gondolatnak. A képen egyébként barna kord öltönyömben Barkaszi Bogit locsolom, mellette édesanyja, Nyilas Jutka térdepel, a „nagyfiú” Pinczés Zoli, mellette kék-fehér miciben a megboldogult barátom, Juhos Csaba bazsalyog.
1.vers
Nyílnak a kősziklák, szörnyen repedeznek,
Jézus halálára sokan emlékeznek.
Felmegyek hát én is a Golgota hegyére,
S kötök egy koszorút a lányok fejére.
A lányokat az Isten sokáig éltesse,
Holtuk után pedig a mennybe vitesse!
Szívemből kívánom!
2.vers
Én kis hömbör, hömbörödöm,
ha betérek tojást kérek,
ha nem adnak tojásot,
lefosom a tornácot.

Írta:
Borbély Balázs

Hasonló

Virágvasárnap Vatikánban a Szent Péter téren

Pálmaágakból lefektetett szőnyeg a Bazilika lépcsőin, olajágakkkal integető ünneplők Ilyen meghívót kap a vendég, ha a jó sorsa Rómában egy zarándokszállásra viszi. A Casa per ferie delle Suore Missionarie Pallottine néhány... Tartalom megtekintése

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam

Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia

Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér  ragyogása,  elegánsan hangolt  épületei  a ... Tartalom megtekintése

Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban

Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése

Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől

A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon  siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése

Emlék

Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése