Hagymahéjban főzték, viaszkkal írták

Pajkos húsvéti versikék hímes tojásért piros micisapkában

Már kora reggel indultunk, egyesek még versenyeztek is, hogy ki kél hamarébb. Volt, hogy reggel hatkor útra keltünk mert a televízió mindig jó műsorokat adott, amiről nem akartunk lemaradni. Én sokszor otthon maradtam volna szívem szerint, de ekkora szégyennek nem tehettem ki se magam, sem családomat. Micsoda ember lehet az, aki húsvét második napján nem locsolódik? Az mindenre képes gazember. Meg aztán az a sok finomság, amivel traktáltak bennünket: a sonka, kolbász, a különféle sütemények, saláták, szőke kóla, barna kóla, legény korunkban már a cherry, a brandy, a nemtudom mi… Ahogy 1979-ben fogalmaztam volna: „Micsoda kulináris élvezet!” Persze akkor ezt még nem így fogalmaztam meg.

Olyan is volt, hogy előre megbeszéltük a fiúkkal, hogy délután egy órára mindenki letudja a locsolódást, aztán találkozunk a pályán. Úgy is történt, minden fiú ott volt (aki számított), a szakadó eső sem zavart bennünket az önfeledt „fotballban”. Persze amit aztán este otthon kaptam jó anyámtól, (aki éppen ma ünnepli 77. születésnapját és most kiáltott, hogy kész a túrós haluska) azt nem tenném a kirakatba. Könnyeim is záporoztak este, mert bár kemény ember voltam világéletemben, az anyai szigor előtt néha meg kellett hajolni.

A lányok nem mindig örültek a kora reggeli vendégeknek, persze annak igen, hogy meglátogatja „űköket” a locsolódó siserehad, nagy szégyen lett volna, ha kimaradnak a szórásból, akarom mondani hintésből, amit a kölnivíz locsolása jelentett. Nem pumpás parfümökkel történt ugyanis az én gyerekkoromban a locsolódás, hanem azokkal a vastag falu kölnis üvegekkel, amelyek vagy illatosak voltak, vagy büdösek, általában nekem teljesen mindegy volt, mert nem én kaptam, hanem én adtam. Néha szappanos vízzel kicsit fel kellett tölteni az apadó készletet, mert sok helyre kellett menni és még úgy sem volt elegendő, hogy gondosan odatartottam az ujjam az üveg szájához, vigyázva arra, hogy minél gazdaságosabb legyen az aktuális rózsaszál megöntözése.

A locsolódás természetes velejárója volt a tojásszedés. Na azok még nem kindertojások voltak, hanem hímezték, azaz mifelénk írták őket. Hagymahéjban főzték, viaszkkal írták, ami házilag készült. A tojás sem a tojásgyárból érkezett, hanem a hátsó udvari fészkekből. Amikor aztán egy jó pukkasztós táskányi tojás összegyűlt, ha szerencsém volt, el tudtam adni valamelyik cigány asszonynak (50 fillér/darab áron ment), vagy jól jártak vele a kutyák, macskák.
Végezetül egy 1979-es emlék, amikor azt találtam ki, hogy a piros micisapkám alá rejtettem a kölnit és onnan varázsoltam elő nagyon viccesen. Természetesen a locsolóversek soha nem maradtak el, kettőt felidéznék záró gondolatnak. A képen egyébként barna kord öltönyömben Barkaszi Bogit locsolom, mellette édesanyja, Nyilas Jutka térdepel, a „nagyfiú” Pinczés Zoli, mellette kék-fehér miciben a megboldogult barátom, Juhos Csaba bazsalyog.
1.vers
Nyílnak a kősziklák, szörnyen repedeznek,
Jézus halálára sokan emlékeznek.
Felmegyek hát én is a Golgota hegyére,
S kötök egy koszorút a lányok fejére.
A lányokat az Isten sokáig éltesse,
Holtuk után pedig a mennybe vitesse!
Szívemből kívánom!
2.vers
Én kis hömbör, hömbörödöm,
ha betérek tojást kérek,
ha nem adnak tojásot,
lefosom a tornácot.

Share on Facebook
Facebook
Ossza meg ismerőseivel!
Szerző: 2018. 04. 02.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Tavasz a gyimesi szorosban

Ősz Zoltán alkotása Pasztell 2011. Hol is maradtak ezek a káprázatos hegyek Ősz Zoltán sóhajából az évek alatt?? Ki tudja, hányszor feslettek fel ezek a finom szálak a lélek képzelt anyagán,... Tartalom megtekintése

A füzérradványi Károlyi-kastély

IMG_4516 IMG_4517 IMG_4519 IMG_4523 IMG_4521 IMG_4559 IMG_4556 IMG_4550 IMG_4551 IMG_4553 IMG_4525 IMG_4534 IMG_4529 IMG_4530 IMG_4532 IMG_4535 IMG_4538 IMG_4539 IMG_4546 IMG_4540   XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX  2022.05.02.   XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX IMG_4512 IMG_4510 IMG_4507 IMG_4506 IMG_4504 IMG_4501... Tartalom megtekintése

Anyóka az autóbuszon

Hogy ki volt ő? Egy egyszerű asszony, aki értett a beszéd nyelvén Mindig szeretek autóbuszon utazni. Ott általában  izgalmas beszélgetések hangzanak el, vagy éppen történik valami. Lehet, ezek másoknak lényegtelen... Tartalom megtekintése

Halk sóhaj

Hargitai Beáta alkotása Sóhaj voltál, mint tavasszal a szellő ha virágokat látogat, hogy kinyíljanak, egy gondolat voltál, amit rejtegetve ringattalak, zengő  madárdal,  mit  messzire  hord a csiklandó  napsugár,  tréfa voltál ... Tartalom megtekintése

Nagylegények, nagyleányok

Életünkben vannak olyan események, amelyek nemcsak nekünk, hanem egész közösségünknek fontosak. Ilyenek a születés, keresztelő, konfirmálás vagy elsőáldozás, ballagás, házasságkötés, aztán mindezek elölről kezdve a saját gyerekünkkel. Majd az unokánkkal.... Tartalom megtekintése

Hol bót, hol nem vót

Gyermekkorom egyik legendás helye volt a vámosoroszi vegyesbolt Hajdanában-danában a boltot még bótnak hívták és nem ABC-nek, vagy „tudomisén” minek. A bót egyet jelentett valamikor „Bótos Feri bácsival”. Feri bácsi... Tartalom megtekintése