Tüttő József alkotása 50x30cm, olaj/MDF. “Lisztománia, üzenet a Liszt érzékenyeknek!!” Rossz vicc, kicsit megengedtem magamnak az áthallás mókáját. Tüttő József jó humorral sajátos komponálással terítette elénk nagy zeneköltőnk jellemzőit: az... Tartalom megtekintése
Szedd bele a kasitába a csű málét!
’ót öntsd bele a pesti zsákba, vigyétek fel a rétolyán a hászilyára. Ha grádics van, akkor azon
Először is tisztázzuk azt, hogy minek is nevezzelek? Kukoricának, tengerinek, törökbúzának? Mi málénak hívjuk. Málékásás tőtött káposzta, málészájú, málé. A tengeri és a kukorica is ismeretes volt persze, talán a törökbúza elnevezés is helyenként, de a málé az mégiscsak málé. Törökbúza valószínűleg azért lehetett, mert ez az amerikai növény török közvetítéssel érkezett meg Közép-Európába.
Errefelé a góré sem a főnök megnevezése, hanem a málét befogadó szellős építmény. Ha volt góré, akkor odavitték. Kicsit száradni kellett. A mi górénk lécből van és mozdítható. Kőtömbökön (na jó, lehet, hogy nem tömbökön, csak valami szilárdabb alapon) áll, de mozdítható, bármikor egy az egyben el lehet vinni máshová. Nincs erre vonatkozó kezdeményezés, se népi, sem másféle indíttatású, nem kell mozdítani a kukorica tárolására létrehozott kis építményünket. Megjegyzem, hogy a szomszédos csűr sem örülne elmozdításának, a szemközti kerti budi meg végképp nem. Utóbbi esetében valami bűzlik. A góré épp úgy része a hátsó udvarnak, mint a felsorolt szomszédai, a használaton kívüli disznós óllal és a néha használt füstölővel egyetemben. Sajnos az egykori ólak, istállók lassan egyre inkább funkciójukat vesztik és élettelen tároló helyiségekké silányulnak. Eltűnik belőlük az élet, majd lassan eltűnnek maguk is. Ma még sok helyen állnak ezek az épületek, de a valamikori élet helyett valami teljesen más atmoszféra lengi be, már ha az atmoszféra tudna esetleg ilyet.
Beszélhetnék itt sok mindenről. Őszidőn rendszeresen előfordult, hogy jöttünk haza és az előszobában üzenet várt: málét szedni vagyunk a Kovács gyeptelekben. Ilyenkor persze nem siettem el a dolgot, elvégre nem Sztahanov névre lettem keresztelve. Azt azért tudtam, hogy illik kimenni akkor is, ha túl sokat már nem tudok hozzátenni a napi termeléshez. A Kovács gyeptelek ma már szilvafákkal beültetett terület. Ez az egyharmad hektár azért a kézi kapásnak adott bőven lehetőséget a kapavágás tökéletesítésére. Jó meleg nyári napon kimentünk reggel, végignéztem a málésorokon és csak ritkán mosolyodtam el. A kézikapa lassan úgy tűnik el mindennapjainkból, mint a vezetékes telefon, vagy a kézbe fogható és az otthoni illemhelyen végigolvasott újságok. Hosszan lehetne sorolni, hogy mennyi minden tűnt el a közelmúltból, ami egykor mindennapjaink szerves része volt. Akkoriban talán azt hittük, hogy örökre így lesz.
A málé is ilyen volt. Akkoriban, amikor nekem (is) kapát kellett ragadnom, egész más idők jártak. A málé a kertek és „háztájik” elmaradhatatlan növénye volt. Vetés, kapálások, szedés, kóróvágás. Tengerihántás. A málé valamikor a török időkben épült be a magyar paraszti kultúrába, azóta itt van, jelen van, egyik leghasznosabb növényünk talán. Vetése kökényvirágzáskor javasolt, sorait jó húzatni, talán kétszer kapálni. Ma már Mr. Vegyszer megold mindent.
A málészedés hajdanában kalákában ment, ma a kombájn helyettesít egy utcányi embert.
Valamikor csuhéjostul törték le, aztán hosszú téli estéken tengerihántást is szerveztek, nemcsak fonót. Ma ilyenről már csak mesélnek talán.
Az Ecceri fiú 88 éves édesapja egy novemberi délutánon hátrament a góréhoz. Szájában az elmaradhatatlan pipa. Úgy gondolta, fejt egy kis málét, felhúzta kezére a máléfejtőjét. Eregeti pipájából a füstöt, fejti le a csőről a szemeket, körülötte a „hátsó udvar” bábeli zűrzavara. Tyúkok, kokasok, libák és gacsik, disznók és bornyúk, a galambok és a vadgalambok koncertje szól a tiszteletére olyan szépen és letisztultan, mint talán még soha. Ül a góré mellett. Itt él közel hatvan éve, amikor megvették ezt a portát, ezen a helyen még teljesen más valami állt. Ezen a portán felnevelt öt fiút. Második felesége elfeledtette vele, hogy első is volt, akivel amúgy szomszéd faluban látták meg a napvilágot, de mindketten Amerikában nőttek fel és ismerték meg egymást. Aztán ez a bizonyos első feleség a második fiú megszülése után nem sokkal magára hagyta, persze nem akarattal. Ül és morzsolja a szemeket. A macskák a közelében sertepertélnek, hiszen ő az egyik legfőbb patrónusuk. Olyan ködös, lehangoló ez a novemberi nap. Eszébe jut, amikor nyáron egy alakommal kimentek a „Gebinbe” málét kapálni és ő mondta a tizenhárom éves unokájának, hogy menjenek egy kicsit előre az autóval. Az unoka azonmód bele is kormányozta a Trabantot az árokba, de sem az autóban, sem személyben nem történt sérülés. Épp arra járt Jencsik Sándor (Kapitány), aki lúfogattal megoldotta a gépjármű vontatását. Ahogy ezt végiggondolta, egyszer csak megjelent a kaszás. Három napig birkóztak egymással, látszólag a kaszás győzött. Hitessük el vele! Valójában ő mindig veszít, amikor emlékezünk.
Aztán le lett szedve a málé. A zárómondat akár így is hangozhatott: Szedd bele a kasitába a csű málét, ’ót öntsd bele a pesti zsákba. Tegyétek fel a stráfra, aztán, mikor hazahozta a fogat, akkor vigyétek fel a rétolyán a hászilyára. Ha grádics van, akkor azon.
Hasonló
Az a lapály valamikor igen ...
Pengefogú hódok, félszarvú ...
Az oroszi kis híd becsülett...
Hol bót, hol nem vót
Sétálok tovább, a Nap éppen...
Rudit húsz éve, Öcsit ma te...
El nem olvasott könyv, el n...
Bárányfelhős ég alatt terel...
Két családfenntartó harcolt...
A jószág volt az aranya a n...
Faragjuk a magunk képzeletb...
Füstkarikák emlékezetem füs...
Rákóczi tölgyfája, Napóleon...
Csicsó és nyullángás
A libanyáj szépen végigtipe...
Szilvás étel
Hőhullámon hajózunk
Kiesett egy kis fióka a fés...
Hogyan szabdaljunk ész és t...
A két oroszi kőrisfa
Lisztománia

Az a lapály valamikor igen nagy lábon élt

A Patakhát (vagy Patak-hát) az Ecceri fiú falujának egyik jelentős területe A szekeresi útról le kell térni és az onnan kiinduló földút elvisz akár Kisnaményba, akár Darnóra. Attól függ, hogy... Tartalom megtekintése
Pengefogú hódok, félszarvú óriások

Rövidgatyában a csinárok földjén nyár elején a kömörei határban Szeretem a május végét, a júniust. Az egyre hosszabbodó nappalok időszaka, még este kilenckor is világos van. Megyünk a fény felé.... Tartalom megtekintése
Toronyóra a templom mennyezetén

Sankt Wolfgang, Salzkammergut gyöngyszeme IMG_0707 IMG_0722 IMG_0713 IMG_0712 IMG_0715 IMG_0716 IMG_0726 IMG_0731 IMG_0735
A magyar jakobinusok a kuffsteini vár börtönében

IMG_0669 IMG_0631 IMG_0628 IMG_0635 IMG_0639 IMG_0649 IMG_0646 IMG_0638 IMG_0665 IMG_0663 IMG_0653 IMG_0691
Rózsa Sándor talpig nehéz vasban

Egy magyar rablóvezér a császár kuffsteini várbörtönében IMG_0627 IMG_0633 IMG_0634 IMG_0694
A császár kaiserschmarrnija Bad Ischlben

Ferenc József királyunk kedvenc fürdővárosa ma is az ínyencek zarándokhelye Az osztrák sógoroknak persze császár, így aztán nem is király-, hanem császármorzsa a magyar neve a képen látható ételkölteménynek. A... Tartalom megtekintése
Hitler Sasfészke Berchteschgadenben

Elérhetetlen, megközelíthetetlen, bevehetetlen… Már-már népmesei jelzők is feltűnnek az egykori náci vezető Salzburg mellett, ám mégis Bajorországban felépített rejtekhelyével kapcsolatos legendákban. Még a háború után is jó ideig megismerhetetlen volt... Tartalom megtekintése
Mert fontos a pihenés, a csend, a természet

Néha jól esik csak úgy leülni a kerítés elé a régi padkára, elcsevegni semmiségekről Ülni, nem gondolkodni, és csak bámulni a semmibe. Talán a szemben lévő domboldalt figyelni, melyet színes vadvirágok... Tartalom megtekintése
Alkonyattól pirkadatig

Tüttő József alkotása60x90cm Olaj/MDF. A téma örök, a feldolgozások többsége ismert, de ez az egyéni, összetéveszthetetlen stílre fel kell kapni a fejet!!! A komor színhasználattal az állatok robusztussága is alátámasztott, a... Tartalom megtekintése