Ősz Zoltán alkotása Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése
Szedd bele a kasitába a csű málét!
’ót öntsd bele a pesti zsákba, vigyétek fel a rétolyán a hászilyára. Ha grádics van, akkor azon
Először is tisztázzuk azt, hogy minek is nevezzelek? Kukoricának, tengerinek, törökbúzának? Mi málénak hívjuk. Málékásás tőtött káposzta, málészájú, málé. A tengeri és a kukorica is ismeretes volt persze, talán a törökbúza elnevezés is helyenként, de a málé az mégiscsak málé. Törökbúza valószínűleg azért lehetett, mert ez az amerikai növény török közvetítéssel érkezett meg Közép-Európába.
Errefelé a góré sem a főnök megnevezése, hanem a málét befogadó szellős építmény. Ha volt góré, akkor odavitték. Kicsit száradni kellett. A mi górénk lécből van és mozdítható. Kőtömbökön (na jó, lehet, hogy nem tömbökön, csak valami szilárdabb alapon) áll, de mozdítható, bármikor egy az egyben el lehet vinni máshová. Nincs erre vonatkozó kezdeményezés, se népi, sem másféle indíttatású, nem kell mozdítani a kukorica tárolására létrehozott kis építményünket. Megjegyzem, hogy a szomszédos csűr sem örülne elmozdításának, a szemközti kerti budi meg végképp nem. Utóbbi esetében valami bűzlik. A góré épp úgy része a hátsó udvarnak, mint a felsorolt szomszédai, a használaton kívüli disznós óllal és a néha használt füstölővel egyetemben. Sajnos az egykori ólak, istállók lassan egyre inkább funkciójukat vesztik és élettelen tároló helyiségekké silányulnak. Eltűnik belőlük az élet, majd lassan eltűnnek maguk is. Ma még sok helyen állnak ezek az épületek, de a valamikori élet helyett valami teljesen más atmoszféra lengi be, már ha az atmoszféra tudna esetleg ilyet.
Beszélhetnék itt sok mindenről. Őszidőn rendszeresen előfordult, hogy jöttünk haza és az előszobában üzenet várt: málét szedni vagyunk a Kovács gyeptelekben. Ilyenkor persze nem siettem el a dolgot, elvégre nem Sztahanov névre lettem keresztelve. Azt azért tudtam, hogy illik kimenni akkor is, ha túl sokat már nem tudok hozzátenni a napi termeléshez. A Kovács gyeptelek ma már szilvafákkal beültetett terület. Ez az egyharmad hektár azért a kézi kapásnak adott bőven lehetőséget a kapavágás tökéletesítésére. Jó meleg nyári napon kimentünk reggel, végignéztem a málésorokon és csak ritkán mosolyodtam el. A kézikapa lassan úgy tűnik el mindennapjainkból, mint a vezetékes telefon, vagy a kézbe fogható és az otthoni illemhelyen végigolvasott újságok. Hosszan lehetne sorolni, hogy mennyi minden tűnt el a közelmúltból, ami egykor mindennapjaink szerves része volt. Akkoriban talán azt hittük, hogy örökre így lesz.
A málé is ilyen volt. Akkoriban, amikor nekem (is) kapát kellett ragadnom, egész más idők jártak. A málé a kertek és „háztájik” elmaradhatatlan növénye volt. Vetés, kapálások, szedés, kóróvágás. Tengerihántás. A málé valamikor a török időkben épült be a magyar paraszti kultúrába, azóta itt van, jelen van, egyik leghasznosabb növényünk talán. Vetése kökényvirágzáskor javasolt, sorait jó húzatni, talán kétszer kapálni. Ma már Mr. Vegyszer megold mindent.
A málészedés hajdanában kalákában ment, ma a kombájn helyettesít egy utcányi embert.
Valamikor csuhéjostul törték le, aztán hosszú téli estéken tengerihántást is szerveztek, nemcsak fonót. Ma ilyenről már csak mesélnek talán.
Az Ecceri fiú 88 éves édesapja egy novemberi délutánon hátrament a góréhoz. Szájában az elmaradhatatlan pipa. Úgy gondolta, fejt egy kis málét, felhúzta kezére a máléfejtőjét. Eregeti pipájából a füstöt, fejti le a csőről a szemeket, körülötte a „hátsó udvar” bábeli zűrzavara. Tyúkok, kokasok, libák és gacsik, disznók és bornyúk, a galambok és a vadgalambok koncertje szól a tiszteletére olyan szépen és letisztultan, mint talán még soha. Ül a góré mellett. Itt él közel hatvan éve, amikor megvették ezt a portát, ezen a helyen még teljesen más valami állt. Ezen a portán felnevelt öt fiút. Második felesége elfeledtette vele, hogy első is volt, akivel amúgy szomszéd faluban látták meg a napvilágot, de mindketten Amerikában nőttek fel és ismerték meg egymást. Aztán ez a bizonyos első feleség a második fiú megszülése után nem sokkal magára hagyta, persze nem akarattal. Ül és morzsolja a szemeket. A macskák a közelében sertepertélnek, hiszen ő az egyik legfőbb patrónusuk. Olyan ködös, lehangoló ez a novemberi nap. Eszébe jut, amikor nyáron egy alakommal kimentek a „Gebinbe” málét kapálni és ő mondta a tizenhárom éves unokájának, hogy menjenek egy kicsit előre az autóval. Az unoka azonmód bele is kormányozta a Trabantot az árokba, de sem az autóban, sem személyben nem történt sérülés. Épp arra járt Jencsik Sándor (Kapitány), aki lúfogattal megoldotta a gépjármű vontatását. Ahogy ezt végiggondolta, egyszer csak megjelent a kaszás. Három napig birkóztak egymással, látszólag a kaszás győzött. Hitessük el vele! Valójában ő mindig veszít, amikor emlékezünk.
Aztán le lett szedve a málé. A zárómondat akár így is hangozhatott: Szedd bele a kasitába a csű málét, ’ót öntsd bele a pesti zsákba. Tegyétek fel a stráfra, aztán, mikor hazahozta a fogat, akkor vigyétek fel a rétolyán a hászilyára. Ha grádics van, akkor azon.
Hasonló
Az a lapály valamikor igen ...
Pengefogú hódok, félszarvú ...
Az oroszi kis híd becsülett...
Hol bót, hol nem vót
Sétálok tovább, a Nap éppen...
Rudit húsz éve, Öcsit ma te...
El nem olvasott könyv, el n...
Bárányfelhős ég alatt terel...
Két családfenntartó harcolt...
A jószág volt az aranya a n...
Faragjuk a magunk képzeletb...
Füstkarikák emlékezetem füs...
Rákóczi tölgyfája, Napóleon...
Csicsó és nyullángás
A libanyáj szépen végigtipe...
Szilvás étel
Hőhullámon hajózunk
Kiesett egy kis fióka a fés...
Hogyan szabdaljunk ész és t...
A két oroszi kőrisfa
Téli alkony
Buckavidék Fülöpszállás
Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta vidéken, ahol mindig változik a terep, ahol a cipő, és zokni kérgessé válnak az éles homoktól, nem egy sétatér. Magasan a bucka tetején kapaszkodnak... Tartalom megtekintése
Charles Bukowski
Biszák László alkotása Ne szépítsünk, nem kívánja meg tőlünk senki sem, ha valami, valaki nyers, nem bűn!!! Legyen egyenes, őszinte, és férfias! Saját maga is kegyetlen őszinteséggel írta meg saját ... Tartalom megtekintése
Sceptrum
Tüttő József alkotása A fordítás szerint: Ősi hatalmi jelvény, ami alá tartozik az ítélkezés, igazságosság a jogszolgáltatás!! Jogar!! Életünket mindig beszorítani látszik rendszabályok közé, mivel bőven akadnak, akik ... Tartalom megtekintése
Santa Maria della Salute
Huszár Boglárka alkotása Mit kívánunk egy festménytől? Mi keltette fel a figyelmünket? Ki festette? Ki Ő? ….és még lehetne tovább is faggatnunk magunkat, de nem... Tartalom megtekintése
Büszke lázadók
Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése
Amikor még megénekeltük Romániát
„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A több szakaszból... Tartalom megtekintése
Az ínyencek piaca Tiranában
Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég
Szent István Bazilika, Budapest
Huszár Boglárka alkotása Kis túlzással: világjáró Boglárkám mindig boldogan fogadja be egy egy idegen ország szépségeit, áradozik a helyszínen, és a hazamentett látnivalók fotón rögzített emlékek, még nagyobb ... Tartalom megtekintése