Tüttő József alkotása Szinte meggyötört arcok, holott egy életút harcosai a születéstől a végsőkig. Egyetlen ember akinek annyiszor változik az arca, ahány állomást tudhat maga mögött. Hogy sejthetnénk gyermekkorban, milyen ... Tartalom megtekintése
Szedd bele a kasitába a csű málét!
’ót öntsd bele a pesti zsákba, vigyétek fel a rétolyán a hászilyára. Ha grádics van, akkor azon
Először is tisztázzuk azt, hogy minek is nevezzelek? Kukoricának, tengerinek, törökbúzának? Mi málénak hívjuk. Málékásás tőtött káposzta, málészájú, málé. A tengeri és a kukorica is ismeretes volt persze, talán a törökbúza elnevezés is helyenként, de a málé az mégiscsak málé. Törökbúza valószínűleg azért lehetett, mert ez az amerikai növény török közvetítéssel érkezett meg Közép-Európába.
Errefelé a góré sem a főnök megnevezése, hanem a málét befogadó szellős építmény. Ha volt góré, akkor odavitték. Kicsit száradni kellett. A mi górénk lécből van és mozdítható. Kőtömbökön (na jó, lehet, hogy nem tömbökön, csak valami szilárdabb alapon) áll, de mozdítható, bármikor egy az egyben el lehet vinni máshová. Nincs erre vonatkozó kezdeményezés, se népi, sem másféle indíttatású, nem kell mozdítani a kukorica tárolására létrehozott kis építményünket. Megjegyzem, hogy a szomszédos csűr sem örülne elmozdításának, a szemközti kerti budi meg végképp nem. Utóbbi esetében valami bűzlik. A góré épp úgy része a hátsó udvarnak, mint a felsorolt szomszédai, a használaton kívüli disznós óllal és a néha használt füstölővel egyetemben. Sajnos az egykori ólak, istállók lassan egyre inkább funkciójukat vesztik és élettelen tároló helyiségekké silányulnak. Eltűnik belőlük az élet, majd lassan eltűnnek maguk is. Ma még sok helyen állnak ezek az épületek, de a valamikori élet helyett valami teljesen más atmoszféra lengi be, már ha az atmoszféra tudna esetleg ilyet.
Beszélhetnék itt sok mindenről. Őszidőn rendszeresen előfordult, hogy jöttünk haza és az előszobában üzenet várt: málét szedni vagyunk a Kovács gyeptelekben. Ilyenkor persze nem siettem el a dolgot, elvégre nem Sztahanov névre lettem keresztelve. Azt azért tudtam, hogy illik kimenni akkor is, ha túl sokat már nem tudok hozzátenni a napi termeléshez. A Kovács gyeptelek ma már szilvafákkal beültetett terület. Ez az egyharmad hektár azért a kézi kapásnak adott bőven lehetőséget a kapavágás tökéletesítésére. Jó meleg nyári napon kimentünk reggel, végignéztem a málésorokon és csak ritkán mosolyodtam el. A kézikapa lassan úgy tűnik el mindennapjainkból, mint a vezetékes telefon, vagy a kézbe fogható és az otthoni illemhelyen végigolvasott újságok. Hosszan lehetne sorolni, hogy mennyi minden tűnt el a közelmúltból, ami egykor mindennapjaink szerves része volt. Akkoriban talán azt hittük, hogy örökre így lesz.
A málé is ilyen volt. Akkoriban, amikor nekem (is) kapát kellett ragadnom, egész más idők jártak. A málé a kertek és „háztájik” elmaradhatatlan növénye volt. Vetés, kapálások, szedés, kóróvágás. Tengerihántás. A málé valamikor a török időkben épült be a magyar paraszti kultúrába, azóta itt van, jelen van, egyik leghasznosabb növényünk talán. Vetése kökényvirágzáskor javasolt, sorait jó húzatni, talán kétszer kapálni. Ma már Mr. Vegyszer megold mindent.
A málészedés hajdanában kalákában ment, ma a kombájn helyettesít egy utcányi embert.
Valamikor csuhéjostul törték le, aztán hosszú téli estéken tengerihántást is szerveztek, nemcsak fonót. Ma ilyenről már csak mesélnek talán.
Az Ecceri fiú 88 éves édesapja egy novemberi délutánon hátrament a góréhoz. Szájában az elmaradhatatlan pipa. Úgy gondolta, fejt egy kis málét, felhúzta kezére a máléfejtőjét. Eregeti pipájából a füstöt, fejti le a csőről a szemeket, körülötte a „hátsó udvar” bábeli zűrzavara. Tyúkok, kokasok, libák és gacsik, disznók és bornyúk, a galambok és a vadgalambok koncertje szól a tiszteletére olyan szépen és letisztultan, mint talán még soha. Ül a góré mellett. Itt él közel hatvan éve, amikor megvették ezt a portát, ezen a helyen még teljesen más valami állt. Ezen a portán felnevelt öt fiút. Második felesége elfeledtette vele, hogy első is volt, akivel amúgy szomszéd faluban látták meg a napvilágot, de mindketten Amerikában nőttek fel és ismerték meg egymást. Aztán ez a bizonyos első feleség a második fiú megszülése után nem sokkal magára hagyta, persze nem akarattal. Ül és morzsolja a szemeket. A macskák a közelében sertepertélnek, hiszen ő az egyik legfőbb patrónusuk. Olyan ködös, lehangoló ez a novemberi nap. Eszébe jut, amikor nyáron egy alakommal kimentek a „Gebinbe” málét kapálni és ő mondta a tizenhárom éves unokájának, hogy menjenek egy kicsit előre az autóval. Az unoka azonmód bele is kormányozta a Trabantot az árokba, de sem az autóban, sem személyben nem történt sérülés. Épp arra járt Jencsik Sándor (Kapitány), aki lúfogattal megoldotta a gépjármű vontatását. Ahogy ezt végiggondolta, egyszer csak megjelent a kaszás. Három napig birkóztak egymással, látszólag a kaszás győzött. Hitessük el vele! Valójában ő mindig veszít, amikor emlékezünk.
Aztán le lett szedve a málé. A zárómondat akár így is hangozhatott: Szedd bele a kasitába a csű málét, ’ót öntsd bele a pesti zsákba. Tegyétek fel a stráfra, aztán, mikor hazahozta a fogat, akkor vigyétek fel a rétolyán a hászilyára. Ha grádics van, akkor azon.
Hasonló
Az a lapály valamikor igen ...
Pengefogú hódok, félszarvú ...
Az oroszi kis híd becsülett...
Hol bót, hol nem vót
Sétálok tovább, a Nap éppen...
Rudit húsz éve, Öcsit ma te...
El nem olvasott könyv, el n...
Bárányfelhős ég alatt terel...
Két családfenntartó harcolt...
A jószág volt az aranya a n...
Faragjuk a magunk képzeletb...
Füstkarikák emlékezetem füs...
Rákóczi tölgyfája, Napóleon...
Csicsó és nyullángás
A libanyáj szépen végigtipe...
Szilvás étel
Hőhullámon hajózunk
Kiesett egy kis fióka a fés...
Hogyan szabdaljunk ész és t...
A két oroszi kőrisfa
Az út
Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam
Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése
Pomaranski Luca portréja
Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban szabad beszélni, én mégis a portrézást találom a legizgalmasabb alkotói munkának. Huszár Boglárka ragyogó képet festett Lucáról, aki csak éppen bekukkantott a vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése
Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia
Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér ragyogása, elegánsan hangolt épületei a ... Tartalom megtekintése
Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban
Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése
Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől
A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése
Pince bejárat, Tokaj
Bíró Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően szomorkás időben vágyódva nézhetünk erre a Bíró Ernő által megpingált képre. Kirobbanó fényekben pompázik a pince tetején dúsan hajtó ... Tartalom megtekintése
Emlék
Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése
Csend a sziklák tövében
Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető világunk tele van meglepetéssel, olyannyira, hogy belefér bármilyen szokatlan torz, pszicho, sci fi, csak rettentsen! Nehéz elhatárolódni, nehéz kimaradni, így azután egyszer... Tartalom megtekintése
Rekviem-féle egy pót-nagyapához, és az ő Erdélye egy évszázadához
Tata nyáron mindig a garázs tetején ült. Ült és nézett le az utcára, élvezte a nyarat, az árnyékos szőlőlugasban, ami teljesen befutotta a garázs lapos tetejét, árnyas kuckót formálva. Ha... Tartalom megtekintése