Szedd bele a kasitába a csű málét!

’ót öntsd bele a pesti zsákba, vigyétek fel a rétolyán a hászilyára. Ha grádics van, akkor azon

Először is tisztázzuk azt, hogy minek is nevezzelek? Kukoricának, tengerinek, törökbúzának? Mi málénak hívjuk. Málékásás tőtött káposzta, málészájú, málé. A tengeri és a kukorica is ismeretes volt persze, talán a törökbúza elnevezés is helyenként, de a málé az mégiscsak málé. Törökbúza valószínűleg azért lehetett, mert ez az amerikai növény török közvetítéssel érkezett meg Közép-Európába.

Errefelé a góré sem a főnök megnevezése, hanem a málét befogadó szellős építmény. Ha volt góré, akkor odavitték. Kicsit száradni kellett. A mi górénk lécből van és mozdítható. Kőtömbökön (na jó, lehet, hogy nem tömbökön, csak valami szilárdabb alapon) áll, de mozdítható, bármikor egy az egyben el lehet vinni máshová. Nincs erre vonatkozó kezdeményezés, se népi, sem másféle indíttatású, nem kell mozdítani a kukorica tárolására létrehozott kis építményünket. Megjegyzem, hogy a szomszédos csűr sem örülne elmozdításának, a szemközti kerti budi meg végképp nem. Utóbbi esetében valami bűzlik. A góré épp úgy része a hátsó udvarnak, mint a felsorolt szomszédai, a használaton kívüli disznós óllal és a néha használt füstölővel egyetemben. Sajnos az egykori ólak, istállók lassan egyre inkább funkciójukat vesztik és élettelen tároló helyiségekké silányulnak. Eltűnik belőlük az élet, majd lassan eltűnnek maguk is. Ma még sok helyen állnak ezek az épületek, de a valamikori élet helyett valami teljesen más atmoszféra lengi be, már ha az atmoszféra tudna esetleg ilyet.

Beszélhetnék itt sok mindenről. Őszidőn rendszeresen előfordult, hogy jöttünk haza és az előszobában üzenet várt: málét szedni vagyunk a Kovács gyeptelekben. Ilyenkor persze nem siettem el a dolgot, elvégre nem Sztahanov névre lettem keresztelve. Azt azért tudtam, hogy illik kimenni akkor is, ha túl sokat már nem tudok hozzátenni a napi termeléshez. A Kovács gyeptelek ma már szilvafákkal beültetett terület. Ez az egyharmad hektár azért a kézi kapásnak adott bőven lehetőséget a kapavágás tökéletesítésére. Jó meleg nyári napon kimentünk reggel, végignéztem a málésorokon és csak ritkán mosolyodtam el. A kézikapa lassan úgy tűnik el mindennapjainkból, mint a vezetékes telefon, vagy a kézbe fogható és az otthoni illemhelyen végigolvasott újságok. Hosszan lehetne sorolni, hogy mennyi minden tűnt el a közelmúltból, ami egykor mindennapjaink szerves része volt. Akkoriban talán azt hittük, hogy örökre így lesz.

A málé is ilyen volt. Akkoriban, amikor nekem (is) kapát kellett ragadnom, egész más idők jártak. A málé a kertek és „háztájik” elmaradhatatlan növénye volt. Vetés, kapálások, szedés, kóróvágás. Tengerihántás. A málé valamikor a török időkben épült be a magyar paraszti kultúrába, azóta itt van, jelen van, egyik leghasznosabb növényünk talán.  Vetése kökényvirágzáskor javasolt, sorait jó húzatni, talán kétszer kapálni. Ma már Mr. Vegyszer megold mindent.

A málészedés hajdanában kalákában ment, ma a kombájn helyettesít egy utcányi embert.

Valamikor csuhéjostul törték le, aztán hosszú téli estéken tengerihántást is szerveztek, nemcsak fonót. Ma ilyenről már csak mesélnek talán.

Az Ecceri fiú 88 éves édesapja egy novemberi délutánon hátrament a góréhoz. Szájában az elmaradhatatlan pipa. Úgy gondolta, fejt egy kis málét, felhúzta kezére a máléfejtőjét. Eregeti pipájából a füstöt, fejti le a csőről a szemeket, körülötte a „hátsó udvar” bábeli zűrzavara. Tyúkok, kokasok, libák és gacsik, disznók és bornyúk, a galambok és a vadgalambok koncertje szól a tiszteletére olyan szépen és letisztultan, mint talán még soha. Ül a góré mellett. Itt él közel hatvan éve, amikor megvették ezt a portát, ezen a helyen még teljesen más valami állt. Ezen a portán felnevelt öt fiút. Második felesége elfeledtette vele, hogy első is volt, akivel amúgy szomszéd faluban látták meg a napvilágot, de mindketten Amerikában nőttek fel és ismerték meg egymást. Aztán ez a bizonyos első feleség a második fiú megszülése után nem sokkal magára hagyta, persze nem akarattal. Ül és morzsolja a szemeket. A macskák a közelében sertepertélnek, hiszen ő az egyik legfőbb patrónusuk. Olyan ködös, lehangoló ez a novemberi nap.  Eszébe jut, amikor nyáron egy alakommal kimentek a „Gebinbe” málét kapálni és ő mondta a tizenhárom éves unokájának, hogy menjenek egy kicsit előre az autóval.  Az unoka azonmód bele is kormányozta a Trabantot az árokba, de sem az autóban, sem személyben nem történt sérülés. Épp arra járt Jencsik Sándor (Kapitány), aki lúfogattal megoldotta a gépjármű vontatását. Ahogy ezt végiggondolta, egyszer csak megjelent a kaszás. Három napig birkóztak egymással, látszólag a kaszás győzött. Hitessük el vele! Valójában ő mindig veszít, amikor emlékezünk.

Aztán le lett szedve a málé. A zárómondat akár így is hangozhatott: Szedd bele a kasitába a csű málét, ’ót öntsd bele a pesti zsákba. Tegyétek fel a stráfra, aztán, mikor hazahozta a fogat, akkor vigyétek fel a rétolyán a hászilyára. Ha grádics van, akkor azon.

Írta:
Borbély Balázs
Written by
Szerző: 2021. 11. 20.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Lisztománia

Tüttő József alkotása 50x30cm, olaj/MDF. “Lisztománia, üzenet a Liszt érzékenyeknek!!” Rossz vicc, kicsit megengedtem magamnak az áthallás mókáját. Tüttő József jó humorral sajátos komponálással terítette elénk nagy zeneköltőnk jellemzőit: az... Tartalom megtekintése

Hitler Sasfészke Berchteschgadenben

Elérhetetlen, megközelíthetetlen, bevehetetlen… Már-már népmesei jelzők is feltűnnek az egykori náci vezető Salzburg mellett, ám mégis Bajorországban felépített rejtekhelyével kapcsolatos legendákban. Még a háború után is jó ideig megismerhetetlen volt... Tartalom megtekintése

Alkonyattól pirkadatig

Tüttő József alkotása60x90cm Olaj/MDF. A téma örök, a feldolgozások többsége ismert, de ez az egyéni, összetéveszthetetlen stílre fel kell kapni a fejet!!! A komor színhasználattal az állatok robusztussága is alátámasztott, a... Tartalom megtekintése