El nem olvasott könyv, el nem szívott dohány

Szokás szerint kincsek után kutattam. Na nem a hásziján (padláson), mert ott hideg van és setét

Pince nincs, errefelé nem volt divat, a zöldséget itt csak elvermelték. Igazából én csak két pincéről tudok: egyik az Elemér bátyámék háza alatt van, másik meg a Kiss Bálint bátyámék egykori portáján, a nyári konyha alatt. Pedig micsoda fényűzés is volt itt egykoron! Téli konyha, nyári konyha! Sütő, kamra, aszaló, füstölő, ólak, csűr, góré, abora, esetleg hodály. És ez egyik sem a szűkebb értelemben vett lakás volt, mert az meg állott alsóházból és felsőházból, na meg a pitvarból, esetleg tornácból. Pince viszont nem nagyon. A már említett téli konyha is a házban volt, de az összes többi az elébbi felsorolásból külön épület, ráadásul mindegyik rendeltetésszerűen használva.

Az ólban nem műhely volt, vagy tároló, vagy átalakított társalgó, hanem ott bizony a jószágok háltak, ilyenkor már rég békésen kérődzve pihentek a jászlak előtt, befűtve langymeleggel a helyiséget. A jászol alatt békésen elnyúlva pihentek a macskák, akik már akkoriban is rettenetesen találékonyak voltak, ha komfortérzetük fokozott javításáról volt szó. A teheneket élő kályhaként használva be sem kellett volna takarniuk egymást, mert a jászol alatt egyenletes szobahőmérséklet uralkodott. Ha egymással takaróztak, az csakis a macskacsalád egységét és egymás iránti szeretetét volt hangsúlyozandó. Ebbe az idilli környezetbe még bel kell képzelni a széna illatát, meg a sejtelmes homályt. Az Úr talán nem véletlenül választotta ezt a helyet szülőszobának. Olykor még a józanabbul gondolkodó kutyák is bekérezkedtek a jászol alá, ilyenkor az őrzés-védelem az ólból távfelügyeletként volt ellátva. Ösztöneikben és különlegesen fejlett érzékszerveikben bíztak, na meg a józan észben. Ilyen farkasordító hidegben ki az a hülye, aki lopni akar? A lopásra van jobb idő is. Hideg téli éjszakákon a tulajdon szentségét nem veszélyeztetheti senki és semmi, ha meg igen, az csak az a kivétel, ami a fentebbi tételt megerősíti.

A tehenek otthonául szolgáló ól (arrafelé istállónak nem nagyon mondták, legfeljebb a „téjesz világban” a csorda kollégiumaként funkcionáló nagyobb ólak vívták ki ezt a „rangot”) olykor a szokásosnál is „túlfűtöttebb” volt. Volt idő ugyanis, amikor az Ecceri fiú apja elvállalta a falu bikájának gondozását. A bika akkora volt, mint a Vezúv kitörés előtt, energia viszont jóval több volt benne, mint egy kitörni készülő vulkánban. Ha meg tudták volna oldani, talán fel tudta volna fűteni az egész falut. Valószínűleg ez azért nem valósult meg, mert akkoriban még nem volt kiépítve a gázhálózat, na meg a radiátort és konvektort nem nagyon ismerték. A bika hőenergiája így nem került hasznosításra, talán csak annyiban, hogy akkortájt néha arrébb fújta a Holdat a falu felől.  A reggeli és esteli fejésnél meg csak annyiban hatott az energia, amennyiben az Ecceri fiú édesanyja folyamatos hőhullámok közepette, sűrű imádságok közt fejte a teheneket, remélve, hogy egyszer majdcsak vége lesz a Bika jegyének. Vége is lett, a bika kárt nem tett senkiben, még a Hold is visszabillent azóta az égbolton megszokott helyére.

A disznóólban már nem volt olyan meleg, mint a tehenek lakóterében, viszont ez jóval büdösebb volt. Ide nem is nagyon kívánkoztak terembérlők, főleg nem macskák és kutyák. Malackáéknak lehet, hogy jól esett volna, ha néha a kényes macska család hozzájuk is ellátogat, de ez nem valósult meg soha. A macskák maximum a torukon vettek részt, egy nevezetes disznótor alkalmával olyan dolgot tettek, ami egy tiszaháti falu falucsúfolójának is alapjául szolgált.

Rossz nyelvek szerint ugyanis egy milotai disznótorban eltűnt a, meghúrolt bél. Az egyik asszony úgy látta, hogy a macska volt az, aki egészben nyelte le, s ha a macskát megölik, épségben kivehetik belőle. A macska és a disznó között ennél szorosabb kapcsolatot nem tudok.

A tyúkól számos fajtája ismeretes, természetesen a „tyúk” gyüjtőszó alatt az összes baromfi értendő: kokas is, gacsi, liba, pulyka, gyöngytyúk, pulyka is. Remélem nem hagytam ki a baromfiudvarból senkit.

Ha volt juh, akkor hodály is volt, meg a kec, ahogy az Erdőháton hívták. Ez a szabadtéri kifutó, az igazi élettér, meg esetleg csatatér, ha több kos játszik dudán egy csárdában.

Az ólakban ma már hiába keresem a kincseket. Ezeket vagy lebontották, vagy átalakították, vagy egyszerűen más funkciót kaptak, esetleg üresen állnak. Itt én már nem találok rejtett kincseket. Nem is ott kerestem ma sem, csak eszembe jutottak.

A kincseket az otthoni régi könyvespolcon kerestem. Találtam is néhányat, talán majd egyszer elmesélik nekem a történetüket. Azok a könyvek ezek, amelyeket már kézbe foghattak az én dédnagyapámék még „Ferencjóska” korában. Azok is, amelyekre talán az Ecceri fiú, meg az ő bátyjai és öccsei is álomba lettek ringatva valamikor (ezen csodálkoznék ugyan). Olyan is van, aminek majdnem a végére értek, de valahol 50-60 oldallal előtte van behajtva a lap, így tehát valószínűleg nem ért a végére az utolsó olvasója. Nem fejezte be, mert valami közbejött. Nem olvasta el, nem volt rá ideje, vagy csak egyszerűen ráunt? Ki tudja?

Találtam nemrég egy csomag pipadohányt is. Az Ecceri fiú apjáé volt, ő vette, vagy inkább vetette meg ezelőtt legalább 37 évvel. Nem bontotta fel, nem szívta el, mert már nem volt rá ideje. Esetleg nem is akarta. Ez a zacskó dohány ennyi évvel a halála után is az övé és az övé marad az idők végezetéig.

Érdemes kincseket keresni.

Share on Facebook
Facebook
Ossza meg ismerőseivel!
Szerző: 2022. 01. 29.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Tavasz a gyimesi szorosban

Ősz Zoltán alkotása Pasztell 2011. Hol is maradtak ezek a káprázatos hegyek Ősz Zoltán sóhajából az évek alatt?? Ki tudja, hányszor feslettek fel ezek a finom szálak a lélek képzelt anyagán,... Tartalom megtekintése

A füzérradványi Károlyi-kastély

IMG_4516 IMG_4517 IMG_4519 IMG_4523 IMG_4521 IMG_4559 IMG_4556 IMG_4550 IMG_4551 IMG_4553 IMG_4525 IMG_4534 IMG_4529 IMG_4530 IMG_4532 IMG_4535 IMG_4538 IMG_4539 IMG_4546 IMG_4540   XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX  2022.05.02.   XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX IMG_4512 IMG_4510 IMG_4507 IMG_4506 IMG_4504 IMG_4501... Tartalom megtekintése

Anyóka az autóbuszon

Hogy ki volt ő? Egy egyszerű asszony, aki értett a beszéd nyelvén Mindig szeretek autóbuszon utazni. Ott általában  izgalmas beszélgetések hangzanak el, vagy éppen történik valami. Lehet, ezek másoknak lényegtelen... Tartalom megtekintése

Halk sóhaj

Hargitai Beáta alkotása Sóhaj voltál, mint tavasszal a szellő ha virágokat látogat, hogy kinyíljanak, egy gondolat voltál, amit rejtegetve ringattalak, zengő  madárdal,  mit  messzire  hord a csiklandó  napsugár,  tréfa voltál ... Tartalom megtekintése

Nagylegények, nagyleányok

Életünkben vannak olyan események, amelyek nemcsak nekünk, hanem egész közösségünknek fontosak. Ilyenek a születés, keresztelő, konfirmálás vagy elsőáldozás, ballagás, házasságkötés, aztán mindezek elölről kezdve a saját gyerekünkkel. Majd az unokánkkal.... Tartalom megtekintése

Hol bót, hol nem vót

Gyermekkorom egyik legendás helye volt a vámosoroszi vegyesbolt Hajdanában-danában a boltot még bótnak hívták és nem ABC-nek, vagy „tudomisén” minek. A bót egyet jelentett valamikor „Bótos Feri bácsival”. Feri bácsi... Tartalom megtekintése