Ősz Zoltán alkotása Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése
El nem olvasott könyv, el nem szívott dohány
Szokás szerint kincsek után kutattam. Na nem a hásziján (padláson), mert ott hideg van és setét
Pince nincs, errefelé nem volt divat, a zöldséget itt csak elvermelték. Igazából én csak két pincéről tudok: egyik az Elemér bátyámék háza alatt van, másik meg a Kiss Bálint bátyámék egykori portáján, a nyári konyha alatt. Pedig micsoda fényűzés is volt itt egykoron! Téli konyha, nyári konyha! Sütő, kamra, aszaló, füstölő, ólak, csűr, góré, abora, esetleg hodály. És ez egyik sem a szűkebb értelemben vett lakás volt, mert az meg állott alsóházból és felsőházból, na meg a pitvarból, esetleg tornácból. Pince viszont nem nagyon. A már említett téli konyha is a házban volt, de az összes többi az elébbi felsorolásból külön épület, ráadásul mindegyik rendeltetésszerűen használva.
Az ólban nem műhely volt, vagy tároló, vagy átalakított társalgó, hanem ott bizony a jószágok háltak, ilyenkor már rég békésen kérődzve pihentek a jászlak előtt, befűtve langymeleggel a helyiséget. A jászol alatt békésen elnyúlva pihentek a macskák, akik már akkoriban is rettenetesen találékonyak voltak, ha komfortérzetük fokozott javításáról volt szó. A teheneket élő kályhaként használva be sem kellett volna takarniuk egymást, mert a jászol alatt egyenletes szobahőmérséklet uralkodott. Ha egymással takaróztak, az csakis a macskacsalád egységét és egymás iránti szeretetét volt hangsúlyozandó. Ebbe az idilli környezetbe még bel kell képzelni a széna illatát, meg a sejtelmes homályt. Az Úr talán nem véletlenül választotta ezt a helyet szülőszobának. Olykor még a józanabbul gondolkodó kutyák is bekérezkedtek a jászol alá, ilyenkor az őrzés-védelem az ólból távfelügyeletként volt ellátva. Ösztöneikben és különlegesen fejlett érzékszerveikben bíztak, na meg a józan észben. Ilyen farkasordító hidegben ki az a hülye, aki lopni akar? A lopásra van jobb idő is. Hideg téli éjszakákon a tulajdon szentségét nem veszélyeztetheti senki és semmi, ha meg igen, az csak az a kivétel, ami a fentebbi tételt megerősíti.
A tehenek otthonául szolgáló ól (arrafelé istállónak nem nagyon mondták, legfeljebb a „téjesz világban” a csorda kollégiumaként funkcionáló nagyobb ólak vívták ki ezt a „rangot”) olykor a szokásosnál is „túlfűtöttebb” volt. Volt idő ugyanis, amikor az Ecceri fiú apja elvállalta a falu bikájának gondozását. A bika akkora volt, mint a Vezúv kitörés előtt, energia viszont jóval több volt benne, mint egy kitörni készülő vulkánban. Ha meg tudták volna oldani, talán fel tudta volna fűteni az egész falut. Valószínűleg ez azért nem valósult meg, mert akkoriban még nem volt kiépítve a gázhálózat, na meg a radiátort és konvektort nem nagyon ismerték. A bika hőenergiája így nem került hasznosításra, talán csak annyiban, hogy akkortájt néha arrébb fújta a Holdat a falu felől. A reggeli és esteli fejésnél meg csak annyiban hatott az energia, amennyiben az Ecceri fiú édesanyja folyamatos hőhullámok közepette, sűrű imádságok közt fejte a teheneket, remélve, hogy egyszer majdcsak vége lesz a Bika jegyének. Vége is lett, a bika kárt nem tett senkiben, még a Hold is visszabillent azóta az égbolton megszokott helyére.
A disznóólban már nem volt olyan meleg, mint a tehenek lakóterében, viszont ez jóval büdösebb volt. Ide nem is nagyon kívánkoztak terembérlők, főleg nem macskák és kutyák. Malackáéknak lehet, hogy jól esett volna, ha néha a kényes macska család hozzájuk is ellátogat, de ez nem valósult meg soha. A macskák maximum a torukon vettek részt, egy nevezetes disznótor alkalmával olyan dolgot tettek, ami egy tiszaháti falu falucsúfolójának is alapjául szolgált.
Rossz nyelvek szerint ugyanis egy milotai disznótorban eltűnt a, meghúrolt bél. Az egyik asszony úgy látta, hogy a macska volt az, aki egészben nyelte le, s ha a macskát megölik, épségben kivehetik belőle. A macska és a disznó között ennél szorosabb kapcsolatot nem tudok.
A tyúkól számos fajtája ismeretes, természetesen a „tyúk” gyüjtőszó alatt az összes baromfi értendő: kokas is, gacsi, liba, pulyka, gyöngytyúk, pulyka is. Remélem nem hagytam ki a baromfiudvarból senkit.
Ha volt juh, akkor hodály is volt, meg a kec, ahogy az Erdőháton hívták. Ez a szabadtéri kifutó, az igazi élettér, meg esetleg csatatér, ha több kos játszik dudán egy csárdában.
Az ólakban ma már hiába keresem a kincseket. Ezeket vagy lebontották, vagy átalakították, vagy egyszerűen más funkciót kaptak, esetleg üresen állnak. Itt én már nem találok rejtett kincseket. Nem is ott kerestem ma sem, csak eszembe jutottak.
A kincseket az otthoni régi könyvespolcon kerestem. Találtam is néhányat, talán majd egyszer elmesélik nekem a történetüket. Azok a könyvek ezek, amelyeket már kézbe foghattak az én dédnagyapámék még „Ferencjóska” korában. Azok is, amelyekre talán az Ecceri fiú, meg az ő bátyjai és öccsei is álomba lettek ringatva valamikor (ezen csodálkoznék ugyan). Olyan is van, aminek majdnem a végére értek, de valahol 50-60 oldallal előtte van behajtva a lap, így tehát valószínűleg nem ért a végére az utolsó olvasója. Nem fejezte be, mert valami közbejött. Nem olvasta el, nem volt rá ideje, vagy csak egyszerűen ráunt? Ki tudja?
Találtam nemrég egy csomag pipadohányt is. Az Ecceri fiú apjáé volt, ő vette, vagy inkább vetette meg ezelőtt legalább 37 évvel. Nem bontotta fel, nem szívta el, mert már nem volt rá ideje. Esetleg nem is akarta. Ez a zacskó dohány ennyi évvel a halála után is az övé és az övé marad az idők végezetéig.
Érdemes kincseket keresni.
Hasonló
Az a lapály valamikor igen ...
Pengefogú hódok, félszarvú ...
Az oroszi kis híd becsülett...
Hol bót, hol nem vót
Sétálok tovább, a Nap éppen...
Rudit húsz éve, Öcsit ma te...
Bárányfelhős ég alatt terel...
Két családfenntartó harcolt...
A jószág volt az aranya a n...
Faragjuk a magunk képzeletb...
Füstkarikák emlékezetem füs...
Szedd bele a kasitába a csű...
Rákóczi tölgyfája, Napóleon...
Csicsó és nyullángás
A libanyáj szépen végigtipe...
Szilvás étel
Hőhullámon hajózunk
Kiesett egy kis fióka a fés...
Hogyan szabdaljunk ész és t...
A két oroszi kőrisfa
Téli alkony
Buckavidék Fülöpszállás
Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta vidéken, ahol mindig változik a terep, ahol a cipő, és zokni kérgessé válnak az éles homoktól, nem egy sétatér. Magasan a bucka tetején kapaszkodnak... Tartalom megtekintése
Charles Bukowski
Biszák László alkotása Ne szépítsünk, nem kívánja meg tőlünk senki sem, ha valami, valaki nyers, nem bűn!!! Legyen egyenes, őszinte, és férfias! Saját maga is kegyetlen őszinteséggel írta meg saját ... Tartalom megtekintése
Sceptrum
Tüttő József alkotása A fordítás szerint: Ősi hatalmi jelvény, ami alá tartozik az ítélkezés, igazságosság a jogszolgáltatás!! Jogar!! Életünket mindig beszorítani látszik rendszabályok közé, mivel bőven akadnak, akik ... Tartalom megtekintése
Santa Maria della Salute
Huszár Boglárka alkotása Mit kívánunk egy festménytől? Mi keltette fel a figyelmünket? Ki festette? Ki Ő? ….és még lehetne tovább is faggatnunk magunkat, de nem... Tartalom megtekintése
Büszke lázadók
Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése
Amikor még megénekeltük Romániát
„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A több szakaszból... Tartalom megtekintése
Az ínyencek piaca Tiranában
Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég
Szent István Bazilika, Budapest
Huszár Boglárka alkotása Kis túlzással: világjáró Boglárkám mindig boldogan fogadja be egy egy idegen ország szépségeit, áradozik a helyszínen, és a hazamentett látnivalók fotón rögzített emlékek, még nagyobb ... Tartalom megtekintése