Pengefogú hódok, félszarvú óriások

Rövidgatyában a csinárok földjén nyár elején a kömörei határban

Szeretem a május végét, a júniust. Az egyre hosszabbodó nappalok időszaka, még este kilenckor is világos van. Megyünk a fény felé. A vizeink is kezdenek felmelegedni. Lassan véget ér a visszaszámlálás, ami nagyjából a Karácsony előtti napoktól indult. Onnantól megyünk be a fénybe, most meg lassan meg is érkezünk. Június végétől meg a sötétség felé haladunk, azt kevésbé szeretem. Jin-jang. Örökké tartó körforgásban vagyunk, ami természetesen nem tart örökké, hiszen ma már mindenki tudja, tudhatja, hogy semmi sem tart örökké. Én szerettem volna azzal a tudattal elindulni majd valamikor sok-sok év múlva a minden élők útján, hogy egy szebb Földet hagyok az utódokra, mint amelyet megkaptunk, de belátom, hogy ez nem így lesz. Már azt is elfogadnám, ha ugyanazt hagynánk a következő nemzedékekre, amit kaptunk, de ez sem áll. Eltékozoljuk a jövőt és ez majd utódainkon fog beteljesedni. Valakiknek felelni kell majd a bűnökért. A fiúknak apáikért, a lányoknak anyáikért. Akárhanyadiziglen. De ne legyen így!

Mindenesetre a sóstói erdő ma is, meg a hét többi napján is csodálatos volt. Minden évszakban szép, de ilyenkor kiváltképp az. Az illatok, a madárcsicsergés, az őzek, nyulak látványa jutalom a nap végén. A város mellett, vagy inkább a városban egy igazi csodahely. Gyönyörű, imádom. Azért erdők vannak innentől kissé keletebbre is, ami nekem mondjuk a szívem jobb pitvarában helyezkednek el. Vagy a bal kamrájában. Ilyen például a kömörei erdő. Nemrég jártam arra. Az erdő szélét érintettük csupán, mert az Öreg-Túr mentén haladtunk. Rövidgatyában a csinárok földjén. Kalauzom azt mondta, nem kell hosszú nadrág, mert tiszta az útvonal. Itt is horgászott, meg ott is, nem is olyan régen. Tíz-tizenöt éve. Jó kis túra volt, én másnap egy kullancsot találtam magamban, Gabi egyet sem. Aztán másnap estére 3-1-re javította az arányt. Hétfő reggel lett vége a meccsnek, 4-1 arányban őt részesítették előnyben a kullancsok. Az ilyen meccseken szeretek szimpatikus vesztes lenni.

Azért mentünk becsülettel, nem volt előttünk akadály sem a néha térdig érő csinármező, sem a hódok által kidöntögetett 20-30 méteres fák akadálypályája. Először azt hittem, hogy valami éktelen vihar sepert végig a Túr melletti ártéri erdőben, de nem! A pengeéles hódfogak voltak a pusztítás forrásai, nincs nekik szükségük sem Stihlre, sem Husqvarnára, de fogszabályozásra sem. A fogukat mindegyik hód maga szabályozza, fogkefe helyett megteszi egy-két nyárfa, vagy ami éppen az útjukba akad.

Haladunk a Malomszeg felé, egyszer csak egy óriási kígyó, sőt kelgyó siklik el előttünk. Na jó, csak egy vízisikló, de olyan sebesen tűnik tova az aljnövényzetben, mintha száz lába volna, pedig ugyi egy sincs. Itt azért találkozhatunk keresztes viperával is, ami nem játék. Kalauzom mondja is miheztartás végett:

– Ha vipera, akkor Nyíregy!

Ez azt jelenti, hogy amennyiben megmarna egy keresztes vipera, akkor a nyíregyházi kórházban látnának el, de erre gondolni sem akartunk. Már csak azért sem, mert az egyik fa törzsén akkora szarvasbogarat láttam, mint egy… egy…

Tényleg hatalmas példánya volt fajának és ráadásul bizonyára harcos példány, mert az egyik szarva hiányzott.

A ragadozó madarakat nem is sorolnám, mert ők azért jóval gyakrabban látható és csodálattal szemlélt lakói ennek a vidéknek. Van bennük valami felsőbbrendűség, urai az égnek és ha lecsapnak, akkor bizony van visítás és a cincogás, és az  halálhörgéssé válik. Olyanról még nem hallottam, hogy valamelyik mezei rágcsáló kardot ragadott volna egy-egy lecsapó ölyv ellen, de nem ismerem a szatmári rágcsálók balladás könyvét. Ha lenne is ilyen, azzal a gólyák azon nyomban kibélelnék fészkeiket, jobb esetben.

Aznap bejártuk a kömörei határ egy részét, a Malom-szegnél a Túr kiöblösödik, mellette egy holtmeder. Valamikor itt működött a Kotló-malom, azaz egy Túrra épített vízimalom. Érintettük a Vinder-szeget is, de a valamikor itt létező rizstelepnek hírét-hamvát sem találtuk. Nem is kerestük, mert ahol nincs, ott ne keress!

Bejártuk a kömörei határ egy részét az év legszebb időszakában. A természet lágy öle a legszebb.

Írta:
Borbély Balázs

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése