Tüttő József alkotása Szinte meggyötört arcok, holott egy életút harcosai a születéstől a végsőkig. Egyetlen ember akinek annyiszor változik az arca, ahány állomást tudhat maga mögött. Hogy sejthetnénk gyermekkorban, milyen ... Tartalom megtekintése
Pengefogú hódok, félszarvú óriások
Rövidgatyában a csinárok földjén nyár elején a kömörei határban
Szeretem a május végét, a júniust. Az egyre hosszabbodó nappalok időszaka, még este kilenckor is világos van. Megyünk a fény felé. A vizeink is kezdenek felmelegedni. Lassan véget ér a visszaszámlálás, ami nagyjából a Karácsony előtti napoktól indult. Onnantól megyünk be a fénybe, most meg lassan meg is érkezünk. Június végétől meg a sötétség felé haladunk, azt kevésbé szeretem. Jin-jang. Örökké tartó körforgásban vagyunk, ami természetesen nem tart örökké, hiszen ma már mindenki tudja, tudhatja, hogy semmi sem tart örökké. Én szerettem volna azzal a tudattal elindulni majd valamikor sok-sok év múlva a minden élők útján, hogy egy szebb Földet hagyok az utódokra, mint amelyet megkaptunk, de belátom, hogy ez nem így lesz. Már azt is elfogadnám, ha ugyanazt hagynánk a következő nemzedékekre, amit kaptunk, de ez sem áll. Eltékozoljuk a jövőt és ez majd utódainkon fog beteljesedni. Valakiknek felelni kell majd a bűnökért. A fiúknak apáikért, a lányoknak anyáikért. Akárhanyadiziglen. De ne legyen így!
Mindenesetre a sóstói erdő ma is, meg a hét többi napján is csodálatos volt. Minden évszakban szép, de ilyenkor kiváltképp az. Az illatok, a madárcsicsergés, az őzek, nyulak látványa jutalom a nap végén. A város mellett, vagy inkább a városban egy igazi csodahely. Gyönyörű, imádom. Azért erdők vannak innentől kissé keletebbre is, ami nekem mondjuk a szívem jobb pitvarában helyezkednek el. Vagy a bal kamrájában. Ilyen például a kömörei erdő. Nemrég jártam arra. Az erdő szélét érintettük csupán, mert az Öreg-Túr mentén haladtunk. Rövidgatyában a csinárok földjén. Kalauzom azt mondta, nem kell hosszú nadrág, mert tiszta az útvonal. Itt is horgászott, meg ott is, nem is olyan régen. Tíz-tizenöt éve. Jó kis túra volt, én másnap egy kullancsot találtam magamban, Gabi egyet sem. Aztán másnap estére 3-1-re javította az arányt. Hétfő reggel lett vége a meccsnek, 4-1 arányban őt részesítették előnyben a kullancsok. Az ilyen meccseken szeretek szimpatikus vesztes lenni.
Azért mentünk becsülettel, nem volt előttünk akadály sem a néha térdig érő csinármező, sem a hódok által kidöntögetett 20-30 méteres fák akadálypályája. Először azt hittem, hogy valami éktelen vihar sepert végig a Túr melletti ártéri erdőben, de nem! A pengeéles hódfogak voltak a pusztítás forrásai, nincs nekik szükségük sem Stihlre, sem Husqvarnára, de fogszabályozásra sem. A fogukat mindegyik hód maga szabályozza, fogkefe helyett megteszi egy-két nyárfa, vagy ami éppen az útjukba akad.
Haladunk a Malomszeg felé, egyszer csak egy óriási kígyó, sőt kelgyó siklik el előttünk. Na jó, csak egy vízisikló, de olyan sebesen tűnik tova az aljnövényzetben, mintha száz lába volna, pedig ugyi egy sincs. Itt azért találkozhatunk keresztes viperával is, ami nem játék. Kalauzom mondja is miheztartás végett:
– Ha vipera, akkor Nyíregy!
Ez azt jelenti, hogy amennyiben megmarna egy keresztes vipera, akkor a nyíregyházi kórházban látnának el, de erre gondolni sem akartunk. Már csak azért sem, mert az egyik fa törzsén akkora szarvasbogarat láttam, mint egy… egy…
Tényleg hatalmas példánya volt fajának és ráadásul bizonyára harcos példány, mert az egyik szarva hiányzott.
A ragadozó madarakat nem is sorolnám, mert ők azért jóval gyakrabban látható és csodálattal szemlélt lakói ennek a vidéknek. Van bennük valami felsőbbrendűség, urai az égnek és ha lecsapnak, akkor bizony van visítás és a cincogás, és az halálhörgéssé válik. Olyanról még nem hallottam, hogy valamelyik mezei rágcsáló kardot ragadott volna egy-egy lecsapó ölyv ellen, de nem ismerem a szatmári rágcsálók balladás könyvét. Ha lenne is ilyen, azzal a gólyák azon nyomban kibélelnék fészkeiket, jobb esetben.
Aznap bejártuk a kömörei határ egy részét, a Malom-szegnél a Túr kiöblösödik, mellette egy holtmeder. Valamikor itt működött a Kotló-malom, azaz egy Túrra épített vízimalom. Érintettük a Vinder-szeget is, de a valamikor itt létező rizstelepnek hírét-hamvát sem találtuk. Nem is kerestük, mert ahol nincs, ott ne keress!
Bejártuk a kömörei határ egy részét az év legszebb időszakában. A természet lágy öle a legszebb.
Hasonló
Az a lapály valamikor igen ...
Az oroszi kis híd becsülett...
Hol bót, hol nem vót
Sétálok tovább, a Nap éppen...
Rudit húsz éve, Öcsit ma te...
El nem olvasott könyv, el n...
Bárányfelhős ég alatt terel...
Két családfenntartó harcolt...
A jószág volt az aranya a n...
Faragjuk a magunk képzeletb...
Füstkarikák emlékezetem füs...
Szedd bele a kasitába a csű...
Rákóczi tölgyfája, Napóleon...
Csicsó és nyullángás
A libanyáj szépen végigtipe...
Szilvás étel
Hőhullámon hajózunk
Kiesett egy kis fióka a fés...
Hogyan szabdaljunk ész és t...
A két oroszi kőrisfa
Az út
Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam
Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése
Pomaranski Luca portréja
Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban szabad beszélni, én mégis a portrézást találom a legizgalmasabb alkotói munkának. Huszár Boglárka ragyogó képet festett Lucáról, aki csak éppen bekukkantott a vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése
Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia
Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér ragyogása, elegánsan hangolt épületei a ... Tartalom megtekintése
Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban
Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése
Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől
A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése
Pince bejárat, Tokaj
Bíró Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően szomorkás időben vágyódva nézhetünk erre a Bíró Ernő által megpingált képre. Kirobbanó fényekben pompázik a pince tetején dúsan hajtó ... Tartalom megtekintése
Emlék
Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése
Csend a sziklák tövében
Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető világunk tele van meglepetéssel, olyannyira, hogy belefér bármilyen szokatlan torz, pszicho, sci fi, csak rettentsen! Nehéz elhatárolódni, nehéz kimaradni, így azután egyszer... Tartalom megtekintése
Rekviem-féle egy pót-nagyapához, és az ő Erdélye egy évszázadához
Tata nyáron mindig a garázs tetején ült. Ült és nézett le az utcára, élvezte a nyarat, az árnyékos szőlőlugasban, ami teljesen befutotta a garázs lapos tetejét, árnyas kuckót formálva. Ha... Tartalom megtekintése