Ősz Zoltán alkotása Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése
Pengefogú hódok, félszarvú óriások
Rövidgatyában a csinárok földjén nyár elején a kömörei határban
Szeretem a május végét, a júniust. Az egyre hosszabbodó nappalok időszaka, még este kilenckor is világos van. Megyünk a fény felé. A vizeink is kezdenek felmelegedni. Lassan véget ér a visszaszámlálás, ami nagyjából a Karácsony előtti napoktól indult. Onnantól megyünk be a fénybe, most meg lassan meg is érkezünk. Június végétől meg a sötétség felé haladunk, azt kevésbé szeretem. Jin-jang. Örökké tartó körforgásban vagyunk, ami természetesen nem tart örökké, hiszen ma már mindenki tudja, tudhatja, hogy semmi sem tart örökké. Én szerettem volna azzal a tudattal elindulni majd valamikor sok-sok év múlva a minden élők útján, hogy egy szebb Földet hagyok az utódokra, mint amelyet megkaptunk, de belátom, hogy ez nem így lesz. Már azt is elfogadnám, ha ugyanazt hagynánk a következő nemzedékekre, amit kaptunk, de ez sem áll. Eltékozoljuk a jövőt és ez majd utódainkon fog beteljesedni. Valakiknek felelni kell majd a bűnökért. A fiúknak apáikért, a lányoknak anyáikért. Akárhanyadiziglen. De ne legyen így!
Mindenesetre a sóstói erdő ma is, meg a hét többi napján is csodálatos volt. Minden évszakban szép, de ilyenkor kiváltképp az. Az illatok, a madárcsicsergés, az őzek, nyulak látványa jutalom a nap végén. A város mellett, vagy inkább a városban egy igazi csodahely. Gyönyörű, imádom.
Azért erdők vannak innentől kissé keletebbre is, ami nekem mondjuk a szívem jobb pitvarában helyezkednek el. Vagy a bal kamrájában. Ilyen például a kömörei erdő. Nemrég jártam arra. Az erdő szélét érintettük csupán, mert az Öreg-Túr mentén haladtunk. Rövidgatyában a csinárok földjén. Kalauzom azt mondta, nem kell hosszú nadrág, mert tiszta az útvonal. Itt is horgászott, meg ott is, nem is olyan régen. Tíz-tizenöt éve. Jó kis túra volt, én másnap egy kullancsot találtam magamban, Gabi egyet sem. Aztán másnap estére 3-1-re javította az arányt. Hétfő reggel lett vége a meccsnek, 4-1 arányban őt részesítették előnyben a kullancsok. Az ilyen meccseken szeretek szimpatikus vesztes lenni.
Azért mentünk becsülettel, nem volt előttünk akadály sem a néha térdig érő csinármező, sem a hódok által kidöntögetett 20-30 méteres fák akadálypályája. Először azt hittem, hogy valami éktelen vihar sepert végig a Túr melletti ártéri erdőben, de nem! A pengeéles hódfogak voltak a pusztítás forrásai, nincs nekik szükségük sem Stihlre, sem Husqvarnára, de fogszabályozásra sem. A fogukat mindegyik hód maga szabályozza, fogkefe helyett megteszi egy-két nyárfa, vagy ami éppen az útjukba akad.
Haladunk a Malomszeg felé, egyszer csak egy óriási kígyó, sőt kelgyó siklik el előttünk. Na jó, csak egy vízisikló, de olyan sebesen tűnik tova az aljnövényzetben, mintha száz lába volna, pedig ugyi egy sincs. Itt azért találkozhatunk keresztes viperával is, ami nem játék. Kalauzom mondja is miheztartás végett:
– Ha vipera, akkor Nyíregy!
Ez azt jelenti, hogy amennyiben megmarna egy keresztes vipera, akkor a nyíregyházi kórházban látnának el, de erre gondolni sem akartunk. Már csak azért sem, mert az egyik fa törzsén akkora szarvasbogarat láttam, mint egy… egy…
Tényleg hatalmas példánya volt fajának és ráadásul bizonyára harcos példány, mert az egyik szarva hiányzott.
A ragadozó madarakat nem is sorolnám, mert ők azért jóval gyakrabban látható és csodálattal szemlélt lakói ennek a vidéknek. Van bennük valami felsőbbrendűség, urai az égnek és ha lecsapnak, akkor bizony van visítás és a cincogás, és az halálhörgéssé válik. Olyanról még nem hallottam, hogy valamelyik mezei rágcsáló kardot ragadott volna egy-egy lecsapó ölyv ellen, de nem ismerem a szatmári rágcsálók balladás könyvét. Ha lenne is ilyen, azzal a gólyák azon nyomban kibélelnék fészkeiket, jobb esetben.
Aznap bejártuk a kömörei határ egy részét, a Malom-szegnél a Túr kiöblösödik, mellette egy holtmeder. Valamikor itt működött a Kotló-malom, azaz egy Túrra épített vízimalom. Érintettük a Vinder-szeget is, de a valamikor itt létező rizstelepnek hírét-hamvát sem találtuk. Nem is kerestük, mert ahol nincs, ott ne keress!
Bejártuk a kömörei határ egy részét az év legszebb időszakában. A természet lágy öle a legszebb.
Hasonló
Az a lapály valamikor igen ...
Az oroszi kis híd becsülett...
Hol bót, hol nem vót
Sétálok tovább, a Nap éppen...
Rudit húsz éve, Öcsit ma te...
El nem olvasott könyv, el n...
Bárányfelhős ég alatt terel...
Két családfenntartó harcolt...
A jószág volt az aranya a n...
Faragjuk a magunk képzeletb...
Füstkarikák emlékezetem füs...
Szedd bele a kasitába a csű...
Rákóczi tölgyfája, Napóleon...
Csicsó és nyullángás
A libanyáj szépen végigtipe...
Szilvás étel
Hőhullámon hajózunk
Kiesett egy kis fióka a fés...
Hogyan szabdaljunk ész és t...
A két oroszi kőrisfa
Téli alkony
Buckavidék Fülöpszállás
Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta vidéken, ahol mindig változik a terep, ahol a cipő, és zokni kérgessé válnak az éles homoktól, nem egy sétatér. Magasan a bucka tetején kapaszkodnak... Tartalom megtekintése
Charles Bukowski
Biszák László alkotása Ne szépítsünk, nem kívánja meg tőlünk senki sem, ha valami, valaki nyers, nem bűn!!! Legyen egyenes, őszinte, és férfias! Saját maga is kegyetlen őszinteséggel írta meg saját ... Tartalom megtekintése
Sceptrum
Tüttő József alkotása A fordítás szerint: Ősi hatalmi jelvény, ami alá tartozik az ítélkezés, igazságosság a jogszolgáltatás!! Jogar!! Életünket mindig beszorítani látszik rendszabályok közé, mivel bőven akadnak, akik ... Tartalom megtekintése
Santa Maria della Salute
Huszár Boglárka alkotása Mit kívánunk egy festménytől? Mi keltette fel a figyelmünket? Ki festette? Ki Ő? ….és még lehetne tovább is faggatnunk magunkat, de nem... Tartalom megtekintése
Büszke lázadók
Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése
Amikor még megénekeltük Romániát
„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A több szakaszból... Tartalom megtekintése
Az ínyencek piaca Tiranában
Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég
Szent István Bazilika, Budapest
Huszár Boglárka alkotása Kis túlzással: világjáró Boglárkám mindig boldogan fogadja be egy egy idegen ország szépségeit, áradozik a helyszínen, és a hazamentett látnivalók fotón rögzített emlékek, még nagyobb ... Tartalom megtekintése