A jószág volt az aranya a népnek

Ez a kijelentés egy megkérdőjelezhetetlen tételmondat volt a közelmúltig

Szatmárban mindenképpen. Aztán a szarvasmarhák Eldorádójából sivatag lett, a legelőkből meg Terra Incognita. Arrafelé így mondják. Nem akarok szociológiai fejtegetésekbe bocsátkozni azzal kapcsolatban, hogy mennyire meghatározó szerepet töltött be a jószágtartás a hagyományos paraszti társadalomban, de az tény, hogy a jószágtartás volt az a szilárd alap, amelyre a falu élő szövete épült.

Valamikor, nem is olyan nagyon régen még minden rendes szatmári (erdőháti, tiszaháti, szamosháti) falu képéhez hozzátartoztak a tavasztól késő őszig tartó időszakban a reggel kifele bandukoló, este meg hazafelé érkező tehéncsorda. Sok bosszúságot okoztak az autósoknak, akik sokszor hosszú perceken keresztül követték, kerülgették a békésen ballagó jószágokat, vagy épp amiatt szitkozódtak, mert az úttest tehénlepényei fröccsentek ide-oda. Vagy amoda.

Ha akkoriban valaki azt mondja, hogy a szárított marhatrágyát becsomagolva árulják majd áruházakban, hallgatói valószínűleg a nagykállói egykori megyeháza sárga színű épületébe ajánlották volna be hosszabb tartózkodásra. A jelenlegi helyzetet talán a legpesszimistább emberek sem vizionálták volna néhány évtizeddel ezelőtt. Esetleg csak azok, akik minden következő évre megjósolják a világvégét, aztán amikor az nem következik be, akkor azzal magyarázzák, hogy a szenvedést akarja csak meghosszabbítani a Felső Erő, ezért kaptunk még egy év haladékot. A tehenek nem hisznek a világvégében, köpni sem tudnak, inkább kérődznek. Gyerekként sokszor mi is bornyúk voltunk, mert elég gyakran előfordult, hogy nem kéredzkedtünk, hanem kérődztünk ki a WC-re például.

Hozzátartozott a falu képéhez a határban legelésző csorda, a ladang dallama, a bőgés. Kihajtás és behajtás, bámulás az új kapura. Az istálló különleges illata a friss széna, a jászol alatt összebújó kutya és macska, akik kihasználják a rájuk lehelő teheneket, mint természetes hőforrásokat.

A frissen kifejt tej illata, íze, ami mással össze nem hasonlítható. Az ól piacán sorakoznak a sajtárok, kannák. Mellettük vigyázban ülnek a macskák, mint valamikor a nyolcvanas években Gyügyén. Az Ecceri fiú sógora az egyik gyügyei gazdának rakott cserépkályhát. Ott is aludt, mert nem fért bele egy napba a kályha megrakása. Este, amikor hazajött a csorda ő is kiment az ólba, hogy igyon egy kis friss tejet. A gazdasszony ül a fejőszéken, serényen feji ki a tejet a tőgybül. Az ólpiacán fegyelmezetten várakoznak a friss tejre a család macskái. Az Ecceri fiú sógora művészi szinten tudta utánozni az egymással viaskodó macskák fülsértő nyávogását. Ezt tudta a házigazda is. Mondta is neki, hogy mi lenne, ha előhozakodna tudományával.

– Baj lesz belőle.

– Dehogy lesz baj, nyávogj nyugodtan!

Erre az fejhangon nyávogni kezdett, prüszkölni, a verekedő macskák sem tudták volna különbül csinálni a saját nyelvükön. Igen ám, de az ólban békésen várakozó macskák nem lettek beavatva a mutatványba, ordítva, visítva pattantak fel, egyikük épp a fejés alatt álló tehén hátára ugrott.

Az addig békésen álldogáló jószág aztán úgy rúgta ki a fejő gazdasszony alól a fejőszéket, hogy abban nem volt semmi hiba. Borult a szék, hátraesett a néni, kiömlött a sajtárból a tej, a macskák égnek meredő szőrrel pattantak ki az ólból. Pillanatok alatt katasztrófa lett az idilli nyugalomból.

Olyan is volt, amikor valamikor az „ántivilágban” beiskolázták a termelőszövetkezeti dolgozókat, hogy papírt szerezzenek arról, amit gyakorlatban hivatásszerűen, olykor mesterfokon műveltek. Így beiskolázták azt a kis erdőháti embert is, aki világéletében a jószággal foglalkozott, kisujjában volt a szarvasmarha tenyésztés minden fogása. Tán még tokározni is tudott. Az elmélet azonban nem volt az erőssége, mert nem így lett szocializálva. Beiskolázták akarva, akaratlan. Aztán eljött az elméleti vizsga ideje. Emberünk belép a bizottság elé, tételt kell húznia. Kihúzza.

– Kérem szépen tisztelettel, én vagyok a főellető.

– Rendben, de fejtse ki a tételt! Beszéljen a tételről!

– Kérem szépen tisztelettel, én vagyok a főellető!

A fenti párbeszéd akár egy végtelenített szalag is lehetne, de nem lett az. A bizottság belátta, hogy parttalan a vizsga, a velük szemben álló, ugyanazt a mondatot mantrázó kis ember ugyanakkor gyakorlatban valószínűleg mestere annak, amit elméletben képtelen visszaadni. A vizsga sikerült.

És hogy mi késztetett erre a visszaemlékezésre? Valahol az Erdőháton egy „Tiszabecsi” néven emlegetett tehén nem tudta megelleni kisbornyát. A túlfejlett boci beledöglött az ellésbe, a konzílium sem tudta kiszedni a szerencsétlen kis jószágot az anyjából. Aztán csak sikerült kioperálni a döglött bornyút. Azt csak ő tudja, hogy a szerencsétlen mennyit szenvedett. Remélem túléli, én nagyon szurkolok neki.

Végezetül egy kis versike, amelyet családunk egykori marhalevelei ihlettek. Róluk emlékezik ez a kis négysoros:

Hajnal korán reggel kérődző, 
Piros a virágokkal be nem telő,
Kati kicsit durcás-dacos, 
Manci ősszel mindig csatakos,
Rózsi maga a tejtermelő csoda, 
Ella ladangja nem halkul el soha.
Bimbó nevével élcelődtek a bikák, 
Olga trágyájától gazdagabb a világ.

Írta:
Borbély Balázs

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése