Szent László megmenti az elrabolt szűzet

A kun vitéz fővesztéssel lakol tettéért a székelyderzsi erődtemplom freskóján

Talpalatnyi szeglete sincs Erdélynek, különösen Székelyföldnek, ahol ne áldanák nevét, ne ápolnák emlékét. Csodálatos cselekedeteit legendák őrzik. A leglátványosabb talán a Tordai hasadék, mely a monda szerint kardjának egyetlen suhintásával kettészelt hegy. Az udvarhelyszéki falvak erődtemplomai freskókat rejtenek, és a méltán szentté avatott királyunk életének epizódjait elevenítik fel korabeli ábrázolásaikkal. 

Kezembe akadt egy könyv, Udvarhelyi Nándor művének a címe Az Anyaszék szíve. Alcíme szerint Udvarhelyszék középkori freskós templomai a Nagy-Küküllő mentén. “A Székelyudvarhely határában álló kultikus, szakrális Budvártól és Jézus-kápolnától indulva elértünk Székelykeresztúr plébániatemplomáig, és a város melletti Jézuskiáltó dombig. A két katolikus templom mintegy keretbe fogja a vidék református és unitárius templomait”, olvasható egyebek között a mű hátoldalán. Szám szerint hetet. Maga a könyv témájához méltóan bibliofil remekmű. Szép kivitelű, régi köteteket látott hozzáértő szem örömmel fedezi fel benne azokat a harmonikus arányokat, tördelési, szövegszerkesztési szabályokat, amelyek lassan már feledésbe merülnek.

Székelyderzset választottam a bemutatott települések közül. Az UNESCO világörökség része a falu unitárius temploma, de ugyanezen védettség övez még számos más templomot is. Akár Beretfalváig is elmehettem volna felkeresni az evangélikus erődtemplomot. A Marosvásárhelyt Brassóval összekötő forgalmas főút ötven kilométerre sincs, arrafelé szászok laknak, már amennyien megmaradtak szülőföldjükön…

A Derzsbe vezető út hegyen-völgyön kanyarog, végül a dombok alján előtűnik a torony, az úti célom. Az ittenieknek egyáltalán nem feltűnő a magyar rendszám. A falu névtáblájánál magyar busz hoz velem szembe egy csoportot, ők már túl vannak az élményen. Kísér a jó szerencse, a vendégeket fogadó alkalmi idegenvezető, egy lelkes diáklány nem tömegnek magyaráz.

A templom alaprajza, az épület szerkezete, az egyes épületrészek funkciója történelmi távlatokat figyelembe véve érthető meg. Ugyanez mondható el a nevezetes freskókról is. A képek tematikája, ábrázolásmódja üdítően újszerű annak vendégnek, aki másutt, más templomokban gyakran érzi azt a bizonyos déja vu-t. 

A Kárpát medence keleti szegletében vagyunk. Hiába a magas hegyek karéja, a hágókon gyakorta érkeztek egykoron hívatlan vendégek. A székelyek őrvidéke volt hivatott megvédeni a korabeli Magyarországot – a későbbi hadviselés kifejezésével élve – első lépcsőben. Ha jött a török, a tatár, vagy éppen a kunok – akikről később még szó lesz, a falu népe  vagyontárgyaival együtt a falakon belülre menekült. Ezért emlékeztet az épületegyüttes sarokbástyáival együtt erődre. A fordított kulcslyuk alakú lőrések pedig tudatták a betolakodókkal, hogy a nyílvesszők elröppennek, ha rosszul becsülik fel, mennyire lehet közel jönni. Ott vannak aztán a szuroköntő nyílások a sötét félkörívek alatt, amelyeket akár oromdísznek is vélhetnénk, de bizony más végzetes célokat szolgáltak. Erről a fegyvernemről Gárdonyi is megemlékezik az Egri csillagokban. Emlékezzünk csak: amikor a szurok elfogyott, a forró gulyáslevest se sajnálták a törökre önteni. Eme nyílások mögött, a tető alatt fut körbe a gyilokjáró, hogy maradjunk az épület erőd funkcióinak felsorolásánál. Felmásztam a padlásra, és amikor végignéztem a tető alatti félhomályban, már nem annyira a védelmi rések nyűgöztek le, hiszen arról érzékletes ismertetőt olvastam és hallottam odalenn, hanem inkább a templomhajó mennyezete, az alulról légies képet mutató könnyed ívű gótikus hálóboltozat – immár felülnézetben. Valóban légies, tényleg könnyed… Annyira, hogy rá nem mernék lépni. És itt bizony harcoltak a székelyek, és nem biztos, hogy körbeszaladtak, ha a másik oldalon baj volt. Tudnak valamit ezek az építészek. A védelmi funkciók mindegyikét hosszú volna felsorolni, mindenesetre elmondható, hogy addig is amíg erősebb felmentő egység nem érkezett, a siker reményével nézhettek szembe az ellenséggel. 

A derzsiek hétköznapjai minden szálon kötődtek, és kötődnek ma is erődjükhöz, templomukhoz. A falu polgárainak éléstárául szolgáltak a fal mögötti félereszek kamrái, hombárjai. A deszkából készült hatalmas ládákban tartották a gabonát, és más szemes terményt. Minden ládán ott van ma is a tulajdonos évszázadokkal ezelőtt belemetszett neve. Nem egy esetben ma is a leszármazott használja. A disznóvágások után a kamra szögére akasztották a sonkát szalonnát, kolbászt, és egy héten egyszer nyitották ki, hogy vételezzenek belőle. Saját szöge volt ott minden derzsinek, és érinthetetlen a tulajdona. Természetesen a szög is öröklődött. A legény becse igen nagynak számított a leány szemében, ha már saját szögén tarthatta a füstölt szalonnáját. Két ilyen szép oldal szalonna mutatóba ma is ott lóg a harangtorony melletti kamrában. Kinyitja az idegenvezető. Már az erőd másik oldalán megütötte az orrom az illata, és tényleg olyan szép darabok, mint amilyennek éreztem. 

A falu népe hite által, és mert nagyrészt csak magára számíthatott, nagyon szilárd közösséget alkotott, és ez segített átvészelni a régiségben a nehéz időket, de később Ceausescu rémuralmát is. Ez a hit ma ugyancsak nagyon erős szerte Székelyföldön, és átszövi az itt élők mindennapjait. A vallással kapcsolatos jeles napok, a magyarságukhoz kötődő nemzeti ünnepek, az évszakok fordulói, gazdálkodás fontos időpontjai, mind-mind alkalmak arra, hogy együtt figyeljenek rájuk és közösen ünnepeljenek. Idegenvezetőm megemlíti, hogy aznap reggel ő maga húzta meg a harangok kötelét, hogy elhessegesse a haragos zivatarfelhőket és megnyugtassa a helybélieket.

A falakon belül csend vesz körül. A mennyezet sápadt fehér boltíveinek hálózatos bordái alulról kapnak fényt. A csúcs felé tartó szabályos mértani formák megfogják a tekintetet, de ami a figyelmemet leginkább megragadja, az alatta a színek és a formák világa. Az orgona csúcsdísze még túlér az ívek alsó oszlopfőin, de attól lejjebb élettel telik meg a tér. Maradva az oszlopfőknél, minden ív alján ott vannak, arra támaszkodnak. Van közöttük két fej, amelyik csúfolódva néz le. Egyikük a nyelvét nyújtja, a másik grimaszra húzza a száját. Nem töprengek a tréfás kedvű építőmesterek indítékain, sokkal emelkedettebb dolgok hívogatják a tekintetet. Székely és magyar zászlók szegik a termet az orgona két oldalán. A mindent uraló kék szín árnyalatai alkotják a festett kazetták kereteit. A kazetták a régebben konfirmandus ifjak dátummal ellátott ajándékai, bennük szemet gyönyörködtető festett virágokkal. Szőttes az asztalon, rajtuk egy csokor frissen vágott virág, kézimunkák körbe a szószéken, a bibliák borítóján, nevekkel, dátumokkal. Aki csak adományozott valamit, vagy a keze nyomát dicséri valamilyen munka, ezen módon dokumentálva vagyon. Pusztán ezekből fel lehetne vázolni a falu történetét, a közösség személyenkénti hozzájárulását ahhoz, hogy most egy ilyen meghitt, otthonos miliőbe ragyogjon be a nap. A falon egy tavalyról itt maradt búzakalász koszorú, és ebből sem hiányozhat a kék szín, a szúrós szálkák között megszáradt búzavirág szirmok. Magával ragadó kontraszt: alatta pőrén hagyott tégla sok száz évvel ezelőttről, egy régebbi felújítás alkalmával találták, rajta rovásírásos jelek.Hátrálva indulok a templomhajó ellenkező oldalára, a karzat irányába. Tudom, az élettel teli színek, a mindennapi hitélet rekvizitumai, napjaink történelme után a történelem, a regék, mondák, hősi cselekedetek képei következnek. A nevezetes freskók. Megtalálásuk, a XVIII. századra tehető, feltárásuk, a megóvásukra irányuló munka azóta is tart. Eredménye, kultúrtörténeti jelentősége felbecsülhetetlen. Nem véletlen, hogy nem csak a magyarok érdeklődése töretlen, de a világ más részein is számon tartják. Az UNESCO Világörökség védjegy védelmet jelent és hírét viszi Székelyderzs kincsének.

Bal oldalon látható a hosszú festmény, amely egy képben ugyan, de az ábrázolásban jelenetekre bontva mesél. Szent László lován vágtatva üldözi a kun vitézt, aki elrabolt egy magyar leányt. Ez a részlet ennek az írásnak a nyitóképe legfelül. Az ifjú hölgy kilétéről forrásonként eltérő adatok vannak, ennek taglalásától most eltekintek, mert számos forrás elérhető a témában. Folytassuk inkább a freskóval. A kun, akinek feje sajnos nem látszik, mert útjába került egy gyámkőnek valamelyik átépítésnél, hátrafelé nyilaz. Vajh, honnan e harcmodor… Aztán közelharc következik, amiként a mai krimikben is megszokott. A kun – most látjuk az ábrázatát – tüzet fúj királyunkra, de rosszak az esélyei, mert az elrabolt leányzó a lábába mélyeszt egy baltát. Az éles szerszám röviddel később ismét szerephez jut, lenyakazza vele elrablóját. Nagyon életszerű a halálos párbaj történetének “filmje” a falon, és vérbő a dramaturgiája – szó szerint is. Ennek a logikájában egyáltalán nem meglepő a végkifejlet, amikor a győztes ám megfáradt harcos a megmentett lány karjaiban pihen.

Hosszan és többször is végigsétáltam a terjedelmes freskó előtt. Talán a témája miatt, talán azért, mert térben is időben – az ilyen ábrázolásoknál nem nagyon megszokott módon – sokat fog, ám nem markol keveset. Élővé teszi a kort, a szereplőket, megelevenedik lelkünkben Szent László legendája, és a hatása alatt egy pillanatra talán még azt sem tartjuk lehetetlennek, hogy tényleg kettéhasította Tordánál azt a hegyet.

A padok között megfordulva szemügyre veszem a másik oldalon feltárt freskókat. Bibliai eseményeket látok, bibliai személyek néznek rám. Szent Mihály mérlegre teszi a lelkeket, Szent Ananias megkereszteli a megtért Sault, és három további szent püspöksüvegben. Egyazon művész keze nyomát viselik, és szinte megnyugtat megjelenésük a viharos csatajelenetek után. Felkapaszkodok a karzatra, így egyszerre látom a szószék és az orgona előtti kékben virágosban ragyogó távolabbi épületrészt, és az egymással szemben lévő falakat a freskókkal. Nézem a repülő nyilakat, a lángot fúvó kun vitézt, átellenben pedig a békés püspöksüveges szenteket. Végül is ez egy erődtemplom, oldom fel magamban a nyugtalanító ellentétet. Erőd és templom.

Szerző: 2020. 04. 01.

1 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló