Húsvéti kakaslövés Apácán

Elárulta kukorékolásával a betörő tatároknak a székelyek búvóhelyét

A törökök, tatárok portyázó csapatai gyakori “vendégek” voltak Székelyföldön a középkorban. A hívatlan “látogatók” öltek, raboltak, szinte minden településnek megvan a maga története, amely mára már emlékké szelídült, és vidám mulatságnak ad keretet, de azért minden pillanata emlékezteti a ma élőket őseik megpróbáltatásaira.

Apáca a Barcaság északi szegletében helyezkedik el szelíd dombok övezte a völgyben.  A faluhoz közel eső egyik emelkedő neve Várparraga. Ide vonulnak fel Húsvétkor rezesbandával az élen népviseletbe öltözött ifjak és lányok, sőt egészen zsenge korú legénykék is. A fiúk vállán íj, a tegezben nyílvesszők, egy táblán pedig kakas rajza, mégpedig céltáblával a begyén.

A faluban nagy ceremóniával zajlik reggel a gyülekező. Hazafias dalokkal izzik fel a hangulat. Nem hiányozhat a “Kossuth Lajos azt üzente”, a “Gábor Áron rézágyúja”, és természetesen katonás vezényszavak pattognak. Igaz, olyan torkokból, amelyek kor szerint még innen vannak a mutálás időszakán, és a pelyhedző bajszoknak is jót tesz egy kis utánrajzolás, de a hangulat nagyon lelkes, és hitelessé teszi az eseményt. A település szülötte Apáczai Csere János pedagógus, filozófus. Az iskola előtt álló szobornál tiszteleg a közben alakzatba formálódott menet, majd egy “csapat balra át, lépés indulj!” vezényszóra elindul a menet.

Viszik tehát a kakast, mégpedig a vesztőhelyre. Történt ugyanis, hogy valamikor régenében, amikor a falusiak megneszelték, hogy jönnek a tatár hordák, összeszedték minden jószágukat, elbújtak a várba. Meg se pisszentek, hadd higgye az ellenség, hiába jöttek ide. Igen ám de az a kakas elrikkantotta magát, és felfedte az elbújt falunépét. És ahogy ilyenkor lenni szokott akkoriban sokakat megöltek, és vittek amit tudtak. Ezért menetel fel a falu ifjúsága a domboldalra. A kakas megbüntetésének vannak ellenzői, helyeslői, majdnem bírósági tárgyalást folytatnak le. Minden szónok hosszú rigmusokban adja elő mondandóját. Már az is elég nagy próbatétel, hogy ezeket megtanulják. Ám az ítélet nem kétséges. Az évszázadokra visszanyúló húsvéti rendezvényen nagyon sokáig élő állatokat “végeztek ki”, manapság inkább céllövészetté szelídült az “ítélet végrehajtás”. Vér azért így is folyik, mert néhány kakas este a fazékban végzi, és a legfinomabb comb a a legjobb íjászé lesz.

A Várparragára vezető földutat virágzó kökénybokrok szegélyezik, friss zöld levélbe öltöztek a füzek, igazi tavaszi nap várja az ünneplőket. Megérkezvén a helyszínre, leszúrják a fiúk a kakasos táblát a közönség karéjába. Először a vádbeszéd hangzik el, majd a védőé a szó, mi több, egy papnak öltözött legény is elmondja miért kellene bűnhődnie az árulkodó nagytarajúnak. Aztán megszületik az ítélet, és elérkezik a képen látható kakas utolsó órája. A férfikor küszöbén álló legények valamennyien zsinóros mellényben, rogyós szárú csizmában várják a sorukat. Lábuknál egy-egy nyílpuska. A juniorok között olyan korúakat is látok, akik talán még a betűvetést tanulják, de az ő fegyverük is igazi. A mama segít felhúzni, ha egy kicsit feszes a húrja.

A célzás, a lövés komolyságához nem fér kétség, még akkor sem, ha a közeli dombtetőn a rezesbanda már az “Édesanyám, kedvesanyám”-ra váltott a hazafias nóták után. A nagyközönség soraiban igazi piknik hangulat van kibontakozóban, és csak az éppen soron lévő versenyző ismerősei, hozzátartozói húzódnak közelebb egy egy lövéshez.

Az apácai leányok igazi ékességei a mai napnak. Ragyog az égbolt kékje, piros fekete színekben pompázó ruhájuk egy csokor virággá teszi őket Várparagga tetején. Négy ilyen látványosan befont varkocsot életemben nem láttam még, állapítom meg, amikor mögéjük kerülök, hogy onnan örökítsem meg a felszabadult hangulatú népünnepélyt.

2017.

Írta:
Ésik Sándor

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése