Iszapfürdő és sóhegyek a Korond patak partján

Ezzel a sárral kenem be a bőröm, mutatja a lány, és nem is késlekedik, hozzákezd a művelethez

Még szerencse, hogy a kenekedés elején elkészült a kép. A nyár égető napsugarai villámgyorsan szürkévé szárítják a gyógyító hatású masszát, és valljuk be, így vonzóbb látványt is nyújt az objektívnek pózoló turista. Pár perc, és éppolyan sókristályos szürkévé válik, mint a kis medence partján megszikkadt dagonya. Alkalmi modellem Bukarestből érkezett. Sok jót hallott a parajdi sókanyonról és az itt csörgedező Korond patak iszapjának az egészségre jó hatással bíró alkotóelemeiről.A képen a háttérben a zöld fenyők között látható szürke szikla nem kőszikla, annál sokkal puhább, sóból van. Én valamiért úgy gondoltam. hogy a székelyföldi Sóvidék ásványkincse itt-ott erekben, vagy nagyobb felszíni tömbökben forful elő, de nem… Ez a hegy, de legalábbis ahol végigmentem a patakparton, egyetlen sótömb. Mint ahogy a gyomrában rejtező sóbánya, hatalmas termeivel. Valahol itt van a hegyben, de az egy másik kirándulás. Ennek a mostaninak a kis nomád medencécskéje voltaképpen a patakparti ösvény vége. Tovább lehetne sétálni a megnyíló sima emelkedőn az országútig. Éppúgy Korondra jutnánk, mintha a patak folyását követnénk.

Ezt a hasadékot korábban már láttam erre utaztamban az országútról, de fel se merült bennem, hogy nem egyszerű sziklameredély, amilyenből Erdélyszerte megszámlálhatatlanul sok mellett haladtam már el. A Parajd feliratú jelzőtábla mellett álltam meg az autóval egy mézet áruló székely bódéjánál. Ő mesélte, hogy korábban a sóbányában dolgozott. A sziklák fölötti fennsíkra mutatott, mondván ott van az akna lejárata. Bíztatott, hogy hajtsak fel nyugodtan egészen az ott látható antennáig, és sétáljak el a sziklaperemig. Onnan szép a Sókanyon, tette hozzá. Óvatosan felhajtottam a magas acélantennáig. Nem találtam meg a peremre vezető ösvényt, de az ősz szinpompája kárpótolt mindenért. Akkor határoztam el ezt a mostani kanyontúrámat.

Elmehettem volna Parajd másik végéig, de alkalmi mézárus ismerősöm azt javasolta, ha a kanyonba készülök, Alsósófalva felől közelítsek. A Korond hídján átkelve megvásároltam a belépőjegyet, miközben megérdeklődtem az őrtől, mennyire kell tartsak egy medvével való találkozástól. Inkább csak este jár erre néha egy-egy, világosított fel. Elriasztja őket a gépek zaja. Kérdeztem még egy két dolgot, de nem a szavak emberével hozott össze a sors. Megnyugtató volt viszont a markolóval felszerelt traktorok berregése, és a szerszámokkal a kezükben fesztelenül jövő-menő munkások látványa. Mi több, gyerekek vidám sikongatását hozta az enyhe szellő a fák takarása mögül. Márpedig itt nem lesz ma medvekaland, vetettem véget az aggodalmaskodásnak. A Korond völgyének Sókanyon nevű szakaszán a végéhez közeledett egy projekt. Minőségi faanyagból minőségi munkával sétányt varázsoltak a lábtörő ösvényből. Az idelátogató idegeneknek táblákkal osztották stációkra a kirándulást, a táblákon pedig tudományos igényű, de az átlagember számára is érthető magyarázattal olvasható, amit éppen látnak. Amit pedig látunk, az tényleg megdöbbentő, lenyügöző!A kristályos són csillog a napfény. Az esővíz által kioldott só pedig a patakba jut az apró vízfolyásak végén. Borsószem nagyságú kiválások borítják a sziklák szájadékát. A belső üregből mint kis csengettyű hangja, úgy pittyennek a vízcseppek. Geológusnak való hely, gondolom magamban. Újjhegyemre csippentek egy vízcseppet. Ez aztán biztosan sós, veszem a nyelvemre, de nem… Undorítóan keserű, mindamellett, hogy tényleg nagyon sós. A sóbányában tett kirándulásom alkalmával megkapartam a falat, azt is megkóstoltam. Az inkább hasonlított a sózóteknő oldalának az ízéhez.

A valószerűtlenül idegen látány után üdítő a további séta hangulata. A gyerekek már visszafelé jönnek az ösvény végéről. Egy osztálykirándulásról lehet szó, mert két pedagógus is van velük, akik kevés sikerrel próbálják őket a deszkasétányon tartani. Sokuknak sáros a lábbelije. Igen, ők már felkeresték a Sófürdőt. Az utolsó információs tábla beharangozta a túra záró látványosságát. Innen már látszik a nem túl bizalomgerjesztő hely.  Egy napszemüveges, pink sortba öltözött nő ismerkedik a lábhegye által a sár természetével.

Írta:
Ésik Sándor
Written by
Szerző: 2022. 07. 10.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése