Sárga tengeralattjáró és vörös kaláris Monacoban

A városban ahol születtem
élt egy ember, aki a tengert járta,
elmondta nekünk élete történetét
a tengeralattjárók birodalmában.

In the town where I was born
Lived a man who sailed to sea
And he told us of his life
In the land of submarines

Az angol nyelvű szöveg sokaknak ismerősebb lehet, és már akár meg is szólalhat a lelkekben a Beatles halhatatlan dallama. A városban, ahol én születtem nem “élt egy ember aki a tengert járta”, de kortársaim, az akkori fiatalok, mind ismerték, és azóta sem feledik el. A kicsiny nagyhercegség Óceanográfiai Intézete tekintélyt parancsolóan magasodik az uralkodó palotájának is otthont adó sziklaszirt tetején. Gyüjteménye az egész világon egyedülálló, élményekkel feltöltődve távozik a látogatója. Ha az egész napot ott tölti, akkor sem lát minden darabot, és visszavágyik. A bejáratnál felállított sárga tengeralattjáró segít is elszakadni az épületen belüli “merüléstől”, meg nem is. Merülés, azaz Immersion az éppen soros tematikus kiállítás címe. Egyetlen szó, de az óceánok palotájának homlokzatára helyezve mindent elmond. Hihetetlenül gazdag anyag vár odabenn, és minden arról szól, mit láttak a tenger felszíne alatt, amikor alámerültek. A kis sárga jármű sem díszlet. A múlt században nagyon is használatban volt, és valószínűleg általa szerzett kiállítási anyagok is láthatók odabenn. Jövet is megcsodáltam, távozáskor is felidéztem a gombafejű fiúk dallamát, vele együtt pedig egy másik dimenzióba úszott át a tenger alatti világ. Abba amelyikben a Beatles tengeralattjárója kalandozott, és utasai még Cousteau kapitány által látottaknál is merészebb lényeket, tájakat vehettek szemügyre. Visszagondolva a látogatásra, mégiscsak a víz alatti élővilág nagyon is valóságos csodái az emlékezetesek. Az előbb említett kapitány hosszú életének túlnyomó részét a világ tengereinek felfedezésével töltötte Reinier nagyherceg támogatásával. A palota utóbbi nagyvonalúságának, a kollekció a tudós bátor ember áldozatos munkájának állít emléket. Paul McCartney bevallottan gyermekdalnak szánta szerzeményét. A később készült hasonló című rajzfilm hűen követi szándékát. A vízalatti világ furcsa teremtményei a palotában is ott úszkálnak – a levegőben, falra mászva, de akváriumban megteremtett természetes közegükben is. Alakjukat akár túlzó emberi fantázia is szülhette volna, de garantáltan valóságosak. A hatalmas polip álmunkban se jöjjön elő, de tényleg így les a mélység sötétjében. Itt a kistestvére élőben. Úszóját rezegtetve fordul felém, mintha azt kérdezné: mit nézel, te furcsa lény?

A furcsa lény párjával, vagy népes családjával, vagy csak úgy szólóban, egyedül, benépesíti a termeket. Tornateremnyi akváriumok között lépkedhet. A lábánál cápa pihen a tengerfenék homokján, feje fölött a magasban lustán úszkál egy másik. Cápáktól kevésbé látogatott partokon magam is merültem már, felnézve X alakban terpesztett kezű-lábú embertársamat láttam lebegni.  Merülés… Aki még nem járt odalenn, arra kíváncsi, mi van a víz alatt? A felszínen úszók odalentről feltekintve erősen emlékeztettek a kék égen lassan köröző nagy madarakra. Legalább olyan érdekes tünemény, mint a halak, medúzák, korallok színes világa. Ez utóbbiakról hallva a természet dolgai iránt vonzalmat érző embereknek az Ausztrália partja mentén húzódó hatalmas zátony tarka univerzuma jut eszébe. Pedig nem is kell olyan messze hajózni a látványukért. Igaz, kevésbé látványos víz alatti dzsungelekben, de itt is megtalálható egy vörös változat. A vitrinekben kisujjnyi ágacskák mutatják meg, milyenek lehetnek odalenn. A piros gyöngysorban pedig a kalárist tisztelhetjük. Nem mindenki tudja már, de régenében így hívták korallból formázott gyöngyöket. A korall ágából ritka és drága ékszer lett, a szóból magából pedig gazdag és találékony nyelvérzékünk csiszolt olyan szép magyar gyöngyszemet, amely méltó ahhoz, amit jelöl.

A városban, ahol születtem, élt egy ember, aki a tengert járta…  A  napjainkban regnáló II. Albert énekelhetné a Beatles dalt nagyapjáról, I. Albertről. Ő az, aki akkora bálnát lőtt egyik felfedező útján, hogy a csontváza alig fér el a gyönyörű épület egyik szárnyában az Oceanográfiai Múzeum külön erre a célra berendezett nagytermében. Szobra a palota melletti parkban áll, tekintete a távoli horizontot fürkészi. Az egész alak maga az elvágyódás, vonzódás a messzi távolhoz, elmerülés a színes ismeretlen világban. Mint Lennon és McCartney a Sárga tengeralattjáróban.

Szerző: 2023. 11. 05.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése