Pikkelyes popsi és kék rableány

Madeira művészeinek színei, hangulatai az óváros romos épületeinek nem használt ajtóin 

A fővárosnak, Funchalnak a legjobb vendéglői a Rua Santa Marián vannak. Egyszersmind ez a legkedveltebb sétálóutca is. Az éttermek nélkül megszűnne a vonzerő, maradna a régi időkre emlékeztető nyomasztóan romos házsor, amit egyszer talán végignézne a turista, de nemigen vágyna vissza. A sikátornál alig szélesebb út manapság a legkedveltebb turista célpontok egyike. Ahhoz, hogy nyoma se maradjon valami szemet bántó látvány részletnek, már csak a nem lakott ingatlanok soha nem használt, és ennek megfelelő állapotú ajtóival kellett valamit kezdeni.

Tucatnyi helyi művész agyában aztán megszületett egy nagyon üde idea. Fessünk reá valamit. Ki-ki saját képzelete eszköztárából merítve villantsa meg itt, ami benne él, és úgy gondolja,  jól mutatna valamelyik lepattogzott festékű ajtón. Az illetékes hatóságok meghányták-vetették a kezdeményezést, és bő évtizeddel ezelőtt elindult a projekt.

A szabadtéri tárlat alkotásai közül számomra ez a kék madaras ajtó a legemlékezetesebb. A boldogság kék madara, amelyet minden ember keres, íme megérkezett ehhez a kislányhoz. Éppen a legjobbkor, hiszen az arcán a szomorúságnál is több, a rossz sorsba való beletörődöttságet érzek. Íme, itt a postaládánk, ide dobd be a jó hírt hozó leveledet – mondja a mutatóujja. A festő valamikori gyermeki énjére utal a kis vázlatfüzet rajza. Bal sarokban a napocska néz, éppúgy, mint a kapucsengőből varázsolt mosolygó margaréta.

A következő alkotótárs melankolikus szemű, álmos, vagy álmodozó leányt könyököltetett az ajtó rajzolt ablakába. Egy kora reggeli pillanatot látunk, erre utal a nyújtózkodó macska testtartása. Ablak az ajtón… Fortocska… Itt, az örök tavasz szigetén, talán csak nekem, és az orosz nemzetiségű turistákban ugorhat be a szó, és a jelentése. A fagyos telű Szibériában a házak bejárati ajtaján van kicsi ablak, csak ezt nyitják ki, ha valaki kopog. Hja, ott minden Celsius fok számít, ami kiszökhetne. Valamikor régen a kötelező orosz órák után a tévében ment a nyelvóra sorozat. Fortocska volt a címe.A Big brother nővére figyel téged. Látja, hogy te eleinte rá se hederítsz, mert az ég felé fordítod a fejed. Itt keresztezi  a felvonó drótkötélpályája a Rua Santa Mariát. Akkor hallok ilyen halk, de mégis erőteljes suhanó hangot, amikor otthon vitorlázó repülő húz el fölöttem alig tíz méterekre. Hamarosan én is benne ülök majd. A kabin a hegyre tart.  Az ottani Miasszonyunk templomban nyugszik az utolsó magyar király, IV. Károly. Csak egy másodpercig látható az égi tünemény a keskeny utca magas falai között. Tekintetünk ismét találkozik a szúrós zöld szemekkel. Igéző, de nem lopta be magát a szívembe. A hintázó hableánnyal aztán megérkeztem a szürrealizmushoz. Az ajtóból csak a levélbedobó nyílás ragaszkodik a rögvalósághoz. Fölötte a pikkelyes popsi már az a világ amelyről annak idején a Beatles énekelt a Sárga tengeralattjáró című nótájában. A Nagy kékség idilljében felsorakoznak a tengermély teremtményei, abban a rendben, amelyben a festő fejében élnek. A jószándékú vízitündért szeretik a játékos delfinek, eljönnek hozzá, hogy megsimogassa a buksijukat. Miért, miért nem, Kalász László verse jut eszembe: „Énhozzám lejönnek az őzek széles csapáson, miattam meggyullad a tőzeg a lápon, ha fázom”Ugyanezen sellő az öreg halász kosarában. Vagy másik? Mindegy, ideje egy kissé elidőzni a sétálóutca emberközelibb objektuma, nevezetesen az egyik étterem előtt. Az ajtókon alkotó festőink után bizonyítékát látjuk annak, hogy az alkalmazott grafika, magyarán a cégérfestészet is erős versenyzőkkel képviselteti magát. Nem is gondoltam, hogy az utcai bemutatóterem darabjai közé ezt is beiktatom, dehát annyi mosolytalan arc között felüdülés látni, ahogy ez a pincérnő táncra perdül, amikor meglátja, hogy fényképezem. És akkor most kontraszt:

„Rémlátomás.
Nyomasztó ez az egész.
Lidércnyomás.
Lerázni olyan nehéz.”

Nem emlékszem a Hungária együttes réges régi kislemezének a borítójára, de a Rua Santa Maria 2. megmaradt romjairól készült felvételemmel bizonyára sokak számára emlékezetes lett volna. Csakúgy, mint a dalszöveg részlete. Madeira művészeinek projektje ezen a képen mutatja meg leginkább meggyőzően, mennyire életrevaló. Már-már leletmentés. Minden ajtó kerete a szigeten bányászott vulkáni kőzet. Ebből a házból szinte csak ennyi maradt. Az ajtóra festett jelenet a kék rableánnyal pedig maga a rettegés. Megmarad e ami szép, ami jó, ami emberi, vagy úrrá lesz a lidércnyomás?

Egy, a falvédő műfajába illeszthető kompozícióval folytatom a tárlatvezetést. Önmagában is megállja a helyét, bár kakukktojás, mert ez az egyetlen kép, ami nem ajtón látható. Hogy mégis miért? Azért, hogy oldódjon a rémlátomás az előző élmény után. Egy teljesen helyreállított ház – nagyon kevés ilyen van az utcában – csillogóan friss zöld rolettával az ablakán. Két oldalán pedig önmagával szimmetriában idilli grafikus felsorolás a virágsziget botanikus kertjéből. Baloldalon banánfa, rajta függ a virága. Az a virág, amit sokkal kevesebben ismernek, mint a termését. Madárcsőr szerű sárga strelitzia virágok, tele van velük a sziget. A filodendron itthon néha kivirágzik. Itt kilóra vásárolható a termése a piacon. Búcsúzóul pillantsanak vissza azokra a szegény dudvákra az előző képen… Pedig azok is dísznövények. No de keressünk épületesebb témákat, mielőtt valahol megpihennénk, és rendeznénk magunkban a ránk zúduló színeket, fényeket, hangulatokat. A művészek utcájának egyik sarkán bolhapiacon vehetünk meg számos olyan dolgot, ami akár műtárgyként is megállná a helyét, és amiről egészen eddig a pillanatig nem tudtuk, milyen jó lenne egyet magunkénak tudni. Az eladók biztosak a dolgukban, még akkor is, ha  vevőjelöltek még bizonytalankodnak. Én elszalasztottam a soha vissza nem térő lehetőséget, mert továbbra is a a festőcsapat munkái után nyújtogattam a nyakam. Ezen az épületen is meglátszik a kezük nyoma. Lelkes és összetartó brigád lehet. Ars poeticájukat merészen odaírták egy meg nem festett alkotás helyére: Art is a weapon, vagyis a művészet fegyver. Tanúsíthatom, hogy győztek. Funchal óvárosa nagyon hosszú időre megőrzi ódonan is szép mivoltát. A műalkotássá vált ajtók száma olyan nagy, hogy vastag albumokat tölthetne meg. Aki rákeres az interneten, kedvére bóklászhat újabb és újabb képekre bukkanva. Aki pedig a helyszínen próbálja meg ugyanezt, annak egy két óra múlva elzsibbad a lába, de felejthetetlen élményben lesz része. Éppúgy, mint ennek a fotós kolleginának, aki tudva-nem tudva, úgy látom éppen ehhez a kalandhoz igazította a mai viseletének színeit, fényeit, hangulatát.

Írta:
Ésik Sándor

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése