Feszített víztükrű óceánmedencék Madeirán

Csendes a tenger, a medence felszínét csak az alig érzékelhető szellő borzolja, néptelen és nyugalmas a part, ritka pillanat. Porto da Cruz népszerű turistacélpont

Haragos kedvében a magas kőmellvédet ostromolja tarajos hullámaival az óceán. Ottjártát megmutatja, hogy a sós víz kikezdte a sétány köveit. A medencén úgy csap át, mintha ott se volna. Nagy előnye a háborgó időjárásnak, hogy feltölti a tekintélyes méretű parti strandot. A körbefutó perem csatorna tanúskodik róla, hogy feszített víztükörről van szó, semmi sem zavarja tehát az úszkálást még akkor sem, amikor egy picit lejjebb akár méteres hullámok kergetik egymást.Itt most csendes a tenger, a medence felszínét csak az alig érzékelhető szellő borzolja, néptelen és nyugalmas a part, ritka pillanat. Porto da Cruz népszerű turistacélpont. A vendéglők környéke annál mozgalmasabb, hiszen délidő van. A látványhűtők jegén ott hevernek a reggeli fogás trófeái. A funchali halpiacon megismerkedtem az itteni vizek halaival és a tenger más gyümölcseivel, közülük lehet választani. Ottjártamkor lenyűgöztek az ijesztő fogazatú farkashalak, a sűrű husú tonhalak, de aranydurbincsot, azaz dorádát nem láttam vagy csak elkerülte a figyelmemet. Az itteni példányok gyönyörűek és inycsiklandozóak, de nem ezért esett egy szép példányra a választásom. Kamaszkori könyvélményem ugrott elő emlékeimből. A Kon-Tiki expedíció egy 1947-es utazás tutajjal, Thor Heyerdahl norvég felfedező kalandjai keresztül a Csendes-óceánon Dél-Amerikából a polinéz szigetekre. Kedvencük a doráda volt. A hosszú út során soha nem unták meg. A szakács arcáról tovatűnt a várakozás. A háta mögött pislákoló parázshoz vitte választottamat, rövidesen elő is terjesztette művét.Én még éppenséggel Heyerdahlnál jártam képzeletben, de a látvány visszahozott a Csendesről az Atlanti óceánhoz. Mestermunka, futott végig a pillantásom a dorádába metszett barázdán. Két három milliméter barnára sült réteg, alatta fehéren felfoszló szirmokban a hús. A saláta zöldségeiről csak annyit, hogy látványra itthon sem készül más összeállítás, ám az íz- és illatvilág arra utal, hogy ma reggel szedték az alapanyagot a kertben. Asztalnál marasztal a látvány, vagy talán az elégedett emésztőrendszer miatt üldögélek az ebéd romjai fölött… Ideje a faluban sétálni egyet. Porto da Cruz egy kisváros a Machico járásban, Funchaltól közúton 32 km-re; az északi part legkeletibb falva. A sziget egyik legrégibb települése, mintegy 3200 lakossal. Nevét arról a keresztről kapta, amit az első portugál telepesek állítottak fel a tengerparton – olvasom a Wikipédián. Nem fér a fejemben, vajon hol lakhat ennyi ember, hiszen keresztbe-hosszába tíz-tíz perc séta, még tele hassal is. Nyilván a távolabbi, a településen kívüli völgyekben, magaslatokon, amelyek innen, a legalacsonyabb parti utcákról nem látszanak. A templom modern tömegével annál inkább, hiszen itt tornyosul előttem. Megbillen a gép a kezemben amikor fényképezem, egy eb ugat rám váratlanul és egészen közelről. Nagyon komolyan veszi magát és a feladatát, mármint a házőrzést. Az álmos part lassan megtelik jövő-menő emberekkel, a parkolókban is több az autó, de a templom mögött a tengerbe érkező folyócska partján még mindig kevesen járnak. Átmegyek a kis hídon, aztán a víz felé indulok, hogy visszatérjek a medencéhez, a parti sziklákhoz, ám megállít egy tekintet. Igen, van aki nem hangoskodik, nem ijesztget, de szemmel tart. Nézzék csak meg az ablak sarkát! A felhők tükörképe mögött egy cica figyel. A kép maga a béke, a nyugalom, ami egyébként az egész szigetet jellemzi. A medencén túli sétány szikla mögé kanyarodik. Azt várnám, hogy kissé élénkül a szellő, ám itt is csak lágyan simogat. Megtorpanok, mert egy hullámzó hajú férfit látok vetkőződni, alig akarom elhinni hogy a vízbe készül. Bátorító a mosolya, megérdeklődöm tehát, nem lesz hideg ez a víz? Angolul kérdezem, a szigeten nem fordult elő, hogy ne ismernék ezt a világnyelvet. Itt is sikerrel járok. Nem veszi zaklatásnak, készséggel válaszol. 22 fokos, mint a levegő. Logikus, nem? Igen, válaszolok, csak hát a kontinentális reflex munkál bennem. Ősszel minden szabadvíz hideg, és kész. Nem siet megszabadulni a ruházatától, szívesen beszélget velem. Fernando M. Olim Encarnacao a neve, ezt ilyen pontosan csak később betűztem ide, amikor felhívta figyelmemet a Youtube csatornájára, de erről majd lejjebb. Miután tisztáztuk, hogy az óceán minden tekintetben alkalmas a vízbe merülésre, elmondta, amikor csak teheti úszik egy nagyot. No nem a medencék valamelyikében, hanem itt kint, a szabad vízen. Szikár alkata, hajviselete, arca a Krisztus-ábrázolásokat idézi, beszéde pedig magával ragadó. Érdeklődöm, a világ mely részéből vetődött ide? Itt élek Porto da Cruzban, mondja. És előtte? Itt is születtem… Egy bennszülött madeirai, szakad ki belőlem a csodálkozás. Indigenous… Ismételgetjük az angol szót. Egyszer rég Dél-Amerikában kért meg egy ottani fickó, hogy ne használjam az indián szót, mondjam inkább azt, hogy „indigenous”.

Fernando annyira madeirai, hogy csak annyi időre hagyta el a szigetet, amíg a kontinentális Portugáliában, egy Coimbra melletti városban elvégezte az egyetemet. Hazajött, és ennek a varázslatos városkának az iskolájában történelmet tanít. És zenét szerez… Innen a youtube csatorna. A telefonos neten rögtön bele is pillantunk. Zenét szélcsendben se hallgasson senki lenn az óceán partján. Ezen a linken viszont érdemes elmerülni az „ambience music”-ban, ahogy a stílust jellemzi, amelyben a darabokat írja. Megbabonázva nézek utána, amint leballag a lépcsőn. Búcsúzóul felpillant, aztán lendületes karcsapásokkal elúszik, messze a lenyugvó nap irányába.

Írta:
Ésik Sándor

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése