Ősz Zoltán alkotása Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése
Nótával veszekedtek, nótával békültek

A székelyvajai származású Orbán Irén faliszőnyege
Az egész úgy kezdődött, hogy Jánosnak vasárnap reggel nem akaródzott hazamenni a lakodalomból.
Szépen beállt a körbe, s addig nótázgattak, hogy Jula rettenetesen mérges lett, mert hiába kérlelgette, egy tapodtat se mozdult. Néha tett vagy két lépést Julával, de hát rögtön elkezdték húzni egy még kedvencebb nótáját, s ő pedig, karját magasba emelve, azonnal visszalépett, engedve a csábításnak. Úgyhogy Jula fogta magát, s egyedül hazament. Eléggé mérgesen elkúrálta az állatokat, s miután a gyermekek megreggeliztek, nekifogott megfőzni a vasárnapi ebédet.
Tíz óra körül János is hazavánszorgott, a szó szoros értelmében. Nem szólt senkihez, úgy, ahogy volt, bement az első házba, mármint a tiszta szobába, végigdőlt a vetetlen ágyon, s már aludt is. Jula eléggé csapkodott a konyhában, de ő már nem hallotta. Húzta a csendest rendületlenül. Dél már jócskán elmúlt, mikor újra előállt, s bejelentette, hogy ő biza megéhezett. Jula dúlva-fúlva terítette meg ismét az asztalt, tudniillik ő már a gyerekekkel megebédelt, mire János, még a nótázás hatása alatt, énekelni kezdett:
– Eladom a kocsimat, meg a lovamat, még az éjjel kimulatom magamat!
Erősen jókor kezdett el énekelni, mert Jula úgy vágta elébe a húslevest, hogy még loccsant, s ő is dallal válaszolt:
– Én az éjjel nem aludtam egy órát…
– Nem lehet az ember fából, ki kell rúgni a hámfából – jött a válasz.
Jula égnek emelte a szemeit:
– Édesanyám, mért is adtál férjhez, mért is adtál részeges legényhez?János se volt rest:
– Meg akartam házasodni, galambot akartam venni. Galamb helyett, babám, varjút fogtam, bánom, hogy megházasodtam…
Na, de ez már több volt a soknál. Jula alaposan kitátotta a száját:
– Ezért a legényért nem adnék egy hagymát, aki a lány előtt eltátja a száját. Eltátja a száját, összehúzza magát, az ördög vigye el a málészájúját!
János eltolta maga elől a tányért:
– A vajai menyecskék, ugrálnak, mint a kecskék…
– Hogy mi?! Vén gazember! Tudja meg, hogy úgy elmegyek, hírt sem halltok felőlem…
– Ha te elmégy, én is el, tőled nem maradok el – jött a válasz, de bármilyen engesztelően hangzott, Jula még nem volt kibékülve a helyzettel.
– Ahol én elmegyek, még a fák is sírnak, gyenge ágaikról levelek lehullnak.
János bólogatott.
– Jaj, de széles, jaj de hosszú az az út, amelyiken barna kislány elindult. Barna kislány, térj vissza a hosszú utadról, emlékezz a szombat esti szavadról.
De a barna kislány, jelen esetben Jula, durcásan elfordult. János felállt az asztal mellől, megfogta a Jula vállát, maga felé fordította, s rákezdte:
– Zavaros a Nyárád, nem akar megszállni. Haragszik a rózsám, nem akar szólani. Majd megszáll a Nyárád, s a lovam megissza, ha megbékülsz rózsám, hezzám gyere vissza.
– Le sem megy a szívemről a búbánat, amíg párja nem leszek a babámnak – mosolyodott el Jula.
– Ez a beszéd! – ragyogott fel a János szeme, s megölelte asszonyát.
– Sört ide, bort ide meg egy barna lányt, hadd mulassam ki magam igazán! – folytatta a danolást, de mikor rápillantott a párjára, elhallgatott.
– Bocsáss meg, ezt nem gondoltam komolyan.
– Na, azért!
A dalos párbeszédnek vége szakadt, János megebédelt, Jula pedig szundított egyet az esti teendők előtt.
Hasonló
Amikor még megénekeltük Rom...
Szállt a nótacsokor, fel a ...
Józsi seprűvel győzte le a ...
Zsiga felült a koporsóban, ...
A kis Timike elvarázsolta a...
Égi áldás az özvegyasszony ...
Történetek a füstölődő szal...
Szilveszter Székelyföldön 1...
Fény derült az árnyékszéken...
Hol vagy, gazdám? Hol vagy,...
A szomszéd néni bécsi szele...
A torta esete a hirtelen me...
A falusi portáknak megvolt ...
Randevú a Nagyhídnál, aztán...
Farsangtemetés Alsósófalván...
A szőlőst kiszántják, a föl...
Székelyvaja aranycsapata
Kormi macskánk megnyitotta ...
A komlós, amit firmának nev...
Harmincezer nap és egy mar...
Téli alkony
Buckavidék Fülöpszállás
Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta vidéken, ahol mindig változik a terep, ahol a cipő, és zokni kérgessé válnak az éles homoktól, nem egy sétatér. Magasan a bucka tetején kapaszkodnak... Tartalom megtekintése
Charles Bukowski
Biszák László alkotása Ne szépítsünk, nem kívánja meg tőlünk senki sem, ha valami, valaki nyers, nem bűn!!! Legyen egyenes, őszinte, és férfias! Saját maga is kegyetlen őszinteséggel írta meg saját ... Tartalom megtekintése
Sceptrum
Tüttő József alkotása A fordítás szerint: Ősi hatalmi jelvény, ami alá tartozik az ítélkezés, igazságosság a jogszolgáltatás!! Jogar!! Életünket mindig beszorítani látszik rendszabályok közé, mivel bőven akadnak, akik ... Tartalom megtekintése
Santa Maria della Salute
Huszár Boglárka alkotása Mit kívánunk egy festménytől? Mi keltette fel a figyelmünket? Ki festette? Ki Ő? ….és még lehetne tovább is faggatnunk magunkat, de nem... Tartalom megtekintése
Büszke lázadók
Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése
Amikor még megénekeltük Romániát
„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A több szakaszból... Tartalom megtekintése
Az ínyencek piaca Tiranában
Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég
Szent István Bazilika, Budapest
Huszár Boglárka alkotása Kis túlzással: világjáró Boglárkám mindig boldogan fogadja be egy egy idegen ország szépségeit, áradozik a helyszínen, és a hazamentett látnivalók fotón rögzített emlékek, még nagyobb ... Tartalom megtekintése