A torta esete a hirtelen megrázkódó gyúrótáblával

A padlóra csusszant szeleteket mi, gyerekek tányérokkal, kiskanalakkal körbeültükAmióta megjelent a magyar paraszti háztartásokban, vagyis úgy a XIX. század végétől, a torta ünnepi finomságnak számít. Legyen bármilyen formájú, krémezetű, az emberek nagy részének azóta is kedvence.  Eleinte a lakodalmi ételsorozat fénypontja volt, aztán elkezdett dominálni mindenféle helyzetekben. Mire én a világra jöttem, már nem lehetett születésnapot tartani torta nélkül, keresztelőt, eljegyzést vagy esküvőt sem, de pocitás látogatáskor is illett tortával megjelenni. Ez pedig nem volt más, mint a betegasszan látogatás, ami természetesen gyermekágyas nőt jelentett. Ilyenkor a húsleves, krumpli és sült hús mellett mindig ott díszelgett egy torta. Persze nem olyan művészeti alkotás, mint a jelenkoriak, de annál különlegesebb, igazi házias, csodás ízű, néha emeletes, néha muskátlivirágos vagy éppen darált dióval beszórt finomság volt. Általában tíz tojásból készült a lapja, lisztből meg tejből a pépje, amihez porcukrot és vajat kavartak, s megvolt a krém. Ha éppen kakaó és rum is volt otthon, akkor csokitorta lett belőle, ha nem, akkor vaníliás, mert az inkább kapható volt.  A díszítés mindenkinek a saját elképzelését mutatta be, de mindenképpen a krémmel bevont tortára lett alkalmazva.

Tortával búcsúztattuk a tanévet is. Az évzáró műsor után, amíg elemibe jártunk, mindig lehetett tortaszeleteket vásárolni, amit az anyukák sütöttek és árulgattak, egy kevés pénzalapot biztosítva ezzel az osztályközösségeknek. Mindenesetre, olyan finom tortát azóta sem ettem. Lehet, az is közrejátszott, hogy ünnepektől és születésnapoktól távol esett az a nap, szóval már kicsit hosszú volt a tortátlanság, de csodás ízű krémekkel töltött szeletek között lehetett válogatni, amit egy szalvétára helyeztek, aztán mindenki ette, ahogy tudta. Utána kérhettünk Bem–Bem-et, amit a talán narancsos üdítőitalok ősének nevezhetünk, és amit Albi bácsi is nagy mennyiségben gyártott  az Újvárosban (ez nem New York, csak egy utca a faluban).

Az effajta árulásokat mindig nagy tortasütés előzte meg. Az anyukák hárman-négyen csoportosultak, s együtt készítették a tortákat. Volt, aki habot vert, mások kavargattak, ismét mások a sütőkemencénél őrködtek. A lapok együtt sültek, jóban-rosszban, de mire készen lettek, az ügyes asszonyok már a krémet is kikavarták.

Ez történt egy alkalommal nálunk is. Csak éppen Rózsi néni késett el egy pindurit, némi elfoglaltság miatt, s anyukám mosolyogva akarta megmutatni az elkészült finomságokat. Igen ám, de a gyúrótábla, amire szépen fel lett sorakoztatva három darab torta, hirtelen gondolt egyet, megrázta magát, s a padlóra csusszantotta a tortákat. Lett aztán ebből hatalmas sopánkodás, ijedelem, meg mindenféle elképzelhető elképedés, újabb adag tojás után való szaladgálás, újrakezdés, kacagás, vidámság. Mi, gyerekek, akiket játék közepette talált az esemény, egyáltalán nem voltunk felháborodva. Tányérokkal, kiskanalakkal felszerelkezve körbeültük a a kinyiffant tortákat, s mentettük a menthetőt. 

Annyi tortát egyhuzamban azóta sem ettünk talán, de még a tyúkok sem. Bizonyára el sem tudták képzelni, hogy miért kaptak efféle prémiumot, viszont egykettőre végére jártak a torták alsó részének, amit késsel szedegettünk fel nekik, hogy semmiképp ne menjen kárba. Mert régen az emberek mindent felhasználtak valamire, mondhatjuk azt is, hogy valamilyen módon újrahasznosítottak.

Hogy ettem-e másnap tortát az évzáró után, arra már nem emlékszem, de valószínűleg igen, hiszen máig kedvencem. Ellenben olyan ízleteset, mint amilyet az édesanyáink készítettek, azóta sem sikerült összehoznom. Pedig ismerem a receptet.

Szerző: 2023. 07. 16.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése