A torta esete a hirtelen megrázkódó gyúrótáblával

A padlóra csusszant szeleteket mi, gyerekek tányérokkal, kiskanalakkal körbeültükAmióta megjelent a magyar paraszti háztartásokban, vagyis úgy a XIX. század végétől, a torta ünnepi finomságnak számít. Legyen bármilyen formájú, krémezetű, az emberek nagy részének azóta is kedvence.  Eleinte a lakodalmi ételsorozat fénypontja volt, aztán elkezdett dominálni mindenféle helyzetekben. Mire én a világra jöttem, már nem lehetett születésnapot tartani torta nélkül, keresztelőt, eljegyzést vagy esküvőt sem, de pocitás látogatáskor is illett tortával megjelenni. Ez pedig nem volt más, mint a betegasszan látogatás, ami természetesen gyermekágyas nőt jelentett. Ilyenkor a húsleves, krumpli és sült hús mellett mindig ott díszelgett egy torta. Persze nem olyan művészeti alkotás, mint a jelenkoriak, de annál különlegesebb, igazi házias, csodás ízű, néha emeletes, néha muskátlivirágos vagy éppen darált dióval beszórt finomság volt. Általában tíz tojásból készült a lapja, lisztből meg tejből a pépje, amihez porcukrot és vajat kavartak, s megvolt a krém. Ha éppen kakaó és rum is volt otthon, akkor csokitorta lett belőle, ha nem, akkor vaníliás, mert az inkább kapható volt.  A díszítés mindenkinek a saját elképzelését mutatta be, de mindenképpen a krémmel bevont tortára lett alkalmazva.

Tortával búcsúztattuk a tanévet is. Az évzáró műsor után, amíg elemibe jártunk, mindig lehetett tortaszeleteket vásárolni, amit az anyukák sütöttek és árulgattak, egy kevés pénzalapot biztosítva ezzel az osztályközösségeknek. Mindenesetre, olyan finom tortát azóta sem ettem. Lehet, az is közrejátszott, hogy ünnepektől és születésnapoktól távol esett az a nap, szóval már kicsit hosszú volt a tortátlanság, de csodás ízű krémekkel töltött szeletek között lehetett válogatni, amit egy szalvétára helyeztek, aztán mindenki ette, ahogy tudta. Utána kérhettünk Bem–Bem-et, amit a talán narancsos üdítőitalok ősének nevezhetünk, és amit Albi bácsi is nagy mennyiségben gyártott  az Újvárosban (ez nem New York, csak egy utca a faluban).

Az effajta árulásokat mindig nagy tortasütés előzte meg. Az anyukák hárman-négyen csoportosultak, s együtt készítették a tortákat. Volt, aki habot vert, mások kavargattak, ismét mások a sütőkemencénél őrködtek. A lapok együtt sültek, jóban-rosszban, de mire készen lettek, az ügyes asszonyok már a krémet is kikavarták.

Ez történt egy alkalommal nálunk is. Csak éppen Rózsi néni késett el egy pindurit, némi elfoglaltság miatt, s anyukám mosolyogva akarta megmutatni az elkészült finomságokat. Igen ám, de a gyúrótábla, amire szépen fel lett sorakoztatva három darab torta, hirtelen gondolt egyet, megrázta magát, s a padlóra csusszantotta a tortákat. Lett aztán ebből hatalmas sopánkodás, ijedelem, meg mindenféle elképzelhető elképedés, újabb adag tojás után való szaladgálás, újrakezdés, kacagás, vidámság. Mi, gyerekek, akiket játék közepette talált az esemény, egyáltalán nem voltunk felháborodva. Tányérokkal, kiskanalakkal felszerelkezve körbeültük a a kinyiffant tortákat, s mentettük a menthetőt. 

Annyi tortát egyhuzamban azóta sem ettünk talán, de még a tyúkok sem. Bizonyára el sem tudták képzelni, hogy miért kaptak efféle prémiumot, viszont egykettőre végére jártak a torták alsó részének, amit késsel szedegettünk fel nekik, hogy semmiképp ne menjen kárba. Mert régen az emberek mindent felhasználtak valamire, mondhatjuk azt is, hogy valamilyen módon újrahasznosítottak.

Hogy ettem-e másnap tortát az évzáró után, arra már nem emlékszem, de valószínűleg igen, hiszen máig kedvencem. Ellenben olyan ízleteset, mint amilyet az édesanyáink készítettek, azóta sem sikerült összehoznom. Pedig ismerem a receptet.

Írta:
László-Fábián Júlia

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése