A szőlőst kiszántják, a földet letarolják

Kollektivizálnak, elveszik. De te, fiam, lehet megéred még azt, hogy újra a tiéd legyen

Alkonyodott. A nyugati dombok fölött átlátszóvörös hullámvonal jelezte a nap hollétét. Feri szemrebbenés nélkül bámulta. 

– Holnap szeles idő lesz – jegyezte meg, csak úgy, magának.

Picurra pillantott. A kutya egy szarvasbogár körül ugrándozott farkcsóválva. A bogár kalimpálva próbált újra meg újra lábra állni, de mihelyt sikerült neki, a kutya bökött egyet rajta, s megint a hátára fordult.– Picur! – kiáltotta Feri. Ide gyere!

Picur vidáman sietett kis gazdájához. A fiú leguggolt hozzá. 

– Nem jön édesapám, látod? Jó lenne, ha legalább sötétedés előtt ideérne. De legalább te itt vagy nekem.

A határ már csöndes volt.  Távol, a szemközti domboldalon se látott egy teremtett lelket sem mozogni. Pedig ott is volt egy kalyiba. 

– Nekünk kettő is van- mosolyodott el. Jó kis kalibák voltak, egyikben aludni szoktak, a másikban enni. Az édesapja deszkákból és farönkökből ácsolt ágyakat, arra illatos szénát hordtak. A szénára lópokrócok kerültek, meg néhány párnát is elhoztak otthonról. Éppen két ágy s középen egy ösvény fért el ebben a kalyibában.  A másikban hasonló módszerekkel összetajkolt asztal állt, farönkökkel körberakva, hogy ne kelljen a tűző napon falatozzanak, hanem bent, a hűvösben. Amikor az édesanyja, a nagyszülei meg a testvérei is kijöttek, bizony elég sokan ültek körbe. Ez nem túl gyakran történt meg, de szüretkor meg kukoricaszedéskor mindenképp.

– Gyere, Picur, keressünk egy gerezd szőlőt!

Még nem egészen értek be a szőlőszemek, hiszen augusztus vége felé járt az idő, de a szőlőtőkék tetején már lehetett találni édesebb szőlőfürtöket. Picur nem kért a szőlőből, de szívesen megkóstolt volna ő is valami finomságot.

– Jól van, na, még van egy kicsi puliszka neked is- mondta Feri, s felballagtak a kalyibáig.

Sötét lett, csak a hold meg a csillagok világítottak. A tücskök fáradhatatlanul cirpeltek, valahol, talán a kis patak melletti pocsolyák környékén, békák kérték az esőt.

– Picur, vajon hol lehet édesapám?

Picur vakkantott néhányat, de erre a kérdésre nem tudott válaszolni. Pedig jó lett volna tudni, mi történt, hiszen itt van ez a kis, tíz éves fiúcska, egyedül a sötét mezőn, a vadonban. Gyorsan letelepedett gazdija mellé, aki átölelte a nyakát, s csak ültek, ültek ott a sötétben.  Órák vagy percek teltek el így? Nem tudták. De egyszer csak megjelent Samu bácsi.

– Édesapám! – ragyogott fel a Feri szeme.

– Ne haragudj, fiam, bornyúzatt a tehen, nem tudtam hamarébb jünni.

Ledobta válláról az átalvetőt, hideg puliszkát, túrót, szalonnát, hagymát vett elő.

– Én se ettem még – hívta Ferit.

Falatoztak, aztán lefeküdtek.

– Holnap kijönnek anyádék is. Jóccakát, fiam.

– Jó éjszakát, édesapám.

Azon éjjel nem jártak a vaddisznók, hát nyugodtan aludtak. Kora reggel Samu bácsi körbejárt, aztán felköltötte Ferit.

– Én mennék. Pár óra múlva visszajüvünk.

Feri ühümmözött néhányat, s aludt tovább. A tehénszekér zörgése ébresztette fel, ami messziről felhallatszott. Az apja vezette a tehenet, az édesanyja és nagyanyja a szekér mögött ballagtak, a libákat terelgetve. A domboldal aljában már szaladtak is szerteszét a libák, a forráshoz,  a rétre.

– Aztán messze ne menjetek!- kiáltotta a libáknak nagymamája, akit mindenki máminak hívott.

Miután Ferit alaposan megölelgették, munkához láttak. Marika néni a ruhákat mosta a forrásnál- otthon nagyon kevés volt a víz a kútban, mámi főzött. A kalyibák mellett egy kertecske is ékeskedett, ahol a Feri s az apja hagymát, paradicsomot, murkot, petrezselymet, paprikát,krumplit  nevelgettek. Mámi gyorsan begyújtott az üst alá, s perceken belül étvágygerjesztő illatok kezdtek terjengeni a levegőben.  Feri boldogan szemlélődött, s ekkor vette észre, hogy nagymamája sír.

– Mámi, mi a baj? 

– Látod, fiam, ezt földet? Nézz körül, nézd meg jól. Ez a Cserna. Ahol most állunk, az a Cserna-Verőfény. A mi földünk. A mi szőlősünk, a mi kukoricásunk. Még. De már nem sokáig. Jövőben már nem kellesz ide szőlőpásztornak, nem lesznek itt a kalyibák, nem fogom a libákat itt legeltetni. Mert akkor már ez a föld nem lesz a miénk. Kollektivizálnak, elveszik. A szőlőst kiszántják, a forrást elapasztják, a földet letarolják. Azt hiszik, úgy jobb lesz, pedig nagyon tévednek. Az emberek mindig a sajátjukkal törődnek, közös lónak túrós a háta. De te, fiam, lehet megéred még azt, hogy újra a tiéd legyen. Gyere, amíg fő az étel, megmutatom a határokat, hogy tudjad, meddig  tartnak.

És elindultak. Megkerülték a szőlőst, a kukoricást, mámi mindvégig mutogatott, magyarázott. A libák örvendezve szaladtak eléjük, mámi megsimogatta a fejüket. Picur pedig mindvégig  mellettük ugrált. Nem értette, hogyan lehetnek egy ilyen  gyönyörű napon mindannyian szomorúak.

Írta:
László-Fábián Júlia

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése