Ősz Zoltán alkotása Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése
Régen minden szebb és jobb volt – Madeirán is
Az utcai tárlat színes csempéin megőrzött idilli képeken mindenképpen
Canico de Baixo gyönyörű üdülőövezetté alakult a közelmúlt időkben. A még beépítetlen területeken szép számmal találni kisebb nagyobb szőlőparcellákat, amiből egyenesen következik, hogy a nap járására néző lejtőkön korábban még több lehetett belőlük. Akár a képen látható jelenetet is az itteni szüretek emléke ihlette. A dűlőút, ahol a tehénszekér körül szorgoskodnak a madeirai emberek – kicsi, vagy nagyobb túlzással – akár az az utca is lehet, ahol a fényképet készítettem. Azon a verőfényes délutánon amikor arra sétáltam, már az is lenyűgözött, hogy milyen igényesen megépített, szép villák között visz az utam, de az egyiknél, amelynek a kerítésén ezeket az alkotásokat felfedeztem, földbe gyökerezett a lábam. Jártam már szüreten, nem is akármilyen helyen, a tokaji borvidéken. Este felé mindenki elfáradt, mindenkinek ragadt mindene a cukros gyümölcs levétől. Hogyan fogalmazzak finoman? Az ilyen műalkotások nem az első pillanatok élményétől születnek. Nem telik el azonban sok idő, és én is így voltam vele, a legszebb emlékekké nemesednek bennünk a nap eseményei. Nos, ezért álltam megilletődve az ünneplő viseletben szüretelő szorgalmas szigetlakók előtt. Az alkotó munkáját viszont – mindamellett, hogy csak a tisztelet hangján tudok szólni róla – nem tudom hová tenni magamban. Nem festmény, mert nem vásznon van, nem azulejo, mert nem kék, nem csempe, mert festmény…
Nézzük meg inkább, hogyan sütötték a malacot nyárson és kemencében anno…
A nyársnak, ráadásul a babértölgy nyársnak kitüntetett szerepe van Madeira konyhaművészetében. Aki anélkül hagyja el a szigetet, hogy megkóstolta volna az espetadát, a nyárson, izzó faszén fölött megsütött marhahús darabokat, kihagyta az egyik legfontosabb helyi nevezetességet. Lehet, hogy malacot is sütnek, de ennek a híre eddigi túráim alatt eddig elkerült. Biztos finom lehet a képen látható módon elkészítve is, sőt lehet, jobb, mint a sütőben sörrel öntözött szilveszteri malac. Azért a kemence az kemence. Az ékes levelekkel díszített sarkok már már megint vászonra festett kép felé vinné képzeletünket, különösen, hogy a művész szignálta az alkotását. De a fúgák látványa visszahoz a valósághoz. Ennek a Werner nevű mesternek az őse vagy pék volt, vagy szakács – nem tartják itt tiszteletben a mesterségek közötti határmezsgyéket. Viszont a keblén viselt W azt mutatja, büszke volt a műhelyére, akár pék volt, akár más.
A portugál tengerészet, amelynek egy hajóját a következő képen látjuk, az aztán már azonos volt önmagával – hogy divatos kifejezéssel éljek. A karavella, a felfedezők egykori közlekedési eszköze tökéletesen, egy módon és egy célt szolgált a világhódítást. Nem volt csempe-vászon, pék-szakács dilemma. A szigeten szobrok, intézménynevek és még sok minden más őrzi, ápolja Zarco kapitány emlékét. A történeti leírások szerint ő fedezte fel és tette portugál birtokká Madeirát. Én itt találkoztam először a nevével. A történelem órán Magellánon, Kolumbuszon tovább nem jutottunk el annak idején. Egy közös a „nagy és kis nevek” között, mind ilyen hajóval szelték a habokat.
Régen minden szebb és jobb volt… Nincsenek ellenemre a grafitik, amelyek talán – nagyon erős túlzással – rokoníthatók ezekkel a ma délután felfedezett falfestményekkel, de azért én nagyon fontosnak tartom a hagyományőrző ábrázolásnak azt a módját, amelyet a canico de baixoi villatulajdonos látványos gesztusával pártol. Hol is? Hát itt:
Hasonló
Varázsvessző a fűz a madeir...
Királylepkék és császári sa...
Aranyvitorlás a gyarmati id...
Hegyet hágék, lőtőt lépék, ...
Egy kis nyelvészkedés a Piñ...
Síkpályás hegymászás feltör...
Madeira mesélő kék csempéi,...
Feszített víztükrű óceánmed...
Pikkelyes popsi és kék rabl...
Ki kardhalat ránt, sült ban...
Így készül a híres hímzés M...
Churchill, a festőművész, a...
Üvegpadlós kilátó 580 méter...
Az utolsó magyar király sír...
Téli alkony
Buckavidék Fülöpszállás
Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta vidéken, ahol mindig változik a terep, ahol a cipő, és zokni kérgessé válnak az éles homoktól, nem egy sétatér. Magasan a bucka tetején kapaszkodnak... Tartalom megtekintése
Charles Bukowski
Biszák László alkotása Ne szépítsünk, nem kívánja meg tőlünk senki sem, ha valami, valaki nyers, nem bűn!!! Legyen egyenes, őszinte, és férfias! Saját maga is kegyetlen őszinteséggel írta meg saját ... Tartalom megtekintése
Sceptrum
Tüttő József alkotása A fordítás szerint: Ősi hatalmi jelvény, ami alá tartozik az ítélkezés, igazságosság a jogszolgáltatás!! Jogar!! Életünket mindig beszorítani látszik rendszabályok közé, mivel bőven akadnak, akik ... Tartalom megtekintése
Santa Maria della Salute
Huszár Boglárka alkotása Mit kívánunk egy festménytől? Mi keltette fel a figyelmünket? Ki festette? Ki Ő? ….és még lehetne tovább is faggatnunk magunkat, de nem... Tartalom megtekintése
Büszke lázadók
Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése
Amikor még megénekeltük Romániát
„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A több szakaszból... Tartalom megtekintése
Az ínyencek piaca Tiranában
Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég
Szent István Bazilika, Budapest
Huszár Boglárka alkotása Kis túlzással: világjáró Boglárkám mindig boldogan fogadja be egy egy idegen ország szépségeit, áradozik a helyszínen, és a hazamentett látnivalók fotón rögzített emlékek, még nagyobb ... Tartalom megtekintése