Régen minden szebb és jobb volt – Madeirán is

Az utcai tárlat színes csempéin megőrzött idilli képeken mindenképpen

Canico de Baixo gyönyörű üdülőövezetté alakult a közelmúlt időkben. A még beépítetlen területeken szép számmal találni kisebb nagyobb szőlőparcellákat, amiből egyenesen következik, hogy a nap járására néző lejtőkön korábban még több lehetett belőlük. Akár a képen látható jelenetet is az itteni szüretek emléke ihlette. A dűlőút, ahol a tehénszekér körül szorgoskodnak a madeirai emberek – kicsi, vagy nagyobb túlzással – akár az az utca is lehet, ahol a fényképet készítettem. Azon a verőfényes délutánon amikor arra sétáltam, már az is lenyűgözött, hogy milyen igényesen megépített, szép villák között visz az utam, de az egyiknél, amelynek a kerítésén ezeket az alkotásokat felfedeztem, földbe gyökerezett a lábam. Jártam már szüreten, nem is akármilyen helyen, a tokaji borvidéken. Este felé mindenki elfáradt, mindenkinek ragadt mindene a cukros gyümölcs levétől. Hogyan fogalmazzak finoman? Az ilyen műalkotások nem az első pillanatok élményétől születnek. Nem telik el azonban sok idő, és én is így voltam vele, a legszebb emlékekké nemesednek bennünk a nap eseményei. Nos, ezért álltam megilletődve az ünneplő viseletben szüretelő szorgalmas szigetlakók előtt. Az alkotó munkáját viszont – mindamellett, hogy csak a tisztelet hangján tudok szólni róla – nem tudom hová tenni magamban. Nem festmény, mert nem vásznon van, nem azulejo, mert nem kék, nem csempe, mert festmény…

Nézzük meg inkább, hogyan sütötték a malacot nyárson és kemencében anno…

A nyársnak, ráadásul a babértölgy nyársnak kitüntetett szerepe van Madeira konyhaművészetében. Aki anélkül hagyja el a szigetet, hogy megkóstolta volna az espetadát, a nyárson, izzó faszén fölött megsütött marhahús darabokat, kihagyta az egyik legfontosabb helyi nevezetességet. Lehet, hogy malacot is sütnek, de ennek a híre eddigi túráim alatt eddig elkerült. Biztos finom lehet a képen látható módon elkészítve is, sőt lehet, jobb, mint a sütőben sörrel öntözött szilveszteri malac. Azért a kemence az kemence. Az ékes levelekkel díszített sarkok már már megint vászonra festett kép felé vinné képzeletünket, különösen, hogy a művész szignálta az alkotását. De a fúgák látványa visszahoz a valósághoz. Ennek a Werner nevű mesternek az őse vagy pék volt, vagy szakács – nem tartják itt tiszteletben a mesterségek közötti határmezsgyéket. Viszont a keblén viselt W azt mutatja, büszke volt a műhelyére, akár pék volt, akár más.

A portugál tengerészet, amelynek egy hajóját a következő képen látjuk, az aztán már azonos volt önmagával – hogy divatos kifejezéssel éljek. A karavella, a felfedezők egykori közlekedési eszköze tökéletesen, egy módon és egy célt szolgált a világhódítást. Nem volt csempe-vászon, pék-szakács dilemma. A szigeten szobrok, intézménynevek és még sok minden más őrzi, ápolja Zarco kapitány emlékét. A történeti leírások szerint ő fedezte fel és tette portugál birtokká Madeirát. Én itt találkoztam először a nevével. A történelem órán Magellánon, Kolumbuszon tovább nem jutottunk el annak idején. Egy közös a „nagy és kis nevek” között, mind ilyen hajóval szelték a habokat.

Régen minden szebb és jobb volt… Nincsenek ellenemre a grafitik, amelyek talán – nagyon erős túlzással – rokoníthatók ezekkel a ma délután felfedezett falfestményekkel, de azért én nagyon fontosnak tartom a hagyományőrző ábrázolásnak azt a módját, amelyet a canico de baixoi villatulajdonos látványos gesztusával pártol. Hol is? Hát itt:

Írta és fényképezte:
Ésik Sándor

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése