Ki kardhalat ránt, sült banánnal eszi Madeirán

Ez az espada com banana, a sziget egyik nevezetes eledele

A másik az espetada, a babértölgy vesszejéből készült nyárson, parázs fölött sült marhahús, de arról majd egy másik bejegyzésben emlékezünk meg. A kontinentális Európából érkező vendég számára mindenekelőtt a sült banán az, ami idegen minden eddig megszerzett ismerettel. Ha itthon egy jó szállítmánnyal érkezett, jó érési állapotban lévő, jó ízű, jó illatú banánfalat elolvad a szánkban, eszünkbe sem jutna sütögetni, vagy bármilyen konyhai művelettel fokozni a fokozhatatlan élményt. Madeirán azonban tucatnyi, vagy talán annál is több banánfajta terem, és van köztük olyan, ami éppen arra használható, amit a képen is látunk. Tanúsítom, hogy ez a banán nagyon is jól egészíti ki a félelmetes nevű de a panírból kibontva fehéren elomló halhúst.Ugyan, gondolná e a kedves olvasó, hogy egy ilyen borzasztó tekintet néz arra a halászra, aki felhozza a mélyből ezt a teremtményt? Ehhez képest egy cápa maga a szelídség. A szeme hatalmas, mint az ordas farkasé, aki már megette a Piroska nagymamáját, a rengeteg foga még a mesében sincs benne… Ezt a rémséget Funchalban, Madeira fővárosában, a halpiacon kaptam lencsevégre. Szerencsére az ínycsiklandó recept elkészítésének további fázisaiban már nem lesz ok ijedtségre. A megnyúzott halak testformája tényleg kardra emlékeztet. A fekete bőr alól előtűnő hófehér hús pedig máris elindítja az ilyesféle étkek kedvelőinek nyálelválasztását. A lefolyóval ellátott feldolgozó pultok és a még asztal alá pottyant belsőségek szaga és látványa embert próbáló élmény, talán egyedül késekkel szorgoskodó árusokat nem zavarja. A végeredmény, a sorba állított haltörzsek látványa az, amiért a vásárló idejön. A darabolás, mármint a hosszat illetően mintha már a banán méretéhez igazodna. A maracuja szósszal tálalt csemegét azoknak is érdemes megkóstolni, akik amúgy nem rajonganak a halakért. Mert nem intenzív ízű, gyönyörű fehér húsa van, és nagyon finoman készítik el mindenhol. Zöldségek és saláta mindig van a köret mellé. Ha vetünk még egy pillantást a nyitó képre, láthatjuk milyen ízlésesen veszik körbe a főételt. Maga a piac nem az a túrista látványosság, ahol a tenger összes gyümölcse felvonul, és látványkölteményekkel készteti álmélkodásra a messze földről érkező idegent. Nem, itt napi szükségletre vásárolni jönnek vendéglősök, háziasszonyok, és tényleg a reggeli fogást teszik eléjük. Hagyományos alapanyag hagyományos ételekhez, amiket azért az ínyenc turisták sem vetnek meg. Annyira a hagyományőrzésről és -ápolásról van szó, hogy a csarnok egyik falán – és ez a hagyományőrzésnek egy további formája – gyönyörő csempefestmény mutatja: így csinálják ezt Madeirán évszázadok óta.