Tüttő József alkotása Szinte meggyötört arcok, holott egy életút harcosai a születéstől a végsőkig. Egyetlen ember akinek annyiszor változik az arca, ahány állomást tudhat maga mögött. Hogy sejthetnénk gyermekkorban, milyen ... Tartalom megtekintése
Fagifor és Erigon
Nem, ez nem egy hirtelen előkerült Shakespeare dráma címe, hanem gyermekkorom két meghatározó gyógyszerének neve
Arra már nem emlékszem, hogy melyik kanalas “orvasság” ízlett jobban, de az ízük még mindig nyelvem memóriájában fészkel. Talán az Erigont szerettem jobban. Mindig többet akartam belőle, mint amennyit kaptam, de persze tiltott gyümölcs volt.
Ebben a szomorú és sötét időszakban eszembe jutnak a régi „szép” járványok, betegségek, amiket átvészeltem. Persze szépnek azért túlzás ezeket a kórságokat nevezni, mert a betegség soha nem szép, mint ahogy szép halál sincs. Ezek a fogalmak egymást kizárják. Nem is tudom, hogy melyiket utáltam jobban? Az „infulenzát”? A kanyarót? A mumpszot? Tán még skarlátos is voltam, de ebben nem vagyok biztos, mert alszik a „kiskönyvem”, nem tudom megkérdezni. Ezeken a nyavalyákon azért többé-kevésbé átesett mindenki, átvészeltük, túléltük. A 40 fokos lázat is, amit olykor csak a hideg vizes ruha húzott le. Most bevillannak azok a lázas pillanatok, amikor agyig betakarózva az ébrenlét és a lázálom határán eleinte vacogva, majd a láz csillapodásával verejtékben úszva vártam, hogy mikor lesz már vége ennek a rémálomnak. Aztán szinte büszkén meséltem, hogy nekem 40 fokos lázam volt. Persze mindig volt aki rátromfolt és bizony rá kellett jönnöm, hogy az én 40 fokom szinte szégyen ahhoz képest, hogy volt aki 41-et, sőt 42-őt is mondott lazán, de emlékeim szerint 43 fokkal nyerte meg valaki a lázversenyt. Hittük is, meg nem is, leginkább nem is, de ő azért mondhatta ezt a szájával. Ja és nem is érezte magát betegnek, lábon kihordta. A klasszikus gyógyszerek, a Kalmopyrin, az Algopyrin, és a dallamos hangzású Antineuralgica ugranak még be. Meg a megalázó kúpok.
Az „inekcijók” külön fejezetet képeztek a gyógy- és varázsszerek óriási eszköztárában. Talán nem tévedek nagyot, ha megkockáztatom, hogy nem ezek voltak a legnépszerűbb gyógyító eszközök. Mondhattuk volna, hogy jobb ma egy kúp, mint holnap egy szúrás az altájékunkba. Én olyannyira nem díjaztam, hogy egyszer bizony „szégyen a futás, de hasznos” alapon a kert végén fogtak meg. Tudtam, hogy körülbelül mikor jön a védő néni (akit én akkor ártó néninek gondoltam), hiszen egész nap ez a pillanat lebegett előttem. Megjön a „Fekete Angyal”, előveszi rettenetes lándzsa méretű „inekcióját”, közben a szeme szikrákat szór, a lehelete kénes, mint a Pokol bugyra. Megragadja gyenge testem és szörnyű fájdalmat okozva belém vágja rettenetes fegyverét. Mikor aztán megjött, úgy gondoltam, hogy én aztán nem hagyom magam megszurkálni és ezzel az elhatározással elindultam dél felé, a szabadság felé. Mint az Apocalypto című filmben az emberáldozat elől menekülő indiánok. Nem voltam sem olyan szerencsés, sem olyan gyors, mint az indián. A kert végén elkaptak, kicsit még a rend kedvéért ellenálltam, de győzött a túlerő. Könnyeim mély barázdát szántottak 7-8 éves ábrázatomra, fájdalmam az égre kiáltott, méltatlan koncepciós perként éltem meg az oltást. Aztán a sebek elég hamar beforrtak testemen és lelkemben egyaránt.
A sérüléseket, szakadásokat, töréseket, zúzódásokat, sebeket most nem is hozom elő, a legfrissebb „fűrész által homályosan” ejtett még elég friss, a varrás mentén repedt. Ezeknek se szeri, se száma, de ezeket én szereztem, ezeket nem adták ingyen, mint holmi megfázást, vagy egyéb járványügyileg definiált betegséget. A sérülésekért tenni kellett. Vagy a futballpályán, vagy a befagyott patak jegén, vagy egy éles üvegdarabokkal terhelt árokban, vagy éppen egy láncfűrésszel megzenésített favágás során. Vagy csak úgy, mert az egészséges gyerek megeszik nem tudom hány kiló koszt, vagy háromévesen minimum megpiszkál bottal egy méhkaptárt. Én a koszt annyira nem szerettem, maradt a bé variáció.
Túléltünk eddig mindent, remélem, hogy túl fogjuk élni ezt a valamit is, aminek a nevét sem írom le, annyira utálom. Javaslom azért gyógymódként, amit egykor alkalmaztak eleink:
Írjátok ki megtévesztésül, hogy nem vagytok otthon! Úgy hátha nem talál rátok a harmadnapos hideglelés sem.
Ha lenne itthon, meginnék egy kanál Erigont az egészségetekre.
Hasonló
Az a lapály valamikor igen ...
Pengefogú hódok, félszarvú ...
Az oroszi kis híd becsülett...
Hol bót, hol nem vót
Sétálok tovább, a Nap éppen...
Rudit húsz éve, Öcsit ma te...
El nem olvasott könyv, el n...
Bárányfelhős ég alatt terel...
Két családfenntartó harcolt...
A jószág volt az aranya a n...
Faragjuk a magunk képzeletb...
Füstkarikák emlékezetem füs...
Szedd bele a kasitába a csű...
Rákóczi tölgyfája, Napóleon...
Csicsó és nyullángás
A libanyáj szépen végigtipe...
Szilvás étel
Hőhullámon hajózunk
Kiesett egy kis fióka a fés...
Hogyan szabdaljunk ész és t...
Az út
Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam
Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése
Pomaranski Luca portréja
Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban szabad beszélni, én mégis a portrézást találom a legizgalmasabb alkotói munkának. Huszár Boglárka ragyogó képet festett Lucáról, aki csak éppen bekukkantott a vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése
Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia
Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér ragyogása, elegánsan hangolt épületei a ... Tartalom megtekintése
Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban
Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése
Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől
A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése
Pince bejárat, Tokaj
Bíró Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően szomorkás időben vágyódva nézhetünk erre a Bíró Ernő által megpingált képre. Kirobbanó fényekben pompázik a pince tetején dúsan hajtó ... Tartalom megtekintése
Emlék
Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése
Csend a sziklák tövében
Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető világunk tele van meglepetéssel, olyannyira, hogy belefér bármilyen szokatlan torz, pszicho, sci fi, csak rettentsen! Nehéz elhatárolódni, nehéz kimaradni, így azután egyszer... Tartalom megtekintése
Rekviem-féle egy pót-nagyapához, és az ő Erdélye egy évszázadához
Tata nyáron mindig a garázs tetején ült. Ült és nézett le az utcára, élvezte a nyarat, az árnyékos szőlőlugasban, ami teljesen befutotta a garázs lapos tetejét, árnyas kuckót formálva. Ha... Tartalom megtekintése