Bárányfelhős ég alatt terelgettem juhaimat

Szólnak hozzám a fák, meg a gyomok, szólnak a madarak, meg az összes vad. Azt skandálják: Szabad vagy!

Csak lemegyek a hátsó udvarra. Aztán tovább oda ahol valamikor a szénakazal szénakazlat ért, de szalmakazal is volt. Később jöttek a prések, aztán a bálák.

Olyan is volt, amikor a hátsó udvar egy része birkakarám volt. A TU 154-es lehet, hogy nem tudott volna itt leszállni (nem a gyenge képességű pilóta, hanem a fizika törvényei miatt persze), de egy mentőhelikopter bármikor gond nélkül landolhatott volna a karám közepén. Hogy aztán Gerzson nevű hamis kosunk kiebrudalta volna? Lehetséges. Volt ugyanis egy pár év, amikor az Ecceri fiú megpróbálkozott a juhtenyésztéssel, mint háztáji melléküzemággal. Gyerekként nagy élmény volt, sokat gyönyörködtem az állományban. A már említett Gerzson kosunk mellett nekem még Lidi maradt meg az emlékezetemben. Lidi valami ok miatt arra szorult, hogy cumisüvegből nekünk kellett „csuszlisztatni”. Annyira kezes báránnyá vált a szó szoros értelmében, hogy ahogy szólítva lett egyből szaladt a gazdákhoz. Nem tudom, hogyan alakult aztán a sorsa, valószínű, hogy manapság bárányfelhő formájában utazza körbe a Földet, amikor a szülőföldje fölött úszik tova az égi legelők gyönyörű kékjén, olykor egy kis frissítő zápor támad fölöttünk. Lidi lelke tiszta, amilyen csak egy kezes bárányé lehet.

Mára eltűntek a juhnyájak nemcsak szülőfalumból, de a környékről is. Néhány gazda még foglalatoskodik vele, de manapság egyre inkább kuriózum a szatmári tájon legelésző birkanyáj.

Az Ecceri fiú portájáról olyan gyorsan és váratlanul tűntek el Lidiék, mint amilyen váratlanul megjelentek. Volt ebben valami társadalmi igazságtalanság, amivel nyomást gyakoroltak a gazdára, de ebbe nem mennék bele, mert már úgyis a balladai idők homályába vész.

Emlékszem, hogy néha én is kint voltam a nyájjal, de arról mindig gondoskodtam, hogy ne unatkozzak. Könyv mindig volt nálam. Egyszer teljesen magamra hagytak egy rövid időre az akkor már tekintélyes méretű nyájjal. Valami nagyon érdekes könyvet vittem aznap ki a pásztorkodáshoz. Bele is feledkeztem, kit érdekelt az a pár birka? Miért ne legelhetnék körbe az egész Erdőhátot? Ilyesmire persze nem gondoltam, de arra sem, hogy nekem kell szemmel tartani a csapatot, óvni a tilostól. Nem voltam eléggé eltökélt, talán még el is bóbiskoltam, de a lényeg az, hogy elcsatangolt a birka népség. Kétségbeesetten kezdtük keresni, de szerencsére nyomokat hagytak maguk után. Én is úgy megkönnyebbültem, mintha nyomokat hagytam volna magam után, de persze nem.

Aztán eltűntek a juhok, sajnáltuk őket, de mit tehettünk. Rajtuk kívül azért volt háziállat bőven. Én egy időben nyulakat tenyésztettem. Máig megvan a „Nyulas füzet”, amiben az induló állomány statisztikai adatait rögzítettem ha kellett, ha nem. Két anyával indultam, az egyik Vereske volt, a másik talán Lepketarka. Súlygyarapodás, tüzelés, bakoltatás, számtan, hogy fogott-é, vagy nem fogott. Közben hatodik osztályból hetedikbe léptem és már tisztában voltam a nyulak szaporodásával. Na nem könyvből persze. Az állomány meg csak egyre gyarapodott, ezek a nyulak szaporák voltak, mint a nyulak. Ráadásul nekik nem kellett külön gasztroenterológus, hiszen a többi jószág táplálékából nekik mindig csurrant-cseppent valami, néha még tápot is kaptak. Lucernából a termelőszövetkezetét szerették a legjobban, mint ahogy mezei rokonaik is. Ők meg így engem sem vertek költségbe. Körülbelül 3-4 évig tartott az én „nyulas” korszakom, azóta is imádom őket,még akkor is, ha rendszeresen megrágják a Nemtudom szilva cseprentéimet. Nem tudok rájuk haragudni.

Menjünk most vissza a hátsó udvarra. A nyolcvanas évek első felében járunk. Hátul egy lőcsös szekér áll, körülötte kazlak és néhány gyümölcsfa: szilvafa, körtefa, diófa, hátul málna és ribizli, köszméte, a felső udvaron fekete eper. A kertben almafák. Az egész kert, ahogy kiléptem annak idején a hátsó udvarról olyan volt, mint egy hatalmas almaliget. Jonatán, delicsesz, starking. Néha valami nyári, vagy kormos.

A két kőrisfánk a hátsó udvar legvégén már akkor is akkora volt, mint két óriási terebélyes torony. Ők már akkor is kőrisfák voltak valószínűleg, amikor még Magyarország „egészben” volt.

A kazlak sűrűbben cserélődtek, mert a marha mindig éhes volt. Én a szalmapréseket szerettem, mert könnyebben fel lehetett mászni a tetejére, mint egy kazalnak, másrészt lehetett benne is közlekedni.

A kazlak tövében rendszeresen összegyűltek a vásott kölykök. Kik itt, kik ott. Nálunk ebben soha nem volt hiány. Ott aztán a kispályás foci, a szimpla verekedés, a kazal tövében való cigerettázás mellett mindig volt valami érdekes. Ha összeszámolnám, hogy a mi hátsó udvarunkon hány gól született a kazlak és prések között kijelölt alkalmi focipályákon, akkor nagyon-nagyon magas szám jönne ki. Ha azt számolnám, hogy mennyire voltak jók a kicsiknek úgy, mint a nagyoknak ezek a pillanatok, akkor az eredmény ugyanaz lenne.

Zárásként csak annyit mondanék, hogy ma tulajdonképpen arról akartam írni, hogy mennyire jó kimenni példának okáért januárban a hófödte tájra, ahol talán még szűz hó van. Kilépek a kertkapun és ezzel együtt kilépek egy olyan világba, amelyet nehéz elképzelni. A szabadság ott kezdődik, amikor kilépek a hátsó udvarról. Amikor én kilépek a hátsó udvarról, akkor rögtön szólnak hozzám a fák, meg a gyomok, szólnak a madarak, meg az összes vad. Azt skandálják: Szabad vagy!

Írta:
Borbély Balázs

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése