Bárányfelhős ég alatt terelgettem juhaimat

Szólnak hozzám a fák, meg a gyomok, szólnak a madarak, meg az összes vad. Azt skandálják: Szabad vagy!

Csak lemegyek a hátsó udvarra. Aztán tovább oda ahol valamikor a szénakazal szénakazlat ért, de szalmakazal is volt. Később jöttek a prések, aztán a bálák.

Olyan is volt, amikor a hátsó udvar egy része birkakarám volt. A TU 154-es lehet, hogy nem tudott volna itt leszállni (nem a gyenge képességű pilóta, hanem a fizika törvényei miatt persze), de egy mentőhelikopter bármikor gond nélkül landolhatott volna a karám közepén. Hogy aztán Gerzson nevű hamis kosunk kiebrudalta volna? Lehetséges. Volt ugyanis egy pár év, amikor az Ecceri fiú megpróbálkozott a juhtenyésztéssel, mint háztáji melléküzemággal. Gyerekként nagy élmény volt, sokat gyönyörködtem az állományban. A már említett Gerzson kosunk mellett nekem még Lidi maradt meg az emlékezetemben. Lidi valami ok miatt arra szorult, hogy cumisüvegből nekünk kellett „csuszlisztatni”. Annyira kezes báránnyá vált a szó szoros értelmében, hogy ahogy szólítva lett egyből szaladt a gazdákhoz. Nem tudom, hogyan alakult aztán a sorsa, valószínű, hogy manapság bárányfelhő formájában utazza körbe a Földet, amikor a szülőföldje fölött úszik tova az égi legelők gyönyörű kékjén, olykor egy kis frissítő zápor támad fölöttünk. Lidi lelke tiszta, amilyen csak egy kezes bárányé lehet.

Mára eltűntek a juhnyájak nemcsak szülőfalumból, de a környékről is. Néhány gazda még foglalatoskodik vele, de manapság egyre inkább kuriózum a szatmári tájon legelésző birkanyáj.

Az Ecceri fiú portájáról olyan gyorsan és váratlanul tűntek el Lidiék, mint amilyen váratlanul megjelentek. Volt ebben valami társadalmi igazságtalanság, amivel nyomást gyakoroltak a gazdára, de ebbe nem mennék bele, mert már úgyis a balladai idők homályába vész.

Emlékszem, hogy néha én is kint voltam a nyájjal, de arról mindig gondoskodtam, hogy ne unatkozzak. Könyv mindig volt nálam. Egyszer teljesen magamra hagytak egy rövid időre az akkor már tekintélyes méretű nyájjal. Valami nagyon érdekes könyvet vittem aznap ki a pásztorkodáshoz. Bele is feledkeztem, kit érdekelt az a pár birka? Miért ne legelhetnék körbe az egész Erdőhátot? Ilyesmire persze nem gondoltam, de arra sem, hogy nekem kell szemmel tartani a csapatot, óvni a tilostól. Nem voltam eléggé eltökélt, talán még el is bóbiskoltam, de a lényeg az, hogy elcsatangolt a birka népség. Kétségbeesetten kezdtük keresni, de szerencsére nyomokat hagytak maguk után. Én is úgy megkönnyebbültem, mintha nyomokat hagytam volna magam után, de persze nem.

Aztán eltűntek a juhok, sajnáltuk őket, de mit tehettünk. Rajtuk kívül azért volt háziállat bőven. Én egy időben nyulakat tenyésztettem. Máig megvan a „Nyulas füzet”, amiben az induló állomány statisztikai adatait rögzítettem ha kellett, ha nem. Két anyával indultam, az egyik Vereske volt, a másik talán Lepketarka. Súlygyarapodás, tüzelés, bakoltatás, számtan, hogy fogott-é, vagy nem fogott. Közben hatodik osztályból hetedikbe léptem és már tisztában voltam a nyulak szaporodásával. Na nem könyvből persze. Az állomány meg csak egyre gyarapodott, ezek a nyulak szaporák voltak, mint a nyulak. Ráadásul nekik nem kellett külön gasztroenterológus, hiszen a többi jószág táplálékából nekik mindig csurrant-cseppent valami, néha még tápot is kaptak. Lucernából a termelőszövetkezetét szerették a legjobban, mint ahogy mezei rokonaik is. Ők meg így engem sem vertek költségbe. Körülbelül 3-4 évig tartott az én „nyulas” korszakom, azóta is imádom őket,még akkor is, ha rendszeresen megrágják a Nemtudom szilva cseprentéimet. Nem tudok rájuk haragudni.

Menjünk most vissza a hátsó udvarra. A nyolcvanas évek első felében járunk. Hátul egy lőcsös szekér áll, körülötte kazlak és néhány gyümölcsfa: szilvafa, körtefa, diófa, hátul málna és ribizli, köszméte, a felső udvaron fekete eper. A kertben almafák. Az egész kert, ahogy kiléptem annak idején a hátsó udvarról olyan volt, mint egy hatalmas almaliget. Jonatán, delicsesz, starking. Néha valami nyári, vagy kormos.

A két kőrisfánk a hátsó udvar legvégén már akkor is akkora volt, mint két óriási terebélyes torony. Ők már akkor is kőrisfák voltak valószínűleg, amikor még Magyarország „egészben” volt.

A kazlak sűrűbben cserélődtek, mert a marha mindig éhes volt. Én a szalmapréseket szerettem, mert könnyebben fel lehetett mászni a tetejére, mint egy kazalnak, másrészt lehetett benne is közlekedni.

A kazlak tövében rendszeresen összegyűltek a vásott kölykök. Kik itt, kik ott. Nálunk ebben soha nem volt hiány. Ott aztán a kispályás foci, a szimpla verekedés, a kazal tövében való cigerettázás mellett mindig volt valami érdekes. Ha összeszámolnám, hogy a mi hátsó udvarunkon hány gól született a kazlak és prések között kijelölt alkalmi focipályákon, akkor nagyon-nagyon magas szám jönne ki. Ha azt számolnám, hogy mennyire voltak jók a kicsiknek úgy, mint a nagyoknak ezek a pillanatok, akkor az eredmény ugyanaz lenne.

Zárásként csak annyit mondanék, hogy ma tulajdonképpen arról akartam írni, hogy mennyire jó kimenni példának okáért januárban a hófödte tájra, ahol talán még szűz hó van. Kilépek a kertkapun és ezzel együtt kilépek egy olyan világba, amelyet nehéz elképzelni. A szabadság ott kezdődik, amikor kilépek a hátsó udvarról. Amikor én kilépek a hátsó udvarról, akkor rögtön szólnak hozzám a fák, meg a gyomok, szólnak a madarak, meg az összes vad. Azt skandálják: Szabad vagy!

Share on Facebook
Facebook
Ossza meg ismerőseivel!
Szerző: 2022. 01. 22.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Tavasz a gyimesi szorosban

Ősz Zoltán alkotása Pasztell 2011. Hol is maradtak ezek a káprázatos hegyek Ősz Zoltán sóhajából az évek alatt?? Ki tudja, hányszor feslettek fel ezek a finom szálak a lélek képzelt anyagán,... Tartalom megtekintése

A füzérradványi Károlyi-kastély

IMG_4516 IMG_4517 IMG_4519 IMG_4523 IMG_4521 IMG_4559 IMG_4556 IMG_4550 IMG_4551 IMG_4553 IMG_4525 IMG_4534 IMG_4529 IMG_4530 IMG_4532 IMG_4535 IMG_4538 IMG_4539 IMG_4546 IMG_4540   XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX  2022.05.02.   XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX IMG_4512 IMG_4510 IMG_4507 IMG_4506 IMG_4504 IMG_4501... Tartalom megtekintése

Anyóka az autóbuszon

Hogy ki volt ő? Egy egyszerű asszony, aki értett a beszéd nyelvén Mindig szeretek autóbuszon utazni. Ott általában  izgalmas beszélgetések hangzanak el, vagy éppen történik valami. Lehet, ezek másoknak lényegtelen... Tartalom megtekintése

Halk sóhaj

Hargitai Beáta alkotása Sóhaj voltál, mint tavasszal a szellő ha virágokat látogat, hogy kinyíljanak, egy gondolat voltál, amit rejtegetve ringattalak, zengő  madárdal,  mit  messzire  hord a csiklandó  napsugár,  tréfa voltál ... Tartalom megtekintése

Nagylegények, nagyleányok

Életünkben vannak olyan események, amelyek nemcsak nekünk, hanem egész közösségünknek fontosak. Ilyenek a születés, keresztelő, konfirmálás vagy elsőáldozás, ballagás, házasságkötés, aztán mindezek elölről kezdve a saját gyerekünkkel. Majd az unokánkkal.... Tartalom megtekintése

Hol bót, hol nem vót

Gyermekkorom egyik legendás helye volt a vámosoroszi vegyesbolt Hajdanában-danában a boltot még bótnak hívták és nem ABC-nek, vagy „tudomisén” minek. A bót egyet jelentett valamikor „Bótos Feri bácsival”. Feri bácsi... Tartalom megtekintése