Szentistván: másféle matyó virágok

Szemelvények Hajdu Imre Regényes Dél-Borsod című művéből

Van annak vagy harminc esztendeje, hogy újságíróként az első riportomat írtam Szentistvánról. Augusztus 20-a alkalmából „főszerkesztői rendelésre” készült a ri­port a nagy király nevét viselő faluban, hol mellesleg kiválóan gazdálkodó, s földraj­zi adottságaiból adódóan kenyérgabonát nagy területen és eredményesen termesztő szövetkezet is működött. Márpedig augusztus 20-a akkortájt hangsúlyozottan az új­kenyér ünnepe is volt.

Emlékszem, fényesen, melegen tűzött a nap, miközben róttam a község utcáit be­szélgetőpartnereket keresve. Rendhagyó módon nem a termelőszövetkezet akkori vezetőitől kértem nyilatkozatokat, hanem a kenyerük javát már elfogyasztó idős emberektől, 70 év körüli, hajdani summásoktól, akik innen a sűrűn lakott, követke­zésképpen földszűke Bükkaljáról − a kenyéréért − elszegődtek az ország különböző részeire négy-hat hónapos summásnak.

Soha nem felejtem el azt az idős asszonyt, aki − miközben idézte a dologban, mun­kában leélt ifjúságát a szépen rendbe tett udvaron, a módos, takaros ház melletti szőlőlugas árnyékában − azt mondta nekem: − boldog világ van ma, aranyoskám!

Bevallom, nem tudom él-e még ez az idős asszony, azt sem tudom, hogy ha él, akkor ma mit mondana. Akkor ott, harminc évvel ezelőtt ezt mondta nekem, hogy „boldog világ van ma, aranyoskám!”

Miért is ne mondta volna! ? Az ember mindig, mindent valamihez viszonyít. S azt a gyermekkort, mely javarészt csak a kevés látszattal járó, kevés gyarapodást hozó munkával telt, nem volt nehéz összevetnie, viszonyítania egy viszonylagos jóléttel.

Szentistván harminc évvel ezelőtt is és ma is− most én is viszonyítom sok más hasonló nagyságú településhez −, a gazdagabb −, de itt mindjárt hozzáteszek egy másik minősítést is −, az iparkodóbb községek sorába tartozott, tartozik. Igyekvő, szorgalmas nép lakik errefelé, akik nagyon szeretik a tisztát, a szépet.

Takaros község. Ezt a megállapítást szépen parkosított, fásított utcái, gondozott kertjei, s nem utolsó sorban, szinte naprakészen rendbe tett épületállománya együt­tesen mondatják velem.

Érdekes, én ide bármikor is jövök, itt fényesen süt a nap. S valahogy olyan egészsé­gesen lüktet az élet. Él ez a falu. A jó földű kertekben ilyenkor tavasz végén, „mint a kender” nyílik a mák, a burgonya, a bab, a borsó. Kaszás, kapás emberekkel találko­zunk lépten-nyomon, egyikük éppen jön a munkából, másikuk éppen oda megy, igyek­szik. Simon Istvánéknál − ahová a népviselet, a szentistváni hímzésvilág titkait kutat­ni megyünk be − pedig festik az egész házat.

Ami a házakat illeti, kevés helyen látni annyi régi, nádfedeles házat, mint itt. De ezek szinte mindegyike rendben van! Van köztük hétvégi ház, lakóház, tájház vagy a nagy, többszintes kőház mellett melléképület. Persze, ezeknek a nádfedeles házak­nak a száma elenyésző a „ma lakóépületeihez” képest. Az utóbbiak többsége az el­múlt két évtizedben épült. Itt, Szentistvánon is azzal a „mesével”, hogy majd jó lesz a gyerekeknek is. Természetesen − természetesen? − a gyerekek itt sem maradtak a szülői nagyházban, nekik is megépült a még nagyobb ház. Csak a magyarázat maradt meg náluk is: itt majd a gyerekek is ellakhatnak.

Látva ezeket a nagy házakat, amelyek − mert megtapasztaljuk − nagyon szépek, sok helyen elegánsan vannak berendezve, az jut eszembe, milyen kár, hogy nincs Szentistvánnak például egy olyan termálfürdője, mint például a közeli Bogácsnak, mert akkor ezeknek a szobáknak egyike sem állna üresen, jönne ide a hazai és külföl­di vendég. S ezzel együtt a pénz is, amely még további, még látványosabb gyarapo­dást tenne lehetővé.

Persze a falusi vendéglátást Nyugat-Európában − termálfürdő nélkül is − feltalál­ták. Talán itt is fel kellene találni, és szervezéssel, propagálással beindítani. Szentistvánra el kell, Szentistvánra be kell csalogatni a vendégeket! Mert ha eljön, mert ha ide bejön, szerintem megkedveli, s itt marad. A falukép lélektani hatása: hogy vonz, hogy marasztal. S alapjában véve, innen semmi sincs messze! Sőt, Eger, Kövesd, Bogács, Miskolc, a Bükk, a Kis-Hortobágy, Tisza-tó sugarasan elérhető kö­zelségben vannak.

Javaslom: tegyenek egy kirándulást Szentistvánra, s maguk döntsék el: igazat mondtam-e.

*

Fényes Elek 1851-es geographiai szótárában Szent-István címszó alatt hat telepü­lést és két pusztát nevez meg a történelmi Magyarország területéről. A megyénkbeli Szentistvánról a következőket találja feljegyzésre érdemesnek a szótár szerkesztője.

„Szent-István magyar falu, Borsod vármegyében, Miskolctól délre 28/16 állomásra, utolsó posta: Mezőkövesd. Róna határa 6833 hold, mellyből beltelek 188, szántó 3444, rét 1301, legelő 1900 hold. Ezekből ismét majorsági szántó 246, rét 42 hold, a legelő közös. Földei fekete agyagos jó minőségűek, fő termékük a rozs; legelője sovány. Lak­ja 2295 római katholikus, parochia templommal. Határában sok apró tavak s vízál­lások vannak. Országútban feküdvén, fuvaroznak. Bírja az egri káptalan.”

Matyók. Így említik őket. Mezőkövesd, Tard, Szentistván népét. 1857-ben a Nap­kelet folyóiratban fogalmazta meg egy ,,-y” szignóval valaki, hogy „Mezőkövesd, Szent-István és Tard népes községek egy tájszólás-, viselet-, szokás-, jellemvonás tekintetében, mintegy különváló fajtáját képezi a magyar népnek.”

E három matyónak tudott település etnikus összetartozása, az idők folyamán a néprajz általánosan vallott nézetévé vált.

Pedig… és ezt Sándor István írta le Mezőkövesd város monográfiájában: bizonyos fokú művelődésbeli kiegyenlítődés ugyan létezik, a három település kultúrájában megfigyelhetők a közös elemek, de nincs szorosabb „az etnográfiai csoportokra jel­lemző vérségi-származási, közös művelődési alapból, mélyebb történelmi gyökérzet­ből származó kötelék.”

Tard, Szentistván soha nem tartozott birtokilag Mezőkövesdhez. Szentistván az egri káptalan. Tard a cserépi vár birtoka volt, Mezőkövesd pedig a diósgyőri várhoz tartozott.

A három településen két évszázadon át íratlan törvény volt az endogámia, vagyis, hogy falubeli csak falubelivel kötött házasságot, tehát nincs a községek lakói között vérségi kapcsolat.

A kövesdiek egyébként úgy vélik, csak ők a matyók. A tardiakat tatároknak neve­zik, a szentistvániak neve pedig gehó.

Ami a három település népművészetét, mindenekelőtt hímzésvilágát illeti, az át­lagember is tud különbséget tenni közöttük. A kövesdi matyót általában mindenki felismeri, a tardi keresztszemes hímzést viszont gyakran keverik a beregivel, s a szentistváni hímzett textíliákat pedig nem kevesen összekeverik a kalocsaival.*

Szentistván legértékesebb építészeti látnivalója az 1759-ben elkészült nagymére­tű barokk templom. Az egyház jelenléte természetesen az Árpád-korra nyúlik vissza, hisz’ maga a falu is temploma védőszentjéről, Szent István királyról kapta a nevét. A falu sokáig az egri káptalan birtoka volt. Egyházának papja 1332-ben 10 garas pápai tizedet fizetett. A község határában fekszik Tilaj puszta (hajdan falu), ennek templo­máról 1279-ben történik először említés. Az ugyancsak közelében lévő Montaj nevű középkori falu birtokosa, 1319-ben végrendeletében az egri káptalannak adomá­nyozza a községet.

Szentistván, mivel egyházi birtok volt, itt a reformáció nem tudott gyökeret verni. A török időkben többször feldúlták a települést.

Olyannyira, hogy 1544-ben, 1586-ban, 1637-ben és 1641-ben (ekkor voltak össze­írások) teljesen lakatlan. A következő összeírás 1672-ben már mint újra népes tele­pülést említi.

Megrongált templomában 1699-ben pap hiányában egy Geszti István nevű licenciátus működik, viszont 1719-től már felszentelt pap vezeti az anyakönyveket. A plébánia visszaállítása ezekben az időkben történhetett. 1732-ben felépült a pap­iak, méghozzá fából, náddal fedve.

Az 1746. évi egyházlátogatáskor egy kis kőtemplomot találtak a községben, bolto­zott szentéllyel, s egyetlen oltárán Szent István képével.

A káptalani kegyúr ekkor már megkezdte egy barokk stílusú, tágas, szép új temp­lom építését. 1768-ban áldották meg, s három oltárt helyeztek el benne.

A templom, mint az a megye képes műemlékjegyzékében olvasható: „Magas lába­zaton álló főhomlokzatából enyhén előreugrik a lemetszett élű torony. A templom főpárkánya fölött a torony két oldalán íves orommezők, széleiken vázák. A kőkeretes, félköríves záródású bejárat fölött egyenes szemöldökpárkány, fölötte ovális ablak. A két oldalsó falmezőben üres szoborfülkék. A torony legfelső szintjén félköríves abla­kok, két oldalsó falmezőben üres szoborfülkék. A torony legfelső szintjén félköríves ablakok, a homlokoldal alatti fülkében Szent István szobra. Az oldalhomlokzatokon, a hajó osztásának megfelelően, két-két szegmensívű ablak. Párnatagos, bádog to­ronysisak.

A hajó két boltszakaszát és a keskenyebb szentélyt a falpillérek gazdagon tagolt párkányára támaszkodó hevederívek között, csehboltozatok fedik. A torony alatti orgonakarzat, amelyet a tornyot alátámasztó fapillérekkel elválasztott árkádok nyit­nak meg a hajó felé.”

(A templom főoltárképén Szent István fölajánlja a koronát Szűz Máriának. Az elsőt Kracker János Lukács festette 1754-ben, 1887-ben Sajósy Alajos a védőszentnek új képét festette meg. A főoltártól balra rokokó mellékoltár és szószék található.)

(Szerkesztette M. Szlávik Tünde)

Hasonló

Égi áldás az özvegyasszony házasságára

Ilus málnát, szamócát, medvehagymát árult a piacon, de Károly inkább a kezét kérte meg Ilus még akkor sem tudott örülni, mikor a postás meghozta az első nyugdíját. Minek? Éppen annyit... Tartalom megtekintése

Virágvasárnap Vatikánban a Szent Péter téren

Pálmaágakból lefektetett szőnyeg a Bazilika lépcsőin, olajágakkkal integető ünneplők Ilyen meghívót kap a vendég, ha a jó sorsa Rómában egy zarándokszállásra viszi. A Casa per ferie delle Suore Missionarie Pallottine néhány... Tartalom megtekintése

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam

Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia

Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér  ragyogása,  elegánsan hangolt  épületei  a ... Tartalom megtekintése

Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban

Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése

Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől

A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon  siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése