Gárdonyi Géza és báró Eötvös József faluja: Sály

Szemelvények Hajdu Imre Regényes Dél-Borsod című művéből

img085.jpgA közeli Bükkalján barangolva jártunk már Cserépváralján, hol rövid ideig Mun­kácsy Mihály gyerekeskedett békés, boldog környezetben. Most egy másik híres bükkaljai községet keresünk fel, hol ugyancsak neves ember, a nagy író, Gárdonyi Géza töltötte gyermekkorának egy részét. Ennek a falunak a neve pedig: Sály. Gár­donyi gyermekként élt át itt fogékony éveket, míg egy másik híresség, báró Eötvös József felnőttként fordult meg sokszor ősei sályi kastélyában.

Gárdonyi, az 1848-49-es szabadságharc után menekülő vándorló apja, Ziegler Sán­dor Mihály révén került hétéves korában Sályba, ahol aztán négy esztendőt töltött. Apja, az egykor 200 munkást alkalmazó bécsi vasgyár tulajdonosa, Kossuth fegyvergyárosa volt, ezért a szabadságharc bukása után családjával menekülnie, később vándorolnia kellett. Bukarest, Buda, Nemeskér, Sopron, Szőlősgyörök, Akarattyapuszta, Agárd, Kiliti, Pátka, Székesfehérvár, Pest voltak e vándorlásnak állomáshelyei. 1870-ben például az Óbudai Hajógyárban dolgozott.

Unokája, dr. Gárdonyi József a család „krónikásaként” a következőket vetette papírra ezekről az évekről:Ziegler a hajógyárba járást csak kényszerűségből vállal­ta. Sorsán az idő tavaszra hajtásával már fordít. Május elsején beteges testtel, de öröm­arccal újból falura költözködik: Sályba (Borsod megye) Laszky nevű német báró birtokára. Sály a leghosszabb állomása a 48-as vasverő vándoréletnek”.

S ott, Sályban tanulta meg a betűvetést Ziegler mester később híressé vált fia. Géza. A község közepén egy apró, töpörödött házon emléktábla hirdeti: „E házban tanulta a betűvetést és itt fejlesztette a lelki gyökereit Gárdonyi Géza, az Egri csilla­gok koszorús költője, az 1870/71-1872/73-as tanévekben Malyáta Ignácz tanítómes­ter iskolájában”.

Helyesbítésre annyiban szorul a felirat, hogy az épület már nem azonos az eredeti iskolával, azt ugyanis annak idején lebontották, viszont annak eredeti alapjain épült föl az új iskola.

Gárdonyi később, Gyermekkori emlékeim című könyvében ezeket írta egykori iskolájáról: „Félig földbe süllyedt ház, földes szoba, ablakai kicsinyek, fala alacsony. Mindössze három-négy hosszú pad volt benne. Az északi oldalon a lányok ültek, a délin a fiúk… ”

Egykori tanítójáról, a hosszú pipás Malyáta Ignáczról pedig már felnőttként ezeket jegyezte fel: „Ma is előttem van az a hosszú nyakú, szőke göndör hajú, körszakállas ember, amint csendes méltósággal jár fel és alá az iskolában”.

A tanító úr viszont annak idején a következő jellemzést adta kis tanítványáról: Tantárgyakban tanúsított előmenetele jeles, valamint erkölcsi magaviseleté szelíd és csendes”.

Sályban egy másik házon is találunk emléktáblát, ez ugyancsak Gárdonyira emlé­keztet. Ezen a következő felirat olvasható: „Itt élte boldog gyermekéveit a kedves emlékű szülei házában Gárdonyi Géza. Az Én falum írója, atyjának, Ziegler Sándor uradalmi gépésznek, Báró Laszkynál való alkalmazása idejében: 1870-73-ban”.

A sályi temetőben bóklászva megtaláltam Malyáta tanító úr sírját, sőt egy másik sír is felkeltette figyelmemet. Rajta ezt olvastam: „Itt nyugszik Ziegler Árpád Mi­hály, Gárdonyi Géza író fivére”… aki 1869-ben Budán született és itt Sályban 1871. november 29-én hunyt el. De hogy ettől örömtelibb hírt is mondjak: egy másik testvé­re viszont éppen Sályban látta meg a napvilágot.

A híres emberek kapcsán mindig visszatérő kérdés az utánuk született generáció körében: milyen útravalót kaptak ők attól a helytől, környezettől, ahol gyermekként először csodálkoztak rá a világra? Az élményanyag hogyan formálta, alakította a zseni egyéniségét? Gárdonyi esetében, az őt mindenkinél jobban ismerő fiától, Jó­zseftől tudjuk meg erre a kérdésre a választ.

„Sály. Az én falum. Napsugaras oldalú hallgatag utcái, törpe házai ott sorakoznak ma is színesen Gárdonyi írásaiban. A magyar paraszt fiatalja, öregje, ringó lányai és dom­bos menyecskéi itt néznek először szembe őszinte, nyílt, meleg és bizalmas tekintetükkel Géza fogékony, gyermeki arcával, hogy belehintsék magukat Géza termékeny sorainak barázdáiba. Sály az a falu, ahol a Báró lelke megjelenik. Ahol a Bányász meséje él. Ahol az Agy Isten Biri szerelme történetté olvad. És ahová A bor Baracs Imréje elván­dorol, hogy megbántott hitvesét szívére ölelje: igyék kend, ha jól esik, engeszteléssel… Sályban indult el Gárdonyi Géza írónak. Elindult a sályi falu útján, a világos kiskertek fala mellett, és elkanyarodott az irodalmi berkek magas ciklopkő falához, ahol megleli az érvényesülés nehezen forgó vaskapuját, melyet tehetségével megnyithat. A sályi falu levegője, friss életillata körüllengi őt a kapun belül is. Ott is megkeresi a vadrózsabokrot, az őszinte, egyszerű embereket, akiknél az élet nem tettetés, s akiknek nem kell frakkot ölteniük ahhoz, hogy szépeket mondhassanak”.

*

img086 másolata.jpgGárdonyi mellett Sály másik hírneves fia, báró Eötvös József az író, a politikus. Az ő apja Ignác, Sályban született, méghozzá abban a ma műemléknek számító, klasszi­cista jellegű, előkelő épületben, amelyet Eötvös-Gorove kastélyként tartanak nyil­ván. E kastélyban fia, József is gyakorta megfordult. Több művét itt írta, így első regénye, A karthausi egyes részleteit is.

Tisztelt Olvasó! Tudja miről szól ez a regény? Egy francia gróf önéletrajza. Gusz­táv szeretetre vágyódik, de ridegség veszi körül. Anyja korán meghal, atyja a jezsu­iták iskolájába adja. Megismerkedik Júliával, egy előkelő francia főnemes leányá­val, eszményképét nőül akarja venni, de a lány megszökik kedvesével. Gusztáv büszkeségében megsebezve új életet kezd, beutazza Európát. Aztán Párizsba megy, ahol kicsapongó életet él, elcsábít egy jobb sorsra érdemes varrólányt. Közben találkozik Júliával is, a szerencsétlen lányt kedvese már elhagyta, most egy másik férfi szerető­je. Júlia erkölcsi posványba süllyed, Betty, a jobb sorsra érdemes varrólány pedig eltűnik. Gusztáv magát okolja Betty sorsáért, megundorodik léha életétől, testben−lélekben összetörve, a karthausiak egyik kolostorába vonul, s belekezd önéletrajza megírásába. Érzi, hogy közeledik halála. Még megéli azt a lelki enyhülést, hogy viszontlátja Bettyt, elnyeri a haldokló lány bocsánatát, azután a vallás vigaszába merül, megnyugszik sorsában, s követi sírjába hűséges  szerelmesét. Júlia Angliába megy, s ismeretlenül vezekli le hátralévő éveit.

Erre a nagysikerű, világfájdalmas regényre gondolok az ősi kastély hatalmas park­jában sétálgatva. Hirtelen egy komor, furcsa emlékműbe botlok a termetes fák kö­zött. A faragott kőtömbökből rakott négyzetes talapzat sarkain dór oszlopok állnak áthidalásokkal, közöttük kőgerendákból és lapokból összeállított sírkamra, s e fölött emelkedik egy ugyancsak kőtömbökből álló, négy méter magas obeliszk. A sírkam­ra ajtajának áthidalóján rovásírás-szerű jelek láthatók. Egyes feltételezések szerint a megfejtése: ALUSZIK.

img0860 másolata.jpgA furcsa emlékmű eredetével kapcsolatban többféle legenda született. Például, hogy idősebb Eötvös Ignácz állíttatta elhunyt kisfia emlékére. Egy másik legenda szerint a sok vad és bűnös tivornyáktól megundorodó egyik Eötvös ős emeltette ezt a halálra emlékeztető jelet, még a napóleoni kor idején. De máig él egy olyan történet is, hogy az emlékmű helyén egykor három hatalmas akácfa állt, s ezek alatt szívesen írogatott báró Eötvös József. S történt egyszer, hogy az írást abbahagyó báró éppen csak elhagyta a helyszínt, amikor az akácfákba villám csapott. S az emlékmű azt sugallja: memento mori! Emlékezz a halálra!

Szóval ilyen rejtelmes történetekkel is találkozik az ember, ha ellátogat ebbe a szelíd dombokkal övezett faluba. A dombokon mindenfelé szőlő díszlik, mely nemes nedűk alapanyaga. A pohárban aranylóan csillogó sályi bor mellett, riolittufa pincék mélyén aztán más történetek is szárnyra kelnek a múltból, így a titokzatos Lator-vár titkairól, a többi, ugyancsak idekötődő íróról, Terhes Sámuelről, Szederkényi Anná­ról, Balla Károlyról. S ott, a pincék mélyén a tüzes borok hatására, szárnyra kelnek a gyönyörű sályi népdalok is, melyek olyan elragadóak, mint maga a táj, ahol megszü­lettek.

(Szerkesztette M. Szlávik Tünde)

Szerző: 2018. 01. 17.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése