Ősz Zoltán alkotása Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése
Gárdonyi Géza és báró Eötvös József faluja: Sály
Szemelvények Hajdu Imre Regényes Dél-Borsod című művéből
A közeli Bükkalján barangolva jártunk már Cserépváralján, hol rövid ideig Munkácsy Mihály gyerekeskedett békés, boldog környezetben. Most egy másik híres bükkaljai községet keresünk fel, hol ugyancsak neves ember, a nagy író, Gárdonyi Géza töltötte gyermekkorának egy részét. Ennek a falunak a neve pedig: Sály. Gárdonyi gyermekként élt át itt fogékony éveket, míg egy másik híresség, báró Eötvös József felnőttként fordult meg sokszor ősei sályi kastélyában.
Gárdonyi, az 1848-49-es szabadságharc után menekülő vándorló apja, Ziegler Sándor Mihály révén került hétéves korában Sályba, ahol aztán négy esztendőt töltött. Apja, az egykor 200 munkást alkalmazó bécsi vasgyár tulajdonosa, Kossuth fegyvergyárosa volt, ezért a szabadságharc bukása után családjával menekülnie, később vándorolnia kellett. Bukarest, Buda, Nemeskér, Sopron, Szőlősgyörök, Akarattyapuszta, Agárd, Kiliti, Pátka, Székesfehérvár, Pest voltak e vándorlásnak állomáshelyei. 1870-ben például az Óbudai Hajógyárban dolgozott.
Unokája, dr. Gárdonyi József a család „krónikásaként” a következőket vetette papírra ezekről az évekről: „Ziegler a hajógyárba járást csak kényszerűségből vállalta. Sorsán az idő tavaszra hajtásával már fordít. Május elsején beteges testtel, de örömarccal újból falura költözködik: Sályba (Borsod megye) Laszky nevű német báró birtokára. Sály a leghosszabb állomása a 48-as vasverő vándoréletnek”.
S ott, Sályban tanulta meg a betűvetést Ziegler mester később híressé vált fia. Géza. A község közepén egy apró, töpörödött házon emléktábla hirdeti: „E házban tanulta a betűvetést és itt fejlesztette a lelki gyökereit Gárdonyi Géza, az Egri csillagok koszorús költője, az 1870/71-1872/73-as tanévekben Malyáta Ignácz tanítómester iskolájában”.
Helyesbítésre annyiban szorul a felirat, hogy az épület már nem azonos az eredeti iskolával, azt ugyanis annak idején lebontották, viszont annak eredeti alapjain épült föl az új iskola.
Gárdonyi később, Gyermekkori emlékeim című könyvében ezeket írta egykori iskolájáról: „Félig földbe süllyedt ház, földes szoba, ablakai kicsinyek, fala alacsony. Mindössze három-négy hosszú pad volt benne. Az északi oldalon a lányok ültek, a délin a fiúk… ”
Egykori tanítójáról, a hosszú pipás Malyáta Ignáczról pedig már felnőttként ezeket jegyezte fel: „Ma is előttem van az a hosszú nyakú, szőke göndör hajú, körszakállas ember, amint csendes méltósággal jár fel és alá az iskolában”.
A tanító úr viszont annak idején a következő jellemzést adta kis tanítványáról: „Tantárgyakban tanúsított előmenetele jeles, valamint erkölcsi magaviseleté szelíd és csendes”.
Sályban egy másik házon is találunk emléktáblát, ez ugyancsak Gárdonyira emlékeztet. Ezen a következő felirat olvasható: „Itt élte boldog gyermekéveit a kedves emlékű szülei házában Gárdonyi Géza. Az Én falum írója, atyjának, Ziegler Sándor uradalmi gépésznek, Báró Laszkynál való alkalmazása idejében: 1870-73-ban”.
A sályi temetőben bóklászva megtaláltam Malyáta tanító úr sírját, sőt egy másik sír is felkeltette figyelmemet. Rajta ezt olvastam: „Itt nyugszik Ziegler Árpád Mihály, Gárdonyi Géza író fivére”… aki 1869-ben Budán született és itt Sályban 1871. november 29-én hunyt el. De hogy ettől örömtelibb hírt is mondjak: egy másik testvére viszont éppen Sályban látta meg a napvilágot.
A híres emberek kapcsán mindig visszatérő kérdés az utánuk született generáció körében: milyen útravalót kaptak ők attól a helytől, környezettől, ahol gyermekként először csodálkoztak rá a világra? Az élményanyag hogyan formálta, alakította a zseni egyéniségét? Gárdonyi esetében, az őt mindenkinél jobban ismerő fiától, Józseftől tudjuk meg erre a kérdésre a választ.
„Sály. Az én falum. Napsugaras oldalú hallgatag utcái, törpe házai ott sorakoznak ma is színesen Gárdonyi írásaiban. A magyar paraszt fiatalja, öregje, ringó lányai és dombos menyecskéi itt néznek először szembe őszinte, nyílt, meleg és bizalmas tekintetükkel Géza fogékony, gyermeki arcával, hogy belehintsék magukat Géza termékeny sorainak barázdáiba. Sály az a falu, ahol a Báró lelke megjelenik. Ahol a Bányász meséje él. Ahol az Agy Isten Biri szerelme történetté olvad. És ahová A bor Baracs Imréje elvándorol, hogy megbántott hitvesét szívére ölelje: igyék kend, ha jól esik, engeszteléssel… Sályban indult el Gárdonyi Géza írónak. Elindult a sályi falu útján, a világos kiskertek fala mellett, és elkanyarodott az irodalmi berkek magas ciklopkő falához, ahol megleli az érvényesülés nehezen forgó vaskapuját, melyet tehetségével megnyithat. A sályi falu levegője, friss életillata körüllengi őt a kapun belül is. Ott is megkeresi a vadrózsabokrot, az őszinte, egyszerű embereket, akiknél az élet nem tettetés, s akiknek nem kell frakkot ölteniük ahhoz, hogy szépeket mondhassanak”.
*
Gárdonyi mellett Sály másik hírneves fia, báró Eötvös József az író, a politikus. Az ő apja Ignác, Sályban született, méghozzá abban a ma műemléknek számító, klasszicista jellegű, előkelő épületben, amelyet Eötvös-Gorove kastélyként tartanak nyilván. E kastélyban fia, József is gyakorta megfordult. Több művét itt írta, így első regénye, A karthausi egyes részleteit is.
Tisztelt Olvasó! Tudja miről szól ez a regény? Egy francia gróf önéletrajza. Gusztáv szeretetre vágyódik, de ridegség veszi körül. Anyja korán meghal, atyja a jezsuiták iskolájába adja. Megismerkedik Júliával, egy előkelő francia főnemes leányával, eszményképét nőül akarja venni, de a lány megszökik kedvesével. Gusztáv büszkeségében megsebezve új életet kezd, beutazza Európát. Aztán Párizsba megy, ahol kicsapongó életet él, elcsábít egy jobb sorsra érdemes varrólányt. Közben találkozik Júliával is, a szerencsétlen lányt kedvese már elhagyta, most egy másik férfi szeretője. Júlia erkölcsi posványba süllyed, Betty, a jobb sorsra érdemes varrólány pedig eltűnik. Gusztáv magát okolja Betty sorsáért, megundorodik léha életétől, testben−lélekben összetörve, a karthausiak egyik kolostorába vonul, s belekezd önéletrajza megírásába. Érzi, hogy közeledik halála. Még megéli azt a lelki enyhülést, hogy viszontlátja Bettyt, elnyeri a haldokló lány bocsánatát, azután a vallás vigaszába merül, megnyugszik sorsában, s követi sírjába hűséges szerelmesét. Júlia Angliába megy, s ismeretlenül vezekli le hátralévő éveit.
Erre a nagysikerű, világfájdalmas regényre gondolok az ősi kastély hatalmas parkjában sétálgatva. Hirtelen egy komor, furcsa emlékműbe botlok a termetes fák között. A faragott kőtömbökből rakott négyzetes talapzat sarkain dór oszlopok állnak áthidalásokkal, közöttük kőgerendákból és lapokból összeállított sírkamra, s e fölött emelkedik egy ugyancsak kőtömbökből álló, négy méter magas obeliszk. A sírkamra ajtajának áthidalóján rovásírás-szerű jelek láthatók. Egyes feltételezések szerint a megfejtése: ALUSZIK.
A furcsa emlékmű eredetével kapcsolatban többféle legenda született. Például, hogy idősebb Eötvös Ignácz állíttatta elhunyt kisfia emlékére. Egy másik legenda szerint a sok vad és bűnös tivornyáktól megundorodó egyik Eötvös ős emeltette ezt a halálra emlékeztető jelet, még a napóleoni kor idején. De máig él egy olyan történet is, hogy az emlékmű helyén egykor három hatalmas akácfa állt, s ezek alatt szívesen írogatott báró Eötvös József. S történt egyszer, hogy az írást abbahagyó báró éppen csak elhagyta a helyszínt, amikor az akácfákba villám csapott. S az emlékmű azt sugallja: memento mori! Emlékezz a halálra!
Szóval ilyen rejtelmes történetekkel is találkozik az ember, ha ellátogat ebbe a szelíd dombokkal övezett faluba. A dombokon mindenfelé szőlő díszlik, mely nemes nedűk alapanyaga. A pohárban aranylóan csillogó sályi bor mellett, riolittufa pincék mélyén aztán más történetek is szárnyra kelnek a múltból, így a titokzatos Lator-vár titkairól, a többi, ugyancsak idekötődő íróról, Terhes Sámuelről, Szederkényi Annáról, Balla Károlyról. S ott, a pincék mélyén a tüzes borok hatására, szárnyra kelnek a gyönyörű sályi népdalok is, melyek olyan elragadóak, mint maga a táj, ahol megszülettek.
(Szerkesztette M. Szlávik Tünde)
Hasonló
A windsori herceg Borsodivá...
Csata a Sajó partján
Mi történt a körömi mezőn?...
A magyar Golgota Muhinál
Város a pusztában: Mezőcsát...
Kiss József, az utolsó költ...
Gelej szülötte erdélyi püsp...
Őseink gépei, gépeink ősei
Miért lövette le Görgey Udv...
A tomorvári kőkalapács
Az életet mentő bogácsi bor...
Tájház a hegyoldalban
Ahol gyermek volt és boldog...
A miskolci bor a béke bora
Aki magyar irodalomból megb...
Derenk, az Istvánmajorba so...
Girincs privilégiuma: a Kül...
Ónod szülötte, Patak nagyas...
Vár állott, most várrom áll...
A körömi pálos fogadó
Téli alkony
Buckavidék Fülöpszállás
Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta vidéken, ahol mindig változik a terep, ahol a cipő, és zokni kérgessé válnak az éles homoktól, nem egy sétatér. Magasan a bucka tetején kapaszkodnak... Tartalom megtekintése
Charles Bukowski
Biszák László alkotása Ne szépítsünk, nem kívánja meg tőlünk senki sem, ha valami, valaki nyers, nem bűn!!! Legyen egyenes, őszinte, és férfias! Saját maga is kegyetlen őszinteséggel írta meg saját ... Tartalom megtekintése
Sceptrum
Tüttő József alkotása A fordítás szerint: Ősi hatalmi jelvény, ami alá tartozik az ítélkezés, igazságosság a jogszolgáltatás!! Jogar!! Életünket mindig beszorítani látszik rendszabályok közé, mivel bőven akadnak, akik ... Tartalom megtekintése
Santa Maria della Salute
Huszár Boglárka alkotása Mit kívánunk egy festménytől? Mi keltette fel a figyelmünket? Ki festette? Ki Ő? ….és még lehetne tovább is faggatnunk magunkat, de nem... Tartalom megtekintése
Büszke lázadók
Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése
Amikor még megénekeltük Romániát
„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A több szakaszból... Tartalom megtekintése
Az ínyencek piaca Tiranában
Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég
Szent István Bazilika, Budapest
Huszár Boglárka alkotása Kis túlzással: világjáró Boglárkám mindig boldogan fogadja be egy egy idegen ország szépségeit, áradozik a helyszínen, és a hazamentett látnivalók fotón rögzített emlékek, még nagyobb ... Tartalom megtekintése