Őseink gépei, gépeink ősei

Szemelvények Hajdu Imre Regényes Dél-Borsod című művéből

img014.jpg
Mindazoknak, akik az ország vagy világ más tájáról érkeznek ide Dél-Borsodba, valami véletlen folytán hozzám fordulnak azzal a kéréssel: ajánljak nekik úti programot, pátriánkra jellemző, megtekintésre érdemes látnivalókat, a felsorolást mindig a mezőkövesdi Mezőgazdasági Gépmúzeum említésével kezdem.

Teszem ezt azért, mert érzelmi alapon is kötődöm ehhez a különleges gyűjteményhez, s főleg létrehozójához, az általam nagyon tisztelt és szeretett Hajdu Ráfis Jánoshoz. Ehhez a csodálatos ezermesterhez, aki a múlt már-már „elporladó”, de mindenképpen rozsdamarta értékeit olyan szorgalommal és persze szakértelemmel gyűjtötte össze, mint ahogy a méhek gyűjtik kaptárban a virágport. Régóta ismerem őt, azóta ámulatom és tiszteletem iránta töretlen.

Mert ahogy a méhek a virágporból egy egészen mást, egy különlegességet, mézet készítenek, valahogy ő is ilyen varázslatot hajt végre évtizedek óta, amikor a rozsda- marta ócskavasból gépet alkot, a békát királyfivá változtatja —‚ s jelen idejűvé, kézzel tapinthatóvá, szemmel láthatóvá teszi a múltat, annak megannyi, egykor oly fontos, nélkülözhetetlen eszközét. Úgy is mondhatnám: Hajdu Ráfis János és segítője, az ő kedves felesége, Bakos Mária, a múló idő nyomába eredtek, s azt tárgyiasult formában visszahozták, visszaadják nekünk.

Persze nemcsak a barátság, a szubjektív elfogultság okán tartom fontosnak, hogy minél többen ismerjék meg ezt a különleges múzeumot, amely Mezőkövesden az Eötvös utca 32. szám alatt található (a Matyótáj Áruháztól néhány száz méterre), Elfogultság nélkül is mondhatom (mert nálam elfogulatlanabbak és főleg hozzáértőbbek is mondják, állítják): a mezőkövesdi Mezőgazdasági Múzeum Magyarország egyedülálló gyűjteménye.

Környezetbe illő épületeivel, látványos kiállításainak sorával, nagyméretű műtárgyaival, működő — és ezt nagyon kihangsúlyoznám— „százesztendős” gépeivel sajátos hangulatot. miliőt teremt, tulajdonképpen egy nagy-nagy szabadtéri falumúzeumot

Ugyanis Borsod megyei múzeumai közül ez rendelkezik a legnagyobb kiállítótérrel. Területe 2685 négyzetméter, s a kiállított tárgyainak száma 2600 darab. Mivel gépekről, sok esetben hatalmas monstrumokról van szó, nem árt megemlíteni, hogy a gépek becsült súlya 250 tonna.

Ez a múzeum tulajdonképpen magángyűjtemény, ugyanis tárgyi anyagát nem múzeumi kollektíva gyűjtötte össze, hanem 30 évi szívós, sokszor sziszifuszi munkával, egy megszállott ember; Hajdu Ráfis János, ez a kisbirtokos paraszti sorból kiűzött ipari munkás. Aki, miután összegyűjtött 50 muzeális erőgépet, mintegy 500 díszes kovácsoltvas munkát és jelentős számú kisparaszti gazdasági eszközt, mindezeket, valamint szülői örökségű udvarrészét, felajánlotta mindenféle anyagi térítés nélkül az államnak. Csupán egy kikötése volt: a gyűjteményt múzeummá fejlesszék tovább, s hogy ők ketten, a feleségével, ebben a múzeumban munkálkodhassanak.

Így jött létre 1979. augusztus 4-ével a Borsod-Ahaúj-Zemplén Megyei Múzeumi Szervezethez tartozó, Mezőgazdasági Gépek Gyűjteménye, amelynek vezetője Hajdu Ráfis János lett.

Innentől kezdve a „múzeum” tárgyakban tovább gyarapodott, területben (szomszéd porta megvásárlásával) bővült, épületekben gazdagodott, s 1993-tól kezdve Mezőgazdasági Gépmúzeum néven működik.

Ezt a múzeumot le lehet ugyan írni szóval is, és tárgyait, értékeit lajstromba lehet szedni, de ezt a múzeumot igazán látni kell! S a látnivaló ezerféle. Az állandó kiállítások közül elsőként az Ólaskertet említem. Ezzel kapcsolatban tudni kell, hogy a múzeum Mezőkövesdnek azon a részén található, ahol a 19. század közepén még lakóház nélküli gazdasági udvarok, úgynevezett „ólaskertek” voltak. Ennek emlékét őrzi a múzeum első részében látható istálló, a magház és egyéb eredeti építmények, mint például a hidasnak nevezett, tölgyfából  „nútolással” összeállított, lábon álló disznóól.

A következő, megtekintésre ajánlott látványosság a benzines lokomobilok gyűjteménye, amelyet több mint 30 darab, nagyméretű benzines lokomobil alkot, ezeket a 2-3 tonna súlyú, a 20. század elején készült egyhengeres, négyütemű, nagy lendkerekes ősi gépeket, cséplőgépek meghajtására használták, a traktorok teljes elterjedése előtti időkben.

A múzeum erőgép gyűjteménye is rendkívül gazdag. A malmi vízierőgép-bemutató egy rekonstruált „malomépületben” található. S látható itt egy 1889-ben gyártott, kéthengerpáros, úgynevezett „kiőrlő” és egy 1905-ös súlynyomású gabonaőrlő hengerszék is. Mindkét típus a magyar malomipar világszerte elterjedt gyártmánya volt.

Gazdag a robbanómotor gyűjtemény is. Ezeket kisebb teljesítményt igénylő darálók, olajsütők, kisebb malmok, kertészetekben vízszivattyúk ás szerszámgépek meghajtására használták. Az első robbanómotorok még stabil felépítésűek voltak, ezekből különböző típusban és méretben mintegy 80 darab található itt. Minden motornak megvan a maga története, a paramétereken túl megtudhatjuk azt is, hogy „ifjú korukban” hol, kinél, milyen célból üzemeltek. A Bolinder-féle nyersolajmotor például a helyi zsidó hitközség pászkagyárának tésztakeverőjét hajtotta egykoron.

Különösen a gyerekek körében népszerűek az önjáró gépek, traktorok, ugyanis ezeknek az ülésébe be is lehet ülni. Ezek az önjáró motoros gépek az  1920-as évektől kezdtek nagyobb számban elterjedni. A kövesdi gyűjteményben a világ sok táján gyártott önjáró gép ás traktor megtalálható, közülük név szerint kiemelem az 1928-as amerikai Centaur típusú szántógépet, az 1922-es német Lanz Bulldog 12 PS és a Hofherr gyár 1928-as MEZ K-28-as traktorját.

A kisparaszti eszközök, amelyek nagyobb részt az alapító családi örökségéből származnak, fontos tárgyi bizonyítékai az e tájon élt őseink mindennapi életének, s érzelmileg azért érinti meg a látogatót, mert ezek a tárgyak a saját őseinkre, nagy- és dédapáinkra emlékeztetnek.

A kiállítás Gazdasági gépészet elnevezésű része a gyáripar 1880-tól 1950-ig, a mezőgazdaság részére gyártott gépi munkaeszközeit mutatja be. A lovas járgányokat, a szecskavágókat, darálókat, kukoricamorzsolókat, a szélrostát, a konkolyozót, a szelektort.

Külön bemutatón láthatók a kézi hajtású eszközök, a kávé-mákdarálók, a víz- és borszivattyúk, a levegőfújtatók, a kézi hajtású mosógépek és benzinkutak.

Gazdag a díszes kovácsmunkák gyűjteménye is, amely elsősorban a díszes vasalásokat, a nádas házak oromdíszeit, valamint a kovácsmesterség szerszámait mutatja be. S a következő helyszínen már a lófogatú tűzoltókocsikat és tűzoltóeszközöket láthatjuk. tovább haladva pedig egy jéggyár teljes berendezését. Még mielőtt végképp elfáradnánk, tekintsük meg a szőlészet és borászat régi eszközeit, majd pihenjünk meg a múzeum vendégpihenőjében, ahol miközben Kovács András és fia, Szabolcs festett matyó bútorain, illetve azok között leülünk pihenni rövid időre, megcsodálhatunk egy régi parasztház-belsőt, az összes berendezési tárgyával.

Ha kipihentük magunkat, menjünk tovább, vár a 2001-ben felépült Matyó Gazda – ház, amely túl azon, hogy időszakos dokumentációs kiállításoknak, múzeumi előadásoknak és egyéb rendezvényeknek biztosít méltó teret, küllemében is éke a múzeumnak, hiszen egy 20. század eleji gyönyörű parasztház újonnan épült mása.

S a végére hagytam az elektromos gépek, és tartozékaikat bemutató gyűjteményt, ahol azokat a villamos áramfejlesztőket ás villanymotorokat tekinthetjük meg, amelyeket 1890 és 1940 között gyártottak. S ennél a résznél említem meg, hogy a múzeum anyaga hétről-hétre, hónapról-hónapra gyarapszik. Sokan önként, ajándékként ajánlják fel a ma már Európa-hírű gyűjtemény részére féltve őrzött „kincseiket”.

János bátyám, hétfőn, hogy nála jártam, örömmel újságolta, hogy az egyik legfrissebb, nagy értékű ajándék éppen Tiszaújvárosból érkezett. A Matáv Rt. Tiszaújvárosi Kirendeltsége egy 200 lóerős Ganz-Jendrassik dízelmotort ajándékozott a múzeumnak. Büszkén hallgattam, pedig nekem nincs közöm hozzá.

Viszont arra gondoltam, hogy nyilván van még itt kincs, már mint Tiszaújvárosban, ami ott — mármint Mezőkövesden — nincs. Pedig jó lenne, ha már ott lenne.

(Szerkesztette: M. Szlávik Tünde)

Szerző: 2018. 01. 17.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése