Őseink gépei, gépeink ősei

Szemelvények Hajdu Imre Regényes Dél-Borsod című művéből

Mindazoknak, akik az ország vagy világ más tájáról érkeznek ide Dél-Borsodba, valami véletlen folytán hozzám fordulnak azzal a kéréssel: ajánljak nekik úti programot, pátriánkra jellemző, megtekintésre érdemes látnivalókat, a felsorolást mindig a mezőkövesdi Mezőgazdasági Gépmúzeum említésével kezdem.

Teszem ezt azért, mert érzelmi alapon is kötődöm ehhez a különleges gyűjteményhez, s főleg létrehozójához, az általam nagyon tisztelt és szeretett Hajdu Ráfis Jánoshoz. Ehhez a csodálatos ezermesterhez, aki a múlt már-már „elporladó”, de mindenképpen rozsdamarta értékeit olyan szorgalommal és persze szakértelemmel gyűjtötte össze, mint ahogy a méhek gyűjtik kaptárban a virágport. Régóta ismerem őt, azóta ámulatom és tiszteletem iránta töretlen.

Mert ahogy a méhek a virágporból egy egészen mást, egy különlegességet, mézet készítenek, valahogy ő is ilyen varázslatot hajt végre évtizedek óta, amikor a rozsda- marta ócskavasból gépet alkot, a békát királyfivá változtatja —‚ s jelen idejűvé, kézzel tapinthatóvá, szemmel láthatóvá teszi a múltat, annak megannyi, egykor oly fontos, nélkülözhetetlen eszközét. Úgy is mondhatnám: Hajdu Ráfis János és segítője, az ő kedves felesége, Bakos Mária, a múló idő nyomába eredtek, s azt tárgyiasult formában visszahozták, visszaadják nekünk.

Persze nemcsak a barátság, a szubjektív elfogultság okán tartom fontosnak, hogy minél többen ismerjék meg ezt a különleges múzeumot, amely Mezőkövesden az Eötvös utca 32. szám alatt található (a Matyótáj Áruháztól néhány száz méterre), Elfogultság nélkül is mondhatom (mert nálam elfogulatlanabbak és főleg hozzáértőbbek is mondják, állítják): a mezőkövesdi Mezőgazdasági Múzeum Magyarország egyedülálló gyűjteménye.

Környezetbe illő épületeivel, látványos kiállításainak sorával, nagyméretű műtárgyaival, működő — és ezt nagyon kihangsúlyoznám— „százesztendős” gépeivel sajátos hangulatot. miliőt teremt, tulajdonképpen egy nagy-nagy szabadtéri falumúzeumot

Ugyanis Borsod megyei múzeumai közül ez rendelkezik a legnagyobb kiállítótérrel. Területe 2685 négyzetméter, s a kiállított tárgyainak száma 2600 darab. Mivel gépekről, sok esetben hatalmas monstrumokról van szó, nem árt megemlíteni, hogy a gépek becsült súlya 250 tonna.

Ez a múzeum tulajdonképpen magángyűjtemény, ugyanis tárgyi anyagát nem múzeumi kollektíva gyűjtötte össze, hanem 30 évi szívós, sokszor sziszifuszi munkával, egy megszállott ember; Hajdu Ráfis János, ez a kisbirtokos paraszti sorból kiűzött ipari munkás. Aki, miután összegyűjtött 50 muzeális erőgépet, mintegy 500 díszes kovácsoltvas munkát és jelentős számú kisparaszti gazdasági eszközt, mindezeket, valamint szülői örökségű udvarrészét, felajánlotta mindenféle anyagi térítés nélkül az államnak. Csupán egy kikötése volt: a gyűjteményt múzeummá fejlesszék tovább, s hogy ők ketten, a feleségével, ebben a múzeumban munkálkodhassanak.

Így jött létre 1979. augusztus 4-ével a Borsod-Ahaúj-Zemplén Megyei Múzeumi Szervezethez tartozó, Mezőgazdasági Gépek Gyűjteménye, amelynek vezetője Hajdu Ráfis János lett.

Innentől kezdve a „múzeum” tárgyakban tovább gyarapodott, területben (szomszéd porta megvásárlásával) bővült, épületekben gazdagodott, s 1993-tól kezdve Mezőgazdasági Gépmúzeum néven működik.

Ezt a múzeumot le lehet ugyan írni szóval is, és tárgyait, értékeit lajstromba lehet szedni, de ezt a múzeumot igazán látni kell! S a látnivaló ezerféle. Az állandó kiállítások közül elsőként az Ólaskertet említem. Ezzel kapcsolatban tudni kell, hogy a múzeum Mezőkövesdnek azon a részén található, ahol a 19. század közepén még lakóház nélküli gazdasági udvarok, úgynevezett „ólaskertek” voltak. Ennek emlékét őrzi a múzeum első részében látható istálló, a magház és egyéb eredeti építmények, mint például a hidasnak nevezett, tölgyfából  „nútolással” összeállított, lábon álló disznóól.

A következő, megtekintésre ajánlott látványosság a benzines lokomobilok gyűjteménye, amelyet több mint 30 darab, nagyméretű benzines lokomobil alkot, ezeket a 2-3 tonna súlyú, a 20. század elején készült egyhengeres, négyütemű, nagy lendkerekes ősi gépeket, cséplőgépek meghajtására használták, a traktorok teljes elterjedése előtti időkben.

A múzeum erőgép gyűjteménye is rendkívül gazdag. A malmi vízierőgép-bemutató egy rekonstruált „malomépületben” található. S látható itt egy 1889-ben gyártott, kéthengerpáros, úgynevezett „kiőrlő” és egy 1905-ös súlynyomású gabonaőrlő hengerszék is. Mindkét típus a magyar malomipar világszerte elterjedt gyártmánya volt.

Gazdag a robbanómotor gyűjtemény is. Ezeket kisebb teljesítményt igénylő darálók, olajsütők, kisebb malmok, kertészetekben vízszivattyúk ás szerszámgépek meghajtására használták. Az első robbanómotorok még stabil felépítésűek voltak, ezekből különböző típusban és méretben mintegy 80 darab található itt. Minden motornak megvan a maga története, a paramétereken túl megtudhatjuk azt is, hogy „ifjú korukban” hol, kinél, milyen célból üzemeltek. A Bolinder-féle nyersolajmotor például a helyi zsidó hitközség pászkagyárának tésztakeverőjét hajtotta egykoron.

Különösen a gyerekek körében népszerűek az önjáró gépek, traktorok, ugyanis ezeknek az ülésébe be is lehet ülni. Ezek az önjáró motoros gépek az  1920-as évektől kezdtek nagyobb számban elterjedni. A kövesdi gyűjteményben a világ sok táján gyártott önjáró gép ás traktor megtalálható, közülük név szerint kiemelem az 1928-as amerikai Centaur típusú szántógépet, az 1922-es német Lanz Bulldog 12 PS és a Hofherr gyár 1928-as MEZ K-28-as traktorját.

A kisparaszti eszközök, amelyek nagyobb részt az alapító családi örökségéből származnak, fontos tárgyi bizonyítékai az e tájon élt őseink mindennapi életének, s érzelmileg azért érinti meg a látogatót, mert ezek a tárgyak a saját őseinkre, nagy- és dédapáinkra emlékeztetnek.

A kiállítás Gazdasági gépészet elnevezésű része a gyáripar 1880-tól 1950-ig, a mezőgazdaság részére gyártott gépi munkaeszközeit mutatja be. A lovas járgányokat, a szecskavágókat, darálókat, kukoricamorzsolókat, a szélrostát, a konkolyozót, a szelektort.

Külön bemutatón láthatók a kézi hajtású eszközök, a kávé-mákdarálók, a víz- és borszivattyúk, a levegőfújtatók, a kézi hajtású mosógépek és benzinkutak.

Gazdag a díszes kovácsmunkák gyűjteménye is, amely elsősorban a díszes vasalásokat, a nádas házak oromdíszeit, valamint a kovácsmesterség szerszámait mutatja be. S a következő helyszínen már a lófogatú tűzoltókocsikat és tűzoltóeszközöket láthatjuk. tovább haladva pedig egy jéggyár teljes berendezését. Még mielőtt végképp elfáradnánk, tekintsük meg a szőlészet és borászat régi eszközeit, majd pihenjünk meg a múzeum vendégpihenőjében, ahol miközben Kovács András és fia, Szabolcs festett matyó bútorain, illetve azok között leülünk pihenni rövid időre, megcsodálhatunk egy régi parasztház-belsőt, az összes berendezési tárgyával.

Ha kipihentük magunkat, menjünk tovább, vár a 2001-ben felépült Matyó Gazda – ház, amely túl azon, hogy időszakos dokumentációs kiállításoknak, múzeumi előadásoknak és egyéb rendezvényeknek biztosít méltó teret, küllemében is éke a múzeumnak, hiszen egy 20. század eleji gyönyörű parasztház újonnan épült mása.

S a végére hagytam az elektromos gépek, és tartozékaikat bemutató gyűjteményt, ahol azokat a villamos áramfejlesztőket ás villanymotorokat tekinthetjük meg, amelyeket 1890 és 1940 között gyártottak. S ennél a résznél említem meg, hogy a múzeum anyaga hétről-hétre, hónapról-hónapra gyarapszik. Sokan önként, ajándékként ajánlják fel a ma már Európa-hírű gyűjtemény részére féltve őrzött „kincseiket”.

János bátyám, hétfőn, hogy nála jártam, örömmel újságolta, hogy az egyik legfrissebb, nagy értékű ajándék éppen Tiszaújvárosból érkezett. A Matáv Rt. Tiszaújvárosi Kirendeltsége egy 200 lóerős Ganz-Jendrassik dízelmotort ajándékozott a múzeumnak. Büszkén hallgattam, pedig nekem nincs közöm hozzá.

Viszont arra gondoltam, hogy nyilván van még itt kincs, már mint Tiszaújvárosban, ami ott — mármint Mezőkövesden — nincs. Pedig jó lenne, ha már ott lenne.

(Szerkesztette: M. Szlávik Tünde)

Hasonló

Égi áldás az özvegyasszony házasságára

Ilus málnát, szamócát, medvehagymát árult a piacon, de Károly inkább a kezét kérte meg Ilus még akkor sem tudott örülni, mikor a postás meghozta az első nyugdíját. Minek? Éppen annyit... Tartalom megtekintése

Virágvasárnap Vatikánban a Szent Péter téren

Pálmaágakból lefektetett szőnyeg a Bazilika lépcsőin, olajágakkkal integető ünneplők Ilyen meghívót kap a vendég, ha a jó sorsa Rómában egy zarándokszállásra viszi. A Casa per ferie delle Suore Missionarie Pallottine néhány... Tartalom megtekintése

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam

Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia

Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér  ragyogása,  elegánsan hangolt  épületei  a ... Tartalom megtekintése

Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban

Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése

Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől

A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon  siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése