Szovjet komfort a magyar Tajgában

Amikor a mi lakókocsinkból épült Szibériában az olajfúrók városa 

Szibéria_044.JPG

Az Ob parti településhez, Szurguthoz közeledve hiába láttam a szememmel, félek, nem tudom úgy leírni, ahogy elém tárult. A szuroksötétben haladó repülőgép alatt lidércfény tűnt elénk. A vastag felhőpaplan alatt gázfáklyák pislákoltak.

Fényük úgy játszadozott a sűrű párán, mint a homályos ablaküvegen a gyertya fénye. Hét kicsi lidércet számláltam meg, mire belemerültünk a repülőteret elborító felhőtakaróba. Azon gondolkoztam: mekkorák lehetnek? A magasból semmi sem nyújtott támpontot az összehasonlításhoz. 

Szibéria_052.JPG

Szibéria_020.JPGAz éjféli reggelen – négy-öt órával kél korábban arrafelé a nap – a messzi tajgába indulva láttam ismét a gázfáklyákat. Akkorák, mint egy toronyház. Atombombányi energiát égetnek el, ami az olajjal jön fel. Egyelőre nem tudják felhasználni másra. Lobognak, ropognak, mint a boszorkányok szoknyája. Más zaj nemigen veri fel a tajga csendjét. Két terepjáróval jó két óra távolság az olajfúró platform, amit keresünk. Magyarok a hanti manysik földjén. Egykori rokonainkból egyet sem láttunk, igaz nincsenek többen 30 ezernél a másfél millió négyzetkilométeres nyugat-szibériai Alföldön.

Szibéria_009.JPGAz olajfúró sziget homokból van, mint minden járható hely errefelé. Beleértve az utat is. bár arra aszfaltszőnyeget terítenek. A fúrótoronyban dolgozók munkájánál keményebb talán csak a bányászoké lehet. Ott jártunkkor éppen az elkopott fúrófejet cserélték.  Felszedik a mintegy ezer méter csövet és új fejjel ismét leengedik. Az olaj errefelé háromezer méter mélységben van, így ezt a műveletet többször meg kell ismételni. A csöveket menettel rögzítik egymáshoz. Az ember feladata az összeillesztés, de ez sem kevés. Az óriásokhoz méretezett toronyban olyan motorok és gépek dolgoznak, amelyeket kiszolgálni csak igazán rátermett „borjusnyikok” képesek. A fizikai erő mellett kitartás és nagyon sok ügyesség szükségeltetik. Akik éppen nem dolgoznak, hanem a műszakjukra várnak, elmesélik, hogy télen néhány perces megállás egy hétre megbéníthat mindent, mert összefagy, ami egymáshoz ér.

Szibéria_017.JPGLelkesen beszélnek a kietlen helyről, szavaik között ismétlődik egy kifejezés: mésztorázsgyényije,  „Születési helynek” hívják, azt ahonnan az olajat felhozzák. Nehéz, nagyon nehéz a bábák élete.

Szibéria_025.JPGA homoksziget fúrótoronytól távolabb eső sarkán lakókocsik sorakoznak. Az éppen nem pihenőben lévő munkások otthonai ezek, mégpedig minden kényelemmel ellátva. Falaikon belül – amelyek e helynek megfelelően vastag szigetelésűek – egy másik világ létezik: meleg és otthonos, barátságos és csendes. Valóságos kis oázis a kinti rideg, nem embernek való környék után.

Szibéria_047.JPGA Mezőgép-delegáció tagjai – Nagy Sándor vezérigazgató, Suszta László párttitkár és Szabó Béla, a baktalórántházi gyáregység igazgatója – most a helyszínen veheti szemügyre miként vizsgázik az a termék, amelyet otthon terveztek tajgai körülményekre. V. L. Szidorejko, a fúrómester vezeti körbe a vendégeket a süppedős homokon. A konyha és ebédlőkocsi ínycsiklandozó illatokat ereget. Bent egy kissé gőzös a levegő, készül a scsi, amelyet aznap mi is étekül kaptunk. Csinos asszonyka forgolódik a patikatisztaságú helyen. Látszik, hogy a tervezők jól, ésszerűen helyezték egymás mellé a bútorzatot. A raktári részből friss zöldséget hoznak elő, abból készül az ebéd. A fúrómunkásoknak kiemelt az ellátásuk, ami érthető is. Az adag nekünk sok, nekik viszont elegendő.

Szibéria_019.JPGMegyünk tovább. A hálókocsiban az igazak álmát alussza a váltás, a kultúrkocsiban pedig megcsodálhatjuk az itteni élet pihenőideje eltöltésére szolgáló eszközök sorát. Az egyes járművek között alig van annyi hely, hogy egy ember elférjen közöttük. Mintha egymást melegítené a lakókocsisor. A szélben szárítókötélen lengedez néhány kényesebb ruhadarab, a kerekek mellett egy korcs kutya ugrabugrál. A szaunából gőz gomolyog, a szárítókocsiból úgyszintén. A fúrószigeti csendéletet a közeli fúrótorony csöveinek kongása zavarja csak.

Szibéria_022.JPGHol a nagy szibériai tél? – érdeklődünk az itteniektől. Az idén késik, mondják. Ilyenkor már méteres hó szokott lenni, ami még inkább felértékeli a lakókocsik ázsióját. Most még csak a hajnali fagyok ijesztgetnek, a nap viszont – bár egészen a látóhatárhoz tapadva – süt. Vagy inkább világít. Melege nem nagyon van. A fúrómester kocsijában összegezzük a látottakat. Néhány lényegesnek nem mondható változtatáson kívül “bejöttek” a tervezői elképzelések, állapítják meg a szakemberek. A szovjet olajbányászok szájából még az elhangzik, hogy luxusszámba megy a lakókocsik színvonala. A vendégek udvariasan szabadkoznak, mondván ez csak figyelmesség . . . Az elégedettség azonban tagadhatatlan. Rövid a nap a tajgában, ami érthető is, ha arra gondolunk, hogy Stockholm földrajzi magasságától is északabbra vagyunk itt Ázsia nyugati részében. És rövid azért is, mert minden másodpercére jut valami újdonság, meglepő információ. A műszaki részletek megtárgyalása után vagy éppen azzal párhuzamosan a delegációval érkezett két külkereskedő is elemében van. A Mogürt Külkereskedelmi Vállalat exportálja a Mezőgép termékét. Fasching Iván osztályvezető-helyettes otthon az engedélyeket intézte az ártárgyalásokhoz, és munkájának (is) köszönhető, hogy azok mindkét fél megelégedésére fejeződtek be.

A társaság egyetlen nőtagja, Dobos Gézáné üzletkötő a Mogürtnél “gazdája” a Tajga-témának. Itt keresztnevét hallván mindenki “előzetesen” a szívébe zárta. Ő, Zója a tudója, hogy a magyar Külkereskedelmi Minisztériumban, a moszkvai Avtoexportnál, és az Olajipari Minisztériumban hol kell kilincselni amíg elkészül a szerződés és minden lámpa zöldre vált.

A Neftegaz nevű vállalat, a szurguti partner vezetője A. Sz. Levin irodájában Szibéria hatalmas térképe alatt kapnak végleges formát a változtatások. A tajgában még jobban akarnak élni az emberek, mint másutt hangzik el a nem kis ellentmondást magában hordozó igény. A magyarok mindjárt nagy betűvel értik: Tajga. Bár a lakókocsiváros már új nevet kapott, úgy hívják: Vahta. A küzdelmes munkához nyugodt otthon – foglalják össze. Nem kevés az eddigi sem, de megtalálják a módját, hogy ne legyen akadálya az összkomfort fokozásának. Nagy Sándor vezérigazgató két munkatársával már itt elhatározza, hogy az ötvenedik komplexumtól kezdve az új elképzelések szerint készülnek a lakókocsik. A negyvennyolcadiknál tartottak eljövetelünkkor.

Szibéria_045.JPGA tárgyalások Moszkvában holnap még folytatódnak, de hát az Európában van… Az Ob partján pihenésképpen szaunázni indulunk. Az olajfúrók üdülője megmutatja nekünk, hogy nem spórolnak a kényelmet fokozó berendezésekkel. A víz szélén olyan szauna, ami csakugyan igazinak nevezhető. A fárasztó nap után hárman közülünk már izzadnak is a gőzben és verődnek a tajga nyíresének vesszejével. Hófehér lepedő a derekukon, Levin azt mondja, úgy néznek ki, mint bölcs római patríciusok.

Elfogy a saslik és a rengeteg áfonya, a kapcsolat barátsággá szövődik. És vége a napnak is, pedig nem rég kelt fel. Hajnalban, pontosabban éjfélkor ismét a nappal kelünk, és két óra múlva Moszkvában vagyunk. Az időzóna változás miatt abban a percben, amelyikben indultunk.

(1987)

Szibéria_018.JPG

 

 

 

 

 

 

 

Szerző: 2018. 01. 17.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése

Emlék

Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése

Csend a sziklák tövében

Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető  világunk   tele  van  meglepetéssel,  olyannyira,  hogy  belefér  bármilyen  szokatlan  torz,  pszicho,  sci fi,  csak  rettentsen! Nehéz  elhatárolódni,  nehéz kimaradni,  így  azután     egyszer... Tartalom megtekintése