Szovjet komfort a magyar Tajgában

Amikor a mi lakókocsinkból épült Szibériában az olajfúrók városa 

Az Ob parti településhez, Szurguthoz közeledve hiába láttam a szememmel, félek, nem tudom úgy leírni, ahogy elém tárult. A szuroksötétben haladó repülőgép alatt lidércfény tűnt elénk. A vastag felhőpaplan alatt gázfáklyák pislákoltak.

Fényük úgy játszadozott a sűrű párán, mint a homályos ablaküvegen a gyertya fénye. Hét kicsi lidércet számláltam meg, mire belemerültünk a repülőteret elborító felhőtakaróba. Azon gondolkoztam: mekkorák lehetnek? A magasból semmi sem nyújtott támpontot az összehasonlításhoz. 

Az éjféli reggelen – négy-öt órával kél korábban arrafelé a nap – a messzi tajgába indulva láttam ismét a gázfáklyákat. Akkorák, mint egy toronyház. Atombombányi energiát égetnek el, ami az olajjal jön fel. Egyelőre nem tudják felhasználni másra. Lobognak, ropognak, mint a boszorkányok szoknyája. Más zaj nemigen veri fel a tajga csendjét. Két terepjáróval jó két óra távolság az olajfúró platform, amit keresünk. Magyarok a hanti manysik földjén. Egykori rokonainkból egyet sem láttunk, igaz nincsenek többen 30 ezernél a másfél millió négyzetkilométeres nyugat-szibériai Alföldön.

Az olajfúró sziget homokból van, mint minden járható hely errefelé. Beleértve az utat is. bár arra aszfaltszőnyeget terítenek. A fúrótoronyban dolgozók munkájánál keményebb talán csak a bányászoké lehet. Ott jártunkkor éppen az elkopott fúrófejet cserélték.  Felszedik a mintegy ezer méter csövet és új fejjel ismét leengedik. Az olaj errefelé háromezer méter mélységben van, így ezt a műveletet többször meg kell ismételni. A csöveket menettel rögzítik egymáshoz. Az ember feladata az összeillesztés, de ez sem kevés. Az óriásokhoz méretezett toronyban olyan motorok és gépek dolgoznak, amelyeket kiszolgálni csak igazán rátermett „borjusnyikok” képesek. A fizikai erő mellett kitartás és nagyon sok ügyesség szükségeltetik. Akik éppen nem dolgoznak, hanem a műszakjukra várnak, elmesélik, hogy télen néhány perces megállás egy hétre megbéníthat mindent, mert összefagy, ami egymáshoz ér.

Lelkesen beszélnek a kietlen helyről, szavaik között ismétlődik egy kifejezés: mésztorázsgyényije,  „Születési helynek” hívják, azt ahonnan az olajat felhozzák. Nehéz, nagyon nehéz a bábák élete.

A homoksziget fúrótoronytól távolabb eső sarkán lakókocsik sorakoznak. Az éppen nem pihenőben lévő munkások otthonai ezek, mégpedig minden kényelemmel ellátva. Falaikon belül – amelyek e helynek megfelelően vastag szigetelésűek – egy másik világ létezik: meleg és otthonos, barátságos és csendes. Valóságos kis oázis a kinti rideg, nem embernek való környék után.

A Mezőgép-delegáció tagjai – Nagy Sándor vezérigazgató, Suszta László párttitkár és Szabó Béla, a baktalórántházi gyáregység igazgatója – most a helyszínen veheti szemügyre miként vizsgázik az a termék, amelyet otthon terveztek tajgai körülményekre. V. L. Szidorejko, a fúrómester vezeti körbe a vendégeket a süppedős homokon. A konyha és ebédlőkocsi ínycsiklandozó illatokat ereget. Bent egy kissé gőzös a levegő, készül a scsi, amelyet aznap mi is étekül kaptunk. Csinos asszonyka forgolódik a patikatisztaságú helyen. Látszik, hogy a tervezők jól, ésszerűen helyezték egymás mellé a bútorzatot. A raktári részből friss zöldséget hoznak elő, abból készül az ebéd. A fúrómunkásoknak kiemelt az ellátásuk, ami érthető is. Az adag nekünk sok, nekik viszont elegendő.

Megyünk tovább. A hálókocsiban az igazak álmát alussza a váltás, a kultúrkocsiban pedig megcsodálhatjuk az itteni élet pihenőideje eltöltésére szolgáló eszközök sorát. Az egyes járművek között alig van annyi hely, hogy egy ember elférjen közöttük. Mintha egymást melegítené a lakókocsisor. A szélben szárítókötélen lengedez néhány kényesebb ruhadarab, a kerekek mellett egy korcs kutya ugrabugrál. A szaunából gőz gomolyog, a szárítókocsiból úgyszintén. A fúrószigeti csendéletet a közeli fúrótorony csöveinek kongása zavarja csak.

Hol a nagy szibériai tél? – érdeklődünk az itteniektől. Az idén késik, mondják. Ilyenkor már méteres hó szokott lenni, ami még inkább felértékeli a lakókocsik ázsióját. Most még csak a hajnali fagyok ijesztgetnek, a nap viszont – bár egészen a látóhatárhoz tapadva – süt. Vagy inkább világít. Melege nem nagyon van. A fúrómester kocsijában összegezzük a látottakat. Néhány lényegesnek nem mondható változtatáson kívül „bejöttek” a tervezői elképzelések, állapítják meg a szakemberek. A szovjet olajbányászok szájából még az elhangzik, hogy luxusszámba megy a lakókocsik színvonala. A vendégek udvariasan szabadkoznak, mondván ez csak figyelmesség . . . Az elégedettség azonban tagadhatatlan. Rövid a nap a tajgában, ami érthető is, ha arra gondolunk, hogy Stockholm földrajzi magasságától is északabbra vagyunk itt Ázsia nyugati részében. És rövid azért is, mert minden másodpercére jut valami újdonság, meglepő információ. A műszaki részletek megtárgyalása után vagy éppen azzal párhuzamosan a delegációval érkezett két külkereskedő is elemében van. A Mogürt Külkereskedelmi Vállalat exportálja a Mezőgép termékét. Fasching Iván osztályvezető-helyettes otthon az engedélyeket intézte az ártárgyalásokhoz, és munkájának (is) köszönhető, hogy azok mindkét fél megelégedésére fejeződtek be.

A társaság egyetlen nőtagja, Dobos Gézáné üzletkötő a Mogürtnél „gazdája” a Tajga-témának. Itt keresztnevét hallván mindenki „előzetesen” a szívébe zárta. Ő, Zója a tudója, hogy a magyar Külkereskedelmi Minisztériumban, a moszkvai Avtoexportnál, és az Olajipari Minisztériumban hol kell kilincselni amíg elkészül a szerződés és minden lámpa zöldre vált.

A Neftegaz nevű vállalat, a szurguti partner vezetője A. Sz. Levin irodájában Szibéria hatalmas térképe alatt kapnak végleges formát a változtatások. A tajgában még jobban akarnak élni az emberek, mint másutt hangzik el a nem kis ellentmondást magában hordozó igény. A magyarok mindjárt nagy betűvel értik: Tajga. Bár a lakókocsiváros már új nevet kapott, úgy hívják: Vahta. A küzdelmes munkához nyugodt otthon – foglalják össze. Nem kevés az eddigi sem, de megtalálják a módját, hogy ne legyen akadálya az összkomfort fokozásának. Nagy Sándor vezérigazgató két munkatársával már itt elhatározza, hogy az ötvenedik komplexumtól kezdve az új elképzelések szerint készülnek a lakókocsik. A negyvennyolcadiknál tartottak eljövetelünkkor.

A tárgyalások Moszkvában holnap még folytatódnak, de hát az Európában van… Az Ob partján pihenésképpen szaunázni indulunk. Az olajfúrók üdülője megmutatja nekünk, hogy nem spórolnak a kényelmet fokozó berendezésekkel. A víz szélén olyan szauna, ami csakugyan igazinak nevezhető. A fárasztó nap után hárman közülünk már izzadnak is a gőzben és verődnek a tajga nyíresének vesszejével. Hófehér lepedő a derekukon, Levin azt mondja, úgy néznek ki, mint bölcs római patríciusok.

Elfogy a saslik és a rengeteg áfonya, a kapcsolat barátsággá szövődik. És vége a napnak is, pedig nem rég kelt fel. Hajnalban, pontosabban éjfélkor ismét a nappal kelünk, és két óra múlva Moszkvában vagyunk. Az időzóna változás miatt abban a percben, amelyikben indultunk.

(1987)

Írta:
Ésik Sándor

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése