Ágyban, pálmák közt… Passzív pihenés Sevillában

A Maria Luisa park a város arborétuma, virágoskertje, a szökőkutak paradicsoma

A testépítés tornaeszközei, a könnyebb labdajátékok pályái éppúgy nincsenek jelen, mint a verejtékben fürdő kocogók, a gyepen gyúró amatőr fekvőtámaszozók. Ami jelen van, az a simogató nyugalom és csend. A város közepén hangosabb a levelek susogása a lassan fújdogáló, de forró szellőben, mint a nem is olyan messze zajló autós forgalom. Igaz, az egyik oldalon a Guadalquivir folyó határolja, a másikon a Plaza Espana, ahol maximum a hintók kereke csikordul. Prózai oka is van annak, hogy a lombok zöld boltozata alatt lelassul az élet: Sevilla nagyon meleg hely. A parkban tehát nem nagyon gondolnak az úgynevezett „aktív pihenésre”. Mégis feltöltekezik lélekben, és új erőre kap, aki sétál benne egy nagyot. Vagy pedig, mint ez a napszemüveges férfi, egyszerűen kifeszíti függőágyát két fa közé, és elterül az illatozó leanderek árnyékában. A María Luisa park Sevilla figyelemre méltó városi parkja, amelyet Forestier (nomen est omen… a neve erdészt jelent) francia tájkertész tervezett az 1929-es Sevillai Expóra az ibériai-amerikai kiállításra – írja a városról szóló ismertető. A spanyol kertészeti stílus született újjá, amelyet újsevillainak, vagy újarabnak neveztek, és minden spanyol közparkra nagy hatással volt a huszadik század első harmadában. A park tereinek, és emlékműveinek jelentős részét olyan nagy nemzeti irodalmi személyeknek szentelték, mint Cervantes, Bécquer, vagy a Machado fivérek pavilonja a Glorieta de los Hermanos Machado. A parkhoz használt területek nagy része korábban a San Telmo palota kertje volt. 1893-ban az Infanta Maria Luisa Fernanda, Montpensier hercegnője adományozta Sevilla városának nyilvános parkként való használatra. A főrendű hölgy szobra szemlesütve üldögél a piros virágszirmok között. Kevés ismerettel rendelkezve a távoli ország történelmi személyiségeiről tisztelettel megcsodálom a műalkotást. Ha Sevilla ezen üde sarkának létrehozása  a nevéhez fűződik, az mindenképpen megsüvegelendő.

A szürreális formájú törzsekre támaszkodó fikuszfák alatt kezdődik és végződik azoknak a turistáknak a látogatása, akik – maradva a passzív pihenésnél – hintóban járják be a macskaköves sétányokat. A leheletnyi rövidségű videó megihletne egy napjainkra feltámadó impresszionista festőt. Együtt van minden, még a pirosruhás nő megfelelő időben kinyíló ernyője is fokozza a látvány erejét.

A parkban számos medence hűsítené a mikroklímát, de a vizük hőmérséklete a levegőéhez hasonlóan jóval harminc fok fölött lehet. Valamennyi felüdülést inkább a partjukat szegélyező pergolák nyújtanak. Tudják ezt az ég madarai is, kik közül érthető módon a vadlibák, vadkacsák vannak többségben. Jönnek morzsát koldulni. Figyelemre méltóak a fehér galambok, melyeket itteni alfajként tartanak számon.

Rég volt, amikor először rácsodálkoztam az egyik spanyol város színes csempéire, és később, másutt, újra és újra magával ragadott, hogy az Ibériai félszigeten a mesterség mór hagyományai, és a későbbi korok izlésvilágával keveredő mintái mindenütt elém lépnek. A Maria Luisa parkban sem maradnak el a látványos vázák, a félkörívű kupolák, az iszlám mértani formákban tobzódó arabeszkjei. Alább a szépnevű Glorietta Juanita Reina terecske, azt követően az innen kiágazó, és a fák dzsungelébe vezető ösvény látható, majd pedig a hosszú és fegyelmezetten egyenes puszpángsövényes park sarkán egy lágy, szépen kanyarodó mintákkal ékes váza.

Csak aki sétált egy jó nagyot a Maria Luisa parkban, és érezte a mindenünnen érkező perzselő meleget, csak az tudja nagyon nagyra értékelni mennyire jó érzés akárcsak látni is egy-egy szép szökőkutat. Jó volna megmártózni benne, tanusítják ezt a tollászkodó kacsák is. A nagyvárosi közterek medencéiben gyerekek lobácsolnak, felnőttek áztatják a lábukat, de itt valahogy mégiscsak snassz lenne. Mostanra megérintett az előkelőség érzete. Ez vesz körül az egész nagy kertben. Hogyan is venné ki magát valami pancsikoló polgár, aki megzavarja a spriccelő víztölcsér alatti zápor körét. Még leverne itt a parton egy virágot a mindenütt jelenlévő és fává növő leanderről.

Jut eszembe a vízcsobogásról… Az öntözésre nem kell akkora gondot fordítani, mint azokban a parkokban, ahol eddig megfordultam. A fák, cserjék és a lágyszárú virágok többsége nem tájidegen. Virágágyásokból meglepően keveset látni. A kert mint arborétum, és mint park, talán teljesen meglehetne nélkülük. Nagy, élénk színű foltoknak ott vannak a burjánzó bougenvillák, amelyek éppolyan ragaszkodóak és igénytelenek ezen az égtájon, mint például nálunk a kökény. Ám amíg a mi fanyar gyümölcsű, a határt habpamacsként kifehérítő bokraink csak néhány napig tartják meg a szirmukat, (pont akkor, amikor a Tiszában a ponty ívik), a murvafürt, mert ez a magyar neve, egész nyáron virágzik. Ez a botanikai, de azért zoológiai utalással színesített eszmefuttatás egy ugyanolyan pergola árnyékában született meg bennem, mint amilyen a kép túlsó oldalán látható. A fényképezkedő páros miatt ültem be ide, mert úgy láttam, hogy sétám végéhez közeledve bekeretezhetném velük a történetemet az elején már megénekelt passzív pihenésről írottakkal.

Írta, és fényképezte:
Ésik Sándor

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése