Aranyeső, Paradicsom, pokol – séta az El Pradoban

A világ egyik leggazdagabb gyűjteménye várja a látogatókat a spanyol fővárosban

Mögöttem egy sonkamúzeum, a sugárút szemközti oldalán Velazquez szobra. A bronzba öntött spanyol festő az El Prado főbejárata előtt ül. Maga az épület nem hivalkodik ilyen, vagy olyan irányzatok hangsúlyos stílusjegyeivel, viszont méreteit tekintve lenyűgöző. Jobbra is, balra is hosszú sétával lehetne elérni valamelyik végét. Már álldogálásom helyszínére is a Calle el Pradón ballagtam idáig, útközben morzsolgattam gondolataimban, melyik mestertől melyik műve vár rám. A sarkon mégsem az úticélom megpillantása miatt gyökerezett le a lábam, hanem a fentebb magyarul már említett Museo de Jamon, azaz a gyönyörű serranó és ibéricó sonkák látványa. Erről annak ellenére sem írok többet, hogy az illatok még mindig az orromban bujkálnak, ha visszagondolok az El Pradóra.

Legyőzve a zsigeri vonzalmakat, átkeltem a zebrán, az épület bal oldali végén az úgynevezett Goya kapun beléphetek a múzeumba. A festő szobra nézi itt a parkból az érkező rengeteg embert. A rengeteg ember pedig a lábai elé faragott Meztelen Maját. A talapzaton heverő és ránk pillantó hölgy fölött még mindenféle ördögi figurákat is láthatunk, összefoglalva mintegy az alkotó munkásságát. Enyhe baljóslatú érzés kerít hatalmába azzal kapcsolatban, hogy mi vár rám a szépségen és a nyugalmon kívül.Az épületen belül rögtön azt a képet kerestem, ami az ötletet adta a látogatáshoz. Nem kellett messzire mennem, mert mintha rám várt volna, az első termek egyikében ott volt, elém tárult a triptichon három táblája. Hieronymus Bosch A gyönyörök kertje című festményéről van szó, mely alkotással a közelmúltban többször is találkoztam. Először egy teljes órát kitöltő filmen valamelyik művészetekre érzékeny csatornán. Nem lehet elmesélni miről szólt, álljon itt helyette lexikoni rövidséggel a Wikipédia szócikkéből pár sor. “A Gyönyörök kertje Hieronymus Bosch egyik legismertebb műve, triptichon, melyet Földi Paradicsomnak is hívnak. A triptichon hármas oltárkép, egy-egy behajtható szárnnyal. A két oldalszárny becsukva, a fő képet védi. Az egész mű egyszerre befogadhatatlan a néző számára, ha azonban részletről részletre haladva figyeljük meg, ámulatba ejtő a festői koncepció gazdagsága. A paradicsomot, a földi gyönyöröket és a pokol kínjait részletekben ábrázoló képet 1500 táján fejezte be Bosch, ám művészi kifejezésmódja nem szorítható időkeretek közé.” Az említett film lépésről lépésre, figuráról figurára avat be a biblikus világkép titkaiba, és az olyan laikus műértő számára is befogadhatóvá teszi, mint amilyen jómagam vagyok. Különös volt felfedezni Salvador Dalira emlékeztető perspektívákat, és az ő agyszüleményeihez hasonló szörnyeket. Úgy tűnik, a nemrég elhunyt szürrealista kortársunk a kelleténél jobban rácsodálkozott a félezer éve élt Bosch munkáira. A második ok, hogy a Szépművészeti Múzeum gazdag kollekciót hozott el tavaly ősszel Bosch képeiből. Kevesebb mint két tucat maradt fenn belőlük. A filmet a kiállítás előtt láttam, és csalódott voltam, hogy a Gyönyörök kertjét nem hozták ki a Pradóból. A jó sorsom úgy hozta, hogy most itt állhatok előtte. Meg kell mondjam, a kép így csak a rápillantás élménye, a Gyönyörök kertjébe csak felületes bepillantást enged. És hozzá kell tegyem, ha nem látom a filmet, nem keresek rá mesterien elkészített reprodukciókra a neten, csalódottan léptem volna tovább. Így is motoszkált bennem valami olyan érzés, mint amikor híres és ünnepelt színész megy el mellettem az utcán: hm, a filmen jobb.Az El Pradoról fellelhető ismertetőkből előzetesen két fontos tanulságot szűrtem le. Az egyik, hogy az alkotók nevét még a hétköznapi ember sem először olvassa, a  másik pedig, hogy a nevekhez kapcsolódó alkotások legtöbbjét ugyancsak látta már – de nem eredetiben. A következő teremben két hatalmas Goya vászon várt. Az 1808. május 3-a című képet Bonaparte Napóleon hódító útja ihlette.  A Puerto del Sol-i csata után a túlélő spanyolokat május 3-án éjjel kivégezték a Principe Pio hegy közelében. A Los fusilamientos, azaz A kivégzés kifejezés érzékletesebb. A bal oldali kép szokványos csatajelenet vérrel és halállal az előző napi küzdelemről. A jobb oldali a lehetetlen fényviszonyaival, a sortűzhöz sorba állított francia katonával a dráma csúcspontján a spanyol hőssel, aki mintha nem is hat puska venne célba, hanem hat erős reflektor gyújtópontjában állna.Zavarba ejtően nagyszámú Goya kép lóg az El Prado falain, de ugyanezt mondhatjuk a művészettörténet többi sztárjának alkotásairól is. Mielőtt az utóbbiak termeit felkeresném, nézzünk meg még egy “duettet”. Bizonyos Maja ruhában és meztelenül.  Nézzük mit ír róla a Wikipédia. Goya két legismertebb képe a Meztelen maja (La maja desnuda) és a Felöltözött maja (La maja vestida). Előbbi képet Goya 1799 és 1800 között festette, utóbbit pedig 1800 és 1805 között. A két festmény ugyanazt az asszonyt ábrázolja ugyanabban a pózban, felöltözve, illetve meztelenül. Először a meztelen változat készült el, és amikor a spanyol társaság felháborodva követelte, hogy öltöztesse fel, ezt elutasította és inkább festett róla új képet, most már ruhában. A korabeli spanyol festészetben tiltottnak számító akt téma miatt Goyát 1815-ben az inkvizíció beidézte. Bár nem kapott büntetést, jelezték neki, hogy odafigyelnek rá. Egyes feltételezések szerint a festmények Alba hercegnőt ábrázolják, és az sem zárható ki teljesen, hogy a hercegnő vagy a miniszter, Manuel Godoy, a királynő szeretőjének megrendelésére készültek.Az “egy híres alkotó sok híres alkotása” tünet egy tornateremnyi Rubenssel fokozódik, amikor Goyatól tovább lépek. Telt idomú hölgyek kerek keblekkel, gömbölyű hátsókkal – ez él a köztudatban. Két ajtó között öt plus size festmény megszámlálhatatlanul sok – mai fogalmaink szerint – plus size figurával. Mintha nem volna elég középen a Három grácia, amelyen a festő mindkét feleségének portréja felismerhető, balra Hélène Fourment, jobbra Isabella Brant látható, akik a kor szépségeszményét testesítik meg. A képet, állítólag a belőle áradó túlzott érzékiség miatt, Hélène Fourment többször is meg akarta semmisíteni. Állok a terem szemközti sarkában és legeltetem a szemem. Így nézvést a rengeteg nő gesztusaiból egy nagy színpad, és egy idilli balett jelenet formálódik bennem. Közelebbről pedig – ó, minő profán képzettársítás – a bevezetőben már említett sonkamúzeum belső látványa. Gyorsan elhessegetem magamtól az eretnek gondolatot. Ki tudja, lehet hogy az itt feltalált inkvizíció mára már előrébb jár, és belát az agytekervényeimbe, az inkvizitorok módszereit pedig ismerjük.Velazquez – számomra legalábbis – nem sorolódott be az elsők között felkeresendő festőkközé. Elfogadom viszont a múzeum értékítéletét, amely nyilván egybeesik a spanyol művészettörténészekével. Szobra az épület előtti legrangosabb helyével már bevezeti a belül elfoglalt nagy és központi teret. Az eddig érintettek, és még hátralévők sem panaszkodhatnak, de ahol most állok, négyzetméterre legalább kétszerese a mostanáig látott legnagyobbaknak. A monumentális méretű kupola annyi természetes fényt enged be, hogy kiegészítésre alig van szükség. A figyelmet a középen látható és fókuszba állított kép vonzza. A festmény egy nagy szobát ábrázol, mely IV. Fülöp spanyol király madridi palotájában található, és bemutat néhány személyt, akik leginkább a spanyol királyi udvarból ismertek. Az alkotáson a fiatal Margit Terézia spanyol infánsnő a kíséretével van körülvéve, amely az udvarhölgyeiből, a gardedámjából, a testőrségéből, két törpéből és egy kutyából áll. Az udvarhölgyeket hosszú idő óta a nyugati művészettörténet legjelentősebb festményei között tartják számon. A többi kép egy-egy portré, modelljeik messziről jött embernek ismeretlenek, de Spanyolországban kétségkívül fontos történelmi személyiségeket ábrázolnak. Megint feltör bennem a földhözragadt laikus látásmód: vajon milyen rangtól felfelé járt ló az illető alá? És még valami: a múzeum rengeteg lovas ábrázolásán ugyanolyan mozdulat fázisban látjuk a paripát ugyanolyan szögben ágaskodva. Nem ágaskodó ló pedig nincs. Elnézést, kedves Velazquez…Ez a rosszmájú lovas megjegyzés talán attól ébredt bennem, hogy már kissé zsibbadnak a lábaim. Nem akarom magam sajnáltatni, de a múzeumlátogatás fizikailag eléggé igénybe veszi az embert. Hiába ül le az ember egy kicsikét egy-egy teremben, fárasztó. Ráadásul maga az épület is labirintusnak tűnik. Keresgélem El Greco termeit, aztán megint Velazqueznél lyukadok ki. Mondom az egyik teremőrnek, olyan bonyolult ennek a múzeumnak az alaprajza, mint egy IKEA áruházé. Várnám, hogy elmosolyodik, de valamelyikünknek nincs humora. Bezzeg én minden alkalommal megadóan mosolyogtam, amikor rám szólt, hogy nem szabad fotózni. Azért elkalauzol a görög származású művészhez.El Greco színei annyira egyéniek, hogy témájuktól függetlenűl messziről elárulják alkotójukat. Nem kevesebb, mint öt terem várja számtalan sok képpel azokat, akik kedvelik a művészt. A fotón bal oldalon az első a Keresztrefeszítés címűt látjuk, és ebben a teremben minden festmény biblikus témájú. A múzeumi ismertető szerint Mária Magdolna Krisztus lábainál és három angyal, akik a megölt Megváltó vérét gyűjtik, a Szűzanya és Szent János evangélista figuráival keretezve jelennek meg. A fény és a színek drámai intenzitást kölcsönöznek a kiválasztott témának, éjszakai jelenetet generálva erősen kontrasztos színekkel. Olvasom, hogy Tizianótól tanulta a színkezelést, a dramaturgiát, a testek mozgásának kifejezését. Valószínűleg a művész segédjeként dolgozott, erre utal néhány korabeli feljegyzés. 1617-ben a pápai orvos egy Grecónak nevezett tehetséges festőről ír, aki Tiziano műhelyében dolgozott. A tizian-vörös éppúgy szókapcsolati közhely, mint a Rubensi idom. Megpróbálom tehát memorizálni a vörösöket, és elindulok a Tiziano termek felé.Nem állítom, hogy megmaradtak lelki szemeim előtt, de azért megérint a ráismerés érzése. Mindazonáltal jó minőségű kijelző kell ahhoz, hogy visszaadja annak a bizonyos vörösnek az árnyalatát. Nem számolom, hány terem, hány festmény, lecövekelek egy gyönyörűség előtt. Danaé az aranyesőben. Danae mítosza elmeséli, hogy Acrisius, Argos királya és Danae apja egy jós tanácsát kérte, aki megjövendölte az unokája általi halálát. Ennek elkerülése érdekében Danaét egy toronyba zárta, ami nem akadályozta meg Zeuszt abban, hogy aranyeső formájában birtokba vegye. Danaé extatikus arckifejezésében, félig nyitott ajkaiban, és abban, ahogy bal keze szétnyitja combjait, hogy megkönnyítse az isten hozzáférését; ebben az összefüggésben még a kutya jelenléte is a vágyra való utalásnak tekinthető. Nem én látom így, de hajlok rá, hogy elfogadjam. A Prado ismertetőjének szerzője írja az istennőről. Aranyeső hulljon rája… szólal meg egy dallam a fülemben. Hát ilyen az aranyeső a madridi El Prado tiziánjainak egyikén. Ja, és ilyen szín a tizián-vörös.

Még mindig az aranyesőt hallom, és Danaét látom lelki szemeimmel, de már ismét onnan nézem a múzeumot, ahonnan délelőtt, érkezésemkor láttam. Velazquez semmit sem változott, az én fejem viszont eléggé zsong. Reggel nem sejtettem, hogy ekkora élmény cunami ér. Aranyeső… Ha egyszer beengednének a Fort Knoxi aranyerődbe, ahol az USA aranytartalékát őrzik, hamar szűnne a csodálkozás, és csak egy aranytégla tüzépen érezném magam. Az El Prado, a művészetek arany erődje, az utolsó pillanatban is olyan élmény volt, mint az elsőben. 

Írta:
Ésik Sándor

Hasonló

Égi áldás az özvegyasszony házasságára

Ilus málnát, szamócát, medvehagymát árult a piacon, de Károly inkább a kezét kérte meg Ilus még akkor sem tudott örülni, mikor a postás meghozta az első nyugdíját. Minek? Éppen annyit... Tartalom megtekintése

Virágvasárnap Vatikánban a Szent Péter téren

Pálmaágakból lefektetett szőnyeg a Bazilika lépcsőin, olajágakkkal integető ünneplők Ilyen meghívót kap a vendég, ha a jó sorsa Rómában egy zarándokszállásra viszi. A Casa per ferie delle Suore Missionarie Pallottine néhány... Tartalom megtekintése

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam

Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia

Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér  ragyogása,  elegánsan hangolt  épületei  a ... Tartalom megtekintése

Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban

Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése

Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől

A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon  siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése