Tüttő József alkotása Szinte meggyötört arcok, holott egy életút harcosai a születéstől a végsőkig. Egyetlen ember akinek annyiszor változik az arca, ahány állomást tudhat maga mögött. Hogy sejthetnénk gyermekkorban, milyen ... Tartalom megtekintése
Az erdőháti kisvonat legendája
Egyszer ki is siklott, de az utazóközönség kiszállt és visszaemelte a kocsit a sínekre
Sajnos én már nem utazhattam rajta. Hamarabb megszüntették, mint ahogy én megszülettem. Pedig annyira élénken él a képzeletemben, hogy már-már azon kapom magam, hogy ott ülök a fapadon, hallgatom a monoton zakatolást, bámulok ki az ablakon és nézem a háttérben kirajzolódó hegyek kéklő vonulatait, számolom az őzeket, nyulakat, fácánokat. Aztán felébredek.
A történet azzal kezdődött, hogy az ötvenes évek korifeusai úgy döntöttek, megteremtik a vasúti összeköttetést az erdőháti falvak között. Fénykorában a keskeny nyomtávú vasút Jánkmajtis és Kölcse között közlekedett. Egy csoda lehetett, ma már nyoma sincs. Érintette Jánkmajtis, Kisnamény, Csaholc, Vámosoroszi, Fülesd és Kölcse községeket. A tervek szerint ez csak az első lépcső lett volna, mert a későbbiekben a Tisza mentén egészen Fehérgyarmatig akarták továbbvinni a vasparipát. Vagy inkább vascsikót, ha a méreteit vesszük alapul. Szakács Gyuri bátyám alatt egyszer ki is siklott, de az utazóközönség kiszállt és visszaemelte a kocsit a sínekre. Akkoriban mindenki katasztrófavédő volt.
1957-től 1971-ig szelte az Erdőhát festői vidékét. Nagy segítséget jelentett ez akkoriban, mert a közúthálózat nem volt annyira kiépített, mint manapság, másrészt nem volt minden háznál autó sem. Az autó majdnem olyan ritka volt, mint a televízió, aztán a tévé előzött. Ma akkor is van autó is, meg televízió is, ha kenyér nincs.
Vámosorosziban két helyen is megállt. Az egyik megálló a csaholci kövesút mellett volt, amit ma is Vasút árkának nevezünk. Létezett itt egy kis időszakos tavacska is valamikor, nagy jégkorongcsaták helyszíneként. Ütő fűzfából készült, esetleg ficfából, a „korong” meg a májkrémes doboz átlényegülése volt.
A másik megálló a falu másik szélén, a Christoph (Kristóf) tanyánál működött, amely akkoriban már a helyi termelőszövetkezet telepe volt. Valaha Luby Gyula birtoka volt, 1905-ben itt égett porrá az alig egy éve felépített impozáns úrilaka. Vár állott, most kőhalom, vagy az sem.
Nagyapámék répaföldje a második megállótól nem messze volt egy időben, így előfordult, hogy vonattal mentek répát kapálni. Így zajlott akkoriban az élet, beköszöntött az Erdőhátra is az ipari forradalom. Ma már nemcsak kisvonat nincs, de répaföld sem, így múlik el a világ dicsősége.
Használta persze a vonatot boldog, boldogtalan, meg azok is, akik nem foglalkoztak azzal, hogy boldogok, vagy boldogtalanok.
Az Ecceri fiú felesége is gyakran utazott rajta. Vasúton jártak Jánkmajtisra dolgozni, ezzel mentek a jánki, meg a kőcsei vásárba is. Egyik alkalommal nagyon bosszús volt. Csak kerülne elé a csaholci korcsmáros, adna ő neki! Ugyanis néhány nappal azelőtt az Ecceri fiú, meg jó barátja, Vadiondókása éppen ott találkoztak össze véletlenül. Fizetésnap volt. Fizetés és bál Csaholcon. Ott is ragadtak, a hullámok összecsaptak a fejük fölött. Szüreti bál, ahol ők „csőszlegények” voltak. A hajnal verte haza őket, persze otthon nem ők voltak azon a reggelen a népszerűségi verseny győztesei. Ráadásul az Ecceri fiú elhagyta biciklijét, biciklipumpáját, aktatáskáját, de aztán minden meglett.
Az asszony csak kezdte, hagyta, hogy persze, az Ecceri fiú, meg a másik „jómadár” felnőtt ember és senki sem kényszerítette őket a „fogyasztásra”, de mégis! Miért szolgálta még ki őket, amikor már a fülükön folyt kifele a sör, meg a pálinka! Nem gondol az ilyen korcsmáros a családra?!
Ahogy hangosan zsörtölődött, a kalauz egyszer csak hangos kacagásban tört ki. A jóasszony nem értette, mi olyan vicces.
– Hát jó asszony! Épp ott ül magával szemben a csaholci korcsmáros!
Valóban ott ült egy kis alacsony ember, kalapban, fakó arccal. Nem akarta felfedni kilétét, mert a lelke mélyén igazat adott az asszonynak, meg aztán félt az esetleges további következményektől is. Aztán nem lettek következmények, elnevették a dolgot.
A kisvonat már régen megszűnt, a vasúti kocsikat elszállították, egy kis mozdony mementóként a fehérgyarmati állomáson álldogál és gondol vissza az erdőháti szép napokra. A síneket széthordták, kerítésoszlopokként, vagy építkezések anyagaként végezték. A jánkmajtisi romos mozdonyszín szomorú emléke az erdőháti vascsikónak, amely egykor vígan szolgálta e vidéket.
Hasonló
Az a lapály valamikor igen ...
Pengefogú hódok, félszarvú ...
Az oroszi kis híd becsülett...
Hol bót, hol nem vót
Sétálok tovább, a Nap éppen...
Rudit húsz éve, Öcsit ma te...
El nem olvasott könyv, el n...
Bárányfelhős ég alatt terel...
Két családfenntartó harcolt...
A jószág volt az aranya a n...
Faragjuk a magunk képzeletb...
Füstkarikák emlékezetem füs...
Szedd bele a kasitába a csű...
Rákóczi tölgyfája, Napóleon...
Csicsó és nyullángás
A libanyáj szépen végigtipe...
Szilvás étel
Hőhullámon hajózunk
Kiesett egy kis fióka a fés...
Hogyan szabdaljunk ész és t...
Az út
Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam
Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése
Pomaranski Luca portréja
Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban szabad beszélni, én mégis a portrézást találom a legizgalmasabb alkotói munkának. Huszár Boglárka ragyogó képet festett Lucáról, aki csak éppen bekukkantott a vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése
Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia
Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér ragyogása, elegánsan hangolt épületei a ... Tartalom megtekintése
Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban
Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése
Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől
A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése
Pince bejárat, Tokaj
Bíró Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően szomorkás időben vágyódva nézhetünk erre a Bíró Ernő által megpingált képre. Kirobbanó fényekben pompázik a pince tetején dúsan hajtó ... Tartalom megtekintése
Emlék
Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése
Csend a sziklák tövében
Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető világunk tele van meglepetéssel, olyannyira, hogy belefér bármilyen szokatlan torz, pszicho, sci fi, csak rettentsen! Nehéz elhatárolódni, nehéz kimaradni, így azután egyszer... Tartalom megtekintése
Rekviem-féle egy pót-nagyapához, és az ő Erdélye egy évszázadához
Tata nyáron mindig a garázs tetején ült. Ült és nézett le az utcára, élvezte a nyarat, az árnyékos szőlőlugasban, ami teljesen befutotta a garázs lapos tetejét, árnyas kuckót formálva. Ha... Tartalom megtekintése