Füstkarikák emlékezetem füstös függönyén

Symphonia. Milyen jól csengett ez a kifejezés egykoron

Egy cigarettás doboz. Vagy katulya. Hogy mi? Sorozás valamikor a 80-as évek végén, 90-es évek elején. Oroszi legény a bizottság előtt.

– Dohányzik?

– Egy katulya naponta.

– Mit mond?

– Egy katulya naponta.

Így sem értették meg, pedig a fiatalember tömören azt a választ adta a kérdésre, hogy naponta egy doboz cigarettát szív el. Nem értette, ezen mit nem értenek.

A cigarettás dobozt (ami persze nem doboz, semmi köze a dobozhoz, inkább csomagolásnak, vagy csomagnak nevezhetnénk, de a doboz valahogy mégis beleivódott a tudatunk dohányfüstös függönyébe) már nem is tudom, hogy hol találtam. Valami régi kabát zsebében? A padláson netalán valami lomos ládában? Valami ládafiában? Tényleg nem emlékszem. Symphonia. Milyen jól csengett ez a kifejezés egykoron. A wikipédia ezt mondja róla:  „A szimfónia a görög συμφωνία (kb.: szümfónia) = összhang, egyezség, megállapodás, együtthangzás szóból, az olasz sinfonia, ill. a német Symphonie közvetítésével született. Ugyanakkor a szimfónia a középkorban hangszernév volt, majd a reneszánsz kortól a hangszeres zeneművek elnevezése lett, ezt követően a 18. század végére az egyik legjelentősebb zenei műfajjá vált. A több tételes zenekarokra komponált szimfóniák a klasszicizmusban meghatározott négy tételes formája a romantikus zenében lassan átalakult, a tételek száma, formája is, valamint megszületnek a nem pusztán szimfonikus zenekarra, hanem kórusra is íródott szimfóniák.”

A cigaretta története 1921-től kezdődik, napjainkban is létezik. „1921. május 19-én a Magyar Távirati Iroda és több jelentős napilap is hírt adott arról, hogy a Magyar Királyi Dohányjövedék a következő naptól Symphonia elnevezéssel új szivarkafajt hoz forgalomba. A szopóka nélküli, 68 mm hosszú, 8,5 mm vastag cigaretta 100 darabos dobozokban került forgalomba, 60 koronás áron.”

Napjainkban már nem divatos, de ahogy elnézem, a hagyományos cigarettákat is felváltják ezek a modernkori filterek, kütyük, meg még ki tudja mi minden. Eljön vajon majd az idő, amikor cigarettázni is virtuálisan fognak, mert a hagyományos dohányzást kitiltják a Földről. Van rá esély szerintem. Hogy utána mit csempésznek majd? Lehet, hogy gondolatokat, vagy érzéseket. Az egyik gondolatot, vagy érzést (esetleg életérzést) betiltják az egyik országban, de azt majd valahogy átcsempészik valahonnan, mint egykor a cigarettát, vagy az üzemanyagot. Ez ma fantazmagória, de ki meri kijelenteni, hogy soha nem lesz ilyen? Na, azért!

A Symphonia.

Az Ecceri fiú utóbb ezt szívta. Előtte a Fecske volt a „márkája”, de aztán váltott. Nem tudni, mi miatt, de a Symphonia volt az, amiről aztán lemondott. Nem nehezen, mert nem volt nagy „bagós”, még akkor sem, ha kijelentjük, hogy a bagózásnak semmi köze a cigarettázáshoz. Mégis rásütik a dohányosokra, hogy bagósok. A bagózás (bagórágás) műfaját az idősebb Ecceri fiú művelte, sokakban azt az érzést keltve, mintha az öreg rágózna. De ez egy másik történet.

A cigaretta füstjének illata (akkor is, ha szagnak aposztrofálja a többségi társadalom) átszövi, áthatja gyermekkorunk emlékeit. Akkoriban, amikor én még őszinte gyerek voltam, mindenhol érezni lehetett. Iskolában, tanteremben, folyosókon, vonaton, korcsmában, étteremben, konyhákban és szobákban. Lehet, hogy még az űrhajósok is eregették a füstöt az űrhajókon, csak azt nem vette a kamera.

Emlékszem, amikor azokon a régi csendes estéken a televízió fekete-fehér képe füstfelhőben úszik, a fém hamutartóban csikkek és hamu egyvelege, még az országos napilapra is jut az égéstermékből, ami a hamuzás közben mellément. Este van, este van, ki ki nyugalomban… Olyan idilli a kép, jó visszaemlékezni.

Vagy, amikor az ember belépett egy igazi korcsmába, ahol szó szerint vágni lehetett a füstöt. Hozzátartozott ahhoz a közeghez, mint a leveshez a só. Aztán amikor a korcsmákból ki lett tiltva a cigarettázás, már nem is volt olyan a feeling, mint annak előtte. Mindent a nemdohányzók egészségéért! Ez természetesen helyes, de a hagyományos kocsmakultúrának itt lett vége. Bizonyára a halálozási statisztikák is alátámasztják a fentieket.

Olyan is volt, hogy a nyári viharnak már lógott a lába, a levegő annyira sűrű volt, hogy szeleteket lehetett volna vágni belőle, de az Ecceri fiú még nyugodtan rágyújtott egy cigarettára, mert úgy ítélte meg, hogy az még belefér. Ha ő nem izgul, más se izguljon. Nem is áztunk meg miatta soha.

Káros, persze, hogy nagyon káros a dohányzás ez nem kérdés. Nem is kérdőjelezi ezt meg szerintem még a legádázabb dohányos sem. Azért ma, amikor rápillantottam erre a Symphoniás dobozra (esetleg katulyára) emlékek sora pergett le előttem, vagy inkább szállt át füstkarikaként emlékezetem füstös függönyén.

Szerző: 2021. 12. 04.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése

Emlék

Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése

Csend a sziklák tövében

Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető  világunk   tele  van  meglepetéssel,  olyannyira,  hogy  belefér  bármilyen  szokatlan  torz,  pszicho,  sci fi,  csak  rettentsen! Nehéz  elhatárolódni,  nehéz kimaradni,  így  azután     egyszer... Tartalom megtekintése