A székely ember házát a közösség építette

A háziasszony berbécstokánnyal, töltelékes káposztával kínálta meg a résztvevőket a végén

Erdőn dolgozó férfiak (1950)

Az erdőllő kaláka általában télen történt. Voltak a magánerdők és a közbirtokossági erdők. Ezekről a fát lehetőleg egyszerre akarták elhozni, ezért szervezték meg az erdőllő kalákát. Általában akkor csinálták a kalákát, amikor valaki építeni akart. Az volt a szokás, hogy mindenki, akit meghívtak a kalákába a saját erdejéből vitt két darab jó, házépítésre alkalmas boronát. 

Nagyon korán, éjfél után keltek, vastag székelyharisnyát húztak, mellénylájbit, kurtazekét, hosszúzekét vettek fel, lábukra bocskort kötöttek jó meleg kapcával, feltűrték a hosszúzeke gallérját, kezükre felhúzták a horgolt kesztyűt és sorban indultak az erdőre. Itt egymást segítve megrakták a szánokat, és sorban jöttek haza. Ha nem kalákában mentek az erdőre, akkor is segítettek egymáson az erdőn. Nem volt tanácsos magányosan menni. Gyakran történt baleset. 

Két emberre feltétlen szükség volt a fa kivágásához is. Fejszével berótták a fát a dőléssel ellentétes oldalon, majd nagy, széles lapú fűrésszel két ember fűrészelte el. Vigyázni kellett, hogy a fa oda dőljön, amerre tervezték. A boronákat hazavitték. 

Otthon aztán ácsokat hívtak, akik nagy, széles faragó fejszével megfelelő méretűre faragták ki, majd összerakták, és le is fedték, ha azonnal nem használták el. Legtöbb ház fából készült. Építettek téglaházakat is. A boronákból összerakott házat le kellett lécezni, hogy a malter meg tudjon állni a fal oldalán és a mennyezeten. Úgy tartották, hogy a faház melegebb, mint a téglaház. Az építés is kalákában történt. Az építés alatt a segítségek, a mesterek háromszor kaptak ételt. Az ebéd legtöbbször két fogás volt és legalább fél egykor már tálalták, volt uzsonna és vacsora is. Fő helyen álltak a húsból készült ételek, de főztek húsnélküli leveseket. Amikor cseréppel való fedésre került a sor, akkor nagyon sokan mentek kalákába. Befejezés előtt elkészítettek két virágcsokrot és kis kereszteket, legtöbbször fémből. A kereszteket és a virágokat feltették a háztetőre. Minden házra tettek keresztet. Átvitt értelemben használták, hogy “minden háznak van keresztje”, illetve, hogy “minden háznak van füstje”. Ez azt jelentette, hogy minden családban van baj. Senki nem épített házat kereszt nélkül. Vallási jelentősége is volt.

Az erdőre menő harisnya két térdére és a fenekére foltot tetettek, hogy melegebb és tartósabb is legyen. Sokszor már varratáskor foltot tetettek a hétköznapi harisnyára. Nem dobták el könnyen a használt ruhákat. Hosszadalmas volt az előállításuk, ezért mindent megfoltoztak. 

Az erdőlléssel kapcsolatban is van két tréfás történet Lőrincz János bácsival. Azon a télen nagyon hideg volt. Gondolta János bácsi, hogy megvicceli a feleségét, aki egy csendes, engedelmes asszony volt. Este mondta neki, hogy reggel korán akar menni az erdőre és hozza be a küszküllőt, azt a kis eszközt, amit a járom rögzítésénél használtak, azért hozza be, hogy éjszaka a nagy hidegben meg ne fagyjon. Az asszony be is vitte. Volt akkor kacagás. Sőt még ma is nevetnek, ha a történetet újra elmesélik.

Egy másik alkalommal, amikor ismét nagy hideg volt, reggel korán János bácsi az ökrökkel fáért ment az erdőre. Este, amikor hazaért szólt a feleségének, hogy a nagy hidegben még az ökrök szarvát is megsértette a fagy. Be kellene kötni, kezelni kell epével. Ki is ment a felesége, szerzett epét, rátette egy rongyra és rákötötte a szarvak végére oda, ahol sötétebb volt az ökrök szarva. Ebből is lett egy adoma, amit még a mai nap is mesélgetnek. Tudni kell, hogy régen bármilyen állatot vágtak, a májról levették az epét, száradni tették és fagyás esetén ezzel kezelték a fagyott részt. Ha a hideg megsértette a lábujjakat, kezet, vagy bármit epével átitatott ronggyal kötötték be.

Egy szekér megrakása fával (1970)

Mindkét kaláka alkalmával, úgy a ganyéhordó, mind az erdőllő kaláka végével, a háziasszony berbécstokánnyal, töltelékes káposztával, vagy valamilyen más kiadós húsos étellel kínálta meg a résztvevőket. Sokszor palacsintát is sütött. A töltelékes káposztát mindig a cserép káposztafőző fazékban főzték. Ezeket a fazekakat is itt készítették Madarason. Sokkal ízletesebb volt a töltelékes káposzta, ha cserépfazékban főtt. Kihűlés után is tovább elállt ebben a fazé éskban.

Írta:
Tankó Molnár Mária
Written by
Szerző: 2019. 07. 30.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése