Mesélnek a csíkmadarasi székelyruhák
Minden korosztálynak, minden ünnepre be kellett tartani a szabályokat
Forgatom az albumokat, nagyon sok fénykép van a régi időkből. Vannak olyanok, amelyek az 1800-as évek végén, az 1900-as évek elején készültek. A képek eredetéről, a képeken szereplő személyekről azok meséltek, akiktől kaptam. A későbbiekről már sokkal többet tudok, hiszen már nagyon sok embert személyesen ismertem. Mi a közös ezekben a képekben? Majdnem mindenki székely viseletben van.
Ma már nem csattog minden házban szövőszék. Bolti ruhák váltották fel a népviseletet. Az igaz, hogy igyekszünk magunknak, gyermekeinknek székely ruhát varratni. De vajon a dédunokáink fogják-e tudni, hogy milyen is kell, legyen a székely ruha? Határozottan állítom, hogy igen. Szerettem volna hozzájárulni a gyűjtő munkámmal, hogy ne csak az éppen „aktuális” székelyruhát ismerjék, hogy a gyűjtésem nyomán láthassák milyen is volt hajdanában ükapáik, ükanyáik viselete.
Gyűjtöttem a régi, még maradt székelyruhákat, mély gyökerekkel kapcsolódnak a szülőfalumhoz. Sajnos ezek a gyökerek nem tudták megtartani az eredeti ágakat, az eredeti viseleteket. Úgy jártak, mint a fa, amelyre új oltványok kerültek, és ezeknek a termései már másabbak. Régebben nagyon színes virágok voltak, színes, változatos volt a viselet. Minden korosztálynak, minden ünnepre be kellett tartani a szabályokat. Ennek ellenére magán viselte a településünk „jegyeit”. Bárhová is mentek az asszonyaink, leányaink, a viseletükről megmondták, hogy Csíkmadarasiak. Az első „beoltás” a 60-as években történt. Bejött „divatba” a piros-fekete szín. Erős volt a hatás, sikerült eltüntetni a viselet színes tarkaságát. Gyorsan kezdték el az új viselését, kihagyni, elhagyni, eladni a régit. Amikor gyűjtéshez kezdtem, mára alig találtam eredeti székelyruhákat.
Azokból mutatok be néhányat, amelyek a kis szobám falán „ékeskednek”.
Alsószoknyák
Csepeszek, főkötők
1880 körül Napjainkban
Édesapám varrta férfiruhák
Kendering 1950-ből, nem viselte senki, kender gatya, ez már nagyon régi, agyonmosott darab.
Befejezésül. Három könyvemhez írt előszót a néhai Barabási László tanár, több saját könyvet írt. Tulajdonképpen Ő indított el, hogy leírjak sok mindent a könyveimbe. Az első könyv szerkesztésében segített, a többit csak átolvasta. Tőle idézek. „A madarasiak örvendhetnek, hogy milyen jól bemutatja a falut. A nem madarasiak szíve meg azért telik meg meg büszkeséggel, mert egy múltat mutat be a ruházatot, szokásokon keresztül, amely összeköt Európával. Mikor bemutatja a helyi viseletet, a szerző talán nem is tudja hány nép használja ugyanazokat a szabásmintákat, diszítőelemeket, mint amit a Madarasról írt könyvében láthatunk.”
Tankó Molnár Mária
