Országzászló avatás Csíkmadarason 1942-ben

A plébános megszentelte és a magyar himnusz éneklése közben húzták fel

A zászlófelvonó ünnepség Bogács Ferenccel és Antal Árpád bíróval 1942.

Amikor 1918-ban aláírták a Trianoni békeszerződést, megváltozott az élet. Erdély román fennhatóság alá került, nagyon sokat szöktek át a fiatalok közül az anyaországba. Voltak, akik a katonaság elől szöktek el. Egy ideig nem is jöhettek haza, mert katonaszökevényként bezárták volna.

Aztán jött ismét egy fordulat a Bécsi döntés, 1940-ben. Beköszöntött a kicsi magyar világ. Legfőképpen az anyanyelv használata volt kedvező. Azok a gyerekek, akit román iskolába kényszerítettek, akik végül sem románul, sem magyarul nem tanultak meg írni, olvasni rendesen, bizony nagyon örültek. Már nem volt határ, szabadon hazajöhettek, azok, akiknek addig tiltott volt. Örömmámorban úszott mindenki. Az iskolákba nagyon sok anyaországi tanító került, akik próbálták bepótolni az ismereteket.

Csíkmadaras Országzászlaja

Már nyíltan ki lehetett tenni a piros-fehér-zöld zászlókat. Ebben segítettek a hazatérők, akik nemzeti színű zászlókat adományoztak. Hazatért látogatóba Bogács Ferenc is a feleségével. Amikor itthon volt, mindig székelyruhába öltözött. Elhatározta, hogy ajándékoz a falunak egy nagyméretű nemzeti lobogót. 1942-ben jöttek haza a feleségével, hozták a nagy, úgy 1,5 x 2,8 m nagyságú zászlót.

A falu bírója vezetésével 194o-ben megtervezték egy zászlótartó emelvény megépítését a „nagy” iskola előtt. El is készült az emelvény két oldalon lépcsővel, és egy nagy zászlórúddal, amit piros-fehér-zöld csíkokkal festettek le. Ide szokták felhúzni ünnepségeken a nemzeti zászlót. Tehát Bogács Ferenc 1942-ben hozta a nagyméretű zászlót. A falu apraja, nagyja készült a megszentelésére, felvonására.  Majdnem mindenki székelyruhába öltözött. Műsort tanultak az ünnepségre. Nem találtam hivatalos leírást, de amikor a képeket gyűjtöttem, sok élő tanú volt még. A néhai Antal Viktória tanító néni mesélte el az eseményt. Ő adott ide több fényképet, hiszen az apósa Antal Árpád volt a falu bírója. Közben elbeszélgettem Bogács Demjénnével is, az ő férje testvére volt Bogács Ferencnek, aki a zászlót hozta.

Az ünneplő csíkmadarasiak

A zászló megszentelésére és felvonására egy nagy ünnepség keretén belül került sor. A plébános Szabó Gyula volt. Ünnepi szentmisét tartottak az iskola előtt, a plébános megszentelte a zászlót, a magyar himnusz éneklése közben húzták fel. Utána műsoros előadás következett, táncoltak, énekeltek, verseket szavaltak.

Ez a zászlótartó emelvény még hosszú ideig állt, mígnem néhány túlbuzgó megyei vezetőnek nem kezdte szúrni a szemét. Amikor az iskolában ellenőrzéseket tartottak a nyolcvanas évek végén, mindig keresték mibe kössenek bele, mivel alázzanak meg, minket, pedagógusokat. Hiba volt, ha az ablakban piros muskátli volt, mert ugyebár a függöny az fehér volt, a virág piros, és a levele zöld. Így került sorra az emelvény lebontásának terve is. Határidőre kellett lebontani. Voltak, akik eltették jó helyre a köveket. 

Aztán jött fordulat, 1989. Megváltozott sok minden. A falu vezetősége és az iskola igazgatója nevet adtak a mi iskolánknak is. Felvette a Kiss Ferenc nevet. Emlékére szobrot állítottak az emelvény helyére, azokból a kövekből, amelyekből eredetileg állt a zászlótartó emelvény. 

Szerző: 2020. 01. 16.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló