Alabástrom oroszlánok a kalifa palotájában

Mint távoli égzengés morajlása, úgy visszhangzik a fülemben a szó: Alhambra

Mintha egész Andalúziának énekelne, úgy közeledett dala végéhez az  énekes főszereplő fortisszimója a filmben: Granada addio… Az alkotást, amelynek a címe is ez volt, belengte a romantika, a kamera megmutatta a spanyol tájakat, és az ötven évvel ezelőtti magyarországi bemutatón sokaknak beégett az emlékezetébe. Akkoriban fel sem merült bennem, hogy valaha is meglátom a maga valójában, ma viszont itt állok a hatalmas vörös falak tövében, a Gránátalma kapuban a jegypénztárak előtt. Ahhoz, hogy az Alhambra legfőbb látványosságába, a  Nasrid palotába bejusson a földi halandó, hetekkel előtte külön arra is meg kell vennie a jegyet, és a kiválasztott napon csak egy bizonyos órában engedik be. Bánatos emberek álldogálnak és reménytelenül méregetik tekintetükkel a pénztárat. Ma már csak előre váltott jeggyel van bebocsátás. A falakon belül újabb, de már zöld ágakból “épített” falak között vezet az út a hatalmas erődítmény belsejébe. Boltíves formára metszett szokatlanul magas és áthatolhatatlan bukszus sövény keretezi a sétányt. Az ívek alatt kitekintve rózsafák tűnnek fel, előzetest adva abból, amiről az egykorvolt mór erődítmény akkor és és azóta is nevezetes: a virágaiból és kertjeiből. 

Milyen kor volt az a bizonyos “egykorvolt”? Ez az iszlám építészet egyik leghíresebb emléke és a történelmi iszlám világ egyik legjobban megőrzött palotája, amely spanyol reneszánsz építészeti példákat is tartalmaz. A komplexumot 1238-ban kezdte el építeni I. Muhammad Ibn al-Ahmar, az első Nasrid emír és a Granada Emirátus alapítója. A Sabika dombon épült, a Sierra Nevada egy kiemelkedésén, amely korábban erődök és Samuel ibn Naghrillah 11. századi palotájának helyszíne volt. Későbbi Nasrid uralkodók folyamatosan módosították. A legjelentősebb építkezések, amelyek a királyi palotáknak nagy részét meghatározó jellegét adták, a 14. században zajlottak I. Juszuf és V. Muhammad uralkodása alatt. A keresztény Reconquista befejezése, a mórok kiűzése után 1492-ben a helyszín Ferdinánd és Izabella királyi udvara lett (ahol Kolumbusz Kristóf királyi jóváhagyást kapott expedíciójához), és a paloták részben átalakultak. 1526-ban V. Károly megbízást adott egy új reneszánsz stílusú palota építésére a Nasrid paloták közvetlen közelében, de ez a 17. század elején befejezetlen maradt. Miután évszázadokon át hagyták pusztulni épületeit, az Alhambrát Napóleon veresége után fedezték fel újra, akinek csapatai részeit lerombolták. A hely újrafelfedezői először brit értelmiségiek voltak, majd más amerikai és észak-európai romantikus utazók. Közülük a legbefolyásosabb Washington Irving volt, akinek az Alhambra meséi című műve (1832) nemzetközi figyelmet hozott. Az Alhambra volt az első iszlám emlékművek egyike, amelyeket a modern tudomány tanulmányozott, és számos alkalommal végeztek benne helyreállítási munkákat a 19. század óta. Most Spanyolország egyik fő turisztikai látványossága és az UNESCO világörökség része. A Nasrid korszakban az Alhambra egy elkülönült város volt Granada többi részétől. Tartalmazta egy muzulmán város legtöbb kényelmi szolgáltatását, mint például pénteki mecsetet, hammamokat (közös fürdőket), utakat, házakat, kézműves műhelyeket, cserzőműhelyt és egy kifinomult vízellátó rendszert. Királyi városként és erődként hat fő palotát tartalmazott, amelyek többsége az északi szélen helyezkedett el, ahonnan kilátás nyílt Granada Albaicín negyedére.

Keresem az útmutató szórólap térképén a Nasrid palota bejáratát, közeleg az az időpont, amely a jegyemen tanúsítja, hogy beléphetek. Nem sok idő maradt, de elhaladva V. Károly palotája mellett, mégiscsak bemegyek néhány percre. Az épület maga a leírások szerint nem illik bele az erődkomplexumba sem stílusában, sem funkciójában. Belül sem túl lelkesítő látvány, de hát a spanyol hatalomátvételt annak idején demonstrálni kellett valamivel. Hogy mennyire “tájidegen” kívül és belül az még inkább szembeötlő akkor, amikor a Nasrid palota megtekintése után később ismét elhaladok mellette. 

A nagyon alapos őrség ismét megnézi a személyi igazolványomat, pedig a kapuban már látták egyszer. Ezt követően viszont már a mesebelinek ígérkező falakon belül keresheti tekintetem, mi is tette olyan világhírűvé az itt élt mór uralkodó háza táját. Az első helyiségbe lépve – nevezzük előszobának – azonnal körülvesz az az aprólékos mintázat amely burjánzik a falakon, az oszlopfőkön,  a mennyezeten, amiről megismerszik az arab, a mór művészet. A muszlim azon vallások egyike, amelyek tiltják az emberábrázolást, a művészi kifejezésnek tehát más utakat kell keresnie. Amiben megtalálja, abban egy más kultúrából érkező érdeklődő nem nagyon igazodik el, legalábbis kis eséllyel gondol arra, amit a palotát ékesítő művészek érzékeltetni akartak. Én meg sem kísérlem, mert anélkül is magával ragad a mindent körülindázó geometria, és önmagában is megtalálja az utat képzeletemhez. Egy kis üvegvitrines tárlóban meg is mutatnak néhányat azokból a mintákból és panelekből, amelyek alkalmazásával töltötték meg a rendelkezésre álló felületeket a mór mesterek. Mondhatjuk, a padozattól a mennyezetig…

Ha bárki is azt gondolná, hogy a halasi csipke mintázatánál nincs finomabb szövetű ábrázolás, az indítsa el a szemét ezken a falrészleteken: Aztán lépjen közelebb egy boltív aljához, majd haladjon végig oszlopfőtől oszlopfőig. Pillantson fel a mennyezetre, és ha még nem szédül, keresse meg a kijáratot, hogy további csodákat lásson. Odakint az oroszlános udvar vár.  Itt volt az uralkodó család magánrezidenciája, amelynek központjában egy híres szökőkút csörgedezik, tizenkét alabástrom oroszlán tartja. Az oroszlánok után mirtuszok udvarára vezet az út. Most értem meg, miért a szigor, am nem enged tömeget a palota termeibe, folyosóira, parkjaiba és a medencéihez. Csak így fogadható be, és fogadható el a látvány. Csak így állhat meg az álmélkodó turista egy-egy bonyolult mintában rendet, logikát keresni, csak igy hallható a mindenfelé csörgedező kis csatornák hangja. Vagy éppen a csend… 

A Mirtuszok udvarának medencéjét a tervezők úgy építették meg, hogy a kis csobogónak a víztükör felé eső része enyhén megemelkedjen. Úgy csorog be, hogy nem vet egy picike hullámot sem, ezáltal tökéletes a tükröződés. A víz túlsó végén a karcsú oszlopok mögött egykor a hárem hölgyei laktak. Az innenső végén a cica sóvárogva les az aranyhalakra. A macskák másutt is fel-feltűnnek. Gondjukat viseli a palota személyzete, mert minden korban kedvelték őket az Alhambra gazdái.A Nasrid palota látnivalóinak nagyjából felén vagyok túl. Nem kellett csalódnom a legkisebb szegletében sem. Azok a termek következnek, amelyeket a leginkább csodálatra méltónak tartott és tart minden utazó, minden leírás. A Sala de Dos Hermanas vagy a Két nővér terme a Palacio de los Leones, az Oroszlános palota egyik csarnoka. Ha igaz a fáma, az egykori uralkodó két kedvenc háremhölgyével találkozgatott itt. A látogatók egy félköríves, díszes boltíven keresztül jutnak be a terembe, melynek eredeti fa ajtói vannak. Ahogy belépnek, két átjáró van balra és jobbra.Az itteni boltíveken feltűnnek azok kagylószerű minták, amelyek beljebb lépve láthatóan uralkodó motívummá válnak. Már a palotába lépve is lenyűgözött a hihetetlenül részletgazdag és aprólékos formavilág, és később minden további helyen újra és újra meg tudott lepni, most minden eddigit felül képes múlni, ami a szemem elé kerül. Ezekből a bizonyos kagylócskákból nem kevesebb, mint ötezer darabot számolhatnék meg a mennyezeten.Lehet ezt még fokozni? Igen. Mindegyik másféle színnel, mintával, és formájában is egy kicsit különbözve egyedi. Egy nagyon földhözragadt megjegyzés fakad ki belőlem, miközben a nyekemet tekergetem: ezzel aztán volt munka. De az uralkodóknak volt pénzük,  mestereiknek idejük és legfőképpen végtelen fantáziájuk, tudásuk. A ma embere pedig felnéz rájuk, és a munkájukra. Aki érti jelképek rendszerét annak ezeregyéjszaka meséje, aki nem az pedig azt mondja, olyan mint egy cseppkőbarlang. A legszebbekkel összehasonlítva is kiállja az összehasonlítás próbáját. Vegyünk szemügyre ismét néhány panelt közelről. Ilyeneket látnánk, ha egy emelődaru kosarából nézelődnénk odafenn.

A termek ablakaiból kipillantva zöldre vált a látvány. Az erőd bejárata utáni boltíves zöld sövénybástya sort szelídebb, szebb rajzolatú kertek követik a Nasrid palota külső terein. A sövények formáinak tervezői továbbra sem szakadnak el geometria vonzó varázsától, mint ahogy az oszlopsorok katonás rendje sem, A szökőkút körüli citrusok törzsei viszont elég lezseren alkalmazkodnak a gravitáció rendjéhez.

A tavacska tündérrózsái két korszak két dimenziójának határán nyílnak. Még mindig a Nasrid palota falai között vagyunk, mely épületegyüttes palota a palotán belül, vagyis az Alhambra erődjének közepén van, de ott néz ránk egy keresztény templom tornya. V. Károly palotája mellett ez a székesegyház is Reconquista után épült.

Lehetetlen vállalkozás azzal az igénnyel felkeresni az Alhambrát, hogy mindent látni akarok, még az is, hogy sokat, vagy minél többet.  Washington Irving megtehette, hogy ideköltözött a könyvét megírni. Számomra egy bő fél nap jutott. Arra mindenképpen elegendő volt hogy megérintsen az érzés, milyen is az az Alhambra. Még távoli, sőt közeli égzengés morajlását is volt alkalmam hallani, mert egy itt elég ritka, zivataros napon jöttem-mentem kertben, palotában, virágos sétányokon. Mi több, a végén a szép hosszú medencéjéről és szökőkútjáról  nevezetes parkjában, a Generalife-ben ugyanaz a látvány fogadott, amire a Granada addio című filmből emlékeztem. Megtaláltam a mindentudó világhálón a helyet, ahol Claudio Villa, a hőstenor eleresztette a hangját. Abban egy kicsit csalódtam. Olasz film volt. Nahát… De az Alhambrában megtaláltam azt az Alhambrát, amit korábban ilyen-olyan forrásokból felépítettem magamnak. Sőt…

Írta és fényképezte:
Ésik Sándor

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése