Szamárháton a százméteres torony tetejére

A sevillai La Giralda tetejéről egykor a müezzin hívta imára a mórokat

A világ legnagyobb gótikus katedrálisa mellett álló égbe nyúló épület uralja a látképét, akármerre is járunk a városban.

Régebben áll itt, mint a keresztény templom. Annak a helyén ugyanis egy mecset volt, és a mórok XII. századi kiűzetése előtt abban dicsérték Allahot a muzulmánok. A keresztény uralkodók aztán hitükhöz igazították az épített környezetet. A Giralda megmaradt, de kapott 24 harangot, és a csúcsán a mellvédek mögött látható tetőtéri tornyocskát a szélforgóval. A műkincsek gazdag gyüjteménye, Kolumbusz síremléke várja a látogatót a katedrális hűvös belsejében, előtte azonban kihagyhatatlan program felmenni a toronyba és körbenézni Andalúzia fővárosára.

Rögös út vezet a csillagokba, tartja a mondás, de a tetőre felgyalogolni sem egy könnyű séta. Nem 565 lépcsőfok magas, mint a római Szent Péter székesegyház kupolája, de akkor is… Van még egy különbség, itt nincs lépcső. Nem túl erős kaptatónak nevezhető az a rámpa, amely a falakon belül a magasba vezet. 35-ször kell spirál alakban körbe-körbe fordulni, amíg felér a látogató. Turistából pedig van bőven. A videón tőlük hangos a torony belseje. Fegyelmezetten betartják a jobboldali közlekedés szabályát. Elindulok magam is, és már az első fordulóban értetlenül lassítok. Balra kell haladni. Az óramutató járásával ellenkező irányba. Így is úgy is célhoz érek, de akkor is… Na mindegy, ennek okára ma már nem derül fény. Apropo fény, elég kevés érkezik a lámpákból, vigyázok minden lépésemre. Ablakhoz érve eztán hunyorgok, de aztán amikor megszokja a pupillám a beáradó napsugarakat, kipillantok.

Drótháló tart vissza attól, hogy bánatomban valami meggondolatlanságot kövessek el, de a látvány maga is visszatarthat egy világfájdalommal megvert nézelődőt. Közvetlenül alattunk a templom födéme képezi le ellenkező előjellel, amit majd alulról láthatok. Odébb a várfal farkasfogai mögött az Alcazar, a mór palota épületei és kertje. Azt írja az ismertető, hogy szépsége vetekszik a granadai Alhambráéval. Meglátjuk. A távolabbi zöld lombok alatt a Mária Luisa park, előtte pedig a Plaza Espana vár. A Guadalquivir folyóból és hídjából innen kevés látszik. Majdnem ezer éve hajókon hordták a köveket ide, hogy felépüljön a La Giralda.Néhány újabb bal-forduló után fény derül arra, milyen eszközök segítségével építették a mór kőművesek a tornyot, amelyben egyre feljebb jutok. Magam elé idézve a nem sokkal előbb a térről nézve elém táruló látványt, csak elismerően gondolhatok az egykori mesterekre. A kifaragott kőtömböket megfogó ollószerű eszközt csigasorok segítségével húzhatták a magasba. Fényképezés közben a mögöttem lévő ablakból minél többet el kellett takarni, mert a kis kamaramúzeum üvegének csillogása megakadályozta volna a felvétel elkészítését. Ezt csak azoknak, akik találgatják, miféle szellemalak fülei hallgatóznak a szép boltívek alatt.

A torony tetejének kerengőjébe érkezve mindenki hangosan fujtat. A mór időkben a napsütötte oszlopok közül kiáltotta a pap, Allah ákbár! A legenda szerint neki nem kellett megvárni, amíg a szapora lélegzetvétele lecsillapodik, mert szamár háton érkezett. A feljárat spirálja tágasságában, és enyhe emelkedési szögében nem mond ellent ennek a hagyománynak. Mi több, azt olvastam valahol, hogy lovasok is közlekedtek az árnyas boltívek alatt. A harangok méretét nézve felhozataluk sem volt különösebben nagy kihívás. Az annál inkább, ha valamelyik a fülemtől két méterre megkondul. Nem kondult meg.

Az itt is elmaradhatatlan drótháló mögül ismét lepillantok. A katedrális mellett, a torony tövében fallal körülvéve a Narancsos udvar fáit látni. A kontinens fagyosabb belsejéből érkező számára megszokhatatlan a rengeteg narancsfa úton-útfélen. Méretes gyümölcsök mosolyognak, csábítanak a lombok közül, de ez a kutyát sem érdekli. A kutyát nem, de engem, aki a kontinens fagyosabb belsejéből érkeztem, igen. Megküzd az ember saját magával, meg a jó nevelésével… Amikor nem látta senki, csak felnyúltam egy elhagyott utcán. Ízetlen, szikkadt volt a belseje. Visszatérve a kilátáshoz, ott, a fák alatt ér majd véget a La Giralda túra. A fal mellett, kívül az árnyékban álltam sort magam is, bebocsátásra várva. Ha távolabb nézünk, a kép jobb felső sarkában medencék vize kéklik. Jobb szállodák tetején jobb vendégek abban pancsolva élvezhetik a mediterrán napot, és a torony látványát. Medencét alant is találni, ráadásul egykorút a La Giraldával. A narancsfák alatt árnyat, a csordogáló víztől egy kézmosásnyi hűsítő érintést kap a látogató. Elméjében pedig elmenti a hűvös, balmenetes, szamárjárta spirális folyosó friss emlékét.

Írta, és fényképezte
Ésik Sándor

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése