A magyar Golgota Muhinál

Szemelvények Hajdu Imre Regényes Dél-Borsod című művéből

Tiszaújvárosba jövet — ahol a város lapját szerkesztem már több mint egy évtizede — nap, mint nap elhaladok a tatárjárásra, az egykori végzetes muhi csatára emlékeztető mementó előtt. A síkból kiemelkedő mesterséges dombra Kiss Sándor szobrászművész 1991-ben rakott keresztekből furcsa, ugyanakkor lenyűgöző jeleket.

„Sok-sok keresztet raktam a dombra, /hitet adó jel a múltból-jelenbe, /hogy figyeljenek a könnyen feledők, /figyeljenek a közömbösök, /figyeljenek az idegenek” — kérte, írta a művész.

Figyeljünk és emlékezzünk! Ahogy Ipolyi Arnold mondta egykoron: azon nemzet, mely emlékeit veszni hagyja, azzal saját síremlékét készíti”. Igen, emlékeznünk kell és tudnunk, ismernünk, mi is történt itt, a muhi síkon, 1241 tavaszán.

Kérdezhetik, miért fontos nekünk egy vesztes csata emlékének ápolása? Talán azért, azért is mert történelmünket sajnos nem győzelmi sorozatokkal, hanem sokkal inkább nagy nemzeti veszteségekkel szakaszolhatjuk. Afféle korszakzáró és egyben korszaknyitó vereségek ezek. Ilyen volt az augsburgi csatavesztés, a muhi csata, a mohácsi vész, a nagymajtényi kudarc, s ilyen volt a Világos és Trianon is. Ugyanakkor Makkai Sándor az alábbi figyelemfelkeltő sorokat írta e csatavesztésekkel kapcsolatban: „A nagy nemzeti csapásokban mindig rejlik valami csodálatos áldás. Felismeri a nemzet bűneit, rádöbben hibáira, észreveszi elpuhultságának, széthúzásának átkát, próbálja meglátni feladatát. Legtökéletesebben sikerült a válság megoldása Augsburg és Muhi után. Augsburg után a letelepedés új életformája, Muhi után az új haza felépítése valósult meg, Vagyis bekövetkezett a második honalapítás.

Nézzük, mi jellemezte a magyar királyságot a 13. század első harmadában, közvetlenül a tatárjárás előtt! II. Endre királyunk halála után IV. Béla került a trónra. Apja uralkodása idején a királyi birtok egyeduralma megrendült. Igaz, a királyi birtok még az ország kétharmadára kiterjedt, de már fogyófélben volt. Béla nem csak meg akarta akadályozni a fogyatkozást, de a már elvesztett birtokokat is vissza akarta szerezni. A kisbirtokosokkal szervezkedett apja hívei, a nagybirtokosok ellen. A hűtlenséggel vádoltak birtokait elkoboztatta. Oly módon is meg akarta törni a főemberek elbizakodását, hogy megparancsolta: büntetéssel kell sújtani azokat, akik az uralkodó jelenlétében le merészeltek ülni. Ezért tűzre vetette a főurak ás a tanácsadók székeit.

Katonailag vákuumhelyzetben volt az ország. Bomlásnak indult a régi lovas, a nyilat ügyesen kezelő hadsereg, viszont még nem alakult ki igazán a nehéz fegyverzetű lovagi haderő, amely váraival és páncélosaival megvédhette volna az országot egy olyan támadástól, mint volt a mongol hódítóké.

Nem kaptunk segítséget a német-római császárságtól és Franciaországtól sem, pedig IV. Béla a nyugat-európai kereszténységtől várt volna támogatást. Ezért is örült az 1239 húsvétján a török elől hazánkba menekülő kunoknak. Ám ez is balul ütött ki, mert a nomád kunok és a már földművelő magyarok között mindennaposak voltak a csetepaték. Csak súlyosbította a helyzetet, hogy a foglyul ejtett tatár lovasok között kunokra is leltek, és ez azt a látszatot keltette, hogy Kötöny kun fejedelem összejátszik a tatárokkal. A feldühödött pesti tömeg el is fogta a fejedelmet és közvetlen híveit, sőt fejüket vétették. Erre a kunok nagy pusztítást végezve, déli irányban elhagyták az országot. Meg kell jegyezni, hogy a tatárok is nagyon haragudtak a magyarokra a kunok befogadása miatt. Ugyanis a kunokat saját alattvalóiknak tekintették, Béla királyra azért külön is orroltak, mert felvette a Kunország királya címet.

Adódik a kérdés, váratlanul érte-e a királyi Magyarországot a tatárok támadása? Nem érhette váratlanul, mert a mongol sereg készülődéséről, keleti terjeszkedéséről régóta érkeztek vészjósló hírek. Ám ezeket senki nem vette komolyan. Pedig Juliánus barát már 1237-ben elhozta keletről a közelgő veszély hírét. S közben a tatárok feltartóztathatatlanul közeledtek. Előbb Kijev esett el, majd Halics bevétele után Batu kán Magyarország bekerítésére vonult fej. 1241 tavaszán a tatárok elérték a határt, s Dénes nádor nem tudta megvédeni az Orosz kaput, ahol aztán a tatárok beözönlöttek az országba. Március 15-én már Pestnél, március 17-én Vácnál jártak. Aztán Egert is lerombolták, pedig ezeket a pusztításokat jobbára előőrs csapatok végezték el. Ezek az előőrsök csalogatták a magyar erőket a Sajó árteréhez, ahol aztán ők Batu főseregével egyesültek. A tatárok ugyanis három irányból, Erdély felől, a Vereckei szoroson át és Lengyelország felől jöttek.

Egy 18. századi magyar szerző így írta le a tatárok taktikáját: ,, Elővették a tatárok szokott mesterségüket, és őelőtte (tudniillik IV. Béla előtt) mindaddig hátráltak, míg őt a Sajó vize mellé egy Mohi nevű helyre csalogatták. Ez a Mohi térség Borsod vármegyében Onod, Keresztúr, Bába és Papi helyiségek, és a Sajó vize közt fekszik. Annyira tettették a félénkséget, hogy még a Sajó vizén is átköltöztek.”

A magyarok a muhi síkon szekértábort létesítettek. A sátrakat egymáshoz közel verték fel. A támadás megindításakor az ezeket rögzítő kötelek akadályozták a közlekedést. A belső utakat elzárták, a táborba szinte járni sem lehetett. Tulajdonképpen a régi módszer a korszerű fegyverzettel nem volt összhangban. Batu, aki egy környékbeli dombról nézte a magyarok hadrendjét, megjegyezte:

„Örvendezzünk társaim, mert nagy annak a népnek a száma, mégsem menekülnek ki kezünk közül. Láttam ugyanis, hogy nyáj módjára valami szűk akolba vannak berekesztve.”

A két hadsereg létszámáról különböző adatok szerepelnek a történelemkönyvekben. Legtöbb vélemény azonban megegyezik abban, hogy nagyjából hasonló létszám állt szemben egymással, sőt, talán a magyar sereg létszáma volt a nagyobb.

Ezek után került sor a tragikus muhi ütközetre, melyet a történészek Sajó menti csatának neveznek. 1241. áprilisi 1-jét megelőző éjjel a tatárok három oldalról kezdték a támadást. A Sajó felső folyásánál, ahol a víz sekély volt, lovon keltek át, az alsó folyásnál Szübütej tutajokon hozta át csapatait. Középen, a körömi hídnál volt a harmadik támadási pont. Ezzel a másik kettőről is igyekeztek elvonni a figyelmet.

A hídnál történő támadást Kálmán herceg és Ugrin érsek visszaverték. Az öröm olyan nagy volt, mintha a végső győzelmet ünnepelték volna. Diadalmas örömmel tértek vissza a szekértáborba, a hídnál csak őrök maradtak, s mint akik jól végezték dolgukat, lefeküdtek aludni.

A mongolok viszont nem. Kődobáló hadigépekkel és nyílzáporral kezdték ostromolni a híd őrségét, akik a túlerőnek nem tudtak ellenállni. A hídfőt fel kellett adniuk. A tatárok a hídfő elfoglalása után, az éj leple alatt sikeresen felfejlődtek. (Újhold előtti sötét éjszaka volt.) Majd a tábort elkezdték nyilazni. Tüzes nyilakkal, tűzcsóvákkal. Égtek a szekerek, égtek a sátrak. Az álmaiból ébredt magyar sereg koporsója lett a szekértábor. Rendről szó nem lehetett, egyetlen remény volt csak, a menekülés. Erre a tatárok lehetőséget is adtak, ám a menekülőket két oldalról követték, mint egy nyájat, majd pedig végeztek velük. A király csak hívei áldozatkészségének köszönhette, hogy élve megmenekült. Egyik ilyen megmentője Rugacs vitéz volt, a Fáy család őse. Amikor a király lova kidőlt, odaadta a sajátját, ő pedig a hullák közé feküdt, és az éj leple alatt menekült el a hadszíntérről. A király később ezért fiainak adta a Fáj nevű földet Abaújban.

A történet többi része közismert. A tatárok másfél évig feldúlták Magyarország területét, majd hirtelen kivonultak. Okát egyesek Ogotáj főkán halálával magyarázzák, mondván, Batu azért ment haza, hogy megszerezze ezt a címet. Van olyan vélemény is, hogy ez csupán tatár taktika volt, aminek az a lényege, hogy először rémséget keltenek, majd mikor másodszor visszajönnek, végképp leigázzák azt a földet, azt a népet.

A tatárok később tényleg visszajöttek, de már nem jártak sikerrel. Az ország újjáépült, IV. Béla király erős kővárakat építtetett, és a magyar királyság ellenállt a második tatár támadásnak. Mivel IV. Béla egy teljesen elpusztított országot építtetett újjá, méltán nevezzük őt második honalapítónak.

A muhi csata emlékét az I. és a II. világháború között egy szerény kopjafa hirdette, amit aztán a II. világháború idején egy kisebbségi lakos, tűzifának szánva, kifűrészelt. Sokáig semmilyen jel nem volt a Muhi síkon. Aztán nagy sokára, 1981-ben, lelkes amatőr fafaragók jóvoltából, és az akkori megyei első titkár, Grósz Károly engedélyével, létrejött az a kopjafás emlékmű, ami ma is áll, meglehetősen elhanyagolt környezetben, a leégett Muhi csárda mellett.

Majd pedig, mint már említettem, 1991-ben elkészült a hivatalos muhi emlékmű, a Magyar Golgota, amelyet annak idején Göncz Árpád, magyar államfő avatott fel. Tizenhat éve már ennek, s minap ott járva szomorúan azt konstatáltuk, hogy nemigen van gazdája az emlékműnek, a keresztfák egy része a földön hever, a teret száraz gaz övezi, és a sok szemét nem éppen turistavonzó látványosság. Kár. Ráadásul, ez nem is pénz kérdése!

(Szerkesztette: M. Szlávik Tünde)

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése