A windsori herceg Borsodivánkán

Szemelvények Hajdu Imre Regényes Dél-Borsod című művéből  

Wallis-Simpson_1781684c.jpgEgy olyan történetet mesélek el ebben és a következő részben, amely már-már a feledés homályába veszett, ám épp ezért, miután hosszú, csaknem reménytelennek tűnő kutatás után sikerült rálelnem, nem tagadom, elfogott és magával ragadott a felfedezésnek különös izgalma. Ilyet csak akkor érez az ember, amikor kincset talál. A történet színhelye Borsodivánka, ez a Tiszaújvárostól légvonalban 35-40 km-re fekvő dél-borsodi község.

Nos, ebben az egyébként álmos községben, amelynek a temploma mellett másik építészeti értéke az Orczy-Prónay kastély, 1937 szeptemberében olyan esemény történt, amely a korabeli sajtó első oldalas, nagybetűs címét idézve, a világ szemét Borsodivánkára irányította. Történetünket azonban kezdjük messzebbről! Méghozzá térben és időben is messzebbről. A ködös Albionban 1936 januárjában meghalt az az V. György király, akinek uralkodása alatt nőtt legnagyobb méretűvé a brit birodalom. Halála után legidősebb fiának, Dávidnak kellett volna elfoglalnia a trónt, méghozzá VIII. Edward néven, aki akkor már elmúlt negyven éves, és aki a walesi hercegként eltöltött hosszú várakozási időt nagy külföldi utazásokra fordította, akárcsak hajdan nagyapja. VII. Edward. S épp egy ilyen utazás alkalmával ismerkedett meg nagy szerelmével, akit feleségül is akart venni.

Az alattvalókat nem zavarta, hogy a kiválasztott hölgy amerikai volt. Még a polgári származását is elfogadták volna Wallis Simpsonnak, az viszont megdöbbenést keltett, hogy a korábban már egyszer elvált hölgy most másodszor is válni készült, hogy hozzá mehessen a leendő királyhoz. Ennek ellenére a pletykára különösen éhes brit sajtó példamutatóan tapintatosan kezelte az ügyet, s talán ezért is a királyi teendőket, egyébként már atyja halála után azonnal gyakorló VIII. Edward megkoronázásának napját is kitűzték.

Ám ezt megelőzően mégis történt valami, ami ezt a megkoronázást meghiúsította. 1936 decemberében Stanley Baldwin angol miniszterelnök nehéz küldetésre indult. A Buckingham palotában felkereste VIII. Edwardot, s a formaságok szigorú megtartásával, de a napnál is világosabban értésére adta, hogy a Parlament, a nemzet és a nemzetközösség nem képes elfogadni királynénak egy kétszeresen elvált asszonyt. VIII. Edwardnak ezért választani kellett a trón és szerelme között. Nos, ő némi habozás után az egyéni boldogságát választotta, s december 10-én lemondott trónörökösi jogáról öccse, Albert javára, aki aztán VI. György néven 1937 májusában lépett trónra. (Egyébként ő volt a ma is uralkodó II. Erzsébet édesapja.)

Mind e közben VIII. Edward — akit megfelelő járandósággal és a windsori hercegi címmel kárpótoltak — valamint neje már a világot járta. Hogy merre? Nagyon sokfelé. Például… most könnyen gondolhatják, hogy viccelek, de nem! VIII. Edward, a windsori herceg, hazánkba is ellátogatott. Méghozzá Borsodivánkára!

A Miskolcon megjelenő, már csak néhány példányában fellelhető, Felsőmagyarországi Reggeli Hírlap 1937. szeptember 2-ai számát tartom a kezemben. Mindjárt az első oldalon nagybetűs cím adja a lap olvasói tudtára: A világ szeme Borsodivánkán. E tudósítást a vendégvárás lázában égő Borsodivánkáról, a lap kiküldött munkatársa, Somosvári Károly küldte. E részletes tudósításnak az alcímei tovább fokozták az egykori olvasók kíváncsiságát: Keddre vagy szerdára várják a windsori herceget és feleségét. Elzárják a külvilágtól a Prónay-kastélyt, ahová már megérkezett Charles Bedaux és Forwood — Egy vagon podgyász, az első szállítmány. Mindezek után jómagam is izgalommal olvastam a részleteket. Mint szakmabelit, külön is érdekelt, mit tartott fontosnak elmondani e jelentős, nem mindennapi esemény kapcsán a korabeli tudósító.

„Néhány nap múlva Borsod földjére, közelebbről Borsodivánkára étkezik Windsor hercege és kísérete. Borsod megye déli szögletében, Mezőkövesdtől 16 km-nyire fekszik, ez az ezer lelkes jómódú község, amelyről a világ eddig csak akkor tudott, ha nagy jégverés járt erre, vagy pedig a határt keresztülszelő csatorna, a Tilaj-puszta felől, a házak alá hozta a Tisza áradatát. Annál jobban ismerik ma már ezt a községnevet, néhány hétig alighanem az egész világ érdeklődése erre fog fordulni, ahol az angol birodalom egykori ura veszi puskacsőre majd a fácánt, foglyot, vadkacsát, meg a nyulat.

Borsodivánka földbirtokosának, Prónay Endrének gyönyörű románstílű kastélyába lesz vendég a windsori herceg és felesége, valamint az az előkelő társaság, amely elkíséri őket ide, a Tiszától jó néhány puskalövésnyire. (A kolléga az építészeti stílus meghatározásakor nagyot tévedett, mert ez a kastély klasszicista stílusban épült. — H. I. ) A híres Afrikavadász Prónay Endre és felesége, a vonzó szépségű Ábrányi Adrienne, gyermekükkel vasárnap utaztak el Olaszországba, s most már Forwood, a windsori herceg titkára és Charles Bedaux mérnök, a herceg állandó kísérője vették át a házigazda szerepét a kastélyban. De egymás után jönnek a külföldi rendszámú autók, hozzák a vendégeket, kik a kísérethez tartoznak.

Mezőkövesden, az állomáson kíváncsi szemek lesnek minden idegent. Itt már minden nap várják a fenséges vendéget, akik azonban még az ausztriai Wasserlenburgban tartózkodik. Az országúton kerékpáros matyó menyecskék suhannak el mellettünk. A kerékpáron villa vagy gereblye. A mezőre mennek szénát forgatni. A mezőkövesdi határban ez a szokás. Az egyik kukoricásból nyúl ugrik az útra, nyomában halad egy dühös kuvasz. A játékos kedvű nyúl nagy önbizalommal üget át az úton a mezőre. Egy látszik, hogy ma még nincs  vadászat.

A falu jegyzője csak a községről beszél 

Benn a faluban meglepő a rend, tisztaság. A falu jegyzője, Pandula Pál mondja el, hogy nagyon rendes, dolgos nép lakja Borsodivánkát.

— Igyekvő emberek ezek — jelenti ki —, negyven-ötven holdja van legtöbbjének. Adósságuk semmi. Talán az egész falunak nincs összesen ötezer pengő tartozása, pedig az ivánkaiak évről-évre újabb és újabb földet szereznek. Egerlövőn, Négyesen és Poroszlón is van földjük, jó néhány száz holdnyi. Nem bánják ezek merre van, melyik határban fekszik, csak föld legyen. Alig van bajom ezzel a néppel.

Amikor aztán a fenséges vendégre terelődik a szó, mély hallgatásba burkolózik a jegyző. Csak annyit jegyez meg: — Meg is érdemli ez a nép, hogy ilyen magas vendégei legyenek. Nem fogja senki háborgatni nyugalmukat. Mar csak azért sem, mert nagyon kiesünk a forgalomból.

Itt hiába kísérletezünk, hogy megtudjunk valamit a windsori herceg érkezéséről. 

Idegeneknek behajtani tilos! 

A kastély bent fekszik a község közepén. Fehérre festett, rácsos vaskapu őrzi a kastély életét. A kapu előtt bozontos kuvasz ásítozik ránk barátságosan. Pirosra festett tábla figyelmeztet arra, hogy a kapun túl már vége a megszokott mindennapi életnek.

— Idegennek behajtani tilos! — állít meg bennünket egy pillanatra a tábla. Csak egy pillanatra, mert az újságíró sehol sem idegen. Mind nagyobbak a tilalomfák, annál inkább hajtja a hivatása.

A rácson innen kőművesek végzik az utolsó simításokat a széles garázs falán. Ezek a garázsok még a régi jó békeévekben épültek, s elfér bennük akár öt autó is. A rácson túl ezüstfenyők, tuják, nyírfák közül bukkan ki a múlt század elején épült kastély. Orczy báróék, az egykori földesurak hoztak ide mestereket, hogy a világnak ebben a csendes zugában megalkossák ezt az ízlésről, bőségről, kényelemszeretetről, áldozatkészségről tanúskodó épületet. Széttáruló ablakaival, fehérre festett falával, magasra törő és széttáruló repkényével olyan ez a megindult őszi hervadásban, mint valami szép ékszer, melynek pompás keretet adnak az őrt álló sudár fák, a haragoszöld pázsit, a piros színekben tobzódó virágágyak és a háttérben ágaskodó őspagony. Az oszlopos kocsibejáró alól újra egy kuvasz ballag felénk. Hamisítatlan magyar kastély ez, ahol a ‚.vigyázás” szolgálatát ezek a feketebundás, hűséges szemű kutyák látják el. 

Ládák, virágok érkeznek 

A kastély nyugati szárnyán nagy sürgés-forgás. Ládákat csomagolnak, ritka virágokat bontogatnak selyempapírokból. Itt a konyha is. Az edények rengetegében szorgos kezek igyekszenek rendet teremteni. Előkerül a házi jégszekrény, amit kézi targoncán cipelnek be a község kovácsához, aki ezúttal bádogossá is előlépett. Ebben a nagy sürgés-forgásban nehezen találunk embert, aki eligazítana.

— Kérem, mi nem tudunk semmiről, mondja, akit elsőnek megszólítunk. — Ne is tessék fáradni, az urak se mondanak semmit.

Hogy is mondhatnának, amikor Windsor hercege, mint az angol birodalom egyszerű polgára jön most ide, aki pihenni, vadászni akar, meg egy kicsit elgyönyörködni ebben a messzeségbe vesző vidéken, ahol szabadon csaponghat a képzelet, és csak imitt-amott pihenteti meg a szemet egy-egy akácos, bükkös, meg az az őspagony, ahol évek óta csend az úr, mert Prónay Endre nagy ritkán vadászik benne. Talán akkor portyázott utoljára vadászterületén, amikor nagybányai vitéz Horthy Miklós kormányzó tisztelte meg látogatásával, aki a szomszédos Graefl-birtokról jött át ide barátságos beszélgetésre.

A kastély lakói tehát szintén „néma leventék” lettek. Annyit mégis megtudunk, hogy csütörtöktől teremtett lélek, ha idegen, nem léphet át a kapun. Fényképezni tilos, el fogják kobozni a fényképezőgépet, ha valaki a tilalmat megszegi. Tehát a hallgatás, a „nem történik itt semmi” mögött mégis csak a windsori herceg érkezése húzódik meg. Miatta vannak ezek a tilalmak. 

Mrs. Bedaux és Mrs. Forwood a parkban 

Fel is tűnik a kastély parkjában az első két vendég. Két hölgy, Mrs. Bedaux és Mrs. Forwood. Meg-megállva haladnak végig a nyugati oldalon lévő szomorú fűzek alatt, melyek a tóra hajlanak. Idebent ezt a tavat japán kert veszi körül, odakint pedig a kerítésen túl zizegő nádas mesél benne a vadrucáknak, melyek az estét várják, hogy elinduljanak mindennapos halászó körútjukra. Rengeteg itt a vadkacsa, hiszen éveken át jóformán senki sem zavarta nyugalmukat.

De a falu is azt mutatja, hogy mégis csak jönni foga felséges vendég. A kisbíró járja az utcákat, és amikor a dobolást nagy cifrán befejezi, harsány hangon hirdeti:

– Közhírré tétetik, hogy a házak eleje kiseprendő az ucca közepéig, s a következő napokon, ha lehetséges, az állatokat ne engedje senki az uccára.

Az utcák azt mutatják, hogy a seprésre már aligha van szükség, mert a házak eleje olyan, mintha táncolni készülne a falu. Érdekes, hogy a gazdák előtt nagyobb esemény számba megy, hogy a kukoricatörést csak a jövő héten lehet megkezdeni, s akkor is csak együttesen. Emellett az esemény mellett csak mellékes számukra az, hogy a kastélykerítésen túl gyülekeznek már a vendégek. A vadászathoz is a hajtókat nagyobb részt a szomszédos falvakból kell összeszedni, mert Borsodivánkán nincsen vállalkozó, még a várható fejedelmi borravaló mellett sem. 

Zavar a telefonszolgálatban 

Nagy az izgalom a postán. Záhorszky Edit postamesternő mozgósította a postakincstárt, mert a vonal megszakadt, s nincsen összeköttetés a külvilággal. Egy-két napig néma lesz a telefon Borsodivánkán, mert valahol a huzalok összeértek. és rövidzárlat keletkezett. Lehet, hogy a szél, lehet, hogy valami magasba szálló liba okozta a zavart. A határba menők is kutatják már a hibát, s aligha nem gereblyével választják majd szét a huzalokat, hogy idejében rend legyen a telefonnál.

Amíg a községben járunk, kelünk, itt is, ott is kapunk egy-egy részletet a vendégjárásról. Szerdán megjött a vendégek podgyászának egy része, teljes vagon rakományt tett ki a sok holmi. Bizonyos már, hogy a jövő hét keddjén vagy szerdáján érkezik Borsodivánkára a windsori herceg és felesége az ausztriai Wasserlenburgból. Három hétig lesznek a Prónay kastély lakói. Erre a három hétre huszonhatezer pengőt fizetnek a lakosztályokért, és a kétezer holdas vadászterületért. A kíséret egy része a szomszédos birtokon, Kétútköz-tanyán kap elhelyezést. Autón jön a fenséges vendég, és autón tesz majd kirándulásokat a környéken.

Visszatérőben alig tudunk kitérni az egymás után járó járműveknek. Az egyik budapesti gyár kekszet, bonbonokat, tortákat, illetve a hozzávaló anyagokat hozza teherautón. Jönnek az újabb podgyászok is, majd egy homokfutón újabb vendégarcok tűnnek fel. Nagy port kavar fel egy szürke autó. HZ-3325-ös rendszámmal száguld, mindenki utána fordul: vajon kiket hozott magával, csak kíváncsiakat vagy vendégeket. 

VIII. Edward 5 napig volt Borsodivánka vendége 

Azért, hogy VIlI. Edward windsori herceg egykori borsodivánkai látogatását — ami bizony Ivánkát kivéve a feledés homályába veszett — most fel tudom idézni, elsősorban Hegedűs Tibor tanár úrnak, nyugdíjas borsodivánkai iskolaigazgatónak tartozom köszönettel, ugyanis tőle tudtam meg e látogatás pontos időpontját. Addig ugyanis világtalanként tapogatóztam, ám a pontos dátum ismeretében hamar ráleltem a rangos esemény korabeli dokumentumaira. Így például a Felsőmagyarországi Reggeli Hírlap megsárgult számaira, ahol hercegi pár ivánkai tartózkodásának minden mozzanatát megtaláltam.

A lap 1937. szeptember 10-ei számában A windsori herceg Borsodivánkán címmel részletes tudósításban számolt be VIII. Edward és neje előző napi megérkezéséről, s ott-tartózkodásának első napjáról.

„Nagy napra ébredt Borsodivánka szerda reggel. Már felkelő nap talpon találta a község apraját, nagyját. A középületeken lobogókat lengetett a reggeli szellő, a falu uccáin ragyogó tisztaság jelezte, hogy vendéget vár, nagy vendéget Borsodivánka. Hivatalosan is bejelentették, hogy szerdán délelőtt (szeptember 8-a A szerk. megj.) A községbe érkezik Windsori herceg és felesége.

Fél kilenc után a Prónay-kastély íves kapuja alól két gyönyörű autó fordult ki a mezőkövesdi országútra. Bedeaux mérnök Rollsroys kocsija ás a herceg Buick autója.

Mezőkövesden kevesen tudják a nagy vendég érkezését. Csak az utakon cikázó motoros csendőrök jelzik, hogy valaki olyan érkezik, akinek a nyugalmára mindennel jobban kell vigyázni.

A mezőkövesdi állomást is megszállva tartja a csendőrség. A sajtó képviselőin kívül csak a ‚‚hivatalosak” vannak jelen. Szentiványi Béla főszolgabíró és Hadfy Rajmund csendőr századossal az élen. A mezőkövesdiek kívül még az állomás közelébe se engednek senkit. 9 óra után az állomás elé gördül Bedeaux és felesége autója. A mérnök, aki a herceget látja vendégül, egyenesen az újságírókhoz siet.

— Uraim — mondja. — Magyarország érdekében arra kell kérnem Önöket, hogy a legnagyobb tapintattal ügyeljenek a herceg őfelsége magánember mivoltára.

Néhány perc múlva berobog a miskolci gyorsvonat. A kalauzkocsi után a Waggon Lits hatalmas hálókocsija. A kocsi ablakán Edward herceg mosolyog ki a várakozókra. Első pillantása az újságírókra esik. Jókedvűen integet feléjük. Az ablakhoz lép a hercegné is. Kék színű selyemkosztüm van rajta. Megáll a vonat és elsőnek Csiszár detektívfelügyelő ugrik ki. Utána a herceg inasa, aki egy kis szürke schnauzer kutyát ölel a karjában. A következő pillanatban mosolyogva ugrik le a vonat lépcsőjéről Windsor herceg. Szürke ruhát, kék-fehér kockás pepita nyakkendőt, lilásvörös selyem zsebkendőt visel. Kezében sötétzöld puhakalapot lenget. Lábán a szokásos barna antilopcipő. A herceg mögött leszáll a hercegné is. Összecsókolódzik Bedeaux feleségével, majd Bedeaux mérnökkel szorít kezet. A vendéglátó mérnök felesége ezután a herceg elé lép és mély, udvari meghajlással üdvözli, majd a herceg és Bedeaux mérnök üdvözölték egymást…

Windsor herceg ezután Szentiványi Béla dr. főszolgabíróval fogott kezet. Melegen érdeklődött, milyen a község, amelybe vadászni megy, és milyen a lakossága. Szentiványi Béla büszkén válaszolta, hogy Borsodivánka színmagyar. Majd a herceg válaszolt.

— Nagyon rokonszenvezek Magyarországgal. Eddig csak Budapestet és Gödöllőt láttam régebbi utazásaim idején. Annyi bizonyos, hogy most sem fogom mellőzni Budapestet!…

Néhány perccel később a hercegi pár, Bedeaux mérnök és Felesége a várakozó autókba ültek, és elrobogtak Borsodivánka felé. A két vezető autót több miskolci Balilla kocsi követte, amelyben a kíséret tagjai foglaltak helyet. Ezeket a Balillákat használják fel a vadászat alkalmával is”

Borsodivánkán a Prónay-kastélyban — mint megtudom a korabeli tudósításokból magyarruhás cselédség fogadta a vendégeket, akik gyors átöltözködés után a kastély teraszán foglaltak helyet, és beszélgetéssel töltötték el a délelőtt egy részét. Egy részét, mert háromnegyed 11-re a Borsodivánkára érkezett újságírók, fotóriporterek voltak hivatalosak egy rövid sajtótájékoztatóra, fotók készítésére. Ezen a herceg mosolyogva fogadta az újságírók üdvözlését. A jelenlévő kilenc újságíró ezalatt több mint ötven fotográfiát készített. A fényképezés végén a herceg mosolyogva, de némi iróniával jegyezte meg:

— Remélem, most már meg vannak az urak velem elégedve, és nem fognak többet zavarni.

Ezt követően a herceg és kísérete mindjárt vadászni indult a közeli kétútközi tanya felé.

S tulajdonképpen vadászatokkal telt a herceg borsodivánkai tartózkodásának többi napja is. Legalábbis a fő programot mindig ez jelentette. Például az ott tartózkodása harmadik napján a Hortobágyra is ellátogatott, ahol vadliba vadászaton vett részt. A Hortobágyon persze megismerkedett a csikósok, gulyások életével is, megcsodálta a ménes tüzes lovait, sőt megízlelte az igazi magyar bográcsgulyást is amit persze mindannyian kissé paprikásnak, csípősnek találtak. Éppen ezért a hortobágyi csárdában ebédre halat szolgáltak fel nekik. Ugyancsak a Hortobágyon a herceg karikás ostort és csikóbőrös kulacsot kapott ajándékba és az egyik hajdúlegény meg is tanította őt a karikás ostor használatára. Ez annyira tetszett a hercegnek, hogy másnap, szombat reggel az ivánkai kastély kertjében hosszabb ideig gyakorolta az ostor pattogtatását, sőt ezt lóháton ülve is megkísérelte.

VIII. Edward borsodivánkai tartózkodása során számos magyar étellel is megismerkedett. Így például az híres lillafüredi füstölt vaddisznósonkával, amelynek a híréről már hallott, de ízlelni csak most ízlelte meg először. A különleges étel nagy sikert aratott a társaság körében, miként a matyók lakodalmi kalácsa is, ami az egyik nap a reggelihez került fel az asztalra. Ezt a kalácsot a mezőkövesdi gyöngyös bokrétások hozták a vendégeknek, akik az egyik este Váraljay Gyula bokrétavezető irányításával, színes műsorral szórakoztatták az illusztris társaságot. A matyó bokréta annyira tetszett a hercegnek és feleségének, hogy szombatra ismételt meghívást kaptak a kastélyba. Ugyancsak műsort adtak a vendégek tiszteletére a szentistváni bokrétások is, akik Lukinich László vezetésével ősi szentistváni népszokásokat és táncokat mutattak be.

Edward herceg borsodivánkai tartózkodásának egyik kedves színfoltja volt, hogy szombaton este ellátogatott egy helybéli lakodalomba. Ezt a lagzit Olasz János házánál tartották, annál az Olasz Jánosnál, aki több mint negyven évig állt a Prónay család szolgálatában. Az ő unokája nősült. és vette el a szomszédos Négyes községből származó Szabadosi Jolánkát, a „község egyik legszebb leányát”.

A lagziban ropogósra sült malacpecsenyével vendégelték meg a hercegi párt. Edward és társasága nagyon jól érezte magát a lakodalom ünnepi forgatagában, s hosszú ideig tartózkodott ott.

Edward borsodivánkai tartózkodásáról több érdekes, hiteles történetet is feljegyeztek. Például, hogy a herceg megérkezése után a kaszát is kezébe vette, és a kastély kertjében egy területen lekaszálta a füvet. Az élelmes borsodivánkaiak aztán a lekaszált füvet összeszedték, és ebből egy maroknyit egy pengőért árusították. Olyannyira nagy volt a kereslet a herceg kaszálta tő iránt, hogy az bizony kevésnek bizonyult.

Ám az ivánkaiak feltalálták magukat. és a saját kertjükből kaszált füvet adták el „hercegi fűként”.  A másik érdekes eset az volt, hogy a herceg az egyik alkalomkor libamájat szeretett volna látni az asztalon, mire nyomban autóba ültettek egy gépkocsivezetőt, akinek Budapestre kellett felautóznia, hogy a libamájat beszerezze. Három darab gyönyörű libamájat hozott magával, s erre csaknem száz pengő költséget számoltak el.

Ám a beavatottak tudni vélték, hogy a gépkocsivezető nem volt Budapesten, a libamájat Mezőkövesden vásárolta meg, de az útiköltséget Budapestig számolta el.

S meg kell említenem egy harmadik esetet is. A herceg megérkezése után azt mondta, hogy amennyiben borsodivánkai tartózkodása idején a faluban gyermek születik, annak vállalja a keresztapaságát. Ám Borsodivánkán azon a héten nem született gyermek, nem így a közeli Egerlövőn, ahol Kovács László gazdálkodónak ikrei születtek, s ő jelentkezett a kastélyba, kérve a herceget, hogy legyen gyermekei keresztapja. Ám erre már nem került sor, ugyanis a herceg és felesége a tervezettnél korábban elutaztak Borsodivánkáról. Egészen pontosan vasárnap délután két órakor gördült ki a Prónay-kastély parkjából az a három autó, amely VIII. Edwardot és kíséretét szállította. A tervezettnél korábbi elutazásnak nem az volt az oka, hogy netán rosszul érezték magukat Borsodivánkán, ez a hercegné kívánságára történt, aki Budapesten szeretett volna több napot eltölteni.

A távozó kocsisort Borsodivánka utcáján ünneplőbe öltözött emberek sokasága lelkes éljenzéssel búcsúztatta, s ez a lelkes ováció ismétlődött meg a szomszédos Egerlövőn is, ahol a lelkész, Vajda Sándor azért kezdte meg korábban az istentiszteletet, hogy a lakosságnak módja legyen köszönteni az elutazó windsori herceget.

A látogatás még sokáig beszédtéma volt Borsodivánkán és környékén. S mint a korabeli híradásokból megtudtam, híre ment a világban is. Olyannyira, hogy például 16 dúsgazdag olaszországi gyáros és vállalkozó kibérelte a Mezőkövesd határában lévő 10 ezer katasztrális hold vadászterületet, hogy ott több héten át fogolyra vadásszanak.

Ha ez halad tovább, Magyarország lesz Európa vadban Szegény országainak legkedveltebb vadászterülete — fejezte be tudósítását a windsori herceg látogatásáról a Felsőmagyarországi Reggeli Hírlap tudósítója.

(Szerkesztette: M. Szlávik Tünde)

Szerző: 2018. 01. 17.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése