Ahol gyermek volt és boldog Munkácsy Mihály

Szemelvények Hajdu Imre Regényes Dél-Borsod című művéből

lala.jpgItt a nyár, és ezzel elkezdődött az erre az évszakra oly jellemző modern népvándorlás. Az emberek szerte a világon — így kis hazánkban is — ezekben a hetekben, hónapokban szedik sátorfájukat, s a megszokottból (meguntból?) elindulnak új világot felfedezni, vagy a már korábban felfedezettek örömeit, élményeit újra élvezni, újra megcsodálni. Nem véletlenül mondták a régi rómaiak, hogy a változatosság gyönyörködtet.

Akik Miskolcról. Mezőkövesdről, Tiszaújvárosból idén is messze utaznak, például az üveghegyen túlra, ahol a kurtafarkú malac túr, s olaszul, franciául, németül röfög, nos azoknak nem tudok, illetve, hogy egészen pontos legyek, nem akarok tanácsot adni, hogy például Riminiben, Monte Carlóban, Wiesbadenben vagy csak Máriazellben mit nézzenek meg, minek a történetét tudakolják. Viszont, akik idén is szűkebb pátriánkban maradnak, vagy azért, mert újfent nem telik rá, hogy messzebbre utazzanak, vagy mert úgy gondolják, a szűkebb haza is van olyan gyönyörű, mint Tündérország, azoknak e nyáron át is szolgálok némi jó tanáccsal, tippel ebben a könyvben, újólag igazolva mennyi szép rejteke, legendája, nevezetessége van ennek a dél-borsodi tájnak. S ez akkor is igaz, ha sokan az itt élők közül, ezekről vajmi keveset vagy netán semmit sem tudnak.

Nos, ezúttal egy kedves, gyönyörű dél-borsodi faluba, Cserépváraljára invitálom Önöket. A települést a Miskolc — Nyékládháza — tardi elágazás — Tard Cserépváralja útvonalon, vagy ha Önök közül valaki például Bogácson nyaral, akkor a Bogács — Tard — Cserépváralja, vagy a Bogács — Cserépfalu — váraljai szőlők útvonalon közelítheti meg.

Hogy miért invitálom Önöket e faluba, erre a kérdésre több indokot is fel tudnék sorolni. Például, hogy gyönyörű a táj, bájos ez az apró falucska, hogy megcsodálhatnak egy, a világon és hazánkban is oly ritka természet- és emberalkotta képződményt, mint a kaptárköveket.

Valójában, illetve elsősorban azonban egy mindmáig alig ismert kultúrtörténeti kuriózum kapcsán biztatom Önöket cserépváraljai látogatásra.

Ez a történet a Cserépváralja melletti Várhegyhez kötődik, amelynek tetején egykoron Cserép vára állott, majd ahol később a Couburg család — részben a hajdani vár köveiből — kúriát és mellé kápolnát, valamint a nagy mélységből vizet biztosító kút fölé, kútházat építtetett.

A történet kezdetének ideje pedig 1849-nek az az időszaka, amikor az orosz cári csapatok, miután az osztrák császár segítséget kért nagyhatalmú kollégájától a magyar szabadságharc leveréséhez, kezdték elözönleni szép hazánkat.

Történelmünknek eme bizonytalan időszakában, amikor sötét felhők gyülekeztek Magyarország ege fölött, élt Miskolcon feleségével egy sóhivatalnok, akit Lieb Leó Mihálynak hívtak. A feleségét pedig Reöck Cecíliának. (Emléküket — a haló poraik felett mindmáig álló — gyönyörű, sötétszürke, márvány síremlék őrzi mindmáig a miskolci Mindszenti temetőben.)

De most maradjunk az akkor még élő Lieb Mihálynál. Érezvén a veszélyt, a kincstári sótiszt feleségét és öt kiskorú gyermekét (négy fiút és egy lányt) elküldte a háborúnak kevésbé kitett, a Bükk erdei által rejtett Cserép várába, ami akkor már csak kúria és uradalom volt, s ahol apósa (más források szerint sógora) volt az intéző. A Lieb család itt vészelte át ezt a nehéz időszakot, és csak akkor, amikor dúlt a csaták zaja, akkor tértek vissza Miskolcra.

A cserépvári élményeit — együtt teljes életrajzának ismertetésével —‚ jóval később, egészen pontosan 1885-ben, megírta az egyik gyermek, aki akkor már felnőtt volt, sőt híres. Mégpedig levelek formájában, mely leveleket egy francia üdülőhelyről, Lamalouból, barátnőjének, egy bizonyos Chaplinnének küldözgetett. (E levelekből valamivel később, 1897-ben, a L’oeuvre d’art szerkesztője aztán könyvet is szerkesztett). És ez a könyv a cserépvári emlékek felidézésével is, elmondja Lieb Miska élettörténetét. De ekkor őt már másképpen hívták, más néven ismerte a világ. Ekkor már Munkácsy Mihály volt a neve, mely nevet (1868-tól) használta.

Visszaemlékezése ugyan tükröz némi pontatlanságot, de mindezek ellenére kétségtelen, hogy a híres festő 4-5 esztendős korában itt a Bükkben talált védelmet. Idézet ebből az életrajzból:

„Az első emlékeim 1848-ba szállnak vissza, négy éves voltam akkor… Apám elküldött minket, anyámat és az összes gyerekeket a Mátra hegységbe (itt keveri a Bükkel!), amely talán a legszebb vidék egész Magyarországon. Itt lakott anyám apja, aki uradalmi intéző volt a Cuoburg hercegeknél. Baj nélkül és sértetlenül érkeztünk Cserép várra. Ide fűznek legboldogabb gyermekkori emlékeim.”

Ezt követően Munkácsy részletesen leírta azokat a feledhetetlen napokat, heteket, hónapokat, amelyeket ott töltött el testvéreivel.

„A bejárattól bal kéz felé kis kápolna állott, Jobb kéz felé a kút, amelynek kerekét naphosszat bölcs nyugalommal forgatta egy szamár mindig előre, szakadatlanul, örökös egyformasággal, szinte úgy érzem, mintha még most is forgatná. A szamár volt a mulatságunk. Ötünk közül egy mindig a hátán ült, s állandóan verekedtünk ennek az előkelő helynek a birtokáért… A kastélyra és építészeti formáira már alig emlékszem. Annál jobban azonban a környékre. Néha még most is bolond vágy fog el, hogy viszontlássam, mert azóta nem jártam ott többé. Mégis, ha le akarnám írni a vidéket — úgy érzem —‚ minden eltűnt már emlékezetemből, a szamarat kivéve, s csak úgy él bennem az egész, mint valami régi elmosott fénykép, amelyen a körvonalakat alig lehet felismerni. Mondottam, legboldogabb gyermekkori emlékeim fűznek ehhez a helyhez, s mégis csak képekről mesélhetek, mert más nem maradt belőle… De látom a kis falut, a barátságos fehérre meszelt házakat, ahogy elterülnek a lábaim előtt, a zöldellő völgyben patak folydogál, s a tehenek és a bárányok, mint fehér foltok villannak a hegyoldalban, ahol annyit hancúroztunk a füves réten.” –

Boldog, gondtalan gyermekkor — néhány hétbe, hónapba sűrítve. Ám forrott a világ körös-körül, ekkor vívta haláltusáját Kossuth népe, a magyar. S ott, a boldog béke völgyében sem maradt meg sokáig az idilli nyugalom.

„Nemsokára láttuk Cserépvárról, hogy a völgyben felgyújtották a szép kis falut. A kedves fehér házacskák elpusztultak, s nem maradt belőle egyéb, mint egy sor fekete folt.”

Ez is előrevetítette annak árnyékát, hogy ettől a gyermekkori paradicsomtól előbb-utóbb elkerülhetetlenül el kell szakadniuk. S ez meg is történt. Amikor a szabadságharc elbukott, a háború véget ért, Lieb Mihály sótiszt személyesen ment családjáért Cserépvárra, s mind az öt testvért, anyjukkal együtt, visszaköltöztette Miskolcra.

Ennyi a történet dióhéjban, amihez még annyit teszek hozzá, hogy néhány éve már márványtábla is hirdeti a világhírű festő emlékét, tudtára adva helyinek és odaérkezőnek, hogy egykoron itt volt gyermek és boldog Munkácsy Mihály. Aki ellátogat erre a gyönyörű bükki tájra, a Várhegyre vezető út végén ma is megtalálja teljes épségében az egykori kápolnát, és áll a kútház is, ami körül hajdan az a bizonyos szamár járt körbe-körbe.

Váralján járva nem tagadom, mindig eszembe jut az a — talán nem alaptalan — feltevésem, hogy Munkácsy egyik híres festményét, az 1873-ban megfestett Rőzsehordó asszony című képét az itt szerzett, gyermekkorban itt rögzült élmények alapján festette meg. A vásznon látható szakadékos erdei út, a könnyű ecsetvonásokkal megfestett erdő Váralja környékének annyira jellegzetessége, akárcsak a rőzsehordó asszonyok voltak, akik közül eggyel-eggyel még napjainkban is lehet találkozni.

Megjegyzem, Munkácsyt számos más emlék, baráti, rokoni szál köti megyénkhez, ezen belül elsősorban Dél-Borsodhoz. Például több rokona itt nyugszik borsodi földben, s a Honfoglalás című monumentális festményéhez is e tájon keresett modelleket, miskolci és mezőkövesdi vásározók körében, akiket egy miskolci fotográfus segítségével örökített meg.

(Szerkesztette M. Szlávik Tünde)

Szerző: 2018. 01. 17.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Lisztománia

Tüttő József alkotása 50x30cm, olaj/MDF. “Lisztománia, üzenet a Liszt érzékenyeknek!!” Rossz vicc, kicsit megengedtem magamnak az áthallás mókáját. Tüttő József jó humorral sajátos komponálással terítette elénk nagy zeneköltőnk jellemzőit: az... Tartalom megtekintése

Hitler Sasfészke Berchteschgadenben

Elérhetetlen, megközelíthetetlen, bevehetetlen… Már-már népmesei jelzők is feltűnnek az egykori náci vezető Salzburg mellett, ám mégis Bajorországban felépített rejtekhelyével kapcsolatos legendákban. Még a háború után is jó ideig megismerhetetlen volt... Tartalom megtekintése

Alkonyattól pirkadatig

Tüttő József alkotása60x90cm Olaj/MDF. A téma örök, a feldolgozások többsége ismert, de ez az egyéni, összetéveszthetetlen stílre fel kell kapni a fejet!!! A komor színhasználattal az állatok robusztussága is alátámasztott, a... Tartalom megtekintése