Ahol gyermek volt és boldog Munkácsy Mihály

Szemelvények Hajdu Imre Regényes Dél-Borsod című művéből

Itt a nyár, és ezzel elkezdődött az erre az évszakra oly jellemző modern népvándorlás. Az emberek szerte a világon — így kis hazánkban is — ezekben a hetekben, hónapokban szedik sátorfájukat, s a megszokottból (meguntból?) elindulnak új világot felfedezni, vagy a már korábban felfedezettek örömeit, élményeit újra élvezni, újra megcsodálni. Nem véletlenül mondták a régi rómaiak, hogy a változatosság gyönyörködtet.

Akik Miskolcról. Mezőkövesdről, Tiszaújvárosból idén is messze utaznak, például az üveghegyen túlra, ahol a kurtafarkú malac túr, s olaszul, franciául, németül röfög, nos azoknak nem tudok, illetve, hogy egészen pontos legyek, nem akarok tanácsot adni, hogy például Riminiben, Monte Carlóban, Wiesbadenben vagy csak Máriazellben mit nézzenek meg, minek a történetét tudakolják. Viszont, akik idén is szűkebb pátriánkban maradnak, vagy azért, mert újfent nem telik rá, hogy messzebbre utazzanak, vagy mert úgy gondolják, a szűkebb haza is van olyan gyönyörű, mint Tündérország, azoknak e nyáron át is szolgálok némi jó tanáccsal, tippel ebben a könyvben, újólag igazolva mennyi szép rejteke, legendája, nevezetessége van ennek a dél-borsodi tájnak. S ez akkor is igaz, ha sokan az itt élők közül, ezekről vajmi keveset vagy netán semmit sem tudnak.

Nos, ezúttal egy kedves, gyönyörű dél-borsodi faluba, Cserépváraljára invitálom Önöket. A települést a Miskolc — Nyékládháza — tardi elágazás — Tard Cserépváralja útvonalon, vagy ha Önök közül valaki például Bogácson nyaral, akkor a Bogács — Tard — Cserépváralja, vagy a Bogács — Cserépfalu — váraljai szőlők útvonalon közelítheti meg.

Hogy miért invitálom Önöket e faluba, erre a kérdésre több indokot is fel tudnék sorolni. Például, hogy gyönyörű a táj, bájos ez az apró falucska, hogy megcsodálhatnak egy, a világon és hazánkban is oly ritka természet- és emberalkotta képződményt, mint a kaptárköveket.

Valójában, illetve elsősorban azonban egy mindmáig alig ismert kultúrtörténeti kuriózum kapcsán biztatom Önöket cserépváraljai látogatásra.

Ez a történet a Cserépváralja melletti Várhegyhez kötődik, amelynek tetején egykoron Cserép vára állott, majd ahol később a Couburg család — részben a hajdani vár köveiből — kúriát és mellé kápolnát, valamint a nagy mélységből vizet biztosító kút fölé, kútházat építtetett.

A történet kezdetének ideje pedig 1849-nek az az időszaka, amikor az orosz cári csapatok, miután az osztrák császár segítséget kért nagyhatalmú kollégájától a magyar szabadságharc leveréséhez, kezdték elözönleni szép hazánkat.

Történelmünknek eme bizonytalan időszakában, amikor sötét felhők gyülekeztek Magyarország ege fölött, élt Miskolcon feleségével egy sóhivatalnok, akit Lieb Leó Mihálynak hívtak. A feleségét pedig Reöck Cecíliának. (Emléküket — a haló poraik felett mindmáig álló — gyönyörű, sötétszürke, márvány síremlék őrzi mindmáig a miskolci Mindszenti temetőben.)

De most maradjunk az akkor még élő Lieb Mihálynál. Érezvén a veszélyt, a kincstári sótiszt feleségét és öt kiskorú gyermekét (négy fiút és egy lányt) elküldte a háborúnak kevésbé kitett, a Bükk erdei által rejtett Cserép várába, ami akkor már csak kúria és uradalom volt, s ahol apósa (más források szerint sógora) volt az intéző. A Lieb család itt vészelte át ezt a nehéz időszakot, és csak akkor, amikor dúlt a csaták zaja, akkor tértek vissza Miskolcra.

A cserépvári élményeit — együtt teljes életrajzának ismertetésével —‚ jóval később, egészen pontosan 1885-ben, megírta az egyik gyermek, aki akkor már felnőtt volt, sőt híres. Mégpedig levelek formájában, mely leveleket egy francia üdülőhelyről, Lamalouból, barátnőjének, egy bizonyos Chaplinnének küldözgetett. (E levelekből valamivel később, 1897-ben, a L’oeuvre d’art szerkesztője aztán könyvet is szerkesztett). És ez a könyv a cserépvári emlékek felidézésével is, elmondja Lieb Miska élettörténetét. De ekkor őt már másképpen hívták, más néven ismerte a világ. Ekkor már Munkácsy Mihály volt a neve, mely nevet (1868-tól) használta.

Visszaemlékezése ugyan tükröz némi pontatlanságot, de mindezek ellenére kétségtelen, hogy a híres festő 4-5 esztendős korában itt a Bükkben talált védelmet. Idézet ebből az életrajzból:

„Az első emlékeim 1848-ba szállnak vissza, négy éves voltam akkor… Apám elküldött minket, anyámat és az összes gyerekeket a Mátra hegységbe (itt keveri a Bükkel!), amely talán a legszebb vidék egész Magyarországon. Itt lakott anyám apja, aki uradalmi intéző volt a Cuoburg hercegeknél. Baj nélkül és sértetlenül érkeztünk Cserép várra. Ide fűznek legboldogabb gyermekkori emlékeim.”

Ezt követően Munkácsy részletesen leírta azokat a feledhetetlen napokat, heteket, hónapokat, amelyeket ott töltött el testvéreivel.

„A bejárattól bal kéz felé kis kápolna állott, Jobb kéz felé a kút, amelynek kerekét naphosszat bölcs nyugalommal forgatta egy szamár mindig előre, szakadatlanul, örökös egyformasággal, szinte úgy érzem, mintha még most is forgatná. A szamár volt a mulatságunk. Ötünk közül egy mindig a hátán ült, s állandóan verekedtünk ennek az előkelő helynek a birtokáért… A kastélyra és építészeti formáira már alig emlékszem. Annál jobban azonban a környékre. Néha még most is bolond vágy fog el, hogy viszontlássam, mert azóta nem jártam ott többé. Mégis, ha le akarnám írni a vidéket — úgy érzem —‚ minden eltűnt már emlékezetemből, a szamarat kivéve, s csak úgy él bennem az egész, mint valami régi elmosott fénykép, amelyen a körvonalakat alig lehet felismerni. Mondottam, legboldogabb gyermekkori emlékeim fűznek ehhez a helyhez, s mégis csak képekről mesélhetek, mert más nem maradt belőle… De látom a kis falut, a barátságos fehérre meszelt házakat, ahogy elterülnek a lábaim előtt, a zöldellő völgyben patak folydogál, s a tehenek és a bárányok, mint fehér foltok villannak a hegyoldalban, ahol annyit hancúroztunk a füves réten.” –

Boldog, gondtalan gyermekkor — néhány hétbe, hónapba sűrítve. Ám forrott a világ körös-körül, ekkor vívta haláltusáját Kossuth népe, a magyar. S ott, a boldog béke völgyében sem maradt meg sokáig az idilli nyugalom.

„Nemsokára láttuk Cserépvárról, hogy a völgyben felgyújtották a szép kis falut. A kedves fehér házacskák elpusztultak, s nem maradt belőle egyéb, mint egy sor fekete folt.”

Ez is előrevetítette annak árnyékát, hogy ettől a gyermekkori paradicsomtól előbb-utóbb elkerülhetetlenül el kell szakadniuk. S ez meg is történt. Amikor a szabadságharc elbukott, a háború véget ért, Lieb Mihály sótiszt személyesen ment családjáért Cserépvárra, s mind az öt testvért, anyjukkal együtt, visszaköltöztette Miskolcra.

Ennyi a történet dióhéjban, amihez még annyit teszek hozzá, hogy néhány éve már márványtábla is hirdeti a világhírű festő emlékét, tudtára adva helyinek és odaérkezőnek, hogy egykoron itt volt gyermek és boldog Munkácsy Mihály. Aki ellátogat erre a gyönyörű bükki tájra, a Várhegyre vezető út végén ma is megtalálja teljes épségében az egykori kápolnát, és áll a kútház is, ami körül hajdan az a bizonyos szamár járt körbe-körbe.

Váralján járva nem tagadom, mindig eszembe jut az a — talán nem alaptalan — feltevésem, hogy Munkácsy egyik híres festményét, az 1873-ban megfestett Rőzsehordó asszony című képét az itt szerzett, gyermekkorban itt rögzült élmények alapján festette meg. A vásznon látható szakadékos erdei út, a könnyű ecsetvonásokkal megfestett erdő Váralja környékének annyira jellegzetessége, akárcsak a rőzsehordó asszonyok voltak, akik közül eggyel-eggyel még napjainkban is lehet találkozni.

Megjegyzem, Munkácsyt számos más emlék, baráti, rokoni szál köti megyénkhez, ezen belül elsősorban Dél-Borsodhoz. Például több rokona itt nyugszik borsodi földben, s a Honfoglalás című monumentális festményéhez is e tájon keresett modelleket, miskolci és mezőkövesdi vásározók körében, akiket egy miskolci fotográfus segítségével örökített meg.

(Szerkesztette M. Szlávik Tünde)

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése