Mezőkövesd

Mezőkövesd egyik olyan gazdasági szervezetének vezetője, amely nemcsak nagy hagyományokkal rendelkezik, hanem jelentős munkáltató és egyben a város infrastruktúrájának működtetője. Bodrogkisfaludon született kétgyermekes családba. Édesapja asztalos kisiparosként dolgozott világéletében, így is ment nyugdíjba; édesanyja a háztartás vezetése mellett a család szőlőjében dolgozott. Tisztességes, becsületes, nagyon jó emberek mindketten, akik minden körülmények között meg tudtak maradni embernek, és nevelték, taníttatták gyermekeiket, mindkettőjüket műszaki pályán. Az általános iskolát szülőfalujában, a középiskolát – kollégistaként – Sátoraljaújhelyen végezte el. Ez utóbbi az önállósodás időszaka, amikor meg kellett tanulnia egyedül boldogulni.

1975-ben végezte a Nehézipari Műszaki Egyetem Kohó- és Fémipari Főiskolai Karát Dunaújvárosban, ahol gépipari szakmunkás- és szakközépiskolai tanári képesítést szerzett. Gyakorlatát dunaújvárosi szakközépiskolákban szerezte, s a gépelemek, géprajz, anyagismeret szakterületek tanításában szerzett gyakorlatot.

Mivel Borsod megyei, a diploma megszerzése után ide akart visszajönni. Egyedül Mezőkövesden talált állást, így lett kollégiumi nevelőtanár. Ezt követően rövidesen bevitték katonának. Eredendő műszaki érdeklődésétől indíttatva elvégezte a karbantartó üzemmérnöki szakot is Dunaújvárosban, s elindult ezen a pályán. Először szülőfalujába, Bodrogkisfaludra tért vissza, mint a szomszédos bodrogkeresztúri szakszövetkezet műhelyvezetője.

A magánélet azonban befolyással van a szakmai előrelépésre is. Feleségével együtt voltak pályakezdők a mezőkövesdi kollégiumban, így házasságkötésük visszahozta a városba, ahol a kismotor- és gépgyár-üzemfenntartási osztályára került, majd 1981-ben a szakképző iskolában vállalt főállásban műszaki tanári állást.

Szeretett tanítani, csábító volt a nyári szabadság is, amire nagy szüksége volt, hiszen építkezni kezdtek. 1983-ra felépült a házuk. 1987-ben adódott lehetőség visszakerülni a gépgyárba, most már üzemfenntartási osztályvezetőnek. Ez az osztály a cégen belül a kiszolgáló szerepkört látta el, sok feladatuk volt a szerszámgépek karbantartásától fűtésig és vízellátásig.

1993-ban felkérésre vállalta el a Városgazdálkodási Részvénytársaság igazgatói posztját. Hosszas mérlegelés után mondott igent, gondolván: ha egy hajó elmegy, később már nagyon nehéz utolérni.

A VG Rt. akkor volt egyéves, mikor igazgatója lett. A részvénytársaság nehéz periódusát élte. Tudni kell, hogy a rendszerváltást követően a hasonló cégek országszerte nehezen maradtak talpon. Mezőkövesden az volt az elgondolás, hogy minden, a városüzemeltetési feladatot egy átfogó rt.-ben egyesítik. A 90-es években háttérbe szorult az építőipar, melynek komoly konkurenciát jelentettek a magánvállalkozások. Mint újdonsült igazgató, első feladatként tehát az építőipari ágazat visszafejlesztését, az ezzel járó létszámleépítést, kiútkeresést örökölte.

1992 decemberében kapta a város saját kézbe a Zsóry-fürdőt, amit ’94-től üzemeltetnek. Ekkortól folyamatosan igyekeztek minden olyan munkát megszerezni, ami a városüzemeltetéssel kapcsolatos. 1995-től a temetkezési szolgáltatások, 1997-től a helyi járati autóbuszok üzemeltetése, 1999-től a kéményseprő ipari szolgáltatások is tevékenységi körükbe tartoznak.

Nagy figyelemmel kísérte a vízhálózat koncessziós szerződésének lejártát, s mihelyt lehetőség adódott rá, megpályázta az üzemeltetést, amit 2002. januártól el is nyert a részvénytársaságnak.

Mostanára mint igazgató, úgy érzi: kikerekedett a részvénytársaság. További bővítése nem tűnik praktikusnak, lévén, hogy a jelenlegitől nagyobb gazdasági egység már nehezen áttekinthető és irányítható. A megszerzett tevékenységek azok, amelyek beillenek az rt. profiljába és nyereségesen működtethetők, a további cél a minőségjavítás. Ha ezeket a megszerzett tevékenységi köröket meg tudják tartani és megfelelnek a tulajdonos és a lakosság elvárásainak, akkor tartósan elégedettek lehetnek.

A cég működtetésében minden kollégája leterhelt, önálló marketing szakemberük még nincsen, ezért ez a terület is az igazgató úrra vár. Jók viszont a munkatársai, így van ideje a közéleti tevékenységre is. Önkormányzati képviselő 1990 óta az SZDSZ színeiben, s ettől többre jelenleg nem is telik idejéből, hiszen közgazdász szakmérnöki képzésben vesz részt.

Feladatait a kiegyensúlyozott családi háttér nélkül nem is tudná ellátni. ’79-ben házasodott meg, saját családi házat építettek, amelyben két fiukkal élnek. A nagyobbik negyedéves közgazdász, a kisebbik gimnazista. Felesége máig is első munkahelyén, a kollégiumban dolgozik mint igazgatóhelyettes. Nagy földterületeken gazdálkodnak egy családi szövetkezetben. Az igazgató úr szabadidejében szívesen foglalkozik famegmunkálással, amit pici gyermekkora óta tanult az apai műhelyben. Összességében pedig boldog és elégedett ember.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 3. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2002.)