Írta: Seres Ernő A Bereg kapuja Namény. Azon túl már más a világ. Keményebb a tél. Kitartóbb is: a Tiszán inneni hó, ha kásás, ott, a Beregben biztos csikorog. Viszont... Tartalom megtekintése

Írta: Seres Ernő − Mit adsz ma? − kérdezte a hatvanas évek közepén minden reggel a lap akkori olvasószerkesztője, Sipkay Barna. Állt az ajtóban szőkén, soványan, magasan, kissé hajlott háttal,... Tartalom megtekintése

Írta: Seres Ernő Olvasom egy idős asszony levelét. Nem tudom, miért, de minduntalan az ifjúkoromban csodált Villon-versek refrénje jut eszembe: „Az évek szállnak, mint a percek / véred kiontott harmatával... Tartalom megtekintése

Írta: Seres Ernő Az elhagyott telken vadon és bokorban nőtt az ecet- és akácfa. A bokrok és buckák között számtalan ösvény és csapás fut. Reggel és este arra járok. Hazafelé... Tartalom megtekintése

Írta: Seres Ernő Égig érő vadsóskák, labodák és disznóparaj közül mint torzó, felkiáltójelként magasodik a dombon a kútágas. Ott volt a boglyatanyai központ. A kút jó vizet adott, szomjat oltott,... Tartalom megtekintése