- MagazinPár perc prózaAntal Anikó

Talánvilág

Írta: Antal Anikό A kert végében egy nagy diόfa áll, és esténként ágai közé szorulnak a csillagok, amik azok a szavak is lehetnének, melyek évek όta raboskodnak valami csontszerű lélekbörtönben,... Tartalom megtekintése

Ablakbűvölő

Írta: Antal Anikó A Hold udvara megtelt aranyló liliomokkal, és az ég is magára húzta csillaggal szőtt dunyháját, mire Danuta kiteregette a törékeny fűzfakosárban felhalmozott ruhát. Hófehér lepedők, kék párnaaljak,... Tartalom megtekintése

Bagó, a golyós tollárus

Írta: Antal Anikó  Csendes bolond. A legtöbben csak így emlegetik. Torontóban, a nagyváros vörös téglás ódon épületei között, egy forgalmas közért sarkán,  kezében  fehér műanyagpoharat tartva, nap mint nap golyóstollakat árul. Feketét,... Tartalom megtekintése

Metamorfózis

Írta: Antal Anikó A lámpa fénye túlságosan bántja a szemem a szürke szobában. A sarokban ülök, távol az ajtótól, közel az esőmosdatta ablakhoz. Lent az utcán áramlik az élet, siető... Tartalom megtekintése

Lélekfoltozó

Írta: Antal Anikó Azon a vasárnap délután a kislány könnyei lassan összemosódtak az esőcseppekkel, és fekete, ujjlenyomatszerű maszattá formálódtak a bazsarózsa vörös orcákon. Fekete gumicsizmájára megsárgult levelek tapadtak, mohazöld nadrágját... Tartalom megtekintése

Elvarázsolt kastély

Írta: Antal Anikó Töredék Zs. A. hétköznapjaiból Nem érzek semmit, csak a zsibbadást, ami lassan kúszik végig a testemen, a lábujjamtól egész a homlokomig. Befészkeli magát a fejembe, ráül az... Tartalom megtekintése

Novemberi anzix

Írta: Antal Anikó Azt hitte, túl van már mindenen. Túl világomláson, csillaghulláson, nap- és holdfogyatkozáson, hegyeket kopárrá romboló szélviharon, túl az óceánon, kontinenseken, túl mindenen. Úgy vélte, belőle már csak... Tartalom megtekintése