Tüttő József alkotása Szinte meggyötört arcok, holott egy életút harcosai a születéstől a végsőkig. Egyetlen ember akinek annyiszor változik az arca, ahány állomást tudhat maga mögött. Hogy sejthetnénk gyermekkorban, milyen ... Tartalom megtekintése
October lacrimosus
Írta: Antal Anikó
(Könnyes október)
A lámpa pirosa zöldre vált, mikor megcsörren a telefon. Egy pillanatra átfut az agyamon, talán jobb, ha nem veszem fel, hiszen a telemarketingen kívül nem sokan keresnek mostanság. De a készülék kitartóan rezeg szürke kötött pulóverem zsebében. Felveszem. Nem telemarketing. Nem álláslehetőség. Abszurdnak tűnő rossz hír egy aranyfényben fürdő őszi délután. Emma néni halálhíre. Messziről. Bal kezemmel nyugtalan játszom a pulóver mohazöld gombjain. Jobb kezemmel gyermekem szorítom, nehogy átszaladjon az úton az óvoda felé. A zebrán átérve könnybe lábadt szemmel tisztázom magamban, hogy Emma néni is útra kelt. Mint már oly sokan közülünk. Távoli rokonok voltunk. Évente ha egyszer beszéltünk. De a tény, hogy már ő is. Ebben a gyönyörű őszben. Valahol mélyen őszintén megrendít. Üres óráimban sokszor elmerengek, hogy majdnem mindenki ősszel költözött odaátra. Anyám, mindkét nagyanyám, apai nagyapám. Misztérium.
Talán írnom kéne most Emma néniről, de nem tudok. Túl kevés emlék él róla bennem. A kertjére viszont emlékszem. Még kislány voltam, mikor egyszer, Kolozsvártól nem messze egy kis faluban meglátogattuk. Hófehér rózsákkal, mosolygó almákkal volt tele a kertje. Emma néni falusi bábaasszony volt. Szekéren járt, ha küldtek érte. Ha nem, akkor gyalogolt. Olykor ködbe vesző kilométereket. Tavasztól késő őszig mezítláb. Úgy ment a kavicsos úton, az itt-ott felbukkanó forró aszfalton. Azt mesélték róla, hogy boszorkány, hogy szemmel tud verni. Főleg miután férje, Bernát, börtönbe került a háború után, és hosszú évek múltán tért csak haza. De nem sokra rá Emma néni özvegyen maradt. A kertje pedig magányában is tele volt hófehér rózsákkal meg aranylóan édes almákkal.
Anya, gyere már. Sürget a fiam. Az októberi szél lágyan zörgeti a rozsdabarna lombokat. Szállnak a levelek. Állapítja meg komolyan. Látod? Kérdezi. Mélybarna szeme arcomat fürkészi. Talán érzi rajtam a hangulatváltozást. Látod? Ismétli. A levelek. Szállnak. S nevetve fut egy kissé megfosztott, aranysárga lombkorona alá. Kis kezeivel kupacokat épít, majd magasba szórja a zörgő leveleket. A kopaszodó ágak alatt ülve figyelem felhőtlen játékát. Az Életet. Közben eszembe jut, hogy mindig ősszel estem szerelembe. Egyszer rég. Soha nem feledem. Október volt. A legszenvedélyesebb. Borvörös levelekben fürdő részegség. Ködfüstös novemberbe hulló mély álom. Teli jégkoronával ékesített gyönyörűség. Szerelem. Afféle, mely hasonlatos a halálhoz. Ahogy a franciák mondják: l`amour, la mort. Szavak és szívek játéka. Édes keserűség. Jégborra fagyott óbor. Utolsó kortyait még mindig érzem, hiába szőttem rá vérvörös levelekből szemfedőt.
Hova szállnak a levelek, anya? Kérdezi a kupacokról rám nézve a fiam. A legjobb lenne neki az igazat mondani. Hogy a levelek csak egyszerűen a földre szállnak. Összegyűlnek. Sárba fúlnak. Avartáncot járnak. Elmúlnak. Befedik Emma nénit. Befedik dédnagyanyád, dédnagyapád. És szunnyadnak nagyapád és nagyanyád sírján is. De ehelyett, nem tudom miért, teljesen másba kezdek. A levelek elfáradnak. Mondom a fiamnak. Elfáradnak és a szél szárnyán repülnek álomországba, hogy egyszer majd újra zölddé varázsolja őket a tündérszárnyú kikelet.
Hasonló
Az út
Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam
Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése
Pomaranski Luca portréja
Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban szabad beszélni, én mégis a portrézást találom a legizgalmasabb alkotói munkának. Huszár Boglárka ragyogó képet festett Lucáról, aki csak éppen bekukkantott a vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése
Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia
Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér ragyogása, elegánsan hangolt épületei a ... Tartalom megtekintése
Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban
Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése
Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől
A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése
Pince bejárat, Tokaj
Bíró Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően szomorkás időben vágyódva nézhetünk erre a Bíró Ernő által megpingált képre. Kirobbanó fényekben pompázik a pince tetején dúsan hajtó ... Tartalom megtekintése
Emlék
Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése
Csend a sziklák tövében
Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető világunk tele van meglepetéssel, olyannyira, hogy belefér bármilyen szokatlan torz, pszicho, sci fi, csak rettentsen! Nehéz elhatárolódni, nehéz kimaradni, így azután egyszer... Tartalom megtekintése
Rekviem-féle egy pót-nagyapához, és az ő Erdélye egy évszázadához
Tata nyáron mindig a garázs tetején ült. Ült és nézett le az utcára, élvezte a nyarat, az árnyékos szőlőlugasban, ami teljesen befutotta a garázs lapos tetejét, árnyas kuckót formálva. Ha... Tartalom megtekintése