Rubens oltárkép a szamosújvári örmény katolikus templomban

A Krisztus levétele keresztről című festmény a Feltámadás kápolnájában látható

– A központi alak hangsúlyozásának módja jellemző a flamand festőre – elemzi az alkotást Esztegár János, a templom gondnoka, a helyi örmény közösség vezetője. – Nézzék csak meg! Jézus Krisztuson látjuk a legtöbb fényt. A tragikus hangulatú kép többi alakján egyre kevesebbet, talán még Mária Magdolna arca, szőke fürtjei, és aranyszín ruhája marad a figyelem középpontjában. 

Magával ragadó a jelenet. A baljósan sötét kereszt, a borús háttér, az arcokon ülő gyász híven idézi meg a keresztről való levétel bibliai pillanatait. Nem tudom, melyik művészt sértené meg a talán eretnek gondolatom, de Munkácsy Debrecenben kiállított Krisztus trilógiája jut eszembe…

Az álmos nyári délutánon a templom melletti parókia kapuján olvasható a telefonszám, melynek segítségével megnyittatott a templom ajtaja. Esztegár János délutáni pihenését szakította félbe, hogy megmutassa féltett kincsüket, a Rubens festményt, büszkeségüket, és az első templomuk után a város központjában épült gyönyörű barokk templomot, közben meséljen a városról, amely őseinek, a tatárok elől Erdélybe menekült örmények munkájának köszönhetően fejlődött szabad királyi várossá. 

A hűvös templombelsőben a mohó kíváncsiság máris a képet kereste. A nehéz kulcsokkal érkezett “házigazda” alighanem hozzászokhatott a vendégek ilyesféle attitűdjéhez. A vaskarikán megkereste az oldalkápolna araszos kulcsát, és miközben fordult a zár nyelve, már el is kezdődött a történet.

– 1700 körül festette Rubens a képet. Napóleon Rómából vinné magával más műtárgyakkal együtt, de angol kalózok kezére került a hajó, amely szállította. Párizs helyett tehát Londonba kerül, ám itt sem sokáig időzik, mert bizonyos diplomáciai manőverek után Bécs lett a kép következő állomása, a Belvedere kastély.

Nem kevésbé mozgalmas a földrajzilag hosszú kalandok után már akár rövidnek is nevezhető utolsó utazása sem. II. Ferenc osztrák császár hálából az örményeknek ajándékozta a képet, nem feledkezve meg arról, hogy az erdélyi örmények a Napóleon elleni háborúban támogatták a kincstárát.

1944-ig nyugta volt a képnek a kápolnában. A németek visszavonuláskor viszont magukkal vitték, de a budapesti kormány a háború után visszaadta. Később a kolozsvári Szépművészeti Múzeumban restaurálták, és 1999-ben visszatért ide, a Feltámadás kápolnájába.

A hányatott sorsú, végül Moldvából idetelepült örmények nem véletlenül lehettek támogatói a bécsi udvarnak. Történelmük bizonyítja, hogy „népüknek vérében a van” a kereskedelem, ami által nem csak az osztrák uralkodó hadviselését segíthették elő, de maguknak is szép várost építhettek a Kis-Szamos partján, nem messze Kolozsvártól.  Szamosújváron kívül Székelyföldön, Gyergyószentmiklóson és Szeben megyében, Erzsébetvárosban is sok telepedett meg  közülük. Mindhárom helyen szép templomot építettek, és egyre kisebb közösségeik őrzik hagyományaikat.

– Hol van még egy település a világon, amelynek rajzasztalon születtek a tervei, párhuzamosak az utcái?! – emeli fel a kezét talányosan Esztegár János. Már a templom főhajójában ülünk. Az első padsorban, ahol egykor a leggazdagabb kereskedők foglaltak helyet. – Igen, New York az – helyesel a válaszra, amely a távolság és a nagyság közötti különbség ellenére kézenfekvő. Két fontos dologban azonban legalább ekkora a különbség, teszem hozzá magamban. Szamosújvár valóban huszadik századinak számító alaprajza ellenére emberléptékű. Meglepően sok, és épségben megmaradt barokk stílusú háza, középületei pedig teljesen egyedivé teszik. Az 1600-as évek végén Apafi Mihály erdélyi fejedelem engedélyt adott számukra, hogy ehelyt letelepedjenek, és bekapcsolódjanak a korabeli kereskedelembe. És az 1700-as évek nagy építkezéseinek a tervei már – a korabeli források szerint – egyenesen Rómából származnak. A templom és a város stílusa – minő szerencsés egybeesés – megegyezik. Esztegár János kifogyhatatlan energiával mesél. A várossal kapcsolatos történetei bőven elegendőek volnának egy külön élménybeszámolóhoz. A székesegyház belső tere a fényképezőgép számára ritka csemege. Nem találkoztam még olyan templommal, melynek ablakai ilyen kiegyensúlyozott fényviszonyokkal kényeztetik a fotóst. A főoltár, a fölötte ívelő gazdagon tagolt párkányzat, a míves oszlopfők híven tanúskodnak az építtetők jó ízléséről, a freskók pedig arról, hogy Rubens műve jó társaságba került ebben az épületben. 

Egy örmény templomban kötelező Világosító Szent Gergely megjelenítése. Ő volt az, aki 301-ben  a királyt keresztény hitre térítette Örményországban, majd városról városra járva, papokat szentelt, iskolákat alapított és benne tanítókat; megtéve mindazt, ami az egyház és az ország javára szolgált, aminek köszönhetően itt alakult meg az első keresztény állam. Örményország után a környező népeket is a keresztény hitre térítette. A jobb oldali mellékoltár méltó emléket állít számára.

A másik megjelenítése a főoltár melletti hosszú keskeny ablak színes ólomüveg képe. A részben latin betűs felirat szerint bizonyos Merza Gyula állíttatta édesatyja, Merza Joachim emlékére 1930-ban. Jut eszembe: vajon Merza vezetéknevű ismerőseim szintén örmény származásúak?

Hallgatom Esztegár Jánost, saját magával és nemzetével kapcsolatos, olykor karcosan önirónikus megjegyzéseit. Derűs személyiségén átsugárzik egy olyan ember alakja, akiben a látogató gazdag tudású idegenvezetőt talál a szamosújvári örmény katolikus templomban. A hatalmas acélkarikán megcsörrennek az öreg zárak vénséges kulcsai, amint búcsúzáskor leteszi őket a padsorok előtti kőkorlátra. Hamarosan ismét bezárul a Feltámadás kápolnájának ajtaja, benne Rubens messze földön híres festményével.

Írta:
Ésik Sándor

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése